Evangélikus Élet, 2005 (70. évfolyam, 1-52. szám)

2005-07-10 / 28. szám

'Evangélikus Élet^ MOZAIK 2005. július 10. 11 Levelezőlisták a csoportmunka szolgálatában A világháló egyik legfontosabb szolgál­tatása a drótposta, avagy villámposta (idegen nevén az e-mail). A „hagyomá­nyos”, postai úton zajló levelezésben is előfordul, hogy körlevelet írunk: ugyan­azt a levelet több címzettnek is elküld­jük. A körlevélnek megfelelő szolgálta­tásra az elektronikus posta is képes: ha a feladó mellett a „Másolat” rovatban több címet adunk meg, akkor automa­tikusan minden címzettnek postázó- dik a levelünk, vagyis egyetlen levéllel mindannyiuknak tudunk válaszolni. Ekkor azonban minden alkalommal az összes címzett e-mail címét be kell gé­pelnünk, vagy egy helyen kell tárol­nunk, és minden alkalommal bemásol­nunk. Ezért aztán kifejlesztettek egy szolgál­tatást, amelynek az a lényege, hogy ha egy csoport tagjai közül bárki elküld egy adott címre egy levelet, azt a csoport ösz- szes tagja megkapja. Ez a szolgáltatás a levelezőlista. Az azonos téma iránt ér­deklődők például az e célra szakosodott honlapok segítségével tudnak belépni a téma levelezőlistájának a tagjai közé. Ezt a belépést feliratkozásnak nevezik. Ha a té­ma érdektelenné válik számukra, vagy túlságosan sok küldemény terheli meg a drótpostafiókjukat - avagy bármely más okból -, a felhasználók természetesen bármikor ki is léphetnek, leiratkozhat­nak a listáról. A levelezőlistákat munkához is fel le­het használni: például ha egy cég mun­kahelyei nem egy városban vannak, a le­velezőlista segítségével lehet összehan­EGYHÁZ ÉS VILÁGHÁLÓ Rovatgazda: Babies Csaba és Bogdányi Gábor golni a különböző helyeken dolgozók tevékenységét. Ilyen levelezőlistája van például a soproni líceum öntevékeny honlapszerkesztő diákcsoportjának. A tíz tagot néha bizony nehéz összegyűj­teni - azonban elég a levelezőlista cí­mére elküldeni egy levelet, így minden csoporttag saját címére eljut a tartalma; a lista ily módon segíthet a sürgős fel­adatok megoldásában, hiszen a tagok gyorsan reagálhatnak is az eredeti kül­deményre. Az evangélikus internetes központ lét­rehozóit is az a cél vezérelte, hogy „összefűzzék” a lelkészeket, illetve az egyházunk élete iránt érdeklődőket, ezért alkották meg az azóta szinte legen­dássá vált Fratemetét. Ezen a listán össze lehet hangolni a fel­adatokat, meg lehet beszélni az aktuális problémákat, esetleg vitát lehet folytatni egy-egy témában. A Fratemet segítségé­vel automatikusan hozzájuthatunk az egyházunkkal kapcsolatos friss hírekhez, elolvashatjuk - magyarázattal együtt - a napi igéket. Ezenkívül a listának mára több fiókja is létrejött: regionális allisták kapcsolódnak hozzá, külön lista szolgálja a lelkészeket, illetve egy mindenki számá­ra elérhető lista is működik. A Fratemet listáiról bővebb információ az Evangélikus portálról kapható, illetve ugyanitt fel is le­het rá iratkozni. Az oldal a http://www.lu- theran.hu/jratemet/ címen érhető el. Az evangélikus szerveren kívül a sop­roni líceum gazdagépe is segítséget nyújt levelezőlisták működtetéséhez. Az evangélikus iskolaigazgatók a Kleofás ál­tal tudnak ilyen kapcsolatot tartani. Az elmúlt esztendőben a tantárgygazdák, majd intézményeink gazdasági vezetői is kaptak levelezőlistát. Ezek hasznossá­gát nem is nagyon kell részletezni, hi­szen gyakran kell bonyolult esetekben gyorsan reagálni, fontos, esetleg nem mindenki számára ismert információk oszthatók meg a segítségükkel. A levelezőlista tagjai számára további hasznos segítség, hogy a fontos levele­ket sem kell megtartani - így nem fog betelni a postafiók-, mert tartalmuk au­tomatikusan egy honlapfelületre is ráke­rül, ezt pedig a lista tagjai bármikor vissza tudják nézni. Ez a honlapfelület természetesen nem publikus, csak a ta­gok láthatják, akik a jelszavuk begépelé­se után léphetnek rá. Jó néhány más levelezőlistát is érde­mes lenne létrehozni egyházunkon be­lül. Hogy csak kettőt említsek a számta­lan lehetőségből: egy-egy lista haszno­san segíthetné például a szórványgyüle­kezeteket, amelyek távolabb vannak a többiektől; illetve lenne mód LMK-leve- lezőlista elindítására is. A feltételek tehát adottak, csak élni kell velük. ■ Babics Csaba EVÉL&LEVÉL&.EVÉL& L E V É L Gondolatok a Mészárszék a bölcsőben című cikkhez Az írás (Evangélikus Élet, 24. szám) bevezetőjében döbbenetes adat olvasható: Magyar- országon 1956 óta 5,3 millió terhességmegszakítás történt. Még a kádári időkben részt vettem egy orvosi értekezleten, amelynek az abortusz volt a tárgya. Az előadó ismertette a hallgatósággal, hogy a Ratkó-korszak óta eltelt években ötmillió terhességmegszakítás történt hazánkban. A tízmilliós országban ötmillió magzatot pusztítottak el; ennyien nem születhettek meg, nem kapcsolód­hattak be a társadalom életébe, munkájába. Ha folytatódik ez a tendencia - mondta az előadó -, az országunk kihalásához fog vezetni; a népesség saját magát pusztítja el, így körülbelül ötven-hatvan év múlva Magyarországot le lehet radírozni Európa térképéről. Bármi áron meg kell állítani ezt a veszélyes tendenciát - hangsúlyozta. Az akkori kormányzat bevezette a gyermekgondozási segélyt, a gyest, ezáltal segítve a gyermekeket vállaló családokat, hogy az anyák ne az abortuszt válasszák. Az emberi élet nem a megszületéssel kezdődik, hanem az anyai petesejt megter­mékenyítésével. Ekkor indul el a petesejtben az a csodálatosan összehangolt, beprog­ramozott folyamat, amelynek során a méhben kifejlődik a magzat. Már az embrionális élet korai időszakában kezdenek kialakulni az egyes szervrendszerek. A szívműködését ugyancsak figyelemmel lehet kísérni már a korai időszakban is. Néhány hónapos korában aztán füllel is hallhatók a magzat szívhangjai; minden édesanya jól emlékszik a gyermeke mozgásaira. Sose szabad szem elől téveszteni, hogy a méhen belül él a magzat! Az élet folyamatát bármikor meg lehet szakítani erőszakosan. A terhesség korai időszakában ezt a cselekedetet abortusznak - terhességmegszakításnak - nevezzük, a már megszületettek életének szándékos elpusztítását pedig gyilkosságnak tartja a törvény. A lényeg mindkét esetben ugyanaz - emberölés. Egy tízmilliós országban ötmillió magzat elpusztítása tehát - népirtás. Komolyan kellene venni az ősi Tízparancsolatot, amelyben benne van: „Ne ölj!" Németországban, egy szülészeti klinikán ultrahangfelvételekkel kiegészített video­filmét készítettek egy terhesség megszakításáról. Ezt a videokazettát volt alkalmam megnézni. Először a nyugalmi állapotban levő magzatot mutatták meg az abortusz megkezdése előtt. A magzat úszkált a magzatvízben. Szívműködését egy speciális műszer regisztrálta. Ezután kezdődött el a méhszájnak a fémszondákkal való tágítá­sa. Ezáltal mechanikus inzultusok érték a magzatot; igyekezett kitérni a szondák nyomása elől, próbált menekülni a magzatvízben. Meg is rémülhetett, mert a szív­működése felgyorsult a nyugalmi állapotban mért érték kétszeresére. A méhszáj ki­tágítása után kezdték el szétszaggatni az élő magzatot a műszerrel, majd eltávolítot­ták testének darabjait a méhből. Ez az abortusz. Készítői a Néma sikoly címet adták a videokazettának. Azt javaslom, hogy azok, akik az abortusz - mint emberi jog - érvényesítése mellett kardoskodnak és döntenek, vagy törvényt hoznak róla, nézzék meg ezt a kazettát. És gondoljanak arra, hogy ők is csak azért láthatták meg a napvilágot, mert az édesanyjuk hagyta őket megszületni. Dr. Münich Béla (Szolnok) Gyermekek, internet, egyház Kifejezetten nőknek, illetve konfirmandusoknak szóló inter­netes oldal már van Németországban, de gyermekeket célzó si­te eddig még nem létezett. Május 27. óta azonban már a német általános iskolások is bátran szörfölhetnek a nekik szóló, www.kirche-entdecken.de (fel­fedezni az egyházat) weboldalon. A portált - ahol az ifjú látogató szabadon barangolhat a vir­tuális templomtérben, útitársának, a szarkának a segítségével ­egy mindenekelőtt bajor teológusokból és médiaszakembe­rekből álló csoport fejlesztette ki. Számos szöveget meg is le­het hallgatni, így az a gyermek is könnyedén boldogul, aki még nem tud olvasni. Tudást bővítő elemekre éppúgy rábukkanha­tunk itt, mint játék- és barkácsötletekre vagy éppen filmekre. Akad olyan feladat is, amelyben az internetező maga gondol­hatja ki egy-egy történet folytatását. H www.sonntagsblatt-bayem.de ■ Dr. Bodrog Miklós Ön aztán jól kibánt önmagával: aligha tudja már meg, mi lett azzal az öreggel, akit maga - talán alkoholtól „vezérelve”- kocsijával lendületesen meghajított a félhomályban, de úgy, hogy abból „si­mán” combnyaktörés is lehetett volna, büntetőjogilag is súlyos következmé­nyekkel. Elképzelhető, hogy otthon az­tán pár szesztársnak elzengte a kalandját, némi hősködő mellékzöngével, amellyel titkon talán bűntudatát próbálta elfátyo­lozni: „Ja? Hogy aztán mi lett a vén ürgé­vel? Elröppent a szélvédőről, a mancsát maga elé kapta, úgy landolt-csúszott a másik járdaszegély felé. Hogy beverte-e a fejét, már nem láttam. Leléceltem pilla­natok alatt.” Nos, elmesélem, hogy azu­tán mi történt velem... Nyomban mellettem termett két mar­kos fiatalember. Törés? Kórházba? Segí­tettek talpra állni. Óvatosan próbálgat­tam, használhatók-e a tagjaim. Úgy érez­tem, nagybaj nincs, kissé még a lábaim is hajlandók voltak működni. Két tenyere­met sötét, vastag kosz borította, hiszen azokon csúsztam, ösztönösen fekvőtá- masztartásban, mintha szokott reggeli tornámat kezdeném. Ez esetben viszont némi égető érzés arra utalt, hogy alkal­masint alvadó vérrel vegyes lehorzsolt bőr produkálta ezt a speciális mocskot. Ezenkívül a bal csípőm táján kaptam egy kemény balegyenest, de arcom-fejem szilárdan ült a nyakamon, az orrom arasznyira állt meg a járda kőszegélyétől- különben igencsak módosult volna áb- rázatom, mintegy kiegészítve azt a be­tegséget, amely már négy éve csak sú­lyosbodni igyekszik. Aránylag hamar „ön-álló”, sőt „ön-járó” lettem, persze nem Elgázolómnak díszlépésben. Megköszöntem a „mentőle­gények” készséges segítségét - a nagyon közeli postáig vettem csak igénybe egyi­kük továbbkísérő buzgóságát, másik sza- nitécemet meg tudtam győzni, hogy hál’ Istennek „szabadlábra helyezhetnek”, kü­lönben is kész csoda, ami történt. Ano­nim angyalaim (angelosz: „küldött”) egyi­ke, amikor elköszönéskor lelkészként is bemutatkoztam, lelkesen, felcsillanó szemmel azt mondta: „Ez az! Valami ilyesmit éreztem én!” Mellékgondom egyébként ez volt: minthogy feleségem „visszamenőleg” is megrémülhet - noha talpon lát -, nyom­ban el is kalauzolhat valami gyógyhely­re, holott én érzem, nincs komolyabb bajom. Mindenesetre előbb föl kell ad­nom a postán azt a könyvecskét, amely egy barátomnak segíthet lelki gubancai bogozásában. Hiszen éppen ezért jöttem ide! (Érdekes „véletlen”...) Na, ez is megtörtént. Hazafelé: pár száz méter, közben leporolom a felöltő­met, igyekszem áthangolni magamat könnyed hazasétálóvá. (Persze azért nem játszhattam „a hazatérő vidám földművest”...) Belépőm: önfeledt mo­soly, szia, puszi, fürdőszoba - tenyér- kosztalanítás! S ekkor mit látok: uram- fia, vérnyom sehol, a bőr sértetlen! Iste­nem, ennyire megmentettél?! Könny szökik a szemembe. ■ De ma estére azért más „forgató- könyv” kell. Arcmosás hideg vízzel, és fedezéknek is jó a vacsora. Frontharcos­kodásomba beleszólhat az éjszaka, ha akar. De csupán arra kellett ügyelnem, hogy az ütközés „epicentrumát” nyomás se érje. Különben jól aludtam. (Ezután már jöhetett repülésem története.) Másnap természetesen szakorvosi vizsgálatra mentem. Kivizsgáltak. Törés nincs. Főleg a bal vádiin véraláfutások. Kétféle kenőcs. Összegezés: „Magának isteni szerencséje volt!” Valahogy így folytattam: .....amit én égi céladomány­na k tekintek.” Pillanatnyi, de beszédes csönd. Köszönettel elbúcsúzom. Körülbelül huszonnégy óra múltán: színhely a margitszigeti sportuszoda, ahol én már szinte törzsvendég vagyok. Ez alkalommal az a derűs tekintetű úszómester áll a „parancsnoki hídon”, akivel aránylag gyakran váltunk egy-két szót. Mellette egy szálas férfiú. (Úgy öt­tíz évvel lehetnek „ifjabbak” az én het­venötömnél.) Tömören elmondtam ne­kik gázolássztorimat, mire ők egyszerre kiáltották: „Istennek biztos valami célja van önnel!” Ó, egek! A versenymedence prófétái... Magam itt csak civil „lapáto­ló” vagyok, heti háromszor harminc perc „gyógyszórakozással”, miközben ez-az ötlik az eszembe. Lám, most pél­dául 1948 nyara: Nyíregyházán, tizen­nyolc évesen, helyettesítőként, kölcsön- biciklin iparkodom istentiszteletet tarta­ni két szórványgyülekezetbe. Hirtelen elém kanyarodik egy jókora teherautó. „Vészfékezek” - becsusszanok a kerekei alá. Hát ez nem ígér szép közeljövőt... Még egy pillanat - és a kocsi is fékez. Húú... Kecmergek kifelé. Egy hang: „Fia­talember, menjen most a templomba, és gyújtson egy hálagyertyát a Jóisten­nek...” Halk válasz lentről: „Éppen oda megyek - prédikálni.” Nos, kedves elgázolom, ilyenkor „ki­ért szól a harang”? Például azért, aki ta­kargatja lélektorzító vétkeit, bűnbánat helyett. Könyörülj, irgalom Atyja! S add, hogy „áldozatom” is tudjon megbocsá­tani, minthogy ő is kegyelemből él! Ui. Mindehhez a legjobb segédkönyv a Biblia. Újabb drogambulancia a MOSZ égisze alatt ► A Magyar Ökumenikus Segély- szervezet és a Jász-Nagykun-Szol- nok Megyei Önkormányzat június 27-én, hétfőn - a kábítószer-fo­gyasztás elleni küzdelem nemzet­közi napját követően - nyitotta meg Szolnokon az egész megyét lefedő drogambulanciáját, amely új, hiánypótló szolgáltatásokkal kívánja segíteni a régióban élő szenvedélybetegeket. A terápiás beavatkozásokat a segély- szervezet szakemberei a Pszichiátriai Szakmai Kollégium, illetve az Országos Addiktológiai Intézet által elfogadott szakmai protokollok és módszertani le­velek alapján végzik. A drogambulancia járóbeteg-ellátást biztosít, tevékenységi kívánja, lehetőség nyílik fekvőbeteg-, il­letve rehabilitációs ellátásra való beuta­lásra, valamint elvégezhetők lesznek a labor- és egyéb vizsgálatok (EEG, EKG, ultrahang) a helyi egészségügyi intézmé­nyek együttműködésével. A megfelelő segítésnyújtási technikák kiválasztásakor minden esetben szak­mai team dönt. A munka során fontos szerepet kap a prevenció, illetve a már drogfüggő kliensek gyógyításánál a csa­ládtagok bevonása is. A Magyar Ökumenikus Segélyszerve­zet 2003-ban nyitott hasonló tevékenysé­get végző intézményt Budapesten, amely - soroksári központtal - az egész Dél- Pest megyei régió szenvedélybetegeit gondozza. A gyakorlati munka tapaszta­latai azt mutatják, hogy a rászorulók szí­vesebben keresnek fel egy civil szervezet által működtetett intézményt, mint ha ál­körébe a diagnózis felállítása (testi és pszi- choszociális állapotfelmérés), a gyógysze­res kezelés, illetve az egyéni, a csoport- és a családterápia (pszichoterápiás kezelés) tartozik. Az önsegítő csoportok szerve­zése, az információnyújtás, tanácsadás, a személyes gondoskodás és a megelőző­felvilágosító tevékenység mellett a se­gítségkérők jogi tanácsokért is fordul­hatnak a munkatársakhoz. Az ingyenes jogsegélyszolgálat a mindennapi élet­ben felmerülő hivatalos ügyek, illetve egyéni jogi problémák rendezéséhez nyújthat komoly támogatást. Amennyiben a rászoruló állapota úgy lami szervektől kellene tanácsot, segítsé­get kérniük. Az új drogambulancia; amely a megyében egyedüliként nyújt ilyen szol­gáltatásokat, napi szinten hatvan rászoru­lót képes ellátni, akik a megyeszékhelyről és a megye összes településéről felkeres­hetik problémájukkal az ökumenikus se­gélyszervezet munkatársait. Felmérések szerint a Szolnok megyé­ben élő fiatalok húsz százaléka él nem legális drogokkal, s az elmúlt két évben Szolnok városában öt százalékról hu­szonhét százalékra növekedett a nem le­gális drogokat használók száma. M MÖSZ-info t »

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents