Evangélikus Élet, 2005 (70. évfolyam, 1-52. szám)

2005-07-10 / 28. szám

"Evangélikus ÉletS 2005. július 10. 5 KULTÚRKÖRÖK Bronzba zárt imák Határtalan ünnep Különleges ikonkiállítás az Iparművészeti Múzeumban az ikon állapotából következtethetünk rá. Láthatók görög - egyenlő szárú - ke­resztek is, speciálisan lekerekített végü­kön szentek képeivel. Sok ilyen kereszt mindkét oldala épségben maradt, a hát­lapjukon általában Mária szerepel. A Magyarországról származó művek között számos Szent Miklós-ikon talál­ható. Miklós népszerű szent a pravo­szlávok körében; segítő szerepet tulaj­donítanak neki. Arcmását sok esetben beépítették a házak alapzatába. Gyakori téma Szűz Mária alakja is; az istenszülő Az ikon görög szó, jelentése „kép”. Az ikon a keleti kereszténység szentképe, hagyományos kegytárgya. Merev konst­rukcióját látva sokan kérdezik, hogy mennyiben képvisel esztétikai értéket. Nos, az ikonok esetében szabályokhoz igazodik a szakralitás kifejezésének módja. Az ikonkészítés során fontos szempont, hogy a szabályrendszert be kell tartani, és őrizni kell a kialakult pra­voszláv hagyományokat. Ezeken belül azonban szabadon alkothat az ikon ké­szítője. Az alkotó elgondolkodik a szentről, megismeri hagiográfiáját; al­kotás közben imádkoznia kell. Fából és fémből egyaránt készültek ikonok. Az öntvény jobban őrzi a hagyo­mányt, mint a festés. Az ikon kötelező eleme a felirat. E műveket házi oltárként is tisztelték, a réztárgyak előtt imádkoz­tak a hívők. Némelyik darab hiányos; ha az apa vagy a fiú harcba indult, vagy be­vonult katonának - ez a 19. században sokszor tizenkét évet is jelenthetett ak­kor az ikon egy darabját magával vitte. A kiállításon látható ikonok Dél- Oroszországtól Vlagyivosztokig külön­böző területekről származnak. A pontos helyet nagyon nehéz megállapítani, mert egy részüket elkészültük után a za­rándokok magukkal vitték. Hazánkba már a tatárjárás idején, sőt korábban is érkeztek ikonok: I. András ki­rály felesége Anasztázia orosz hercegnő volt, akinek révén szintén kerültek az or­szágba egyes darabok. 1849-ben a szabad­ságharc leverésére érkező orosz katonák is hoztak ilyeneket a nyakukban hordva - amulettként -; erről az elesett katonák sírjaiban talált fémikonok tanúskodnak. ► Az orosz kulturális évadhoz kap­csolódó kiállítás látható a budapes­ti Iparművészeti Múzeumban júli­us 10-ig. Akik kíváncsiak rá, jól te­szik tehát, ha igyekeznek a tárlat meglátogatását a programjukba il­leszteni. A kiállított ötszáz fémi­kon - sárgaréz- illetve bronzönt­vényből készült, gyakran színes zománcdíszítésű műtárgy - a moszkvai Rubljov Múzeumból és hazai közgyűjteményekből, illetve magángyűjtőktől származik. Az Iparművészeti Múzeumban látha­tó kiállítás két teremben tárja a látoga­tók elé a műveket, A díszteremben a Ma­gyarországról származó száz műtárgy téma szerinti csoportosításban látható, a mellette lévő teremben pedig időrend­ben, a nagy központok köré csoporto­sítva van kiállítva a Rubljov Múzeum anyaga. Megcsodálhatok például a Kijevi Ruszban (11-13. század), Novgorodban (14-16. század), az Északi-tenger mellé­kén vagy a 19. század Moszkvájában ké­szült műtárgyak. A kiállított darabok között vannak úti ikonok is, de a gyűjtemény nagy részét a nyakba akasztható keresztek teszik ki. A legkorábbi, a 12. századból származó da­rabok domborműve már alig kivehető, hiszen ezeket állandóan hordták, hasz­nálták. Az ikonok korát egyébként ne­héz megállapítani, hiszen a művek témá­ja hasonló, legfeljebb a kidolgozásból és a kis Jézussal és Keresztelő Jánossal lát­ható, illetve Mária mellett azok szerepel­nek, akiken segített: betegek és szegé­nyek. Emlékezetes, egyedi, jól megszerve­zett és szépen kiállított tárlatot láthat­nak azok, akik - legkésőbb a mai nap folyamán - iparkodnak felkeresni az Iparművészeti Múzeumot. Harangtörténeti ankét „A műhöz, ha fontolva végzik, Illenek a komoly szavak: Ha okos beszéddel kísérik, A munka vígabban halad. Szemléljük most hát figyelemmel, Hogy gyenge erőnk mire ment..." A budapesti Öntödei Múzeum immár ötödik nemzetközi harangtörténeti an- kétja június 23-án Schiller egyik leg­szebb költeményével, az Ének a harangról című, az ember életét örömében, bána­tában végigkísérő harangot megidéző verssel kezdődött. Ám a mottóként idé­zett sorok ne csak a mindig hitet, re­ményt adó harang mestereinek munká­ját dicsérjék; legyenek értékmérői a nagy érdeklődéssel, várakozással fogadott ta­lálkozás létrehozóinak, lelkes előadói­nak és résztvevőinek is. Emlékezetes kis nemzetközi összejövetel részesei lehet­tünk ugyanis négy napig fővárosunkban és Sárospatakon - a harang jegyében. Az esemény ünnepélyes megnyitása az_ÖntoŐei Múzeumban Lengyelné Kiss Katalin múzeumigazgató - a harangtör­téneti ankétokról mondott - üdvözlő szavaival kezdődött. A résztvevőket Ko- cziánné dr. Szentpéteri Erzsébet, az Orszá­gos Műszaki Múzeum főigazgatója és dr. Varga Kálmán, a Kulturális Örökség­védelmi Hivatal elnöke köszöntötte. Az előadásokra a Tamás Alajos Kö­zösségi Házban került sor. A legszebb öntvény történetét feldolgozó dr. Patay Pálon - Európa-szerte jól ismert kam- panológusunkon - kívül számos kitűnő külföldi és hazai harangtörténész, kuta­tó gazdagította előadásával a messze hangzó, mégis szívközeiben maradó érc hangszerrel kapcsolatos ismeretek tárházát. Jelentsen békét első' kondulásuk címmel Kurt Kramer, a freiburgi érsekség harang­szakértője képes, színes, lírai utazás so­rán vezette végig nagyszámú hallgatósá­gát a harang történetének útján. Juraj Gembicky a szlovákiai múzeumokban lé­vő történelmi harangokról beszélt, Vá­Harangöntés az Öntödei Múzeumban rady József a Király-hágó melléki reformá­tus templomokról, dr. Siegfried Adlbergera linzi érsekség orgonáiról és templomai­ról szólt, kitérve az evangélikusokkal va­ló jó együttműködésükre. Dr. Francesc Llop i Bayo kilencven spanyol katedrális harangjait mutatta be, Kapui Gyula a Ha­rangszó alatt zajló történelmi képek címmel tartott előadást, dr. Kormos Gyula pedig Sopronnak és egykori jobbágyfalvainak a harangkincseire hívta fel a figyelmet. A jelenlévők e referátumokon kívül meg­hallgathatták továbbá dr. Valter Ilona, Tú­rok Margit, dr. Benkő Elek, dr. Tóth Elek és Rancz Lajos hasonlóképpen színvonalas előadását is. Az ankét második napja Vi- rágh András orgonaművész szép kon­certjével fejeződött be a Margit körúti fe­rences templomban. A sok élményt nyújtó, ismeretbővítő tanácskozás kétnapos autóbuszos uta­zással folytatódott: a cél Sárospatak és környéke volt. A kirándulás résztvevői megismerkedhettek Tárd, Szerencs, Mád, Taktabáj, Tokaj, Sárospatak és Tolcsva harangjaival és egyéb értékeivel. A látni­valók - templomok, múzeumok, a Rá- kóczi-vár, a sárospataki kollégium és múzeum - nem csak tárgyi, művészi, tá­ji szépségekkel gazdagították a kirándu­lókat. Az egy úton járók könnyen egy­másra találtak, tartós szakmai és baráti kapcsolatok is kialakultak, abban a hit­ben, hogy - Adyval szólva - nemcsak „tegnap harangoztak, holnap harangoz­nak”, hanem holnapután is megszólal az életünket végigkísérő tiszta, szép, érces hangjuk... ■ SCHELKEN PÁLMA Igazi világzene ez a „népek pünkösdje”. Szvorák Kati népdalénekes újabb - szám szerint huszadik - önálló albuma méltó módon köszöntötte a „születésnapját ünneplő” egyházat. A felvidéki szárma­zású, ma Pilisszentlászlón élő művész karácsony és húsvét után most pünkösd dalait gyűjtötte csokorba. Liturgikus énekek és himnuszok, népénekek, zöld­ágjárók, aranykapujátékok, pünkösdi gyermekdalok hangzanak el azon a le­mezen, amely a közelmúltban jelent meg a Hungaroton gondozásában. „Evangélikus fülnek” különösen is kedves az O, jöjj, teremtő Szentlélek című dal, melyet először latinul, majd horvá­tul, végül pedig magyarul is meghallgat­hatunk. A valószínűleg a 9. századból va­ló dallamhoz Luther Márton írta a szöve­get; magyar forrása az 1976-os Dunántúli evangélikus énekeskönyv. A Jövel, Szentlélek Úristen című magyar református dal „pár­ja” pedig a Príd’, Duchu Sväty (Jöjj el, Szentlé­lek) című szlovák evangélikus dal. A pünkösdi gyűjtemény különleges­sége a felekezeti és nyelvi sokszínűség. A dalokat eredeti - magyar, lengyel, né­met, latin, szlovák, cseh, szlovén és hor- vát - nyelven hallhatjuk, de megismer­hetünk szerb és román pünkösdi dalla­mokat is. Miért ez a sok szín és sok nyelv? Min­den bizonnyal azért, mert Szvorák Kati ezzel a munkájával is ama célját igyek­szik megvalósítani, amelyet egy vele ké­szült interjúban így fogalmazott meg: „Roppant fontos önazonosság-tuda­tunk fejlesztése, de nem elegendő csak ennek a hirdetése. Azt is tudatosítani kell az emberekben, hogy mi az, ami másokhoz köt bennünket; közös nyel­vet kell találnunk a szomszédainkkal. Egymáshoz vezető, átjárható hidak emelésére van szükség, és kulturális té­ren léteznek ezek a hidak. Ezeket kell erősíteni.” A „hídépítést” - a tavaly megjelent húsvéti albumhoz hasonlóan - most is a Monarchia Zenei Társulás, a bécsi Mu- latschag Gruppe és a Vujicsics együttes segíti. Külön köszönet illeti még a közreműkö­dő énekeseket, illetve a szentendrei Vuji­csics Tihamér Alapfokú Művészetokta­tási Intézmény népdaltagozatos növen­dékeit. A széles repertoár - harmincöt dal - meghallgatása után csak egyetérteni le­het Hollós Máté ajánlásával: „Szavakban sok az egymásra acsarkodás. A dal abból a mélységből szól, ahol egyek vagyunk: születésben, halálban, szerelemben, ün­nepekben.” Szvorák Kati erről az egység­ről a maga eszközével, azaz dallal tesz bizonyságot. ■ Gazdag Zsuzsanna (Kati Szvorák: Pünkösd Közép-Európában. Hungaroton Kiadó, 2005. Ármegjelölés nélkül.) „Testvéred feleségét.. ” Nem tudom, hogy a filmművészetben létezik-e „nemzeti sajátosság”, de az nyilván­való, hogy a kortárs dán filmek nálunk bemutatott darabjainak van valami egyedi, sa­játos varázsa. Susanne Bier rendezőnő legújabb - második - alkotása általános emberi (társadal­mi) problémát boncolgat, ám ezt jellegzetes „dán technikával” teszi. Egyrészt sötét képtónusok közvetítik szokatlanul egyenletes ritmusban a súlyos tartalmat, másrészt e tartalmat nem elviccelő, inkább „megtámasztó” humor mélyíti. A filmben egy testvérpárt ismerhetünk meg. Ha kissé sántít is a párhuzam, lehet­nek ők Káin és Ábel, avagy hétköznapi emberek is, hisz kicsit mindannyiunkról vannak mintázva. Michael az idősebb testvér, akinek az életében mindig minden tö­kéletesen alakul: élsportoló, éltanuló, később pedig „élfelnőtt” válik belőle. Öccse, Ja­nik lázadó, rakoncátlan fajta, neki semmi sem sikerül: nem tud felnőtté válni, nincs családja... Szerepcseréjük nem a bibliai történet analógiájára, hanem látszólag telje­sen váratlanul és értelmetlenül következik be. Michaelt katonaként olyan megráz­kódtatás éri, amelyet nem képes feldolgozni... Az alkotás végső soron a háborúnak, továbbá a görcsös, magába zárkózó hallgatásnak, illetőleg a hazugságnak a kritikája. Feltűnő és lényeges a film időkezelése. A cselekmény során csak közvetett jelzések utalnak a filmbeli idő változására; a múlt és a jelen beazonosítható snittjeitől eltekint­ve a legtöbb esemény „időtlenül" kapcsolódik egymáshoz. Nem tudjuk biztosan, hogy hány nap, hónap, esetleg év telik el a cselekménymodulok között. A rendező hasonló nagyvonalúsággal bánik a térszerkezettel - többnyire a helyszínekről sem kapunk biztos információkat. Tér- és időnélküliségben szövődik a történet, amely­ben nem lényeges, hogy hol, mikor játszódik, és hogy meddig tart (tarthat), hiszen a szerelem és a gyűlölet, a háború és a béke, az őrület és az idill egymásnak feszülése bárhol, bármikor megtörténhet. Mégis rendkívül árnyalt képet kapunk az élet megdöbbentően sérülékeny határ- mezsgyéiről. Az illanó boldogságról és arról, hogy mennyire múlik rajtunk a sorsunk, és mennyire nem... ■ Kapi Dániel Testvéred feleségét (Brothers / Brodre) Színes, feliratos dán filmdráma. Rendezte: Susanne Bier. Főszereplők: Connie Nielsen, Nikolaj Lie Kaas, Ulrich Thomsen. Forgalmazza a Budapest Film.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents