Evangélikus Élet, 2005 (70. évfolyam, 1-52. szám)

2005-01-16 / 3. szám

2005. január 16.

KRÓNIKA

IO

^Evangélikus Életi?

Benczúr László kilencvenéves

Születésnapján, január 5-én népes családi körben került sor Benczúr László nyugdíjas angyalföldi lelkész (aki egyben püspöki titkár is volt tizenhárom éven keresztül) köszöntésére a Szilágyi Erzsébet fasori kápolnában és püspöki hivatalban. A bevezető áhítat keretében D. Szebik Imre elnök-püspök az Isten áldását elfogadó, azt hosszú évtizedeken át hűségesen továbbadó és gazdagon megsokszorozó szolgatársért adott hálát az egyház Urának. Gáncs Péter püspök és Szemerei Zoltán felügyelő az angyali derűt és szeretetet sugárzó „vízkereszti bölcset” köszöntötte a Déli Egyházkerület nevében.

Dr. Hafenscher Károlynak, az ünnepelt barátjának méltató soraival az Evangélikus Élet nevében is köszöntjük Benczúr Lászlót!

► Keresztury Dezső egyik utolsó írásában, az Önarcképek címűben mondja azt, hogy azelőtt borotválkozás közben belenézve a tükörbe rendszeresen megkérdezte: „Ki vagyok?” Egy idő óta azonban már csak azt kérdezi: „Ki voltam?" Benczúr László kilencvenedik születésnapja alkalmából hadd kérdezzem most én is így: „Ki is volt Laci bácsi az én számomra az elmúlt évtizedekben?” Atyai jó barát - szoktam mondani. Valamivel több mint tizenegy év van közöttünk, de ez nem jelentett akadályt barátságunkban. Néhány vonást hadd elevenítsek fel most Benczúr László általam ismert arcképéről.

A gyermekmunka lelkes híve. Az ötvenes évek elején egyszerű, gépelt papíron küldte a hittan-előkészítőket, gyermek-bibliaköri felhasználás reményében. Megtanultuk belőlük, mi az a „belső cél”, mi az aranymondás, és hogy miként dolgozzuk fel. Később ezeket az előkészítőket Sátory Tilda közreműködésével „flanellográfos javaslatokkal” egészítette ki.

Laci bácsi számomra teológiai cikkíró volt. Tőle tanultam Barth, Thumeysen, Lü- thi gondolatait, Barmen tételeit, Niemöller szolgálatát, Bonhoeffer jelentőségét. A

Teológia című, rövid életű lapunkban, a Lelkipásztorban és az Evangélikus Élet hasábjain ezek voltak a témái.

Előadóként is megismerhettem őt. Fóti konferenciák, például a segédlel- kész-konferencia, az egyháztörténeti konferencia, az evangélikus írók konferenciája rendezőjeként és előadójaként figyeltem rá. Gyenesdiáson is ott volt az egyetemista- és nemzetközi diákkonferencián. Nemcsak beszélt: mondott is valamif, mindig kritikusan, mindig teológus módra és nagyon biblikusán. A nyolcadik parancsolatot Laci bácsinál

komolyabban senki sem vette. A lutheri Kis káté értelmében mindeneket jóra magyarázott.

Sokat olvasó embernek ismertem meg őt; magyarul és németül egyaránt olvasott, aláhúzta a lényeges mondanivalót, szorgalmasan jegyzetelt. Szinte irigylésre méltó az irodalmi tájékozottsága. A széphez, az esztétikumhoz is van érzéke, a zene, a művészet, az építészet kérdései is érdeklik. Szeretett énekelni, s a rendszeres koráléneklést ördögűzésre is használta. Kiénekelte önmagából a kisebbrendűség érzését, máskor keserűségét.

Rendszeres bibliaolvasó és igét hallgató lelkész. Családjával, feleségével együtt naponta közösen imádkoznak, hálaadással és könyörgéssel járulnak Urunk elébe, aki megígérte, hogy imádkozik tanítványáért, Péterért, hogy el ne fogyatkozzék a hite. Ő tanította meg Laci bácsit is imádkozni másokért, hogy azok is erősíthessék testvéreiket (Lk 22,32a).

Több jó barátját rendszeresen emlegette: Koren Emil, Groó Gyula, Lehel Ferenc, Nagy Elemér és még sokan mások tartoztak a sorba. Volt néhány példaképe, akikről szívesen írt: például Járosi Andor, Reményik Sándor.

Életében nagy fordulatokra is képes volt. Tanított hittant, volt parókus, püspöki titkár, most pedig aktív nyugdíjas.

Kolozsvár szellemének szerelmese, aki Sopronnal, Bázellal egyenértékűnek tartotta az erdélyi protestáns teológiát.

Hídverő és békítő lelkész. Ordass Lajos baráti köréből Dezséry László és Káldy Zoltán munkatársa lett. Mindhármuk munkáit teológiailag is analizálta, de sajnos ezek az írásai nem kaptak méltó visszhangot. Tudott megbocsátani, annak is, aki kitette hivatalából, annak is, aki nem értette meg. Bocsánatból élt és bocsánatot gyakorolt.

Svájc közelebb volt hozzá, mint Németország, Bázel közelebb, mint Erlangen, Bossey közelebb, mint Tübingen.

Nehéz próbák után talpra tudott állni. Első felesége, Márta betegsége és halála, testvére tragédiája, családi problémái, egyre gyengülő látása és hallása mind új feladatot jelentett számára. Csak egyetlen momentumra emlékeztetek: 1956 karácsonyára, amelyet családunk körében töltött.

Mindig jó beszélgetőpartner volt, aki meghallgatta az embert, de nem mondott mindig igent a beszélgetőtárs véleményére, sőt tudott élesen kritizálni is.

Könyvbarát volt, olyan, aki nemcsak olvassa, de be is köti a könyveket, nemcsak aláhúzza a fontos sorokat, de jegyzetekkel is kiegészíti a mondanivalót, és aki el is tudja bocsátani könyveit, egy életen át gyűjtött teológiai és irodalmi kincseit.

Nemcsak a református és az evangélikus teológusokat ismerte, hanem az ortodox hátterű Dosztojevszkijt is, akitől megértést, szeretetet, jánosi teológiát és morált tanult.

Kapcsolatot tartó és kapcsolatot megbecsülő lelkésztárs. Fehér bottal is megjelent az Evangélikus Értelmiségi Műhely alkalmain éppen úgy, mint a nyugdíjas lelkészek klubjában. Félelmetes bátorsággal szelte át a budapesti közlekedési csomópontokat, és jelent meg közöttünk, őt féltő barátai között. Mosolyogva mesélte, hogy mindig akad egy „angyal”, aki segít a buszon, a metrón, és a zebrán való átkeléskor stb.

Családszeretete, összetartó ereje példamutató abban a korban, amikor szétesnek a családok. Feleségével, Judittal együtt tesznek ki egy embert; ahogy nekem a telefonba mondta: mindkettőjük türelme, segítőkészsége modellértékű.

Néhány vonást villantottam fel csupán az atyai jó barátról. Mások bizonyára még többet és mást is tudnának mondani. Mindezt nem emberdicsőítésnek szántam, hanem hálaadásnak, Laci bácsi egyik kedves zsoltára, a 8. zsoltár szavaival: „...micsoda a halandó - mondom -, hogy törődsz, vele, és az emberfia, hogy gondod van rá? (...) O, Urunk, mi Urunk! Mily felséges a te neved az egész földön!”

■ Atyafiéi barátsággal: Károly (Id. dr. Hafenscher Károly)

Kedves Testvéreink!

Az egri evangélikus gyülekezet orgonát épít templomépítő lelkészünk fia, ifj. Garam Lajos és családja segítségével. A szükséges költségek háromnegyed részét koncertjeik alkalmával ők gyűjtötték össze. Gyülekezeteink segítségét kérjük a fennmaradó egynegyed rész összegyűjtéséhez. Szeretettel várjuk adományaikat a következő OTP- számlaszámra: 11739009-20112062.

Köszönettel és áldáskívánással az egri evangélikus gyülekezet

Krisztusban bízva tudatjuk mindenkivel, aki ismerte és szerette, hogy dr. Molnár Gyula

ny. statisztikusnak, költőnek, a Székesfehérvári Evangélikus Egyházközség tiszteletbeli felügyelőjének temetése január 14-én, pénteken 14 órakor lesz a székes- fehérvári evangélikus templomból (Székesfehérvár, Szekfű Gyula utca 1.) az evangélikus temetőben.

A gyászoló család és az evangélikus gyülekezet

„Most azért megmarad a hit, a remény, a szeretet, e három; ezek közül pedig a legnagyobb a szeretet. ”(iKor 13,13)

A szeretet szó gazdagságának jegyében vettünk búcsút ifi. Hegedűs Lóránt szolgálatával - református szertartás keretében - Loós Gyuláné szül. Kovács Margittól (1914-2004) vízkereszt délelőttjén a Szent István-bazilika Szent Jobb-kápolnájában.

Mindenki Manci nénije - így hívták őt az árvák a Rózsák terén, a Protestáns Árvaházban. Itt dolgozott 1934-től 1940-ig tanítóként, pótédesanyaként, szerető gondozóként. 1997-ben még boldogan és sokan találkoztunk az árvaház fennállásának 100. évfordulóján, amelyre örömmel jött el, s emlékezett a többiekkel együtt. A szeretet, a másokért való élet volt a lételeme kilencven évig. Hitét mindvégig megtartva ment a múlandóság országából az örökkévalóságba. Hálával emlékeznek rá neveltjei s az utódintézmény nevében:

Gaál Jánosné igazgató, Evangélikus Kollégium

ISTENTISZTELETI REND \ 2005. január 16.

Vízkereszt ünnepe után utolsó vasárnap. Liturgikus szín: fehér. Lekció: Mt 17,1-9. Alapige: ApCsel 26,9-20. Énekek: 280., 338.

I., Bécsi kapu tér de. 9. (úrv.) Bence Imre; de. 10. (német, úrv.) Andreas Wellmer; de. 11. (úrv.) Bencéné Szabó Márta; du. 6. dr. Széchey Béla; II., Hűvösvölgyi út 193., Fébé de. 10. Herzog Csaba; II., Modori u. 6. de. 3/411. Vati Zsuzsanna; Pesthidegkút, II., Ördögárok u. 9. de. fél 10. (úrv.) Fodor Viktor; Csillaghegy-Békásmegyer, III., Mező u. 12. de. 10. (összegyülekezés napja) Szabó Julianna; Óbuda, III., Dévai Bíró M. tér de. 10. (családi) Hokker Zsolt; Újpest, IV., Lebstück M. u. 36-38. de. 10. Solymár Péter Tamás; V., Deák tér 4. de. 9. (úrv.) Cselovszky Ferenc; de. 11. (úrv.) Gáncs Péter; du. 6. (ifjúsági) Zászkaliczky Péter; VII., Városligeti fasor 17. de. 11. (úrv.) Szirmai Zoltán; VIII., Üllői út 24. de. fél 11. (úrv.) Kertész Géza; VIII., Rákóczi út 57/a de. 10. (szlovák) Szpisák Attila; du. 6. (magyar) Szpisák Attila; VIII., Karácsony S. u. 31-33. de. 9. Kertész Géza; VIII., Vajda P. u. 33. de. 9. Smidéliusz András; IX., Gát utcai római katolikus templom de. 11. (úrv.) Jutta Hausmann; Kőbánya, X., Kápolna u. 14. de. fél 11. Smidéliusz András; Kerepesi út 69. de. 8. Tamásy Tamás; Kelenföld, XI., Bocskai út 10. de. 8. (úrv.) Joób Máté; de. 11. (úrv.) Joób Máté; du. 6. (vespera) Győri Tamás; XI., Németvölgyi út 138. de. 9. Győri Tamás; Budagyöngye, XII., Szilágyi E. fasor 24. de. 9. (úrv.) Bencéné Szabó Márta; Budahegyvidék, XII., Kék Golyó u. 17. de. 10. (úrv.) dr. Béres Tamás; XIII., Kassák Lajos u. 22. de. 10. Kendeh György; XIII., Frangepán u. 41. de. fél 9. Kendeh György; Zugló, XIV., Lőcsei út 32. de. 11. (úrv.) Tamásy Tamás; XIV. Gyarmat u. 14. de. fél 10. Tamásy Tamás; Pestújhely, XV., Templom tér de. 10. (úrv.) Kendeh K. Péter; Rákospalota, XV., Juhos u. 28. (kistemplom) de. 10. (úrv.) Bátovszky Gábor; Rákosszentmihály, XVI., Hősök tere 11. de. 10. Börönte Mária; Cinkota, XVI., Batthyány I. u. de. fél 11. Blatniczky János; Mátyásföld, XVI., Prodám u. 24. de. 9. Blatniczky János; Rákoshegy, XVII., Tessedik tér de. 9. Eszlényi Ákos; Rákoskeresztúr, XVII., Pesti út 111. de. fél 11. Eszlényi Ákos: Rákoscsaba, XVII., Péceli út 146. de. 9. Wiszkidenszky András; Rákosliget, XVII., Gőzön Gy. u. de. 11. Wiszkidenszky András; Pestszentlőrinc,

XVIII. , Kossuth tér 3. de. 10. dr. Korányi András; Pestszentimre, XVIII., Rákóczi út 83. (ref. templom) de. 8. dr. Korányi András; Kispest, XIX., Templom tér 1. de. 10. Széli Bulcsú;

XIX. , Hungária út 37. de. 8. Széli Bulcsú; Pesterzsébet, XX., Ady E. u. 89. de. 10. Győri János Sámuel; Csepel, XXL, Deák tér de. fél 11. Zólyomi Mátyás; Budafok, XXII., Játék u. 16. de. 10. (úrv.) Solymár Gábor; Budaörs, Szabadság út 75. de. 10. Endreffy Géza.

■ Összeállította: Boda Zsuzsa

„Fénylő csillag volt a magyar égen”

Kétszáznyolcvan éve született Rákóczi tudós evangélikus orvosa

■ Dr. Fabiny Tibor

Német, osztrák és svéd levéltárakban számos érdekes adatra lelhetünk, ha a Rákóczi-szabadságharc kevésbé feltárt nemzetközi vonatkozásait kutatjuk. így akadtam az elmúlt évtizedek során olyan egykorú levelekre, amelyek alig ismert személyekre hívják fel a figyelmünket, vagy amelyek új megvilágításba helyeznek addig elhanyagolt összefüggéseket. Ilyen például Halle híres árvaházának szerepe a magyar szabadságharc gyógyszerellátásában, vagy egy svéd ötvösművész - Daniel Warou - hozzájárulása a magyarok felekezeti békéjének megteremtéséhez. Most a hallei magyar kapcsolatok érdekes fejezetéről esik szó.

A nagy pietista teológus és nevelő, August Hermann Francke professzorsága idején kétszázötven magyarországi és erdélyi tanuló volt a hallei egyetemen és az általa alapított árvaházban. Talán ez is szerepet játszott abban, hogy a professzor fokozott figyelemmel kísérte Rákóczi szabadságharcát. Francke egyszerre volt teológus, misszionárius és diplomata. Tudta, hogy I. Frigyes porosz király szövetségben van ugyan a Habsburgokkal, de a protestánsok iránti rokonszenve e politikai érdeknél is erősebb. Francke ezért titkos összekötőként felhatalmazta bizalmasát, Anhard Adelungot, hogy - boroszlói székhellyel - kísérje állandó figyelemmel a magyar hitsorsosok hadi helyzetét, és keressen kapcsolatot az északi protestáns udvarokkal.

A hallei árvaházat I. Frigyes még brandenburgi választófejedelem korában, 1698-ban gyógyszertári joggal is felruházta. Halléban tanult ekkor a Selmecbányái származású Mááay Dániel orvos, akinek utóbb a fia és az unokája is Francke intézményeiben lett kiváló orvostanár. E kapcsolatoknak is volt köszönhető, hogy a felső-magyarországi harcok gyógyszerellátása a vártnál is jobban működött. Adelung örömmel fedezte fel, hogy Selmecbányán egy olyan néDr. Lang Jakab Ambrus romos síremléke a konstantinápolyi idegen temetőben

met evangélikus orvos működik, aki fiatal kora ellenére már nagy hírnévre tett szert. Ez az ember egy nürnbergi evangélikus lelkész fia volt: Jacob Ambrosius Lang a Langenthal.

A csaknem egész életét második hazájának és vezérlő fejedelmének szentelő Lang Jakab Ambrus, aki a kuruc hadsereg tábori főorvosa és Rákóczi hűséges háziorvosa lett, a Nümberghez közeli Essen- wangenben született 1663-ban. Langen- thali előnevét és nemességét I. Lipóttól

kapta 1695-ben, amiért orvosi tudásával kitűnt a császár betegsége idején.

Rákóczi először 1704-ben hívatta Sel- mecről betegágyához a szegedi táborba, jóllehet környezete akkor még bizal- matlankodott német származása miatt. A kiváló medikus azonban nemcsak legyőzte tudásával a támadó maláriát, hanem jó szervezőképességével is egyre nagyobb tiszteletet vívott ki. A kuruc seregtestek nagyfokú decentralizáltsága arra késztette, hogy a fejedelem 1705. februári pátensével megszervezze az ez- redsebészi státust, és megfogalmazza az azt gyakorló kötelességeit. Intézkedett a tábori kórházi ellátás zavartalansága felől. A téli szállások közelében sebesülteket gyűjtő helyeket, másutt ispotályokat és lazarétumokat rendezett be. Bercsényi Miklósnak, Esterházy Antalnak is mindig Lang doktorhoz kellett fordulnia gyógyszerek ügyében.

Lang Jakab Ambrusnak gondja volt az utókezelések biztosítására is: a Selmec- hez közeli Vihnye vagy a Körmöchöz közeli Stubnyafürdő gyógyító hévizeihez irányította a betegeket, s ott lábadozó-utókezelő kórházakat, úgynevezett

curatoriumokat létesített. Ezek gyógyszerészei is neki voltak alárendelve. (A fejedelem is Vihnyén keresett gyógyulást 1704-ben és 1708-ban.)

A többnyire Adelung közvetítésével beszerzett külföldi gyógyszereket és egészségügyi anyagokat Lang doktor Selmecbányára irányította. Itt létesítette 1708-ban az ország központi patikáját. (Hasonló központtal a Rákóczi idején fénykorát élő osztrák hadsereg sem rendelkezett.) Innen juttatta el a feldolgozott gyógyszereket a katonai körzetekbe, várakba és a curatoriumokba. Amikor az ellátás különböző okokból akadozott, Bercsényinél járt közben, hogy „atyai érzéssel gondoljon szegény betegei sorsára”, majd Károlyi Sándornak is írt, hogy „tekintsen kegyes szemmel betegeinek nyomorúságára”.

Lang doktor lelkiismeretessége és szakértelme révén rövidesen az udvari tanácsnak is tagja lett. Hírneve túlterjedt az országhatárokon. Rákóczinét 1707-ben mint udvari orvos elkísérte Berlinbe. Az emigrációban is hűségesen kitartott szeretett fejedelme mellett, akinek javaslatára Párizsban XIV. Lajos betegágyánál is - a francia udvar féltékeny orvosai között - ő vezette a konzultációt. Rákóczit végül elkísérte Rodostóba is. Amikor haza akart látogatni szülőföldjére, útközben, 1725. január 14-én érte a halál.

Maga a fejedelem állíttatott neki síremléket a konstantinápolyi temetőben. Kortársa, Zabler Jakab, a sokat szenvedett bártfai püspök úgy említi őt, mint „cla- rissima Stella Pannóniáé”.

Lang Jakab Ambrusra, hazánk egykor valóban fénylő, de azóta sokak által elfeledett csillagára hálával tekinthet az utókor.

1

Francke hallei árvaháza, 1730