Evangélikus Élet, 2005 (70. évfolyam, 1-52. szám)
2005-07-03 / 27. szám
ORSZÁGOS EVANGÉLIKUS HETILAP 70. évfolyam, 27. szám - 2005. július 3. - Szentháromság ünnepe után 6. vasárnap Ára: 164 Ft f „A megnyitóról senki sem hiányzott, —-—■---------------------------------------------„A kísérlet nem titkolt célja az volt, „Hív a templomába, nézzek majd Éggel bélelt ház 5. oldal ||Élul * j hiszen Fassung László orgonaművész hogy bizonyítsák: az ember egy mes..Jt be hozzá. Kedvem éppen lenne, Interjú az Evangélikus Harangszó 'fi y- ^ 1 egész délutánt kitöltő improvizációs terségesen elszigetelt rendszerben is de a náluk beszélt nyelvvel sajnos szerkesztőjével 5. oldal I I ....... j ku rzusán mindenki jelen akart lenni.” képes éveken keresztül élni anélkül, Jé * csehül állok...” Merre tart Európa...? ^ 6-7. oldal 1 v j A jó kántor is holtig tanul - 5. oldal hogy külső segítségre szorulna.” 1». Különös kísérlet - rí. oldal 1». Protestáns találkozó Prágában - 8. oldal Bibliai dátumok nyomában 6-7. oldal „Félek a megtéréstől..." ^ 9. oldal Kreatív találkozás a régi szöveggel Augsburgi ünnepség az Ágostai hitvallás felolvasásának 475. évfordulóján Zsinati pótnapok > A zsinat két hete megkezdett ülésszakának (lásd az Evangélikus Elet 25. számában) a befejezésére került sor június 24-25-én a Budapest-Fasori Evangélikus Gimnáziumban. Az érettségi vizsgák miatt a tanulói padsorokba szorult zsinati atyák - a munka a biológia-előadóban folyt - másfél megterhelő pótnapot tudhatnak maguk mögött. A határozatképességgel is küszködő zsinat (a szombati fél napon még a korlátozott határozatképességet sem sikerült biztosítani) napirendjén ugyanazok a tervezetek szerepeltek, mint legutóbb. Korábban több törvény szövegét sikerült ugyan részletes vitában végigtárgyalni, de így is maradtak nyitott kérdések. Mindenesetre befejeződött az egyházi szolgálat külön területeiről szóló törvény módosításának vitája. Fontos téma volt, hogy az országos alkalmazásban álló, nem gyülekezeti lelkészek mely lelkészi munkaközösségek tevékenységében vegyenek részt. Az egyházi intézményekről szóló törvényjavaslat vitája is több izgalmas pillanatot tartogatott. Minden intézmény- típusra megfogalmazták az intézmény- vezetői pályázati eljárásról szóló részt, eddig ugyanis ez csak a közoktatási intézmények esetében történt meg. Az Evangélikus Hittudományi Egyetemre vonatkozó előírások beillesztése sem volt problémamentes: az egyetemi autonómia speciális szabályok kidolgozását tette szükségessé. A három országos gyűjtemény (könyvtár, levéltár, múzeum) a jövőben egy intézmény keretében fog működni; az erre vonatkozó előírásokat is kidolgozta a zsinat. Sikerült végigtárgyalni az egyház szervezetéről és igazgatásáról szóló javaslatot is; ezúttal az „országos szint” került terítékre. Két másik törvényjavaslatot azonban - a költségvetés kidolgozásának és elfogadásának rendjére vonatkozót, illetve a kéttagú országos elnökségnek a törvénybe kerülő feladatairól szóló felsorolást - a nyáron kell előkészíteni. Az utóbbi törvények esetében szeptemberben kerülhet sor a hatályba léptetés bonyolult folyamatának, az egyes lépések részletes kidolgozásának a megtárgyalására. ■ Muntag András zsinati gazda gondolkodást célozta. A nyitottság és a megegyezés hitvallását a felekezeti törések és a túlzott bezárkózás negatívan befolyásolta a történelem folyamán. Napjaink nagy élményeként idézte ő is - és sokan mások - a Közös nyilatkozat aláírásának történelmi pillanatait. A várost bemutató idegenvezető érdekes adalékkal szolgált ezzel kapcsolatban; elmondta, hogy talán éppen ekkor, 1999. október 31-én tudták meg Augsburgban a legtöbben, miről is olyan híres az ő városuk... A mai város talán jelképesen is kifejezi azt, hogy miként kell és lehet élnünk ősi felekezeti hitvallásaink értékeivel, illetve hogy miként kell és lehet gondolkodnunk róluk. A város döntő többsége ma katolikus; evangélikusok és muszli- mok nagyjából egyenlő arányban élnek itt. Nem véletlenül csengett egybe az LVSZ főtitkárának minden szava a polgármester köszöntőjével, amikor hangsúlyozta, hogy Augsburg a béke városa és a párbeszéd szimbóluma szeretne maradni a megosztottság terhét hordozó világban. Ishmael Noko többszöris figyelmeztette az ünnepi alkalom résztvevőit: csak újragondolt, újraértékelt és a világ aktuális kérdéseivel konfrontált hitvallás az, ami ma továbbsegítheti a hatvanhatmilliós evangélikusságot. A főtitkár elérzékenyülve beszélt arról, hogy a jubileum kapcsán legalább a világ evangélikussága egységre juthatna az Ágostai hitvallást és annak elfogadását illetően. Egy univerzális jelentőségű hitvallást akkor sem emberek tehettek, és ma sem azok tehetnek „élővé és hatóvá”, hanem Isten Szendéikének különleges munkája. (Sorainkhoz ajánljuk Csepregi Zoltánnak az Evangélikus Élet június 26-i számában megjelent, 475 éves az Ágostai hitvallás című írását.) ■ Szabó Lajos 75 év - 75 (és még sok-sok) szó... Egy nem teljesen „kötet-len” együttlét krónikája és változó helyszíneken; Jutta Hausmann professzor és a vele érkezett teológushallgatók pedig kedvesen és frissen számoltak be a fórumbeszélgetésen a hazai lelkészképzés örömeiről és gondjairól. Számomra nagy élményt jelentett az ünnepséget bevezető tudományos teológiai fórum és a vasárnapi ünnepi isten- tisztelet, melyen ár. Ishmael Noko, a Lutheránus Világszövetség főtitkára hirdette az igét a több mint kétezer ülőhelyes - és zsúfolásig megtelt - Heilig- Kreuz-templomban. A tudományos szimpóziumon négy előadás hangzott el az Ágostai hitvallás és a kereszténység főtéma keretében. Emeljünk ki egy-egy gondolatot mindegyik témából a továbbgondolás érdekében! Dr. Kjell Olav Sannes (Oslo) rendszeres teológus a modem kor evangélikusainak identitáskereséséről szólt. Előadásában utalt arra, hogy régen az Ágostai hitvallás egész Európa előtti megszólalás volt. Vajon mennyire az ma? - tette föl a kérdést. Kenneth Appold, a strasbourgi Protestáns Ökumenikus Intézet kutatója annak a lehetőségét vizsgálta, hogy milyen esélyei vannak ma „a különbséget is magában foglaló, sokszínű konszenzusnak” a felekezetek és vallások párbeszédében. Az ökumenikus tudományos gondolkodás egyik nagy, idős tudósa, Günther Gassmann pedig az egész világra kiterjedő evangélikus egyház összefüggésében a hitvallás mai interpretációját sürgette. A jubileummal kapcsolatos gondolatait úgy fogalmazta meg, hogy nem más ez az ünnepi óra, mint „új találkozás a régi szöveggel”. A kérdés ma is az, hogy a két jelző mindegyike egyaránt hangsúlyos-e. Günther Wenz müncheni dogmatikus kritikusan kérdezett rá arra, hogy valóban alaphitvallás-e minden evangélikus számára ma az Ágostai hitvallás. Eredetileg nem betű szerinti bázisnak készült a szövege, hanem az aktív, konszenzusos > Bensőséges együttlét keretében köszöntötték 75. születésnapja alkalmából dr. Cserháti Sándor újszövetségi teológiai professzort barátai, kollégái, egykori és jelenlegi tanítványai az Evangélikus Hittudományi Egyetem új épületének kápolnájában június 23-án délután. A professzor tisztelői kötetlen együttlét- re gyűltek össze igen szép számban, ám a kötetlenségből egy meglepetés folytán semmi nem lett. De erről majd később... Elsőként dr. Szabó Lajos rektor köszöntötte az EHE valamennyi tanára és hallgatója nevében az ünnepeltet. Mint megjegyezte, így nyáridőben, a hivatalosan is „bezárt tanév” után még rektori utasításra sem lehetne összegyűjteni ilyen népes hallgatóságot; no de nem is volt szükség utasításra: akik ma eljöttek, azokat a szeretet hozta el Cserháti Sándor felköszöntésére. A szót ezután az egyetem újszövetsé> Az elmúlt hétvége ugyanolyan forró, már-már trópusi viszonyok között telt el Augsburgban, mint a 475 évvel ezelőtti. Akkor is szélesre tárták az emeleti terem ablakait a nagy hőség miatt; így történhetett meg, hogy a német nyelven felolvasott hitvallást a tömeg az utcán hallgatta, és egyre nagyobb lelkesedéssel fogadta. Szó sem volt akkor még tömegkommunikációról, mégis szinte órák alatt kialakult a Confessio Augustana továbbadásának minden lehetséges formája. széki igehirdetéshez. A professzor - a Kolossá-, Filippi, Galata-, Filemon-levél- hez írt kommentárok után - évek óta a várva várt nagy művön, a két korinthusi levél kommentárján dolgozik. ígérete szerint ebben az esztendőben asztalra teszi. Nos, a mű kézirata már nagyrészt készen van, de a kinyomtatott kötetre bizony még várni kell. Kötet-len tehát az együttlétünk. Illetve mégsem... - tette hozzá a docens, meglepetést sejtetve. Pál apostol két korinthusi levele ösz- szesen (kedves olvasó, lehet utánaszámolni!) 11 717 szót tartalmaz. Ezek közül választott ki Fabiny Tamás hetvenötöt; a kiválasztott szavakból hetvenötén - Cserháti professzor egykori évfolyamtársai, kollégái, barátai, családtagjai, tanítványai - kaptak egyet-egyet, hogy röviden papírra vessék, amit az adott szóval kapcsolatban fontosnak tartanak. Ezekből a kis írásokból állt össze - ugyancsak Fabiny Tamás szerkesztésében, a Luther Kiadó gondozásában, Hetvenöt korinthusi szó címmel - az ünnepeltet köszöntő kis kötet. 1^. Folytatás a 3. oldalon Az ugyan kérdés, hogy akkor is olyan sok érdeklődő és vendég érkezett-e Közép- és Kelet-Európából Augsburgba, mint az idén június 24-26. között, de az bizonyos, hogy - hála a bajor evangélikusok vendégszeretetének - száz külföldi vendég ünnepelhetett a hazaiak mellett a jubileumon. A szervezők egyik alapvető célja az volt, hogy az új EU-tagállamok és a belépni szándékozó országok területéről minden evangélikus egyházat meghívjanak erre a rendkívül gazdag programra. Különösen is jó érzéssel tapasztaltuk, hogy az együtt ünneplők legnépesebb csoportját éppen mi, magyarok tettük ki. Ha nem is tudtuk pontosan előre, hogy kikből áll majd össze ez a képviselet, örömmel fedeztük fel egymást a nyitó istentisztelet késő esti órájában a Szent Anna-templom páratlan történelmi atmoszférájú terében. Jó volt látni az óbudai gyülekezet csoportját, akik jelenlétükkel demonstrálták a bajor-magyar testvérgyülekezeti kapcsolat élénkségét. A Johann Gyula vezette fúvósegyüttes zenéjét nagy elismeréssel hallgatták a résztvevők különböző időpontokban gi tanszékének docense, dr. Fabiny Tamás vette át. (E tanszéken ad elő - a magyar evangélikus felsőoktatás történetében az első professor emeritusként - Cserháti professzor.) Utódjaként és munkatársaként mondott tehát először köszönetét Fabiny Tamás szeretett „főnök urának”. Mint hangsúlyozta: Cserháti Sándor úgy írta, írja kommentárjait, úgy tartja előadásait, hogy „muníciót” adjon hallgatóinak, lelkészkollégáinak a szó
