Evangélikus Élet, 2005 (70. évfolyam, 1-52. szám)
2005-06-19 / 25. szám
1 „A lelkészi munka »fokmérőjének« bizoI—»;------.....nálunk a hatalom még j_. - J. „B ár lapunk 23. számában »azon melegében« nyúlhat közvetve az is, hogy a gyülekezet fontosabb, mint a szolgálat. K<1k beszámoltunk a május 25-29. között lezajlott képes lesz-e öt év elteltével teljes állásban Pedig a hatalom teljesítmény “ 30. német protestáns egyházi napokról, három 1 foglalkoztatni leendő pásztorát.” nélkül mit sem ér.” további szerzőt is felkértünk a legnagyobb európai evangélikus fesztivál értékelésére...” Új egyházközség született - 3. oldal 1► Elnökválasztás után - 3. oldal 1* Kirchentag-impulzusok - 6-7. oldal Evangélikusok! Küldetésünk van! 4. oldal „Kerékpáros” lelkészakadémia I* 4. oldal Bach „csoda-tétele” (► 5. oldal A Kultucca (református) akusztikája 5. oldal Gyermekmegtérés 9. oldal Egyházunk szimbólumai - A gyertya !► 9. oldal Meghívó az EHE évzárójára ,A kegyelmi ajándékok között ugyan különbségek vannak, de a Lélek ugyanaz.” (tKor 12,4) Az Evangélikus Hittudományi Egyetem június 18-án, szombaton 10.30- kor tartja tanévzáró istentiszteletét és ünnepi ülését a zuglói evangélikus templomban (Budapest XIV., Lőcsei út 32.). Az istentisztelet igehirdetői szolgálatát ár. Fabiny Tamás docens végzi. Ünnepünkre szeretettel meghívjuk. Dr. Szabó Lajos rektor Öt gyermeket kereszteltek múlt vasárnap az egyházközség lelkészei Bakonycser- nyén. A kicsik már most egy kis gyülekezetét alkotnak - mutatott rá az igehirdető, aki prédikációjában a „nagy” gyülekezet figyelmét az Istennek odaszentelt, példaadó életre hívta fel. A finnországi templomokban sem gyakori ötös keresztelőnek tanúja lehetett a válkealai evangélikus testvérgyülekezet küldöttsége is. Nem győzték a törvény-előkészítést A díjlevél és az egyházigazgatás kérdései a zsinat napirendjén ► Egyházunk zsinata június 10-11-én tartotta 14. ülésszakát az Evangélikus Hittudományi Egyetem nemrég átadott épületszárnyának kápolnájában. Péntek délelőtt tíz órától szombat délután fél ötig dolgoztak - feszített tempóban - a zsinati küldöttek, mégsem volt elegendő az idő arra, hogy a tervezett munkát teljes egészében elvégezzék. A kétnapos ülésszak vendége volt dr. Márkus Mihály, a Magyarországi Református Egyház Dunántúli Egyházkerületének püspöke. Vendégünk valójában sokkal inkább a munkatársunk volt: több kérdésben is felvázolta a református gyakorlatot és álláspontot, javaslataival nagyban hozzájárulva az ülésszak eredményességéhez. A napirenden azok a törvényjavaslatok szerepeltek, amelyeknek az általános vitája februárban fejeződött be, továbbá megkezdődött a választásokról szóló törvény módosítása is. Először az egyházi szolgálatról szóló törvényjavaslat került sorra (előadó: Bárdossy Tamás), majd rendre az egyház törvényes rendjéről és békéjének megőrzéséről (dr. Hidas János), az egyházi szolgálat külön területeiről (Szarka István), az egyház szervezetéről és igazgatásáról (Muntag András), valamint a választásokról és a szavazásról (Muntag András) szóló törvényjavaslatról tárgyalt a testület. Az egyházi szolgálatról szóló törvény mindenkit érdeklő, érzékeny pontja volt egyrészt a lelkészek közéleti szerepvállalását szabályozó rész, másrészt a hívány (díjlevél) tartalmáról rendelkező előírás. Az előbbit illetően a zsinat egyetértett abban, hogy a presbitériumnak a lelkész minden, a szolgálattól eltérő elfoglaltságáról tudnia kell, s ha ők úgy ítélik meg, hogy az veszélyezteti a szolgálat ellátását, akkor ne engedélyezzék. Mivel ez a lelkészt személyesen érinti, az ezzel foglalkozó presbiteri ülést nem ő, hanem az esperes köteles vezetni. A másik kérdéssel kapcsolatban a zsinat rögzítette, hogy gyülekezeti lelkész választásakor a díjlevél elkészítése a presbitérium feladata, mivel ők fogadják el a költségvétést is, de a közgyűlésnek is látnia kell a díjlevelet, hogy igent mondhasson rá. A választási törvény általános vitáján szó esett a gyülekezeti közgyűlések határozatképességéről. A zsinat szigorítani szeretné az ezzel kapcsolatos előírásokat. Az ülés foglalkozott a legutóbbi választások során elhangzott kritikákkal is, és pontosította a jelöltajánlás és a jelöltlista elfogadásának szabályait. A zsinat az ez alkalommal meg nem vitatott kérdések tárgyalását június 24-2 5-én folytatja. A kijelölt pótnapokra maradt az egyházi intézményekről (dr. Itt- zés András) szóló javaslat, továbbá az előbbiek közül több napirendi pont befejezése. A tervek szerint az őszi ülésszakon kell elfogadni az e törvényekből álló új törvénykönyvet, s ezzel a zsinat befejezi a 2006. évi általános tisztújításhoz szükséges jogrendszer kidolgozását. ■ Muntag András zsinati gazda Apák napja ► Az úgynevezett rendszerváltozás óta sokféle ünnep gyűrűzött be hozzánk; ezek egyike a június harmadik vasárnapján esedékes apák napja. Először furcsán tekintettem rá, de végül is megvan a létjogosultsága. Igen, az édesanyák, az anyák napja sokkal fontosabb. Azoké, akik teljesen odaáldozzák magukat gyermekeiknek, családjuknak. Akik a lakást otthonná tudják varázsolni... De nem baj, ha valamilyen módon az édesapákra is gondolunk. Azokra, akik szintén a családjukért akarnak élni. Most hadd gondoljak nem a gyermekek, hanem az édesapák oldaláról erre az ünnepre. Mi a felelősségem nekem mint apának? A Bibliából 3jn 4 áll elém: „Nincs annál nagyobb örömem, mintha hallom, hogy az én gyermekeim az igazságban járnak." (Károli-fordítás) Három kérdést fogalmazzunk meg most a magunk számára! Jó, ha törődünk gyermekeink feladataival. érdeklődünk problémáik iránt; jó, ha sportolásra buzdítjuk őket, és mellettük állunk a tanulásban. De a legfontosabb az, hogy a lelki növekedésben segítsük őket. Örömöm-e, az-e a legnagyobb örömöm nekem mint apának, hogy gyermekeim az igazságban járnak? Szánok-e időt arra, hogy a lelkiekről, a hit dolgairól beszélgessek velük? Akarom-e, hogy gyermekeim az Úr követésében járjanak? Nekünk, édesapáknak felelősségünk, hogy életünkkel is példát mutassunk. Senki sem vezethet előrébb valakit, mint ahol ő maga tart. Csak küldöd a templomba, vagy te is vele mész? Csak tőle várod, hogy rendes legyen, vagy te is becsületesen igyekszel élni? Látszik-e rajtad, hogy hiszed is, amit mondasz? Tartasz-e áhítatot a családodnak? Vezeted-e őket az élet minden területén a magad példájával? Vajon azt látják-e a gyermekeim és a feleségem, hogy nekem magamnak is öröm a Bibliát olvasni és Isten akarata szerint cselekedni? Tényleg lelki vezetője is vagyok a családomnak? Vagy mindenkinek magánügye a hit kérdése? Végül - visszatekintve arra a több mint harminc évre, amióta apa vagyok - azt is meg kell vallanom: nem voltam mindig olyan a gyermekeimhez, amilyennek lennem kellett volna: nem tettem mindig azt, amit helyes lett volna. Talán más apák is érzik ezt. Mit tehetek eddigi életem hibáival és bűneivel? Csak egyet: kérem az Úr bocsánatát és azt, hogy erősítsen meg a jóban Jézus Krisztus által. „Járuljunk azért bizalommal a kegyelem királyi székéhez, hogy irgalmasságot nyerjünk és kegyelmet találjunk, alkalmas időben való segítségül." (Zsid 4,16; Károli-fordítás) Akkor lesz egy édesapa jó példa, ha gyermeke rajta keresztül megérti, hogy milyen a mennyei Atya, aki vezeti és szereti őt. Édesapák! Ez az idei apák napja tanítson bennünket arra, hogy legyünk a célunkban biztos, az Úrra tekintő és alázatos pásztorai kis családunknak, otthoni gyülekezetünknek! ■ Széll Bulcsú Isten áldásával... ► Rossz szóhasználattal „ünneptelen félévnek” nevezzük a Szentháromság ünnepétől adventig tartó időszakot. Helytelenül, hiszen a vasárnapok ekkor is a teremtő Atya, a megváltó Krisztus és a szabadító Szentlélek ünnepei, és természetesen bőségesen akad más egyházi, gyülekezeti ünnepi alkalom is. Úgy, ahogyan Kondoroson, ahol június 12-én arra emlékeztek, hogy tíz évvel ezelőtt kezdte meg működését a nyugdíjasház. Alulról építkeztek ► Példaértékűnek tekinthető az a kezdeményezés, melynek nyomán megalakult a csornai evangélikus gyülekezet, hiszen az egyházközséget egy bádogosmester alapította a katolikus többségű településen. 1929-ben tették le a felépítendő templom alapkövét, és 1930. június 9-én Kapi Béla püspök már fel is szentelte az evangélikus istenházát. Ennek 7$. évfordulója alkalmából tartottak hálaadó úrvacsorás istentiszteletet június 12-én a csornai gyülekezet tagjai. Az itt szolgáló premontrei szerzetes- rend fennállásának 825. évét ünneplő katolikus kisváros a 20. század elején indult növekedésnek. Az iparosodás következtében a környékbeli falvakból telepedtek ide fiatalok a mesteremberek mellé. Őket fogta össze Payr Gusztáv bádogosmester, a gyülekezet tulajdonképpeni alapítója. Az akkor mindössze negyvenegy lelket számláló közösség munkáját Hérincs Lajos farádi esperes segítette. 1926 januárjában hívták össze első közgyűlésüket; már ekkor elhatározták, hogy nekikezdenek a templomépítésnek. Az épület elkészültéig is rendszeresen tartottak istentiszteleteket a polgári iskola egyik termében. A templomszentelés évfordulóján az igehirdetés szolgálatát Itt zés János, a Nyugati (Dunántúli) Evangélikus Egyházkerület lelkészi vezetője végezte a vasárnap igéje, iMóz 32,14.2^-31 alapján. Prédikációjában kiemelte, hogy a templomban lehetőséget kapunk az Istennel való találkozásra. Másutt ez bizonytalan, de itt igéjében és a szentségekben biztosan együtt lehetünk Jézussal. Reménységünk - mondta a püspök -, hogy egyszer majd nem kellenek templomok, nem életünk gázlóinál találkozik velünk az Úr, hanem ő lesz minden mindenekben. Az ünnepségre egy kis küldöttség érkezett a szlovéniai Lendváról Skalics Gusztáv lelkész vezetésével. Egy évvel a templom felépítése után, 1931-ben édesapja, Skalics Sándor - a gyülekezet akkori lelkésze - levelet írt Csornára, amelyben elkérte a templom terveit és fotóit. Mindezt azért tette, mert egy hasonló templomot kívántak felépíteni a muravidéki kisvárosban. Tervük hamarosan meg is valósult, így egy láthatatlan lelki szál kötötte össze a két egyházközség tagjait, amelyet a jövőben szeretnének megerősíteni. Az istentiszteletet követő ünnepi közgyűlésen Tubán József, a gyülekezet lelkésze emlékezett az eltelt háromnegyed évszázadra. Felidézte a gyülekezet megalakulásának és a templom építésének a körülményeit. Folytatás a 3. oldalon „Elmondták nekem, hogy a ház lakói és dolgozói minden reggel Isten áldását kérik napjukra” - mondotta igehirdetésében Gáncs Péter, a Déli Egyházkerület lelkészi vezetője. „így van ez jól, hiszen csak úgy működhet, úgy működik a ház is, életünk is, ha megvan ez az áldás. Az Úrral tusakodó Jákob a példa erre, aki tudta, hogy új életét csak Isten áldása alatt kezdheti meg” - fejtette ki a püspök. Áldást kívántak az ünnepi közgyűlésen elhangzott köszöntések is. Sztojanovics András - aki tíz esztendővel ezelőtt a kondorosi gyülekezet lelkésze volt - elmondta, hogy a „nyugdíjasház” elnevezés a nyitottságot kívánta kifejezni: a háznak és az építő gyülekezet szívének a nyitottságát. Ez a hozzáállás tette lehetővé, hogy az elmúlt évek alatt a ház tovább bővült, épült - hála az építőknek, a segítőknek. A tizedik évfordulót is munkával köszöntötték: beépítették az épület tetőterét. Az építkezések költségeit szinte teljes egészében a gyülekezet fedezte, az országos egyház segítségével. A hat lakóval indult otthonban ma már harminchatan élnek. A nyugdíjasházban lakók, az ott dolgozók és az ünneplő gyülekezet körében áldotta meg a püspök a reménység szerint még sok évtizedig élő, működő létesítményt. ■ W. A. « L
