Evangélikus Élet, 2005 (70. évfolyam, 1-52. szám)

2005-06-05 / 23. szám

IO

2005. )umus 5.

KRÓNIKA

‘Evangélikus Éltó

Hálaadó istentisztelet Budapest-Kőbányán

► A Szentháromság ünnepe utáni 1. vasárnapon Smidéliusz András lelkész és ár. Csepregi Gyula felügyelő szeretettel és nagy örömmel köszöntötte a kőbányai gyülekezet körében az Indiából három év kül- missziói szolgálat után hazaérkezett Mesterházy Andrea hittanoktatót és Mesterhdzy Balázs lelkészt.

„Isten hitoktatói munkára hívott el titeket az indiai Kodaikanal Nemzetközi Iskolába. Feladatotok sokrétű lesz, és minden bizonnyal megpróbáltatások, nehézségek is várnak majd rátok. De ne féljetek, Isten veletek lesz, ő hűséges” - ezekkel a szavakkal bocsátotta útra Ittzés

szemeivel látta. A mi szemeink is csak a befelé nézés, belső vizsgálat révén nyílhatnak meg - fejtette ki Mesterházy Balázs. Hangsúlyos Isten határtalan szere- tete, a szeretet forrása: Jézus, aki feláldozta magát a küldőjéért - és értünk. Felmerül a kérdés: mi magunk vagyunk- e olyan önfeláldozók, kötelességtudók, hogy ne akadályok legyünk az Úr útjában? Szemünk felnyílhat a tanúskodásra, a szeretetre, a másik szükségének a meglátására - zárta gondolatait a lelkész.

Az istentisztelet után kézfogásra, találkozásra, kötetlen beszélgetésre is lehetőség volt. A házaspár útját nemcsak imádsággal, hanem anyagilag is támogató Evangélikus Külmissziói Egyesület világi elnöke, Ihrig Dénes is köszöntötte itthon Andreát és Balázst.

János, a Nyugati (Dunántúli) Egyházkerület püspöke a Mesterházy házaspárt ugyanebben a templomban 2002 júniusában. A három esztendő gyorsan eltelt, és a püspök biztató szavai ezen az ünnepi alkalmon újra megerősítést nyertek.

A hazatért lelkész Ezs 42,18-21 alapján tartott hitvalló igehirdetésének a „Nézzünk és lássunk!” volt a fő gondolata. Prédikációját két, kórházi szobában fekvő betegről szóló életkép vezette be. Az ablak melletti ágyon fekvő beteg újra és újra elmondta a sarokban lévő betegtársának, hogy éppen mit lát: virágzó fákat, sétáló szerelmespárokat, dühöngő taxisokat, madarakat etető bácsit vagy éppen az iskolából hazafelé tartó tanulókat. Amikor néhány nap múlva meghalt, társa került az ablak melletti helyre. Döbbenten nézett ki az ablakon, ugyanis kitekintve csak egy tűzfalat látott. Ekkor jött rá, hogy barátja vak volt, és mindazt, amiről tudósított, csak lelki

Mesterházy Balázs új szolgálati helye a soproni líceumban és az Eötvös József Evangélikus Gimnázium és Egészségügyi Szakközépiskolában lesz, ezenkívül a harkai gyülekezetei gondozza majd.

A tudósítónak arra a kérdésére, hogy milyen tapasztalatokat tudnak majd felhasználni a későbbiekben, Mesterházy Balázs így válaszolt: „Kinyílt a szemünk a világra és a távolabb élő hittestvéreinkre. Már az iskola kapuján kilépve megláttuk azt a szegénységet, és megtapasztalhattuk a vízhiányt, amely a Magyarországon élők számára alig elképzelhető. Becsüljük meg, amink van!"

Andrea és Balázs három évvel ezelőtt vette át az indiai szolgálatot Jód Angelikától és Joó Andrástól, ők azonban eddig még nem tudták átadni a stafétabotot egy új párnak. Reméljük, lesznek majd, akik folytatják a munkát Indiában és esetleg másutt is.

■ JÁNOSI JÓZSEF

ISTENTISZTELETI REND ji005. június 5.

Szentháromság ünnepe után 2. vasárnap. Liturgikus szín: zöld. Lekció: Lk 14,15-24.

Alapige: Ézs 5,20-24. Énekek: 61., 435.

1., Bécsi kapu tér de. 9. (úrv.) Bence Imre; de. 10. (német) Andreas Wellmer; de. 11. (úrv.) Balicza Iván; du. 6. Balicza Iván; II., Hűvösvölgyi út 193., Fébé de. 10. (úrv.) Veperdi Zoltán; II., Modori u. 6. de. 3/4 11. (úrv.) Sztojanovics András; Pesthidegkút, II., Ördögárok u. 9. de. fél 10. (úrv., családi) Fodor Viktor; Csillaghegy-Békásmegyer, III., Mező u. 12. de. 10. (úrv.) Fülöp Attila; Óbuda, III., Dévai Bíró M. tér de. 10. (úrv.) Hokker Zsolt; Újpest, IV., Lebstück M. u. 36-38. de. 10. (úrv.) Solymár Péter Tamás; Káposztásmegyer, IV. Tóth Aladár út 2-4. de. 9. (úrv.) Solymár Péter Tamás; V., Deák tér 4. de. 9. (úrv.) Deák László; de. 11. (úrv.) Gerőfi Gyuláné; du. 6. (úrv.) Cselovszky Ferenc; VII., Városligeti fasor 17. de. fél 10. (családi) dr. Muntag Andomé; de. 11. (úrv.) Szirmai Zoltán: VIII., Üllői út 24. de. fél 11. Kertész Géza; VIII., Karácsony S. u. 31-33. de. 9. Kertész Géza; VIII., Vajda P. u. 33. de. 9. (úrv.) Johann Gyula; IX., Gát utcai római katolikus templom de. 11. (úrv.) Szabó Julianna; Kőbánya, X., Kápolna u. 14. de. fél 11. (úrv.) Johann Gyula; Kerepesi út 69. de. 8. (úrv.) Tamásy Tamás; Kelenföld, XI., Bocskai út 10. de. 8. (úrv.) Blázy Árpád; de. fél 10. (úrv., családi) Joób Máté; de. 11. (úrv.) Blázy Árpád; du. 6. (vespera) Győri Tamás; XI., Németvölgyi út 138. de. 9. Győri Tamás; Magyar tudósok krt. 3. (Egyetemi Lelkészség) du. 6. (úrv.) Körmendy Petra; Budagyöngye, XII., Szilágyi E. fasor 24. de. 9. (úrv.) Balicza Iván; Budahegyvidék, XII., Kék Golyó u. 17. de. 10. (úrv., családi) Bencéné Szabó Márta; de. fél 12. (úrv.) Bácskai Károly; XIII., Kassák Lajos u. 22. de. 10. (úrv.) Kendeh György; XIII., Frangepán u. 41. de. fél 9. Kendeh György; Zugló, XIV., Lőcsei út 32. de. 11. (úrv.) Tamásy Tamás; XIV. Gyarmat u. 14. de. fél 10. Tamásy Tamás; Pestújhely, XV., Templom tér de. 10. (úrv.) Kendeh K. Péter; Rákospalota, XV., Régi Fóti út 75. (nagytemplom) de. 10. (úrv.) Bátovszky Gábor; Rákosszentmihály, XVI., Hősök tere 11. de. 10. (úrv., tanévzáró) Börönte Márta; Cinkota, XVI., Batthyány I. u. de. fél 11. (úrv.) Blatniczky János: Mátyásföld, XVI., Prodám u. 24. de. 9. (úrv.) Blatniczky János; Rákoshegy, XVII., Tessedik tér de. 9. (úrv.) Eszlényi Ákos; Rákoskeresztúr, XVII., Pesti út 111. de. fél 11. (úrv.) Eszlényi Ákos; Rákoscsaba, XVII., Péceli út 146. de. 9. (úrv.) Kosa László; Rákosliget, XVII., Gőzön Gy. u. de. 11. (úrv.) Kosa László; Pestszentlőrinc, XVIII., Kossuth tér 3. de. 10. (úrv.) dr. Korányi András; Pestszentimre, XVIIL, Rákóczi út 83. (ref. templom) de. 8. (úrv.) dr. Korányi András; Kispest, XIX., Templom tér 1. de. 10. (úrv.) Széli Bulcsú; XIX., Hungária út 37. de. 8. (úrv.) Széli Bulcsú; Pesterzsébet, XX., Ady E. u. 89. de. 10. (úrv.) Győri János Sámuel; Csepel, XXL, Deák tér de. fél 11. (úrv.) Zólyomi Mátyás; Budafok, XXII., Játék u. 16. de. 10. (úrv., tanévzáró) Solymár Gábor; Budaörs, Szabadság út 75. de. 10. (úrv.) Endreffy Géza; Budakeszi (ref. templom) de. fél 9. Bácskai Károly.

■ Összeállította: Boda Zsuzsa

Az égre mutatott

D. dr. Prőhle Károly (1911-2005)

Már csak a legidősebb és újabban a legfiatalabb lelkészek között találunk olyanokat, akiket D. dr. Prőhle Károly nem tanított. Sopronbánfalvi lelkészként 1941 és 1950 között német lektor volt a soproni teológián. 1950-től 1958- ig a gyakorlati, 1958-1982 között az új- szövetségi, 1982 és 1989 között a rendszeres teológia professzora. Nyugdíjazása után egészen 1998-ig előadta még a vallástörténetet és a filozófiatörténetet - nemcsak nyolcvanas éveit meghazudtoló, hanem sokszor a fiatalabb kollégákat, de még a huszonéves hallgatókat is megszégyenítő fizikai, szellemi és lelki frissességgel.

Szinte minden magyar nyelvű evangélikus él azokkal a művekkel, amelyekkel egyházunkat gazdagította. Luther Kis kátéja 1953-ban jelent meg ma is használatos fordításában. Bibliai helyekkel és a Nagy kátéból vett részletekkel egészítette ki a szöveget, hogy egyszerű, mégis tartalmas hittankönyvet adjon kézbe, amikor más lehetőség nem volt. Az énekeskönyv 1955-ös új kiadásának munkálataiban is részt vett. A ma is használt imádságos részt ő állította össze; az ő munkája a Tízparancsolat alapján készült úgynevezett gyónótükör - amely még ma is alkalmas a gyónási és úrvacsorái előkészületre -, illetve az imádkozás heti rendje, a hét napjainak reggeli, déli és esti imádságával.

Az új istentiszteleti rend, az Agenda, amely Rajfay Sándor 1932-es kezdeményezését váltotta fel, 1962-ben jelent meg, átdolgozása pedig 1986-ban. Prőhle Károly mindkettőben mértékadó, noha nem kizárólagos szerepet játszott. A kettő megjelenése között eltelt közel huszonöt év beszélgetéseinek, vitáinak és küzdelmeinek a végeredménye a különféle rendek sorrendiségében is lecsapódott, amint ezt a kísérő szavak tükrözik. Míg 1962-ben először az úgynevezett énekverses rend továbbfejlesztett változatát tartja bevezetendőnek, közöl egy rövidített rendet (például délutánra vagy szórványba), majd végül, harmadikként egy liturgikus rendet azzal, hogy „megfelelő előkészítés után ehhez kell alkalmazkodni mindenütt, ahol jelenleg az egységes rendnél gazdagabb liturgiái rend van használatban”, huszonnégy évvel később, 1986-ban a sorrend ez: énekverses rend, liturgikus rend, rövid rend. S itt a rendek egyenjogúan vannak egymás mellett. Amint írja: „Törekedni kell arra, hogy minden gyülekezet mind a három istentiszteleti típust megismerje, megszeresse és rendszeresen használja. Ezzel a célkitűzéssel az Agendában adott keretek között bőséges lehetőség nyílik gyülekezeti istentiszteleteink liturgikus megújulására.” A Szentírást 1975 óta az úgynevezett ökumenikus fordításban olvassuk, amelyet a Magyar Bibliatanács ad ki. Prőhle professzor az újszövetségi fordítóbizottság munkájában együtt dolgozott - mint a bizottság tagja, majd elnöke (1964-1975) - református kollégákkal.

Hazánkban magyarul, külföldön idegen nyelven megjelent tanulmányainak vázlatos jegyzéke a tiszteletére kiadott kötetben tíz oldalt tesz ki. Teológiai jegyzetein kívül három kiadványnak egyedüli szerzője. Az evangélium igazsága a közelmúltig az egyetlen elérhető középiskolai és felnőtthittan- könyvünk volt. A Lukács evangéliumának magyarázata igényes, építő és közérthető bibliai kommentár. A Luther Márton négy hitvallása című munkája a reformátor alapvető írásait tartalmazza találó korrajzzal és bevezetéssel.

Azonban nem arra törekedett, ami látható: életművét szívekbe rótta. Talán a kilencvenedik születésnapján köszöntöttük, amikor válaszolni kívánt, de a hallgatók lelkes tapsa nem engedte megszólalni. O mutatóujjával az égre mutatott, mintha ezt mondta volna: ne embert ünnepeljetek, hanem Istennek mondjatok Krisztusért hálát és dicséretet.

Nem szónoki gesztus volt ez nála, hanem az élete.

■ Dr. Reuss András

A Vigyázó

Kinczler Gyula kőbányai felügyelő'halálára

Az Újszövetségben természetesen még nincsen szó a mai értelemben vett felügyelői tisztről. Több, ott előforduló kifejezés tartalmilag azonban előkészíti azt a jelentést, amelyet ma a gyülekezeti felügyelő elnevezés hordoz. Az egyik ilyen szó a görög episzkoposz, amely olyasmit jelent, mint „áttekintő”, „felvigyázó”, „felügyelő”. Idővel a püspöki szolgálatra alkalmazták, de kezdetben még nem domborodott ki ez a klerikus jelleg. Amikor Pál apostol Milétoszban találkozik az efezusi vénekkel („presbiterekkel”), akkor - a Károli-fordítás szerint - ezt mondja ezen a sajátos presbiteri gyűlésen; „Viseljetek gondot magatokra és az egész nyájra, melyben a Szent Lélek titeket vigyázókká tett...” (Ap- Csel 20,28a) Kinczler Gyula a szó bibliai értelmében Vigyázó volt. Elsősorban nem emberek bizalma, hanem a Szentlélek választása tette őt azzá. Vigyázó szemét a reá bízott személyekre és javakra vetette.

Vigyázó volt a történelem forgatagában. Másfél évtizeddel ezelőtt a kőbányai gyülekezet hírlevelében ezeket ina gyerekkoráról, melyet Kárpátalján töltött: „Ungváron megtanultam, hogy a kisebbségi sors értéket hordoz, magyarság és evangélikusság szempontjából egyaránt. Lelkészünk az együvé tartozás élményét nevelte belénk. A gyülekezetben kevesen voltunk, ezért szinte mindenkire oda kellett figyelni. Ez ránk, fiatalokra sok feladatot is rótt: segítettünk a fűtésben, tüzelőhordásban, kapunyitásban, harangozásban." Köztudott volt, hogy mennyire fájt neki, hogy menekülniük kellett Kárpátaljáról.

Az idén februárban, amikor Ungváron jártam, felkerestem a Druget téri kis templomot. Gyönyörű, hihetetlenül sűrű hóesésben bukkantam rá. Akkor már tudtam, hogy a felügyelő súlyos beteg. Úgy jártam körül a templomot, hogy közben szüntelenül őrá gondoltam. Hazaérve Csoóri Sándor Hó emléke

című versét olvasgattam: „Néha meggondolja magát a tél / és havazni kezd, / sűrűn, kétségbeesve havazik, mintha csak attól félne, / nem éri meg a holnapot. (...) / ...egy fennkölten züllő ország szemével farkasszemet nézve, / fejemben hó emléke, / hó, hó, mintha egy katedrális vakolata / hullna csöndben.” Vigyázó volt 1956-ban is, amikor fényképezőgéppel a nyakában ott volt a forradalom minden jelentősebb eseményénél, hogy megörökítse, amit lát. Csaknem negyvenévi lappangás után kerültek elő ezek a felvételek, hiszen elővigyázatosságból a szekrénye aljára szögezve rejtegette a negatívokat. 2004 őszén, amikor végre előhívta a képeket, emlékezetes kiállításra nyílt lehetőség az Evangélikus Országos Múzeumban. T.eológushallgatók is meghívták október 23-a körül, hogy meséljen nekik a képei alapján a forradalomról. Megrendítő alkalom volt! Hazaszeretete abban is megnyilvánult, amikor 1991 tavaszán egy álló órán keresztül harangozott abból az alkalomból, hogy az utolsó szovjet katona is elhagyta Magyarországot. A kőbányai templom melletti panelekből többen idegesen szóltak rá, hogy hagyja már abba, de ő tudván tudta, hogy a Vigyá- zónak harangoznia is kell, akár egy órán keresztül is.

Az egyházban is Vigyázó volt. Nehéz történelmi korban vált a kőbányai ifjúság vezéregyéniségévé. A mai szeniorok egy életre meghatározó élményként emlegetik a templomkertben felállított vagonban tartott bibliaórákat, a mátrai síeléseket, a kirándulásokat. Most már bizony egyre fogyatkozik egyházi életünknek ez a nagy nemzedéke! Tizenhárom éven át vasárnapról vasárnapra átéltem, hogy ő érkezett elsőnek, és ő ment el utolsóként. Észrevette a csöpögő csapot - és a templomba vigaszért betérőt. Ha beteg gyülekezeti tagról hallott, szólt róla a lelkésznek - de ő maga is indult, hogy meglátogassa őt. Boldogan ápolta az erdélyi, a finn és az észt testvérgyülekezetekkel meglévő kapcsolatot. Figyelt a közegyházi történésekre - és ott ült minden bibliaórán. Megrendítő volt, hogy az elmenetelre tudatosan készülő Kinczler Gyula miként tudta rendezni emberi kapcsolatait: igazi Vigyázóként gondoskodott a szolgálat folytonosságáról, valamint tudott bocsánatot kérni, és képes volt megbocsátani is.

Vigyázó volt a családjában is. Igazi családfő. Férjként és testvérként, apaként és nagyapaként az ő kezében futottak össze a szálak. Amely szálak, íme, most összebogozódtak. De éppen a Vigyázótói tanult józan hittel lehet arra tekinteni, aki mindenkire egyaránt vigyáz, aki a legfőbb gondviselő. A családban és az egyházban pedig folytatni kell, folytatni lehet a Vigyázó szolgálatát. Valahogy úgy, ahogyan Ady Endre kéri az Intés az őrzőkhöz című versében; „S akik még vagytok, őrzőn, árván, / Őrzők: vigyázzatok a strázsán.”

■ Fabiny Tamás