Evangélikus Élet, 2005 (70. évfolyam, 1-52. szám)
2005-05-29 / 22. szám
2005- május 29. 3 * "Evangélikus Életi mmmmmmmmMmmmMmmmmmmmmmmmmmmmm EVANGÉLIKUS ÉLET Részletek D. Szebik Imre elnök-püspöknek az ébredés központi gondolatára épített jelentéséből .....Abban a reménységben éltünk, hogy a lelkészi utánpótlás bi ztosításával, társgyülekezetek szétválasztásával és iskolahálózatunk kiépítésével újra a népegyházi keretek között tud élni evangélikus egyházunk. Szembe kell nézni azonban azzal a valós helyzettel, hogy gyülekezeteink többségükben zsugorodnak, a magyar lakosság fogyásából következően híveink létszáma is csökken. A jórészt egyébként is kis létszámú egyházközségek - főként falvainkban - még kisebbek lesznek. De a nagyvárosi gyülekezetek mutatói is fogyást regisztrálnak az esetek zömében. Örvendetes módon vannak azért kivételek is. Valójában ott növekedik a gyülekezet, ahol - missziói nyitottsággal - a lelkész és munkatársi gárdája megjelenik a sehova sem tartozók szekuláris környezetében, s ezen az idegen talajon képes elvetni a magot úgy, hogy kikel, kicsírázik, szárba szökken, és kalászt érlel bőséges terméssel. Ezt az utat érdemes és szükséges minden gyülekezetünkben kipróbálni és követni. * * * Az elbizakodottságból, önteltségből az Isten iránti bizalom örömére kell ráébrednünk. Nemcsak gyülekezeti autonómia létezik, hanem a másik iránti felelősség is. Ott ér véget a magunk önállósága, ahol a másik léte fenyegetett, vagy érdeke sérül. Ezért a jövő evangélikus egyházában elképzelhetetlen, hogy az erősebb ne támogassa a gyengét. Legtöbb gyülekezetünk önállóan nem tudja magát fenntartani sem lelkileg, sem szellemileg, sem anyagilag. Önrendelkezési joga a felnőtté vált, önmagát eltartani tudó személynek van. Igaz ez az egyház esetében is. Gyülekezeteink lelkészválasztása oly mértékben szorul törvényi revízióra, amilyen arányban az egyház egészének a spirituális szempontjai érvényesíthetőek. Sok lelkészünk nem a neki megfelelő helyen szolgál, épít vagy - rossz esetben - rombol. Ez káros az egyház egésze számára, akkor is, ha jelenleg nem törvénysértő. Az evangélium, a hit terjesztését veszélyezteti és akadályozza. (...) Az az elbizakodottság, amely főként nagyobb gyülekezetek részéről artikulálódik, és amely szerint ők szervezik, fenntartják magukat, de nehezen látnak túl saját gyülekezetük kerítésén, aligha tartható. Részint nem Istennek tetsző, részint pedig önteltséget mutat. Lehet-e boldog valaki, ha a szomszédja nélkülöz, vagy a testvére hiányt szenved? * * * A közönyből és hitetlenségből az evangélium iránti felelősség és a Krisztus-hit bizonyosságára kell ráébrednünk. Ebbén a pontban az anyagi kérdésekről szólok. Napjainkban az állami támogatás mértéke csökken. Ezt már ez évi költség- vetésünkben is láttuk, a külföldi segélyek pedig érdemben megszűntek vagy minimalizálódtak. Ebből következik, hogy a magunk felelősségének ezen a téren jelentősen növekednie kell. Éppen a mai nap az i%-os adófelajánlás határideje. Nagymértékben függenek a jövő évi financiális lehetőségeink attól, hogy a jövedelemadót fizető híveink milyen arányban és ösz- szegben támogatják egyházunkat. Alig merem leírni, milyen csekély mértékben folyt be támogatás híveink áldozatkészségéből egyházunk szolgálatának biztosítására. Sokak szemében az egyház szolgálata nem ér annyit, mint egy párthoz való tartozás, egy-egy egyesületi támogatás vagy klubfenntartás. Mindez a lelkészi munka és a gyülekezeti élet kritikája is. Bizonyos, hogy az első a hitébresztés, a közösséghez tartozás öröme, s ezt követi az áldozatkészség. Ezen a helyen teszek javaslatot arra, hogy az aktív kereső gyülekezeti tagjainktól havi ezer forintot, nyugdíjasainktól havi ötszáz forintot javasoljunk olyan összegként, amelyet önként adhatnak gyülekezetük javára. * * * Egyszerűsíteni szükséges egyházszervezetünket. Az a tény, hogy a következő országgyűlés feltehetően regionális közigazgatási egységek kialakítására törekszik, felveti egyházunk szervezeti felépítésének újragondolását a távolabbi jövőben. Indokolhatja ezt az a szükséglet is, hogy tapasztalatunk szerint a lelkészi szolgálat egyre több tanácsoló jelenlétet (su- pervisio) igényel, ez pedig a kerületnél kisebb, a jelenlegi egyházmegyénél nagyobb területet és létszámot feltételez. * * * A kishitűség és kisebbrendűség téveszméjéből rá kell ébrednünk a lutheri örökség értékei mai megjelenítésének fontosságára. Sajátos tapasztalat, hogy az írásban megjelenő prédikációk, vizsgadolgozatok és egyéb írások esetében többször történik más felekezetű forrásanyagra való hivatkozás, mint saját evangélikus kiadványainkra. Még az is előfordul, hogy csak katolikus és református művekre hivatkoznak a szerzők. Nincs ellenvetésem más felekezetek kiváló művei ellen, de a magunkéit is érdemes fellapozni. Mindegyik egyháznak megadatott a maga szellemi tradíciójának kincsestára, nekünk az evangélikus fiók tartalmát kell ismertté tennünk, hogy egy se vesszen el azokból, amik ránk bízattak. (...) E jelentést aligha lehet lezárni anélkül, hogy ne utaljunk II. János Pál közeli elhunytára, aki az ökumenében olyan gesztusokat tett, melyek a megbékélést és az egymáshoz közeledést segítették. Utódjára, XVI. Benedekre az egyház Urának bőséges kegyelmét kérjük. Végül köszönöm egyházunk valamennyi szolgálattevőjének elmúlt évi odaadó és hűséges munkáját. (...) Magyarhoni egyházunkat Isten irgalmába ajánlom. O fedezze el vétkeinket, bocsássa meg mulasztásainkat, s tegyen késszé a jövőben is az evangélium szolgálatára.”, Részletek dr. Frenkl Róbert országos felügyelő beszámolójából „A 2004-es esztendő egyházunkban a kilencvenes évek zsinata által meghatározott első hatéves ciklus második felének a kezdeti éve volt. (...) Elismeréssel kell szólnom a jelen ciklusban működő zsinatnak és bizottságainak a munkájáról, amely azt ígéri, hogy valóban továbbléphetünk a következő ciklusban az egyszerűbb, hatékonyabb struktúra kialakításának útján. Ennek lényege, hogy operatívabbá válna az országos szint. A zsinat és a közgyűlés feladatait egy testület látná el; két testületi ülés között az operatív vezetést az ikerelnökség végezné, a spirituális kérdések területén pedig a püspökök tanácsa működne. Akkor, amikor örömmel üdvözlöm ezt a trendet és az ennek megfelelő szemlélet további eredményeit a törvények jobbításában, nem hallgathatom el, hogy a szervezeti tapasztalatok - véleményem szerint - megerősítik az első zsinat úgynevezett Smidéliusz-Gáncs-modelljét, közismertebben az osztrák modellt. Azaz az egypüspökös, regionális szuperintendensek által kialakított, illetve vezetett rendszert. A szuperintendensek gyakorlatilag püspöki jogkörrel rendelkeznek. A püspök az állammal, a testvéregyházakkal, a külfölddel való kapcsolattartásért, az országos adminisztrációért felel. Feltehetőleg még egy ciklus szükséges ahhoz, hogy ebben az irányban elmozdulhassunk, de már most érdemes - főként a zsinaton - abban az irányban vizsgálódni, hogy valóban reális- e ez a törekvés, vagy hosszú távon is maradjon a háromkerüle- tes, egyházmegyei rendszer. (...) Nem népszerű feladat hangsúlyoznom, hogy véget kell vetni a (.. .) nem kellő átgondoltsággal megkezdett beruházásoknak. Többek között a kárpótlási pénzek sarkalltak arra lelkészeket, presbitériumokat, gyülekezeteket, hogy templomépítésbe, felújításba vagy intézményfejlesztésbe vágjanak bele, és kész helyzetet teremtve a félkész beruházás befejezéséhez szükséges forrásokat az országos egyháztól kérjék. (...) Megnőtt az egyházmegyék felelőssége, jelentősége, hiszen a gyülekezeti beruházásokat az egyházmegyének kell jóváhagynia. (...) Nem szerencsés, ha a folyamat úgy válik ismertté, hogy a gyülekezet vagy rögtön az országos irodához, vagy az illetékes püspökhöz fordul. Ez csak rendkívüli esetekben, katasztrófahelyzetben elfogadható megoldás. (...) Az egyházak élete kedvezőtlen színben került a közvélemény elé az állami költségvetés, főként az iskolafinanszírozás kapcsán. Itt jegyzem meg, hogy néhány egyéb kérdésben - például a kárpótlás gyorsítása, a szociális törvény - is keveredtek a racionális szakmai és a ki nem zárható politikai attitűdök. Egyfelől a szektorsemleges finanszírozás elve alapján joggal igényeljük az állami, önkormányzati iskolákkal azonos finanszírozást, másfelől viszont előbb-utóbb azzal is szembesülnünk kell, hogy az iskolafenntartás anyagi felelőséggel is jár. (...) Nem csak a fasori igazgatóválasztással összefüggő kedvezőtlen tapasztalat, hogy a politika, a társadalom túlfűtöttsége, indulatai az egyházban is megjelennek. Sok a szeretetlen- ség, a meggondolatlan hántás, a felelőtlen ítélkezés. Kívánatos lenne, hogy az egyház adjon példát a világnak, ne pedig hasonuljon hozzá. Különösen bántó, amikor a véleményeket nem a tények, hanem a személyekkel kapcsolatos érzelmek, indulatok határozzák meg. A pluralista demokráciában természetes, hogy a hasonlóan gondolkodók az egyházban is különböző csoportokat alkotnak, de ez nem jelentheti a másik közösséghez, felfogáshoz (...) tartozók megszólását, elutasítását. (...) A 2006-os esztendő nem ígérkezik könnyűnek. Az egyházi választási ciklus találkozik a parlamenti választásokkal; a korábbi tapasztalat szerint nehéz lesz az egyházat - jó értelemben - távol tartani az aktuálpolitikai küzdelmektől. II. János Pál pápa távozása, XVI. Benedek pápa megválasztása soha nem tapasztalt médiaérdeklődés mellett zajlott. Ez olykor kontraproduktíwá is vált, különösen az elhunyt pápa tiltakozott volna ez ellen, ha lehetősége lett volna rá. Reméljük, az új pápa időszakában tovább erősödik az ökumenikus együttműködés. Erre hazánkban mint vegyes vallású országban is nagy szükség van, és ez a hívek igénye. Fontos az egyházaknak az esetenkénti együttes fellépése is a társadalomban. Ugyanakkor az is lényeges, hogy az evangélikus egyháznak legyen önálló arculata. (...) A felsőoktatásban az Evangélikus Hittudományi Egyetem képviseli egyházunkat, színvonalasan eleget téve az egyház és a felsőoktatás nagyrészt találkozó, részben sajátos igényeinek. Jelentős lépés volt az egyetem új, illetve felújított épületének átadása. Az egyetem értékes erőfeszítéseket tesz a képzés korszerűsítéséért; magam úgy vélem, ezt a folyamatot tovább szükséges fejleszteni. További kérdés esetleg új kar vagy karok létesítése; ez eddig az aszódi kastély hasznosításával kapcsolatban merült fel. Érdemes lenne alaposan megvizsgálni ezt a témát az egészségügyi centrum összefüggésében is. A felsőoktatásban bevezetésre kerülő úgynevezett bolognai folyamat, a többszintű szakemberképzés jó lehetőséget nyújt a bekapcsolódásra. (...) Végül szeretnék röviden foglalkozni a magyar-magyar egyházi kapcsolatokkal, gondolkodásomban az EPMSZE előtérbe kerülése is ezzel a nagy jelentőségű témával függ össze. Elindultunk egy úton, amelyet az Európai Unió fejlődése nemcsak felgyorsít, hanem szükségszerűvé is tesz. Itt az ideje, hogy a mégoly értékes emóciók átadják helyüket a rációnak, és az idei, küszöbönálló METT-együttlét teremtse meg a folyamatos együttműködés kereteit.” Az elnök-püspöki és az országos felügyelői jelentés teljes szövege az Evangélikus Közlöny következő' számában olvasható. Kinőtt templom Folytatás az 1. oldalról „A múltat tiszteld a jelenben s tartsd ajö- vőnek” - Vörösmarty Mihály gondolatai valósággá váltak a nyáriasan meleg májusi délutánon a rákospalotai kistemp- lomban. Amikor felhangzott az Erős vár a mi Istenünk, a 254. ének jól ismert dallama, elsőként öt, helyi népviseletbe öltözött lány lépett be a templom kapuján. Őket követték a rákospalotai evangélikus közösség presbiterei, illetve az ünnepre idelátogató lelkészek. Az igeszolgálatot, valamint a szentelést végző püspököt, Gáncs Pétert a helyi lelkipásztor, Bátovszky Gábor kísérte. „A magyar társadalom korképe és egyben kórképe is, hogy iskola helyett most idősotthon szentelésére gyűltünk össze” - mondotta Gáncs Péter, majd így folytatta: „Emlékeztet ez arra, hogy társadalmunkban egyre kevesebb gyermek születik, és egyre több idős honfitársunk van. Más megközelítésben ezen intézmény működtetése azt is jelzi, hogy az emberek egyre fogékonyabbak a szeretet cselekedeteire. Azzal a reménységgel tekintek a szeretetotthon szolgálata elé, hogy itt Jézus lesz az úr és a gazda.” A közgyűléssel folytatódó istentiszteleten Csizmadia Pál volt felügyelő a gyülekezet, iß. Dudás Lajos pedig a szeretetottAz ünnepi istentiszteleten a Déli Egyházkerület lelkészi vezetője a rómaiakhoz írt levelet idézve - „Senki sem szégyenül meg, aki őbenne hisz" (10,11) - hirdette Isten igéjét. Az ünnepi alkalomra szóló meghívón olvasható igevers alapján tartott prédikációjában a püspök betekintést nyújtott a gyülekezet történetébe, két időszakot emelve ki. Az egyik 1845, amikor az egyházközség templom építését határozta el, a másik 1989-90, a rendszerváltoztatás időszaka. Ekkor döntöttek a szeretetotthon építéséről. A templomot 1855. április i-jén kezdték építeni. A munkát még ugyanabban az évben be is fejezték, november 8-án hon építésének történetét ismertette. Az utóbbi egyebek mellett szólt arról, hogy a szeretetotthon építését Bolla Árpád lelkészi szolgálata idején, 1992-ben határozták el. A kárpótlás összegét (tizenkétmillió forintot) 1993-ban-kapták meg, és úgy döntöttek, hogy - a régi lelkészlakás átalakításával - szeretetotthon építésére fordítják. E célból 1994-ben hozták létre a Rákospalotai Szeretetotthon Alapítványt, amely 1999-ben közhasznú minősítést kapott. Az intézmény terveit Pintér Győző akkori egyházmegyei felügyelő készítette. Abban, hogy egyházunk új diakóniai intézménnyel gazdagodhatott, nagy részük van az adományoknak. A tizenEsztergályi Mihály főesperes már fel is szentelte a hajlékot. A gyülekezet később is építkezett, a nagytemplom 1941, az új parókia 1993 óta áll. A közösségnek volt iskolája is; az egyházi ingatlanok tulajdonjogának rendezésekor pénzt kért - és kapott is - érte a gyülekezet. Ez az összeg képezhette az alapot egy álom megvalósításához, a szeretetotthon építéséhez. négy lakószobából álló, huszonhat fő emelt szintű gondozására alkalmas épület létrejöttét a Magyarországi Evangélikus Egyház 24 millió, az egyházközség tagjai 2,6 millió, a XV. kerületi ön- kormányzat 1,6 millió forinttal, a rákos- palotaiak finn és osztrák testvérgyülekezetei pedig hétszázezer forinttal támogatták. ■ Gazdag Zsuzsanna HIRDETÉS ___________________________________________________________________________________________________ Ny aralás a Balaton-parton, Révfülöpön! A révfülöpi Ordass Lajos Evangélikus Oktatási Központ a nyári szezon közepén - egy váratlanul felszabadult időszakban -, július 20-tól augusztus 5-ig várja a pihenni és nyaralni vágyókat, a gyülekezeti közösségeket, konferenciacsoportokat. Kérjük, írásban jelentkezzenek (8253 Révfülöp, Füredi u. 2.). A teljes ellátás (reggeli, ebéd, vacsora, szállás) díja: 3500 Ft/fő/nap. Időpontot egyeztetni Némethné Nyögéri Julianna igazgatónál lehet a 87/464-107-es, illetve a 20/824-4997-es telefonszámon.
