Evangélikus Élet, 2005 (70. évfolyam, 1-52. szám)
2005-05-15 / 20. szám
"Evangélikus Élet!? ÉLŐ VÍZ 2005. május 15. 13 HETI ÚTRAVALÓ Nem hatalommal és nem erőszakkal, hanem az én telkemmel! - mondja a Seregek Ura. (Zak 4,6) Pünkösd ünnepének hetében az Útmutató reggeli igéi a Szentlélek kiáradásának örömhíréről és az egyház megalakulásáról adnak helyszíni tudósításokat. Hogyan hozta létre Isten az ő anyaszentegyházát? A kérdésre heti igénk adja meg a választ. Pünkösd napján „szívünkbe áradt az Isten szereteti a nekünk adatott Szentlélek által" (Róm 5,5). Mi hiszünk a Szentlélekben, az Úrban, „aki az Atyától és a Fiútól jön, akit az Atyával és a Fiúval együtt imádunk és dicsőítünk, aki a próféták által szólt” (Niceai hitvallás). Jézus előre ezt mondta el róla: „A Pártfogó pedig, a Szentlélek, akit az én nevemben küld az Atya, őtanít majd meg titeket mindenre...” (Jn 14,26) Amikor pedig eljött a pünkösd napja szélroham és lángnyelvek kíséretében, „mindnyájan megteltek Szentlélekkel, és különféle nyelveken kezdtek beszélni”. Péter pünkösdi beszéde volt az első missziói igehirdetés a zsidók között, s ő Jóéi próféciájának a beteljesülését hirdette: „...kitöltők Lelkem- ból minden halandóra..." (ApCsel 2,4.17) Luther azt vallja, hogy „Krisztus egyszer, az első pünkösdkor láthatóan adta tanítványainak a Szentleiket; ma azonban s a világ végezetéig rejtetten és láthatatlanul; ezért aztán az emberi ész nem is hiszi el, hogy Krisztus a Lélek ajándékaiban részelteti övéit”. Pünkösd ünnepének második napján Péter vallástétele erősíthet bennünket: „Te vagy a Krisztus, az élő Isten Fia.” (Mt 16,16) A Messiás és Felkent az ő földi egyházát kősziklára építi. A kegyelmi ajándékok sokfélesége ma is „mindenkinek azért adatik, hogy használjon vele" (iKor 12,7) a helyi gyülekezetben. Ezek megszületéséről ilyen tudósításokat olvashatunk ezen a héten: a jeruzsále- mi gyülekezetben „amint könyörögtek, megrendült az a hely, ahol együtt voltak, megteltek mindnyájan Szentlélekkel. és bátran hirdették az Isten igéjét” (ApCsel 4,31). Fülöp Samáriában hirdette Krisztust. Péter és János is eljöttek, s „rájuk tették a kezüket, és részesültek a Szentlélek ajándékában" (ApCsel 8,17). Amikor Péter beszámolt az apostoloknak a három ízben látott látomásáról, illetve a hangról - „Amit az Isten megtisztított, azt te ne mondd tisztátalannak”- és a cézáreai Lélek adományáról, ők „megnyugodtak, dicsőítették Istent, és így szóltak: »Akkor tehát a pogányoknak is megadta Isten a megtérést az életre.«” (ApCsel 11,9.18) Barnabás és Saul egy teljes esztendeig együtt dolgozott a gyülekezetben, és idővel nagy sokaság csatlakozott az Úrhoz. „A tanítványokat pedig Antiókhiában nevezték először keresztyéneknek." (ApCsel 11,26) Pál Korinthusban teljesen az ige hirdetésének szentelte magát, s a pogányok között másfél évig tanította Isten igéjét, mert „az Úr egy éjjel látomásban ezt mondta Pálnak: »Nefélj, hanem szólj, és ne hallgass: mert én veled vagyok«...” (ApCsel 18,9) Az Úrnak a te lakóhelyeden is sok népe van, ezért így kérd őt: „Mi Urunk, édes Atyánk, / Add nekünk Szentlelkedet, / Szent Fiadért...” (EÉ 233,1) ■ Garai András Szolgálni, mint a fény Krisztus, csodálatos vagy, élő, hatalmas és jelenvaló! Szavak zűrzavarában szíven talál a Szó, halálból életre keltő, új útra indító. Sodor, mint a vihar, győzelmes erővel. Hívsz, és indulni kell. Küldesz, és menni kell, szolgálni, tenni kell. Szereteted parancsa szívünkben énekel. Nyomodban új meg új tanítvány indul el szolgálni, mint a fény ízt adni, mint a só. Hogy bennük is Te szolgálj, őbennük is Te légy élő, hatalmas és jelenvaló. ■ Túrmezei Erzsébet Kedves Gyerekek! ► A Gyermekvár negyedik részéhez érkeztünk. Füller Tímea segítségével már megismerkedhettetek Jénával, a képzeletbeli kisfiúval, aki a kapemaumi százados házában lakik; édesanyjával, akit mindenki csak Eszter mamának hív, és Simonnal, Jóna kis barátjával. Ok ketten sok csodát látnak Jézus földi életéből, amelyeket el is mesélnek nektek. Minden történet végén egy-egy rejtvényt oldhattok meg. A helyes megfejtést minden alkalommal küldjétek el a szerkesztőség címére (Evangélikus Élet szerkesztősége, 1085 Budapest, Üllői út 24.). A borítékra írjátok rá: Gyermekvár. A hetedik rész után sorsolást tartunk, amelyen három szerencsés megfejtő értékes könyv- és játékcsomagot nyer. Aki minden alkalommal beküldi a helyes megfejtést, annak a neve hétszer kerül a kalapba, így nagyobb esélye van arra, hogy nyerjen. 4Nem tudom, ti mit gondoltok erről, de szerintem a lányoknál furcsább teremtmények nincsenek a kerek világon. Komolyan! Még a tevék esetében is jobban ki tudom számítani, hogy mit fognak csinálni, mint ezeknél a különös lényeknél... Egyszer sírnak, máskor nevetnek, és sose érti az ember, hogy mitől. Az összes lány közül, akit ismerek, a legnormálisabb Judit, Jairus bácsiék kislánya. Egész okos, és nem nyújtja rám sose a nyelvét. Akkor nevet, amikor vicceset mondok neki, és akkor sem bőg, ha meghúzom a haját, hanem csak megrángatja a fülemet. Simon szerint tetszem neki, bár ezt nem tudhatjuk biztosan. Ha nem áruljátok el senkinek, akkor megsúgom nektek, hogy nem is bánnám. Valamelyik nap jól megijesztett minket ez a lány! Képzeljétek, nagyban játszottunk az udvarukon, amikor egyszer csak bumm, összeesett, és csak feküdt a földön mozdulatlanul. Simon azt gondolta, hogy bohóckodik. Mellétérdelt hát, és egy fűszállal megbirizgálta a nyakát, hogy Judit elnevesse magát. De nem nevetett. Amikor megláttam, hogy mekkora kavicson koppant a feje, nagyon megrémültem. Beszaladtam a házba, és hívtam az anyukáját. Futottak is a szülei, amilyen gyorsan csak tudtak. Rögtön látták, hogy nagy a baj. Az apukája orvosért sietett. Mi tétován kóvályogtunk az udvaron egy darabig, aztán motyogtunk valami köszönésfélét az ajtófélfának, mert más nemigen figyelt ránk, és eloldalogtunk. Simonék csak két házra laknak Judi- téktól, így hozzájuk mentünk játszani. Ám nem ment jól a játék, Simon is kedvetlen volt. Kicsit tébláboltunk még náluk, aztán visszaóvakodtunk megnézni, hogy mi történt Jairus bácsiéknál azóta. Éppen akkor kísérték ki az orvost, a házból pedig Judit anyukájának zokogása hallatszott. Odamentem a doktor bácsihoz, hogy megkérdezzem, hogy van Judit. Sóhajtva borzolta meg kócos hajamat.- Bizony nincsenek jó híreim. A barátnőtöknek valami komoly belső vérzése lehet. Csak az Isten tudja, lábra áll-e még valaha - mondta szinte saját magának. Jaj, nagyon megrémültem. Hát az nem lehet, hogy Judit beteg maradjon! GYERMEKVÁR Görcsösen ökölbe szorítottam a kezem, olyan dühös lettem a világra. Elrúgtam egy kavicsot, de olyan erővel, hogy nekem fájt. Simon ekkor megrángatta a ruhámat, és félrehívott.- A nagymamámat is meggyógyította! - súgta a fülembe, és ettől hirtelen kisütött a nap a lelkemben. Hát persze! Ez az! Jézusnak kell szólni! Mire én föleszméltem, Simon már szólt is Jairus bácsinak. O egy pillanatig maga elé nézett elgondolkodva, majd Jézusért szaladt. Mi megkönnyebbülten sóhajtottunk fel. De mindjárt kiderült, hogy korán örültünk, mert a következő percben hirtelen éles sikítás hasított a levegőbe.- Nem lélegzik! Segítsen valaki! Kérem! -Judit anyukája rontott ki az udvarra, és mi rémülten bújtunk össze Simonnal. Csak lapultunk a fal mellett, és tehetetlenül, értetlenül bámultuk, ahogy megtelik a ház síró asszonyokkal. A jajgató nénik jelenléte azt jelentette, hogy Judit nincs többé közöttünk. Ekkor érkezett meg Jézus. Dühös voltam rá. Haragudtam, amiért nem jött korábban. Miért nem volt itt, amikor annyira kellett volna a segítsége? Csalódtam benne, és ettől üresnek és gyengének éreztem magam. Nem értettem, miért megy be mégis a házba, és miért küldi ki a siratókat. Aztán egyszer csak kinyílt az ajtó, és Judit jelent meg a küszöbön. Az arca még kicsit sápadt volt, de a szemében huncut kis fények cikáztak. Éppen egy árpaci- pócskát majszolt önfeledten. Értetlenül néztünk össze Simonnal, és a kint várakozó felnőttekkel együtt döbbenten bámultuk a csodát. Judit meg odajött egyenesen hozzám, és azt kérdezte:- Mit néztek? Ti is megéheztetek? - azzal letört a cipóból két kis sarkot, hogy nekünk adja. 4. írd a megfelelő helyre a betűket! Ha a helyes sorrendben összeolvasod őket, megtudod, hogy mit mondott jézus Jairusnak. AZ IGAZI CSODA Nyelveken szólás és szólás ► A pünkösdi csoda, a nyelvi korlátok leomlása a Szentlélek kitöltésének jeleként fontos, elengedhetetlen része az üdvtörténetnek: .....halljuk, amint a mi nyelvünkö n beszélnek az Istenfelséges dolgairól ” (ApCsel 2,11b) Hiszen az emberiség akkor válhat igazán egy családdá, ha nincs akadálya egymás megértésének. Tisztelet, csodálat övezi azokat az embereket, akik sok nyelvet képesek megtanulni és használni. Közülük is kiemelkedik az „élő pünkösdnek” nevezett Giuseppe Mezzofanti bíboros, vatikáni könyvtáros (1774-1849), a Magyar Tudományos Akadémia kültagja. O ötvennyolc nyelven - köztük magyarul - beszélt és írt, hagyatékában két magyar verset is találtak. A nyelveken szólás az Újszövetség alapján két jelenségre vonatkozhat. Először is pünkösd nyomán: valaki valamely általa addig nem ismert, nem használt nyelvet képes használni és/vagy megérteni. Másodszor: valaki elragadtatásában valamilyen (nem emberi) nyelvet használ, ezt azonban mások részére tolmácsolni kell (iKor 14). A nyelveken szólás, a nyelvek adománya az első értelemben, vagyis egy addig nem ismert nyelv hirtelen tökéletes használataként - aligha kétségbevonha- tóan - csoda. Ezzel szemben az anyanyelven szólás, a beszélőképesség, vagyis a nyelv adománya olyan természetesnek tűnik! íme négy jellemző természetes magyarázatkísérlet az emberi nyelv létrejöttének okára: 1. Az emberi csoportok mérete megnőtt, és a nyelv azért volt megfelelőbb, mert segítségével több emberrel lehetett tartani a kapcsolatot a csoporton belül. 2. Nem a csoport, hanem az egyén érdeke hívta életre a nyelv megjelenését. A nyelv a beszélő számára a fontosabb, hiszen manipulálni tudja a hallgatókat. 3. A közös tevékenységet össze kellett hangolni. Például egy mamut elejtéséhez meg kellett beszélni a részfeladatokat. Az igazi nagy lépés azonban a nyelvtani rendszer megjelenése, ez pedig véletlen mutáció következménye. 4. A nyelv hatékonyabb udvarlást tesz lehetővé - az a sikeresebb, aki szebb szavakkal, nagyobb körítéssel udvarol. Az alapvető probléma minden olyan elmélettel, amely egyetlen döntő okra vezeti vissza a nyelv eredetét, hogy túl nagy ugrást tételez fel. Ilyesmi pedig egyszerűen elképzelhetetlen. Ha azonban folytonosságot tételeznek fel állat és ember között, akkor a kisebb lépéseket kellene hihetően bemutatni. Elvi okokból ez sem lehetséges. A nyelv teljesen hiányzik az emberszabású majmoknál. A csimpánzot meg lehet tanítani arra, hogy úgy-ahogy kimondjon néhány egyszerű szót, és megtanuljon száz-egy- néhány jelbeszédjelet. Ez azonban még semmilyen felvilágosítást nem nyújt arra vonatkozóan, hogy a feltételezett közös ős utódai a 4-6 millió éve elképzelt szétválás óta (persze az utolsó néhány ezer évet leszámítva) hogyan tettek szert például e cikk megírásának képességére. A csontmaradványok alapján is csak találgatni lehet a szükséges lépéseket. A majmoknál eleve hiányoznak az agyi, idegi feltételek, a „behuzalozás”, a beszélőszervek megfelelő felépítéséről nem is beszélve. Az állatvilágban mindenütt van kommunikáció, annyi mindenképpen, amennyi elegendő az adott faj fennmaradásához, feltéve, hogy a környezet nem változik meg elviselhetetlenül. Akkor miért, hogyan támadt igény például a vadászat vagy az udvarlás nyelvtani szabályokba foglalható megtárgyalására?! Milyen lépésekben erősödött, finomodott ez az igény nemzedékek vége- láthatatlanul hosszú során át?! Még az úgynevezett farkasgyerekek esetében sem tapasztalták, hogy emberek önállóan, adott nyelv nélkül hangnyelvet alkotnának. Nyelv és gondolkodás egymást feltételezi. Bármilyen tolvajnyelv, argó, szakzsargon kialakítása csak már meglévő nyelv alapján lehetséges. A legrégebbi ismert nyelvek is igen összetettek, semmi szín alatt nem nevezhetők primitívnek. Még az úgynevezett „primitív” kultúrák nyelve sem az - például a bibliafordítóknak nem kevés nehézséget okozott. Nyelv és kultúra szintje között nem is állapítható meg összefüggés. A nyelvek alaktana az ismert történelem folyamán szegényedik. Az Újszövetség nyelve, a koiné is sokat egyszerűsödött már a klasszikus göröghöz képest, és az újlatin nyelvek is jóval egyszerűbbek a latinnál. Logikus tehát a következtetés, hogy az embernek mindig is rendelkeznie kellett a nyelv képességével; az ellenkezője nem bizonyítható. Semmi sem cáfolja meggyőzően a Szentírás alapvető mondanivalóját: az ember a többi élőlénytől eltérően azért jött erre a világra, hogy ne csupán társaival, hanem Alkotójával is kommunikáljon. Társaival is akkor megfelelő, harmonikus a viszonya, ha Alkotójával annak szándéka szerint kommunikál. Pünkösd, a nyelvek csodája a nyelv első nagy csodájának helyreállítását, sőt elképzelhetetlenül szebbé tételét ígéri. Hiszen az emberiség akkor lesz igazán egyetlen nagy család, amikor egymás megértése a világ legtermészetesebb dolga lesz - persze már az új világé: „...íme, nagy sokaság volt ott, amelyet megszámlálni senki sem tudott, minden nemzetből és törzsből, népből és nyelvből; a trónus előtt és a Bárány előtt álltak fehér ruhába öltözve, kezükben pedig pálmaágak, és hatalmas hangon kiáltottak: »Az üdvösség a mi Istenünké, aki a trónuson ül, és a Bárányé!«” 0el 7,9-10) ■ SZENTPÉTERY PÉTER HIRDFIFF_____________________________________________________________________________________________________________________________ Tízéves a PMTI Alapítvány Szeretettel hívjuk a Protestáns Missziói Tanulmányi Intézet Alapítvány ünnepi hálaadó istentiszteletére, amelyre május 28-án 10 órakor kerül sor a Kálvin téri református templomban. Az istentisztelet utáni nyílt nap programja: könyvbemutató, tanfolyam Világosságot a világnak címmel, könyvtár. Minden érdeklődőt szeretettel várunk! Szeretettel kérjük evangélikus testvéreinket, hogy támogassák adójuk 1%-ának felajánlásával a Bethesda Kórház Alapítványt! 2005-ben egy új röntgengép beszerzéséhez kérjük segítségüket. Adószám: 180 425 39-1-42.
