Evangélikus Élet, 2005 (70. évfolyam, 1-52. szám)
2005-05-01 / 18. szám
‘Evangélikus Életi; ÉLŐ VÍZ 2005. május 1. 9 MENNYBEMENETEL ÜNNEPE - Jn 20,16-18 Egy „megindító” találkozás Szüntelenül imádkozni Mária áll Jézus sírja előtt, és sír. Gondolatai talán messze, a múlt emlékei között járnak. Talán a csalódottság fájdalmas mélységeiben vergődnek. Máriát tétovaság, letaglózott bénultság köti gúzsba. Mintha a fájdalom kőbe vésett szobrát állították volna oda a kertbe, a sziklasírral szembe. Megindító látványt nyújt ez az asszony - a szónak abban az értelmében, hogy szánalmat, együttérzést kelt. Mintha egy álló, kimerevített képet látnánk. Egy képet, amely egyszerre mégis megmozdul... A feltámadott Jézus megszólítja Máriát. Úgy jelenik meg ebben a történetben Jézus, mint aki éppen valahová igyekszik. Mint akinek fontos, halaszthatatlan elintéznivalója van. Kéri is Máriát, hogy ne tartóztassa föl, sőt őt magát is megindítja, mozgásba hozza. Ez az élettel teli lendület a megszólítottban is oldani kezdi a bénultságot. Ő is mozgásba lendül: nemcsak tagjainak gesztusaiban, hanem lelkének belső folyamataiban is. Az elveszett magára talál. Az imént még sárba nehezült lélekkel veszett bele a múlt emlékeibe s a jelen kétségeibe. Csalódottság, kilátástalanság, bánat tartotta fogva érzéseit, gondolatait, majd egyszerre a nevén szólította őt Jézus. Ahogy a Jó Pásztor nevezi nevén a juhot, amelyet ki akar vezetni valahonnan (Jn 10,3). E megszólítás nyomán oszlani kezd a kétségbeejtő, arctalan homály, és újra megelevenedik a Jézushoz fűződő személyes kapcsolat. A kapcsolat, amelyben 3A nevem Jóna - én vagyok az a kisfiú, aki Jézus több csodáját is látta már. Különös, titokzatos ember ez a Jézus. Szombatonként a zsinagógában mi is sokat tanulunk Istenről, de eddig ez az egész nem nagyon érdekelt engem. A legtöbbször csak annyira emlékeztem a tanításból, hogy mindenből tizedet kell adni becsülettel, meg hogy tilos egy csomó dolgot megtenni, mert azok nem tetszenek Istennek. Jézus viszont úgy beszél az Úrról, ahogyan az ember az anyukájáról vagy az apukájáról beszél. Ő például biztos benne, hogy a mennyei Atya - ahogy ő hívja - szereti az embereket. A barátommal, Simonnal igyekszünk minél többet Jézus közelében lenni, és hallgatni őt. Néha a gazdánk fia, Klau- diusz is velünk jön. Ő nagyon kedves, de n'éha egy kicsit komoly. A múltkor is teljesen érthetetlen módon megharagudott ránk, amikor a ruhája hátulsó felére farkincát varrtunk Simonnal. Pedig jó vicc volt. Mindenki mosolygott, csak a mamám szidott össze. Azt mondta, ez nagy tiszteletlenség volt. Ma megint eszünkbe jutott egy remek ötlet. A tóparton bekentük iszappal hátulról Klaudiusz ruháját. Mi Simonnal sokat nevettünk rajta, mert olyan szurtos volt, mint egy kéményseprő, de ő nem nevetett velünk, hanem bosszankodott. Igazából azért voltunk a magdalai Mária is átélhette, hogy ő nem egy megvetett arc a bűnösök utálatos tömegében, nem egy elhanyagolható porszem, hanem elfogadott, bocsánatot nyert, szeretett gyermeke Istennek. Máriában ugyanakkor változnia kell a Jézusról alkotott képnek is. így szólítja meg először Jézust: „Rabbuni", azaz „Mester”. Mintha csak azt gondolná, hogy minden ott folytatódik majd, ahol Jézus halála előtt abbamaradt; hogy a Mester továbbra is tanítóként járja majd Palesztinát, s ő követheti, hallgathatja, megérintheti, olykor gondoskodhat róla. Máriának is tanulnia kell még ahhoz, hogy a látásban járás korszakát felváltsa életében a hitben járás, amikor azok neveztetnek boldognak, akik nem látnak, mégis hisznek. Az imént még fájdalmával egyedül kínlódó asszonyt Jézus a feltámadás hírének örömével a közösségbe küldi. A Feltámadottal való találkozás nem marad individuális élmény. Nem csak az egyén hitét táplálja. Megteremti a testvérek közösségét, amelyben a Feltámadott testvéreként ugyanannak az Atyának a gyermekeivé lesznek az emberek. Ez a közösség egymás erősítésével, az egyéneknek a közösség előtt való tanúskodásával épül. Mária sem tarthatja meg magának, amit ott, azon a hajnalon a Feltámadottal átélt találkozásban kapott, hanem meg kell osztania a többiekkel. Hiszen Jézus testvéreinek a közössége is ám ilyen csibészek, mert unatkoztunk. Ugyanis nem igazán értettük, amit Jézus a zsinagóga elöljáróival beszélt. Valamin vitatkoztak. Miközben mi nagy óvatosan a csínytevésen munkálkodtunk, a felnőttek között éppen arról folyt a szó, hogy nem elég kívül megmosakodnunk, belül is tisztává kell válnunk. Ez igaz, hiszen mosogatáskor az edényt nemcsak kívülről, hanem belülről is gondosan meg kell súrolni. Ezért nem is meri rám bízni anyukám, hogy egyedül csináljam - szerinte nem vagyok túlságosan alapos. Talán ez az oka annak, hogy akkor nem is nagyon izgatott ez a beszélgetés. Később viszont, amikor hazafelé menet a sáros ruhája miatt csúfoltuk Klau- diuszt, ő nem szólt egy szót sem, csak szomorúan ránk nézett. Akkor nagyon AZ ÜNNEP IGÉJE csak abból az erőből élhet, amely a mozdulatlant mozgásba hozza, a megfáradtat megújítja, s a holtat megeleveníti, már itt, e földi életben. Mária önmaga körül forgó gondolatai helyébe oda kell, hogy kerüljön a Jézustól kapott megbízatás. A feladat, amelynek köszönhetően bizonyos dolgok átértékelődnek az életében: helyére kerül az „én”, és új hangsúlyt kap a „te”. A húsvéti hit világosságában valósabb arányokkal jelennek meg a mindennapok korábban minden más fölé tornyosuló gondjai. Mennybemenetel ünnepén ugyanezekre a mozdulatokra indítja a Feltámadott az Úrra néző gyülekezetét: megszólító szava ma is, Máriához hasonlóan minket is megindíthat. Az ő élettel teli lendülete bennünk is oldhatja a bénultságot. Mozgásba hozhat: nemcsak tagjaink gesztusaiban, hanem lelkünk belső folyamataiban is. ■ Cselovszky Ferenc (ifj.) Imádkozzunk! Urunk, kérünk, segíts, hogy meghalljuk, mikor igéd személy szerint bennünket hív. Mozdíts ki bennünket, mikor életünk, hitünk mélypontra jut! Oldjad fel életünket félelmeink, előítéleteink, indulataink, kétségeink bénító fogságából! Szabadíts meg minket a csak önmagunk körül forgó gondolatoktól, hogy rád tekintve készek legyünk észrevenni embertársaink hiányait, és készek legyünk segítő szándékkal, biztató szóval, rólad szóló bizonyságtétellel megindulni egymás felé! Amen. GYERMEKVÁR összeszorult a szívem. Megéreztem, hogy mi is az a belső piszkosság, és már nagyon szerettem volna visszacsinálni az egészet. Jó lett volna azonnal megtisztítani a szép ruháját. És amikor azt is megtudtam, hogy éppen az én mamám fogja kikínlódni a ragacsos iszapot az anyagból, akkor rettenetesen elszégyelltem magam. Este sokáig forgolódtam az ágyamban, és elgondolkodtam a nap eseményein. Hirtelen eszembe jutottak Jézus szavai. Akkor értettem meg, hogy milyen az, amikor az ember belülről piszkos. Bizony hiába mosakodtam meg gondosan lefekvés előtt - muszáj, anyukám mindig ellenőrzi (ez amolyan szülői szokás lehet, mert Simon is ugyanerre panaszkodott a múltkor) -, mégis rémesen koszosnak éreztem magam. Szo- morkodtam, tépelődtem, de sehogy se jutott eszembe, hogy mit is mondhatott még erről Jézus. Épp a lényegre nem emlékeztem, hogy hogyan kellene a szívemet megtisztítani. Végül arra jutottam, hogy másnap elnézést kérek majd Klaudiusztól, addig pedig Istentől kértem, hogy bocsássa meg a rosz- szaságomat. Azért is imádkoztam, hogy legközelebb okosabban tudjak viselkedni, és ne bántsak meg másokat. Kértem Istent, hogy segítsen nekem a szívem tisztán tartásában. Persze = biztosan fogok hibákat el- 2 követni ezután is, de vala- § hogy mégis úgy éreztem: ~ Isten komolyan vette a ké- £ résemet. Megkönnyebbülve aludtam el végül. Ma pedig alig várom, hogy Klaudiusszal találkozzam, és bocsánatot tudjak tőle kérni. 3. Kösd össze növekvő sorrendben a számozott pontokat! „Természetesen megtanítjuk a gyerekeket olvasni, írni és számolni is. Nem a tanulás helyett imádkozunk” - fejtette ki egy katolikus iskola igazgatója egy napilapban megjelent cikkben. A városban ugyanis elterjedt a hír, hogy az egyházi intézményben nem tanulnak, mindig csak imádkoznak. Az aggódó szülők nyilvánvalóan nem ismerik Jézus életét, aki az imádkozás mellett tanított, gyógyított, beszélgetett, sőt még mulatott is a kánai menyegzőn. Valamint figyelmen kívül hagyják azt a tényt is, hogy tanulás nélkül nemcsak világhírű tudósok, de érettségizett fiatalok sem kerülhetnének ki a felekezeti iskolákból. Még mindig emlékszem arra az olimpiai közvetítésre, amikor a kommentátor - örülve annak, hogy végre valami érdekességgel is szolgálhat - a következő szavakkal mutatta be az egyik görög kézilabdázót: „Minden mérkőzés előtt imádkozik, ez a babonája.” A riporter csupán azt hagyta figyelmen kívül, hogy a magyarok is azt teszik minden mécsesén, mert Kölcsey Himnusza nem egy egyszerű „nemzeti dal”, hanem fohász. A szekularizálódott társadalom jelentős része nem tudja, mi fán terem az imádság. Sokan misztikus, tömjénfüstbe burkolt szertartással azonosítják a fohászt. Miközben talán pont ez a legegyszerűbb és legközvetlenebb kommunikációs forma. Zörgethetünk Istenhez bármikor, ő nem ír ki az ajtajára ügyfél- fogadási időt, meghallgat télen és nyáron, reggel és este, hétköznap és ünnepek alkalmával is. Nem kell imaszőnyegünket Róma, Jeruzsálem vagy - magyarországi evangélikusként - a Deák tér felé fordítanunk, szólhatunk hozzá térdelve vagy állva, fejünket az ég felé emelve vagy az ölünkbe hajtva. Mástól „tanultam”, de már magam is alkalmazom: mikor mentőautó rohan el szirénázva mellettem, csendben Isten kegyelmébe ajánlom a segítőt és a segítségre szorulót. Pedig gyakran még a kezemet sem tudom összekulcsolni, mert táskát cipelek, a biciklim kormányát vagy a trolibusz kapaszkodóját szorítom. Mégis tudom, hogy meghallgat. Köszönetünket és kérésünket Túrmezei Erzsébet és Reményik Sándor módjára verssorokba szedhetjük, de Isten akkor is érti, ha a fájdalomtól elcsuklik a hangunk, vagy örömkönnyek fojtják el. Ezt a belső, közvetlen kapcsolatot támasztja alá az, amit egy nyelvésztől hallottam: akármennyi nyelvet is beszél valaki tökéletesen, az lesz az anyanyelve, amelyen Istenéhez szól. így kell tudnunk imádkozni. Szüntelenül imádkozni. „Szüntelenül? Számolás helyett is?" - tennék fel sokan a kérdést. Nem számolás helyett, hanem számolás előtt, közben és után is. Ha a kisgyerek megtanulja, hogy hálát kell adnia az iskoláért, a tanító néni szeretetéért, a színes ceruzákért és a sikeres dolgozatért, talán később is Istenhez fordul majd hálaadó és segélykérő szavaival. Akkor pedig élete nagy feladványait sem egyedül kell megoldania. És mit tegyünk, hogy ezt megértsék azok is, akik nem ismerik a kommunikációnak ezt a csodálatos formáját? Szüntelenül imádkozzunk! Értük is. ■ L.J. Cs. HETI ÚTRAVALÓ Áldott legyen Isten, mert nem utasította el imádságomat, szerele tét nem vonta meg tőlem. (Zsolt 66,20) Húsvét ünnepe után az ötödik héten az Útmutató reggeli igéinek két fő témája - az imádság és a mennybemenetel - Jézus személyéhez kapcsolódik, „aki az Isten jobbján van, és esedezik is értünk” (Róm 8,34). Az ő nevében közvetlenül az Atyához fordulhatunk, s elmondhatjuk a zsoltáros vezérigénkben olvasható vallomását. Az óegyházi evangéliumban is felfedezhetjük ezt a kettős kijelentést: „...amit csak kértek az Atyától az én nevemben, megadja nektek. (...) En az Atyától jöttem, és eljöttem a világba; de most elhagyom a világot, és az Atyához megyek.” (Jn 16,23.28) Közismert megállapítás: az imádság a lélek lélegzetvétele; meddig élünk nélküle? Pál is ezt kéri: .....tartsatok könyörgéseket, im ádságokat, esedezéseket és hálaadásokat minden emberért...” (iTim 2,1) Salamon bölcsességet kért az Úrtól, s megkapta: „Adj azért szolgádnak engedelmes szívet, hogy tudja kormányozni népedet...” „...bölcs és értelmes szívet adok neked..." (iKir 3,9.12) Mózes egész nap fölemelt kézzel imádkozott és áldotta népét: „így győzte le Józsiié Amálékot és annak hadát fegyverrel” (2MÓZ 17,13) s az Úrral! Rogate! „...szüntelenül imádkozzatok...” (iThessz 5,17). Jézus a nekünk adott „mintaimádságot” ezzel a közvetlen megszólítással kezdi: „Atyánk” (Lk 11,2-4)! Mennybemenetel ünnepén Krisztus ezt mondja: „Én pedig, ha felemeltetem a földről, magamhoz vonzok mindeneket." On 12,32) Ez a kijelentése az ő keresztre feszítésére utal, de egyben jelképe a mennybe való felemeltetésének is, amely negyven nappal feltámadása után történt az Olajfák hegyén, ahol Jézus „felemelte a kezét, és megáldotta őket. És miközben áldotta őket, eltávolodott tőlük, és felvitetett a mennybe” (Lk 24,50-51). Mi tőle tudhatjuk, hogy „nem ment fel a mennybe senki, csak az, aki a mennyből szállt le, az Emberfia.”.....hogy aki hisz, annak örök élete legyen őbenne." 0n 3,13.15) A most kezdődő tíz nap pünkösd böjtje. Hogyan várjuk mi a megígért Szendéiket? Salamon templomszentelési imádságában az ég felé kiterjesztett, üres kezekkel ezt kérte: „Mégis tekints szolgád imádságára és könyörgésére, Uram, Istenem, és hallgasd meg a kiáltást és az imádságot..." (iKir 8,28) Luther így vall az imádság titkáról: „Csak azt tudom, hogy valahányszor igazán komolyan imádkoztam, mindannyiszor bőséges meghallgatást nyertem, s többet kaptam, mint amennyit kértem. - Mert az imádság egyes-egyedül a hit műve.” Mennybemenetel fényében érthetjük jól Jézus Urunk Pilátusnak adott feleletét: „Az én országom nem e világból való. .."(Jn 18,36) Pál intelme és áldása legyen út- ravalónk e pünkösdi, böjti időben: „Minden imádságotokban és könyörgésetekben imádkozzatok mindenkor a Lélek által. (...) A kegyelem legyen mindazokkal, akik el nem múló szeretettel szeretik a mi Urunkat, Jézus Krisztust.” (Ef 6,18.24) „Imádkozzatok és buzgón kérjetek!” (EÉ 88,1) ■ Garai András Kedves Gyerekek! ► A Gyermekvár harmadik részéhez érkeztünk. Füller Tímea segítségével már megismerkedhettetek Jónával, a képzeletbeli kisfiúval, aki a kapemaumi százados házában lakik; édesanyjával, akit mindenki csak Eszter mamának hív, és Simonnal, Jóna kis barátjával. Ok ketten sok csodát látnak Jézus földi életéből, amelyeket el is mesélnek nektek. Minden történet végén egy-egy rejtvényt oldhattok meg. A helyes megfejtést minden alkalommal küldjétek el a szerkesztőség címére (Evangélikus Élet szerkesztősége, 1085 Budapest, Üllői út 24.). A borítékra írjátok rá: Gyermekvár. A hetedik rész után sorsolást tartunk, amelyen három szerencsés megfejtő értékes könyv- és játékcsomagot nyer. Aki minden alkalommal beküldi a helyes megfejtést, annak a neve hétszer kerül a kalapba, így nagyobb esélye van arra, hogy nyerjen. Ah /r • 3 * J k • • 46 2L • • S •41 (>• • 11 10 • 1 • * 3 •
