Evangélikus Élet, 2005 (70. évfolyam, 1-52. szám)
2005-04-24 / 17. szám
"Evangélikus Élet!; ÉLŐ VÍZ 2005. április 24. Bmfflfflmmmmmmmm&ssmmttmmsm 9 Isten listája HETI ÚTRAVALÓ A televízió már több ízben műsorára tűzte Steven Spielberg rendezésében a Schindler listája című filmet. Ez a megragadó mű egy, a második világháborúban lezajlott, valós történetet dolgoz fel. Oscar Schindler a háború elején jól jövedelmező üzleteket bonyolít; számára a saját érdeke, gazdagodása az egyetlen szempont. A film nyomon követi, ahogyan ez a tehetős és önző ember lépésről lépésre átalakul a zsidók megmentőjévé, miközben minden vagyonát feláldozza. A náci párt tagjaként befolyását, anyagi javait veti latba, hogy embereket mentsen meg a haláltól. A film címében szereplő lista ezeregyszáz ember nevét tartalmazza. Akinek a neve szerepel a felsorolásban, annak ez az életet jelenti, aki pedig hiányzik a listáról, az a koncentrációs táborba jut. Oscar Schindler - ahogy telik az idő - egyre nagyobb áldozatokat hoz „embereiért”. Több esetben az életét kockáztatja, amikor a kiélezett politikai helyzetben náci vezetőket veszteget meg annak érdekében, hogy szemet hunyjanak kevéssé burkolt mentőakciói láttán. Ugyancsak veszélyes helyzetbe kerül, amikor Auschwitzból igyekszik visszaszerezni az adminisztrációs tévedésből odairányított nőket. Nem kevésbé kockázatos az a vállalkozása sem, amikor hadiüzemmé alakított gyárában szándékosan selejtes töltényeket gyárt, majd - zsidó származású könyvelője legnagyobb megdöbbenésére - az összes megmaradt pénzét abba öli, hogy megfelelő minőségű töltényeket vásároljon, amelyeket a saját gyártásúak helyett ad tovább, nehogy bezárják a gyárat, és halálba küldjék a munkásokat. Közben cinkosan a könyvelőre kacsintva megjegyzi, hogy nagyon szomorú lenne, ha a gyárában használható fegyvereket gyártanának. Amikor a háború véget ér, Schindler megítélése megváltozik a világ szemében. A látszólag az elnyomók oldalán álló emberből üldözött válik, menekülnie kell. A film legmegrendítőbb jelenete, amikor a háború végén búcsút vesz „zsidóitól”. A megmentett emberek hálájuk jeléül egy aranygyűrűt ajándékoznak neki, amelybe a Talmud egy sorát vésik; „Aki egy embert megmentett, mindenkit megmentett.” Schindler pedig összeroppan, és könnyes szemmel, értetlenül mutat az autójára, hogy annak árán még legalább tíz embert megmenthetett volna. Vagy a horogkeresztes arany kitűzőjét eladva egy újabb embert. Mindenki megrendül körülötte, és bizonygatják, hogy mindent megtett, amit csak lehetett, ő mégis a felelősség súlya alatt ösz- szetörve távozik a gyárból. A cikk címében utaltam arra, hogy Istennek is van egy listája a megmenten- dőkről. Ám ő nem ért lehetőségei végére, nem korlátozta cselekedetét az anyagi javak szűkössége. Isten „történetének” végén nem lesznek olyan szívszorító képsorok, amelyeken majd azon kesereg, hogy talán nem tett eleget, s hogy esetleg lett volna módja többet tenni... Nem! Ő mindenkiért mindent megtett, ami csak lehetséges volt, mert semmit sem tartott meg önmagának, hanem mindent feláldozott megmenekülésünkért. „Most ugyan még nem látjuk, hogy minden uralma alatt áll, azt azonban látjuk, hogy az a jézus, aki rövid időre kisebbé lett az angyaloknál, a halál elszenvedése miatt dicsőséggel és tisztességgel koronáztatott meg, hiszen ő Isten kegyelméből mindenkiért megízlelte a halált.” (Zsid 2,8b-9> Ebből az igéből is felragyog előttünk, hogy Jézus Krisztus áldozata olyan tökéletes volt, hogy az semmiféle hiányt nem szenved, és kiegészítésre sem szorul. ■ Horváth Mária Bottá Dénes felvétele a holokauszt magyarországi emléknapjának délelőttjén készült Kóros rajongás? ► „Lányom az idén ballag el az általános iskolából. Jó tanuló, jövó're gimnáziumban folytatja a tanulmányait. Kicsi kora óta rajong a sztárokért. Szobája falán mindig ott van az aktuális kedvenc posztere. Éjjel-nappal üvölt a zene a szobájában. Sztárnaplót vezet, amelybe újságcikkeket, fotókat gyűjt imá- dottjairól. Ha valamelyik kedvenc zenekara koncertezik, akár több száz kilométerre is el kell vinnünk, mert képes lenne egyedül utánuk menni. Úgy érzem, hogy keresztény nevelésünk kudarcba fulladt. Vagy normális ez a rajongás?” Kedves aggódó anyuka! „Mindennek megszabott ideje van, megvan az ideje minden dolognak az ég alatt" (Préd 3,1) - tanítja nekünk Jeruzsálem királya, a bölcs prédikátor. Bizony, megvan az ideje mindennek. A rajongásnak is. Bizonyos életkorban a rajongás a normális lelki fejlődés része. Ha őszinték vagyunk magunkhoz, akkor bevalljuk, hogy tiniként mi is rajongtunk olyan filmcsillagokért, énekesekért vagy sportolókért, akik az adott kor népszerű sztárjai voltak. A rajongással minden tinédzser azt fogalmazza meg, hogy milyennek szeretné látni saját magát; ez többnyire a külsőségeket érinti, mint például a ruházat, a stílus, a gesztusok. De ha példaképet keres, akkor gyakrabban választ olyan embert, akinek valamelyik belső tulajdonsága ragadta meg, aki a környezetében él, és tetőtől talpig hiteles figura. A rajongás mögött ma ritkán van valódi tartalom. Az elmúlt években Magyarországon is népszerűvé vált valóság- és kibeszélőshow-k megmutatták, hogy a hamis csillogás és a gyorsan kapott népszerűség a fiatalok valódi bálványává vált. Tudás, tehetség, igazi eredmények nélkül is újságcímlapra kerülhet valaki. Sok szomorú életsors bizonyítja, hogy ez mennyire személyiségromboló hatású. EVÉLET LELKI SEGÉLY Szókéné Bakay Beatrix Nem könnyű feldolgozni a gyorsan jött népszerűséget, majd a még gyorsabb népszerűségvesztést. Félelmetes, hogy egy, a közelmúltban készült magyar felmérés szerint az általános iskolások többsége mégis valóságshow-sze- replőkhöz akar majd felnőttként hasonlítani. Ennek lelki mozgatórugója pedig a hétköznapokból való kitörés vágya: irigylésre méltónak találják azt, aki „benne van a tévében”. Látnunk kell azt is, hogy a rajongás könnyen átcsaphat imádatba, illetve egyfajta vallásos áhítatba, amely arra szolgál a fiatalojc - vagy ma már nem ritkán a felnőttek - számára, hogy a lelki ürességet pótolja. Egyes sztárok olyan élő bálványokká nőnek rajongóik szemében, hogy még „házi oltárt” is állítanak nekik. „Ne legyen más istened rajtam kívül! Ne csinálj magadnak semmiféle istenszobrot azoknak a képmására, amik fenn az égben, lenn a földön, vagy a föld alatt a vízben vannak. Ne imádd és ne tiszteld azokat, mert én, az Úr, a te Istened, féltőn szerető Isten vagyok!" (2MÓZ 20,3-5a) - mondja az Úr, ezért számunkra nyilvánvaló, hogy Istenünk számára utálatos dolog az, ha teremtményeit bálványozzuk. Ezért a keresztény ember számára természetes, hogy nem vesz részt a sztárkultusz fenntartásában. No de hogyan magyarázzuk meg, fogadtassuk el ezt gyermekeinkkel? Tiltsunk, büntessünk, esetleg sírva rimánkodjunk azért, hogy jobb belátásra térjenek? Ne gondolja a kedves levélíró anyuka, hogy keresztényi nevelése csődöt mondott. Ne feledje, hogy Istennek nincsenek unokái, csak gyermekei! Leánykájának is át kell élnie, hogy Isten rátalált. Meg kell harcolnia a hit szép harcát. Javaslom, hogy ismerkedjen meg gyermeke kedvenceivel, s közben próbálja szeretettel, de tudatosan formálni ízlését. Mutasson rá az értékekre úgy, hogy közben tágítja gyermeke érdeklődési és látókörét. Jó jel, hogy a tanulás jól megy neki, mert ez azt mutatja, hogy nem fanati- zálódott. De vigyázat! Rossz jel, ha a rajongás akadályozni kezdi a napi élet normális menetét. Ha valaki elveszíti a kapcsolatot a valódi élettel, és a képzelet világában él, az nagyon veszélyes! El kell mondanunk a fiataloknak, hogy a művészet nagyszerű dolog, és bizonyára szegényebb lenne az életünk, ha nem bukkannánk olyan dalokra, versekre és előadókra, amelyek és akik segítenek megfogalmazni az érzéseinket. Szükségünk van példaképekre. Ma is hálával gondolunk azokra a tanítóinkra, elöljáróinkra, akik mintáink voltak útkeresésünk időszakában. Igyekezzünk mi magunk is megraga- dóbb, krisztusibb példává válni gyermekeink számára, és ne feledjük arra is megtanítani őket, hogy mindannyian egyediek, értékesek Isten előtt és a mi szemünkben is! Mindez hozzásegítheti őket ahhoz, hogy megkeressék az Úrtól kapott feladatukat s azt, hogy miért sírtak föl e bús világon. Azt a feladatot, amelyet úgy és ott csakis ők végezhetnek el. Ha ezt meglelték, többé már nem mások életét, hanem a sajátjukat akarják majd élni! Azért pedig nagyon sokat kell imádkozni, hogy ez az élet Krisztusban való élet legyen. Ehhez kíván lankadatlan erőt mint lelkész és édesanya; ■ Szókéné Bakay Beatrix Leveleiket „Lelki segély" jeligével várjuk szerkesztőségünk címére. Kérjük, jelezzék, hozzájárulnak-e ahhoz, hogy a levelükre adott válasz lapunkban is megjelenjen. Énekeljetek az Úrnak új éneket, mert csodákat tett! (Zsolt 98,1) Húsvét ünnepe után a negyedik héten az Útmutató reggeli igéiből Isten kegyelmének csodájaként újjászületett emberek új énekeit hallhatjuk, mint az élő Krisztus élő gyülekezetének életjelét. Reformátorunk is egyetért heti igénk felhívásával - Cantate! -, mert „Isten egyik leggyönyörűbb s legdicsőbb ajándéka az ének. Haragszik is rá a sátán, mert sok kísértést és gonosz gondolatot űz el vele az ember. Az ördög egyszerűen nem bírja ki.” Jézus is új himnusszal dicsőítette Istent csodáiért: „Magasztallak, Atyám, menny és föld Ura, mert elrejtetted ezeket a bölcsek és értelmesek elől, és felfedted a gyermekeknek” (Mt 11,25), akik felvéve Jézus praktikus és boldogító igáját, énekelve adnak hálát a megtapasztalt Isten-ismeretért. Az Úr választottaitól Pál azt kéri, hogy „intsétek egymást zsoltárokkal, dicséretekkel, lelki énekekkel; hálaadással énekeljetek szívetekben az Istennek" (Kol 3,16). „Új ének ez az új országról, az új teremtésről, az új emberről, aki nem a törvényből vagy cselekedetből, hanem a Lélektől született, aki maga is csupa csoda, s azt is tesz a mi Urunk Krisztusban.” (Luther) Az élő Krisztus élő gyülekezetének tagjait a világosság Atyja az ő evangéliuma, az igazság igéje által újjászülte, ezért Jakab gyakorlati tanácsa nekik szól: .....szelíden fogadjátok a belétek oltott igét, amely meg tu dja tartani lelketeket.” (Jak 1,21) Zeng-e a mi szívünkben is a tanítványok új éneke, amely egybecseng a mennyei seregek dicsőítő énekével: „Dicsőség a magasságban Istennek” (Lk 2,14), vagy csak a kövek kiáltását hallják a körülöttünk élők? Örvendezve és fennhangon kiálthatjuk: „Áldott a király, aki az Úr nevében jön!" (Lk 19,38), miután felfedeztük Isten csodáit az életünkben. Pál dicsőítő éneke mindazért zendül fel, amit „Krisztus tett általam a pogányok megtéréséért szóval és tettel, jelek és csodák erejével, a Lélek ereje által" (Róm 15,18-19). Élettelen hangszerei vagyunk-e Urunknak, vagy Pállal együtt tisztán csendül fel szívünkből az új ének? „Imádkozom lélekkel, de imádkozom értelemmel is, dicséretet éneklek lélekkel, de dicséretet éneklek értelemmel is." (iKor 14,15) A gyülekezet építését szolgálja-e tanításunk, legyen az csupán öt, értelemmel kimondott szó? Jézus kétszer is így figyelmeztet: „Imádkozzatok, hogy kísértésbe ne essetek!" Az ő magányosan elmondott, kitartó könyörgése - vérével megpecsételt új éneke - meghallgatásra talált, „angyal jelent meg neki a mennyből, és erősítette őt" (Lk 22,39-46). Péter vallástétele Krisztus helyes megismeréséről tesz tanú(bizony)ságot: „Uram, kihez mennénk? Örök élet beszéde van nálad. És mi hisszük és tudjuk, hogy te vagy az Istennek Szentje." Qn 6,68-69) A mai napig Istenünk legnagyobb csodája egy ember életében, ha hittel, lélekkel és értelemmel elmondhatja ezt az öt szót: „Jézus Krisztus Isten Fia Megváltó”, amelyet „automatikusan” követ az újjászületett ember új éneke: „Újjászült szívem így feléd dobban, / És ajkam téged dicsér boldogan.” (EÉ 59,2) ■ Garai András Könyvajánló Képzeld, kedves olvasó, egy nagyon aranyos kis könyvre bukkantam pár nappal ezelőtt a budapesti Huszár Gál evangélikus könyvesboltban. Igazából az eladó hívta fel rá a figyelmemet: „Megjelent a Kötőjeles történetek folytatása, ezt is Hézser Gábor lelkész, pasztorálpszicho- lógus válogatta. Magát biztosan érdekli. Megmutathatom?” - és már a kezemben is volt a barnás borítójú újdonság. „Jaj de jó” - gondoltam magamban, miközben belelapoztam a friss kiadványba, hiszen még jól emlékeztem az előző kötet történeteire. Nem csalódtam a folytatásban sem. A könyv írásai - amint ezt a viszonylag hosszú, de találó cím is mutatja - Mindennapi és nem egészen mindennapi történetek mindennapi és nem egészen mindennapi embereknek. Ha szereted a rövid, csattanós és mégis mély mondanivalót hordozó, néhol meditativ írásokat, anekdotákat, melyek lényegében az Istenhez, a hithez való viszonyulásról szólnak, akkor minden bizonnyal haszonnal fogod forgatni. A gyűjtemény anyagait fel lehet használni egyéni töltekezésre, ifjúsági órákon való megbeszélésre, de megfelelő áhítatok megtartásához, illetve gyülekezeti ifjúsági lapok, iskolai újságok készítéséhez is. Tartalmas ajándékul szolgálhat barátnőd vagy barátod, szüleid születés- vagy névnapjára is. Legvégül szólaljon meg a leghitelesebb ajánló, maga a könyv is... Út Istenhez Isten nem mondja:- Az az út hozzám vezet, ez pedig nem, hanem:- Bármit teszel is, hozzám vezető úttá válhat, ha úgy teszed, hogy hozzám vezessen! (Martin Buber) SZÓSZÓRÓ Ifiúságirovat-gazda: Balog Eszter Szorítócsavar Szorítócsavar nélkülözhetetlen, ha még nem száraz az enyv tart, tartást ad Szorítócsavar megszilárdít, egyben tartja, amit szétesés fenyeget... Szorítócsavar összeprésel, nincs már ide-oda imbolygás, mozdulatlanság, biztonság, semmi nem történhet, förmaszilárdság Szorítócsavar unalom? közönyösség? belenyugvás a vállozhatatlanba? De: milyen az a szilárdság, mely nélkül az ember nem élhet...? (Gál 5,1 alapján) Ha érdekes és hasznos könyvre, CD-re stb. bukkansz, írd meg nekem az esz- ter.balog@lutheran.hu e-mail címre! Szívesen bemutatjuk ebben a rovatban. ■ Balog Eszter (Mindennapi és nem egészen mindennapi történetek... Kálvin Kiadó, Budapest, 2005. Ára: 650 Ft.)
