Evangélikus Élet, 2005 (70. évfolyam, 1-52. szám)

2005-04-24 / 17. szám

4 2005- április 24. KERESZTUTAK ‘Evangélikus Életi; Kilencven évvel ezelőtt történt az örmény népirtás A Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsának levele az évfordulón ► Az Egyházak Világtanácsának felhívását is figyelembe véve, amely szerint április 24-e - az idén az ortodox egyházak virágvasárnapja - az örmény tragédia emléknapja, a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsa az alábbi levéllel fordult a Magyarországi Örmény Apostoli Egyház közösségéhez. A Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsának elnöksége március 17-i ülé­sén egyetértéssel foglalkozott az Egyházak Világtanácsa Központi Bizottságának azon javaslatával, hogy április 24-én a keresztyén közösségek emlékezzenek meg a török birodalomban történt örmény népirtás kilencvenedik évfordulójáról. A Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsának közössége kilencven esztendő távlatából is mély megrendüléssel és együttérzéssel hordozza imádsá­gában az örmény milliók mártíriumát, szenvedéseit. A nyugati keresztyénség húsvéti ünnepe után hitben megerősödve és a keleti keresztyénség húsvétjára hittel készülődve a passió fájdalmas, de üdvösséget hordozó eseményeinek a fel­idézésével, továbbá a feltámadás titkában való részesedés által különösen is nyil­vánvalóvá lesz, hogy a keresztyén bizonyságtétel szenvedések és áldozatok árán is az egyetlen útja a Krisztust követőknek. Az Örmény Apostoli Egyház a szenvedéssel és megpróbáltatással teljes bi­zonyságtétel útját járja egész történelme során. Ezzel tesz bizonyságot az atyák hitéhez való hűségéről, és ad példát a Krisztus-hívők számára a keresztyén misszió minden körülmények között való betöltésére. A Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsában együttműködő protes­táns és ortodox hívek imádságban hordozzák az Örmény Apostoli Egyház min­denkori mártíriumát, s a feltámadás hitének közösségében kérik és várják a törté­nelem és az örökkévalóság Urának áldott jelenlétét életük minden próbatételében. Krisztus feltámadt, valóban feltámadt! A Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsának elnöksége nevében D. Szebik Imre elnök és dr. Bóna Zoltán főtitkár Életmenet a holokauszt-emléknapon. A budapesti Liszt Ferenc térről több szá­zan fáklyával a kezükben indultak múlt szombaton a Dohány utcai zsinagógá­hoz, a magyarországi holokauszt áldo­zataira emlékezve. A fővárosiakhoz -az Elet Menete Alapítvány és a Hasomer Hacair elnevezésű zsidó ifjúsági szerve­zet fordult felhívásában azzal a kéréssel, hogy a holokauszt áldozatainak magyar- országi emléknapján, április 16-án este alkossanak élő láncot, és vonuljanak vé­gig az egykori pesti gettó területén. A zsi­nagógánál tartott megemlékezést köve­tően a felvonulók a Duna-partra mentek, a holokauszt-emlékmű avatására. A Ci­pők a Duna-parton elnevezésű kompozíci­ójában Pauer Gyula szobrászművész hat­van pár korhű lábbelit formált meg vas­ból, s helyezett el a Duna-partnak a Roosevelt tér és a Kossuth tér közötti szakaszán, így emlékeztetve azokra az áldozatokra, akiket nyilaskeresztes fegy­veresek 1944-45-ben a jeges vízbe lőttek. Emlékkoncert a baracskai büntetés-végrehajtási intézetben ► A budapesti Goldmark kórus mű­vészei, Pap Judit és Cser Erzsébet énekesek, valamint Miskolczi Péter orgonista nagy sikerű emlékkon­certet adtak a Baracskai Országos Büntetés-végrehajtási Intézet ká­polnájában. A kápolna ajtaja mel­lett többnyelvű tábla hirdeti: „Bé- szi bész tefilojikoré lécből hoamim”, azaz: „Mert az én házam neve imád­ság háza lesz minden nép számára.” (Ézs 56,7) A műsorra április 15-én került sor a ho- lokauszt-emléknaphoz kapcsolódóan, így a műsorban a bibliai zsoltárok mel­lett az egykori kelet-európai zsidóság dalai is felcsendültek. A hol vidám, hol bánatos dalok hűen tükrözték a hánya­tott sorsú zsidóság életérzését, minden­napi keserveit és a nehéz pillanatokban is felcsillanó reményt. Hogy a zsidóság­nak nem csak múltja van, azt a műsort záró, pergő ritmusú izraeli dalok hir­dették. A büntetés-végrehajtási intézetben mintegy 1300-1400 fogvatartott tölti ítéle­tét; közöttük néhány zsidó is, akiket Schönberger András börtönfőrabbi és Vencel György előimádkozó felváltva látogat. Az intézet saját péksége (amelyben az elzár­tak sütik az intézet és néhány környező bolt számára a kenyeret) minden pénte­ken készít barheszt, hogy a zsidó fogva- tartottak tudjanak szombatot köszönteni. A péntek kora délutáni műsor végén az intézet - református - lelkipásztora helyben sütött barhesszel köszönte meg a vendégek előadását, és kívánt békés szombatot. ■ -1 -N -R A Duna Televízióval Sajógömörben tanárok. Ekkor még állt a régi templom, amelyről Petőfi Sándor - ottjártakor - ezt írta: „A torony tetején van kereszt, csil­lag és félhold...” A félhold nyilván a tö­rök időket idézi, a csillag pedig annak emlékét őrizhette, hogy a kezdet kezde­tén, 1595-ben Dobi Illés prédikátor kálvi­nista nézeteket képviselt. Hamarosan azonban már lutheránus szellemben ta­nítottak itt. Az ellenreformáció úgyne­vezett gyászévtizedében került sor a protestáns prédikátorok és tanítómes­terek elleni tömeges üldözésre, amely­nek során közülük negyvenkettőt gá­lyarabságra ítéltek. Közéjük tartozott Bugányi Miklós is, aki 1657-ben lett sajógömöri lelkész. Őt is a pozsonyi vértörvényszék elé idézték, és előbb fej- és jószágvesztésre ítélték, majd az ítéletet gályarabságra változtat­ták. Hitehagyásra akarták kényszeríteni, ezt azonban ő megtagadta. Társaival együtt gyalog Nápolyba hajtották őket, ahol - pénzért - egy Szent József nevű gályára kerültek. Későbbi megszabadu­lásáról így tanúskodik saját feljegyzése: „Megszabadultunk a gályákról a mi leg­nagyobb, legjóltevőbb, legkegyelme­sebb főpapunk, a Jézus Krisztus által, aki a mi nyomorúságaink érzetétől áthatva nem engedett minket mindnyájunkat azokban elveszni. Neki legyen dicséret, tisztesség és dicsőség.” Bugányi Miklós gályarab prédikátor emlékét ma tábla őrzi a templom belső falán. A mai istenháza 1883-ban épült, Benkő Károly tervei alapján. A nagyobb oltár­kép Jézus feltámadását, a kisebb az utol­só vacsorát ábrázolja. Különlegességnek számít az a hatalmas freskó, amely Lu­ther Mártont ábrázolja a wormsi birodal­mi gyűlésen. Az „Itt állok, másként nem tehetek...” hitvallása nemzedékek szá­mára jelentett bátorítást a vallási és a nemzeti hagyomány őrzésére. A freskó­val szemben a hősök emléktáblája talál­ható. Régebbi korból maradt fenn az ácsolt kerítéskapu, melyen jól látszik az évszám: 1740. A 19. század közepén Sajógömörben volt lelkész Czékus István, a későbbi nagy hírű evangélikus püspök. 1883-ban pe­dig itt született Deák János, aki utóbb a Történelmi vidéken vagyunk. A ma­gyarság itteni megtelepüléséről Anony­mus Gestájában ez áll: „Árpád parancsára Szovárd és Kadocsa testvérek, valamint Huba vezér a mai Pásztó vidékéről in­dultak el Gömör elfoglalására. Előbb a Hangony-patak mentén haladtak, majd a Sajó völgyébe fordulva elérték Gömör várát..." - A vár körül hamarosan tele­pülés alakult ki, amelynek lakói a termé­keny földeken gabonát, a lankás dom­bokon szőlőt termeltek. Ezért is találha­tó Sajógömör címerében búzakalász és szőlőfürt. Közvetlenül a templom mellett Má­tyás király szobra áll - egyedülálló mó­don kapával a kezében. Holló Barnabás al­kotását természetesen a Gömörhöz fű­ződő monda ihlette: a király igazságosz­tó jókedvében itt kapáltatta meg a kísé­retében utazó és a parasztokat bizony nem becsülő főurakat. A ma mintegy nyolcszázötven lelkes Sajógömör híres szülötte Cinka Panna, a hegedűművész cigány asszony, aki ze­nésztársaival keresztül-kasul utazta Eu­rópát, és kuruc egyenruhában terjesztet­te a kuruc dalokat. Sajógömörben az evangélikus egy­ház akkor jött létre, amikor az ellenre­formáció idején (1615-ben) itt találtak menedéket a Rozsnyóról kitiltott pap soproni evangélikus fakultás ószövetsé­gi professzora lett. Rusznyák Dezső mindent megtesz annak érdekében, hogy a gömöriek mél­tóak maradjanak a múlt gazdag öröksé­géhez. Két anyagyülekezetet és számos Megható volt látni, hogy a liturgiát végző Miroslav Matyó rozsnyói lelkész szlovák létére milyen jól beszél magyarul. Közismert, hogy a szlovák-magyar kapcsolatokat mennyi minden terhelte meg a múltban. Sokunkban lángolt fel a Rusznyák Dezső lelkipásztorral beszélgetve szórványt gondoz, iskolai hittant tart, valamint fontosnak tartja a személyes lelkigondozást. Irányításával a közel­múltban újították fel a templomot; eh­hez jelentős támogatást kaptak a szlo­vák kulturális minisztériumtól, a szlo­vák és a magyar egyháztól, de igen sokat adakoztak a hívek is. Mivel a lelkész 1983-ban egy szemesztert a budapesti teológián is hallgatott, számos barátja van a magyarországi lelkészi karból, de jó a kapcsolata a nyugati magyarsággal is. A württembergi evangélikusokkal testvérgyülekezeti kapcsolatot ápolnak. Az április 17-i közvetítés a bizonyság arra, hogy az istentiszteleten minden ékesen és jó rendben zajlott. A szórvány­ból is idesereglő hívek teljesen megtöl­tötték a templomot. A magyarországi­hoz képest gazdagabb volt a liturgia - például a lelkész többet énekelt. Szépen szólt az énekkar, valamint jó volt látni, hogy a hívek is részt vállaltak a szolgálat­ból egy-egy felolvasással, imádsággal. remény, hogy a két ország európai uniós csatlakozása enyhíti a sokféle feszültsé­get. Éppen ezért sajnálatos, hogy a leg­utóbbi napok sajtóhíradásai bizonyos el­lentétek kiújulásáról szólnak. Ezzel a hát­térrel még nagyobb a jelentősége annak, hogy megvalósulhatott egy ilyen közve­títés, amelynek nyomán ország-világ lát­hatta a sajógömöri magyar evangéliku­sok istentiszteletét. Nyilván szívesen lát­nának szlovák forgatócsoportot hazánk valamely szlovák gyülekezetében is. Az egyházak ugyanis példát mutathatnak a kölcsönös kiengesztelődésre és az igazi testvéri kapcsolatokra. Az istentisztelet után sokak szemé­ben könny csillogott. „Jöjjenek máskor is!” - mondták sokan. Újabb találkozá­sok reményében köszöntünk el tőlünk. Még Mátyás király kapát tartó szobrá­nak is búcsút intettünk, remélve, hogy a munkaszeretet és az igazságosság uralja ezt a vidéket. ■ Fabiny Tamás H „Vitámé vás v. Gemeri”, vagyis „Üd­vözöljük Gömörben!”- olvasható azon a táblán, amely a dienesfalvi völgy felől érkezőket fogadja az egykori Gömör vármegye határán. Április 9-én, szombaton a Duna Te­levízió közvetítőkocsija parkolt le a 80%-ban magyar lakosú Sajógö­mör gyönyörűen felújított templo­mának udvarán. Azért érkeztünk, hogy - magyar médiumként elő­ször - evangélikus istentiszteletet közvetítsünk a Felvidékről. Különleges hangulata van egy ilyen alka­lomnak. Alighogy begördül a két kami­on és a két kisbusz, mindenki nekikezd a munkának. Szerelnek a műszakiak: he­lyükre kerülnek a kamerák, a lámpák, a mikrofonok. A munkatársak - vagyunk vagy huszonötén - kivétel nélkül meg­tesznek mindent annak érdekében, hogy a közvetítés formai és tartalmi szem­pontból egyaránt igényes legyen. Mind több érdeklődő bukkan fel a templom körül, néhány asszony süteményt és frissítőt hoz. Az 1987 óta ebben a gyüle­kezetben szolgáló lelkipásztor, Rusznyák Dezső igazán remek szervezőmunkát végzett. 1

Next

/
Thumbnails
Contents