Evangélikus Élet, 2005 (70. évfolyam, 1-52. szám)
2005-04-03 / 14. szám
KULTÚRKÖRÖK 5 "Evangélikus Élet^ 2005. április 3. smmmsm A kopt művészet kincsei közelről Kiállítás a Szépművészeti Múzeumban ► Csontfaragványok, bronz olajlámpás, ikonok, famennyezet-töredé- kek: mindezek a tárgyak - és persze számos más is - együtt láthatók a budapesti Szépművészeti Múzeum legújabb, A fáraók után - A kopt művészet kincsei Egyiptomból című kiállításán. A tárlat anyaga a Krisztus utáni 1-8. századból származik. Kellett egy kis idő, amíg a szem megszokta a kiállítási tárgyak megóvása érdekében szükséges félhomályt, és kétszázhat kisebb-nagyobb műkincsen keresztül a látogató elé tárulhatott Egyiptom eddig ismeretlen arca. Ismeretlen ez az arc, hiszen legtöbbünknek Egyiptomról a Nílus, a fáraók és a piramisok jutnak eszébe. A kutató régészek hosszú ideig hasonlóképpen elsősorban a fáraók korabeli leleteket keresték, a későbbi követő korok tárgyi emlékeivel nem foglalkoztak. A budapesti kiállítás éppen ezt az időszakot, Egyiptom késő antik és kora bizánci - hagyományos nevén kopt - művészetét mutatja be. Anyagát a kairói Kopt Múzeumból, az alexandriai Görög-Római Múzeumból, az Alexandriai Nemzeti Múzeumból, valamint a budapesti Szépművészeti, illetve Iparművészeti Múzeum kopt műtárgyai közül válogatták össze többéves kutatómunkával. A tárlat három nagy, összefüggő egységből áll. Az első a 2-4. századból származó építészeti faragványokat, textileket, ember- és állatalakokat ábrázoló csontfa- ragványokat és díszes agyagedényeket tartalmaz. A második rész 4-6. századi műveket mutat be. A kőből, fából, csontból készült faragványok, festett famennyezetek töredékei, bronzedények és remekművű szövetek a korabeli „elit” lakóhelyének pompáját érzékeltetik. A harmadik egység az egyiptomi keresztény művészet kialakulásáról és 5-8. századi korszakáról ad képet. Itt látható a tárlat szenzációja is, egy két oldalán festett, körmeneteken használt hatodik századi ikon. Március 23-án délután a Mindentudás Egyeteme klubjának jóvoltából egyiptológushallgatók álltak tárlatvezetőként a látogatók rendelkezésére. Este Török László akadémikus, a tárlat főkurátora, valamint Radnóti Sándor egyetemi tanár beszélgetésének köszönhetően ki-ki még alaposabban tájékozódhatott a kopt művészet és kultúra világában. A fáraók után - A kopt művészet kincsei Egyiptomból című tárlat május 18-ig tekinthető meg a Szépművészeti Múzeumban (1146 Budapest, Dózsa György út 41.). Nyitva tartás: keddtől vasárnapig 10 és 17 óra között. A kiállított tárgyak közötti jobb eligazodáshoz ajánlatos beszerezni a múzeum boltjában kapható katalógust vagy ismertetőfüzetet, illetve igénybe venni a tárlatvezetést. ■ - gazdagFríztöredék szüreti jelenettel Két híres könyv új fordításban Széljegyzet Selma Lagerlöfróí ► Minden bizonnyal sokan ingatnák tanácstalanul a fejüket, ha megkérdeznék tőlük, ki volt Selma Lagerlöf (1858-1940), akinek két könyve - a Krisztus-legendák és Az Antikrisztus csodái - most új fordításban jelenik meg a magyar könyvpiacon. Ritkán esik szó napjainkban az egykor oly híres Nobel-díjas íróról és alkotásairól, így őszintén örülünk, hogy e művei most ismét olvashatók - Tóth Sándor fordításában - magyarul. Hiszen az írónő nemcsak Isten-kereső embertársunk, hanem a Teremtő alkotásaira rácsodálkozó, a keresztény szerete- tet nyíltan hirdető evangélikus testvérünk is volt. Szavai nyomán hatalmas fenyőerdők, kristálytiszta folyók és tavak elevenednek meg előttünk. A műfaj, amelyben írt - az úgynevezett saga - nálunk alig ismert: egyszerre ősi monda, keresztény legenda és gyermekmese felnőtteknek. Lagerlöf, a tanítónő nem úgy mesél, mint Andersen, nem olyan komor, mint Ibsen, nem olyan bonyolult, mint Strindberg. Tud nagyon komoly is lenni, de a Krisztus-legendákban például észrevéteti, hogy még a kimúlt kutyának is szép a fogsora. Egyszerűen ír, mégis áradóan, magával ragad a mondanivalója. Selma Lagerlöf a messze Észak, Svédország szülötte volt, de bejárta Itáliát, lenyűgözte őt Európa déli fele; elutazott a Szentföldre, hogy anyagot gyűjthessen írásaihoz. Sohasem feledte azonban Vármlandot, ezt a romantikus, kedves vidéket, dallamosan beszélő népét, a visszavásárolt tanyát, a marbackai házat, ahol szívesen tartózkodott. (Ennek kertjében, nagy fák árnyékában alussza örök álmát.) Lagerlöf doktorátust szerzett, a Svéd Akadémia tagja volt (a híres tizennyolcak akadémiája ez, a nevezetes Aderton), de nem tudóskodott: páratlan naivitással, szinte gyermekien tudott fogalmazni. Allatmeséi is megragadóak, az olvasók magukra ismerhetnek egyes állattörténetek szereplőiben. Diákkoromban hallottam itthon, hogy az írónő is katolizált, mint a 19-20. század fordulóján többen az írók, művészek, svéd, norvég és dán értelmiségiek közül. Ez a hír azonban téves. 1969 késő őszén meglátogathattam a marbackai Lagerlöf-emlékházat. Az ottani írásokból, emlékekből, képekből és az idegen- vezető szavaiból megbizonyosodhattam arról, hogy megmaradt evangélikusnak. Nem véletlen, hogy Nathan Söderblom svéd érsek felkérésére ő volt az egyik előadó az 1925-ös stockholmi ökumenikus konferencián, amely a 20. század egység- mozgalmának egyik fontos kiindulópontja. A konferencián a sok neves előadó között csupán két nő szerepelt: ár. Elsa Brändström, a „szibériai angyal”, akinek sok éhező orosz köszönhette életét a ’20-as évek éhínsége idején, és Selma Lagerlöf, az akkor már híres írónő. Lagerlöf a kezemben tartott program szerint 1925. augusztus 26-án, szerdán este kilenc órakor beszélt. Előadásának címe A keresztény szeretet népeket kiengesztelőhatalma volt. (Söderblom naplója az előadás teljes szövegét közli; írónőhöz méltóan történetekkel illusztrálja mondanivalóját.) Az első világháború után megmaradt európai népeket a tengeri katasztrófában megmenekült utasokhoz hasonlítja, akiknek élete megmaradt, szinte másodszor születtek, és most már be kell bizonyítaniuk, hogy nemcsak meghalni lehet könnyen, hanem szépen, békében élni is. Előadását így fejezte be: „Isten megáldhatja az egységre törekvést az emberek és népek közt (...), ez lenne a legszebb fejlődés világunkban, a még jómódúak segíthetnének a kifosztottakon, a szerencsések a szerencsétleneken. Halljuk meg hívásként a békességre hívó szót, és mögöttünk a háborúval végre egységre törekedjünk. Higgyük, hogy lehetséges az egység volt ellenségek között, evangélikusok és reformátusok, protestánsok és ortodoxok, görögök és rómaiak, keresztények és nem keresztények között, földünk minden népe között.” (Érdekesség, hogy e konferenciáról szívesen emlékezett meg II. János Pál pápa svédországi látogatásakor 1989 májusában, és elismerte, hogy a svéd reformáció nem törte meg az egyház katolicitását, történelmi folyamatosságát. Később Uppsa- lában, a dómban kijelentette, hogy svéd tapasztalatai után újra kell gondolnia az úrvacsorái közösség ügyét.) Selma Lagerlöf neve sokaknak talán csupán egy - Magyarországon is vetített - rajzfilmmel, a Nils Holgersson csodálatos utazásával kapcsolatban jut eszükbe, pedig az írónő a „magas” irodalom jelentős alkotója, kiváló művek szerzője, aki 1909-ben az első nőként kapta meg az irodalmi Nobel-díjat. Első regénye, a Costa Berling története a svéd új romantika legnépszerűbb alkotása lett. Az Antiferisz- tus csodái című regénye teológiailag is értékelhető, hiszen szemléltetése lehet annak, hogy az Antikrisztus mindent meg tud adni, amire az embernek szüksége van, kivéve a bűnbocsánatot. Szinte prófétai hang ez a későbbi diktatúrákra utalva. A Jeruzsálem című regény egy különös szekta - egy Szentföldet is megjárt rajongó svéd csoport - életét mutatja be. A Krisztus-legendák című könyv régi kiadásban is sokak számára ismerős lehet; van, aki úgy olvasta, mint az evangéliumi történetek kiegészítését. Megjelent magyarul is több novellája, némelyik evangélikus parókián játszódik - ez különben nem ritka jelenség a 20. század svéd irodalmában, filmművészetében. Papok és tanítók, éneklő, mesélő, kedves emberek, egy letűnt nemesi világ itt maradt alakjai - mindez a magyar olvasókat Mikszáthra, Krúdyra, egyesek szerint Jókaira emlékeztetheti, írói páratlanságában is. Lagerlöf írt kísértettörténe- teket is, ahogyan ez Északon vagy Nagy-Britanniában szokásos, hadd bor- zongjanak az erre fogékony emberek. És írt olyan gyermekmeséket, amelyek a mi olvasóinkat is Britt Elallquist műveire emlékeztethetik. (Ez utóbbi írónő egy kis gyűjteményében A Paradicsom bejáratánál - Vid Paradisets port - címmel verseket és meséket tett közzé angol, francia, német, zsidó, dán, belga, finn, norvég, indiai íróktól, illetve középkori és kortárs irodalmi ritkaságokat, rövid olvasmányokat, feledhetetlen irodalmi gyöngyszemeket.) Selma Lagerlöföt Knut Hamsun kortársaként szokták emlegetni, akire Dosztojevszkij éppúgy hatott, mint az európai irodalom más nagy alakjai, illetve honfitársai, Ibsen és Bjömson. Mégis, ez a vándor író egészen más alkatú, néhol kultúraellenes, máshol városellenes, nyugtalan szerző. írásai sokak szerint a „fehér irodalomhoz” tartoznak, régi svéd lányszobákba valók, mert szinte túlságosan sok mindaz a jóság és a szeretet, amely tükröződik bennük. Örömmel vesszük kézbe a magyar fordító munkáját. (Egyébként Tóth Sándornak a fordítással kapcsolatos írása az Új Ember március 20-i számában olvasható.) Őszintén kíváncsiak vagyunk, miként tudja visszaadni az írónő szép, veretes, hangulatos sorait mai magyar nyelven. ■ Id. Hafenscher Károly Ünnepi bemutató az Evangélium Színházban Németh László: Nagy család „De akármilyen szép a család, jelentős a mű, legcsodálatosabb közös alkotásunk mégis: a viszonyunk (...), egy kapcsolat erejét, gyengéjét nem az mutatja meg, hogy mennyire rángatják, hanem hogy mekkora rángatds nem képes elszakítani." Németh László, számos történelmi dráma írója nyitott szemmel és lélekkel látja és éli át a háború utáni évek, az úgynevezett kibontakozás okozta mindennapi társadalmi drámákat. Egy kis család életén át ad betekintést a hatvanas évek sokszor kétségekkel vagy éppen titkolt fájdalmakkal teli, nehéz útkeresésébe. Útkeresésbe, melynek segítője, összetartó ereje a nő, az összeroskadást legyőzni akaró (kényszerülő!) feleség, anya... Feledhetetlen pillanat a nyitójelenet, amikor a munkából fáradtan, nehéz bevásárlótáskával hazatérő Kata asszony - feleség és anya - a székre roskad, de alig véti le a cipőjét, kislánya máris hozza a sürgősen vasalni való ruhát, cseng a telefon, jön a gondnok a fizetnivalóért, és közben vacsorát kell készíteni a családnak... Vajda Márta kitűnő alakításában a zsúfolt nézőtéren ülők közül sokan magukra ismernek - felszisszennek vagy elmosolyodnak. Mindez előrevetíti a következő történéseket, a mindannyiunk számára ismert képeket a közelmúltból (?): vacsora közben a mindennapi események megbeszélése, generációs vita az apa és a fiú (Kárpáti Tibor és Szabó Péter) között, a testvérek közötti ellentét, némi ösztönzéssel telítve (Vica szerepét Juhász Mónika játssza), mely már-már durvaságba torkollik... A kedves egykori tanár úr (Bitskey Tibor Kossuth-díjas érdemes művész alakítja) - akit az anya elbeszéléséből és rajongása által a családtagok, a barátok mint az igazi tanár példaképét ismernek meg - váratlan megjelenésével mindenkor a nyugalmat teremti meg. Néha csak egy mozdulatával, máskor egy csendes mosolyával... Jól ismeri a kis családot, de közelről ismeri a háború hozta idők mélységeit is. Sokszor fogadja nevetés Klára (Szó- boszlai Éva) segéd-házfelügyelő munka közbeni bohókás jeleneteit, mozdulatait, pedig viselkedését csak a messziről idekerült, nagyon is más világban élő nő, a fiatal apáca kényszerű helykeresése, tisztaságának, hitének megóvása motiválja. Megalázottságában talán ezért is tud halk, belülről jövő szavaival oly megdöbbenést vagy éppen átélést kiváltani változó érzelmű környezetéből. Németh László nagy családjának köszönhetően jól ismeri a női lélek titkait, a dolgozó nő sorsát, kiszolgáltatottságát éppen úgy, mint a női önfeláldozást, a családanya hittel teli közösségi összetartó erejét. Számos regénye, drámája tanúskodik erről. Nem véletlen, hogy a veszprémi Petőfi Színház 1963 októberében oly nagy sikerrel mutatta be a Nagy család első részét. Az érdeklődés és a nagy siker ma is változatlan. Az elszomorító csak az - s ezt ki is kell mondanunk -, hogy az író témaválasztása, jobbításra törekvése ma is időszerű. Sok megértésre, összetartásra, régi példák felemlítésére van szükség, hogy a kis és nagy családok - belső és külső támogatással - megtalálják azt az összetartó erőt, melegséget, melyre nagyszüleink oly szeretettel emlékeznek vissza. Ebben nyújt nagy segítséget áldozatos munkával az Evangélium Színház Udvaros Béla rendező fáradhatatlan vezetésével, ötlet- gazdagságával, illetve művészgárdájával, melynek tagjai a kisebb szerepek alakítóiként is mindig nyújtanak feledhetetlen pillanatokat, mint Melis Gábor, Mészáros Szilvia, Milka Julianna, Gyurin Zsolt, Rácz Géza és Medgyessy Pál. Az előadás díszlet- és jelmeztervezője Húros Anna Mária. ■ SCHELKEN PÁLMA Vajda Márta és Bitskey Tibor Evangélium Színház Duna Palota (Budapest V., Zrínyi u. 5.) előadása Németh László: Nagy család Dráma két részben Történik az 1960-as években Budapesten Díszlet- és jelmeztervező: Huros Anna Mária Rendező: Udvaros Béla További előadások: április 2., 9., 16., 23.: este 7 óra; április 3., 10., 17., 30.: délután 4 óra Jegyárusítás mindennap az 1/250-5338-as telefonszámon, valamint hétfő, szerda, péntek délután 14 és 18 óra között a Duna Palota portáján: 1/235-5500 Helyárak: 1800,1400,1200 Ft
