Evangélikus Élet, 2005 (70. évfolyam, 1-52. szám)

2005-01-09 / 2. szám

2005- Januar 9. KERESZTUTAK ‘Evangélikus Élet,; Ima Kelet-Európáért. Németország­ban 2005. január 18. és 25. között imahe­tet tartanak a keresztények egységéért. A „Krisztus - az egyház fundamentuma” mottóval megrendezendő eseményen a figyelem középpontjában Kelet-Európa országainak helyzete áll. Az imahét is­tentiszteleti rendjét a Szlovák Köztársa­ságból vették át. N EGjW Új amerikai ökumenikus szervezet. Az Egyesült Államokban új ökumenikus szervezet alakult Keresztény Egyházak Együtt elnevezéssel. Az Amerikai Római Katolikus Püspöki Konferencia már hiva­talosan is bejelentette részvételét az új ökumenikus szerveződésben, mely magá­ba foglalja a protestánsokat, az anglikáno­kat, az ortodoxokat és az ókatolikusokat is. A pünkösdisták is kérik felvételüket az új testületbe. Az eddigi ökumenikus szer­vezetnek sem a római katolikusok, sem a pünkösdisták nem voltak tagjai. Az antijudaizmus állomásai - Cyprián egyházatyától Adolf Hitlerig címmel nyílt kiállítás a heppenheimi (Németország) Martin Buber Házban, a Nemzetközi Keresztény-Zsidó Tanács (ICCJ) székhe­lyén. A kiállításon huszonkét képes-szö­veges tabló tekinthető meg. A tablók be­mutatják, hogy az elmúlt kétezer évben milyen diszkriminációnak voltak kitéve a zsidók Németországban. Jogsi hittannal. Hittanvizsgához kötik a jogosítvány megszerzését Türkmenisz­tánban. Az ország teljhatalmú elnöke, Saparmurat Nizajov saját szentírását tette kötelező vizsgaanyaggá a jogosítványhoz. Művének címe Rukhnama (spirituális vi­lág), és aki járművet akar vezetni, annak ti­zenhat órás hittanfolyamon kell részt ven­nie, hogy majdan magas morális értékek­kel felvértezve vezessen. Türkmenisztán­ban a Rukhnama egyébként kötelező isko­lai olvasmány is, és minden mecsetben közvetlenül a Korán, a mohamedán szent könyv mellett van a helye. N www.motorinfo.hu Újabb híd Moszkva és Róma között. Újabb kapcsolat létesült Moszkva és Ró­ma között. Az orosz fővárosban „szelle­mi-lelki könyvtárat” nyitottak meg a Vati­kán és az Orosz Ortodox Egyház magas rangú egyházi vezetői. II. János Pál pápa táviratban köszöntötte az eseményt. A könyvtárban tekintélyes mennyiségű teo­lógiai és filozófiai tárgyú könyv áll az ol­vasók rendelkezésére, valamint konferen­ciaterem és kávézó is van. Az intézmény­hez könyvkiadó is tartozik. Kyrill metro- polita és a Vatikán küldötte, Poupard bíbo­ros a megnyitót felhasználva tárgyalt egy olyan „összeurópai” konferencia meg­szervezéséről, amelyet „az Atlanti-óceán­tól az Urálig terjedő kontinens keresztény gyökereiről” tartanának. A bíboros a moszkvai egyetemen előadást tartott A hit és a tudomány dialógusa címmel. Újra vitatott kérdés Az Egyesült Államokban újra élesen vitatott kérdéssé vált a kreacionizmus és az evo- lucionizmus ellentéte. Az ügyben a Ratzinger bíboros által vezetett Vatikáni Nemzet­közi Teológiai Bizottság is nyilatkozott. A bizottság Közösség és szolgálat címen kilenc­venöt tételben foglalta össze álláspontját. Az irat egyik pontja foglalkozik a génterá­piával is; az eljárást bizonyos esetekben alkalmasnak tartja arra, hogy a gyógyítás esz­köze legyen, de élesen elutasítja az emberi klónozás területén az „Übermensch” kiala­kítása érdekében végzett kísérleteket. A tanulmány szerint „a tudósoknak az anyagi világ fejlődéséről kialakított vélemé­nye nem mond ellent azoknak a tanításoknak, amelyeket a Biblia közöl a teremtés­ről. A fejlődés által Isten létrehozta azokat a feltételeket, amelyek az élő organizmu­sok kialakulását és fennmaradását lehetővé teszik.” Az ember fejlődése is Isten akara­ta szerint való, s „az ember »ontológiai áttörése« végső soron a teremtő Isten akarata" - hangzik a nyilatkozat. Bestseller bibliafordítás Hollandiában a legolvasottabb könyvek listáján az első helyre került a most megje­lent új bibliafordítás. Ez azért meglepő, mert a legutóbbi felmérések a templomláto­gatás és az egyháztagság csökkenéséről számoltak be. (Az ország lakosságának mindössze 33%-a vallja magát kereszténynek.) A fordítás első példányát Beatrix ki­rálynőnek adták át október 27-én Rotterdamban. Ez az új fordítás ökumenikus; nem­csak római katolikus és protestáns tudósok dolgoztak rajta, hanem zsidó szakértők is. A szöveg - a Holland Bibliatársulat és a Katolikus Bibliaalapítvány együttműkö­désében - tíz éven át készült, és tizenkétmillió euróba került. Az új fordítás megjele­nésekor „bibliaolvasó maratonikat” is szerveztek; előfordult, hogy öt napon át olvas­ták folyamatosan fennhangon a Szentírást. A vallás és a franciák Franciaországban röviddel a magyar származású Nikolas Sarkozy miniszter feltűnést keltő könyvének megjelenése után megélénkült a vallások támogatásáról szóló vita. A kötetben a miniszter szokatlan módon azt javasolta, hogy a Francia Köztársaság nyújtson pénzbeli támogatást a vallásoknak. Könyvének címe: A köztársaság, a vallá­sok, a reménység. Javaslatának elfogadása az 1905-ben meghozott úgynevezett laicitás- törvény megváltoztatását jelentené, amely kimondja, hogy „a köztársaság nem ismer el egyetlen kultuszt sem, és nem nyújt pénzbeli támogatást számukra". 1905-ben negyvenezer római katolikus templomot tartottak számon az országban „nemzeti tulajdonként”. Az újraéledő vitának egyik fontos eleme, hogy 1905-ben a vallás teljes kihalását jósolták; nem számoltak azzal, hogy ez a jelenség „újra visszatér, sőt terjed­nek a szekták”. Megállapítják, hogy „ma már senki sem tud pontos statisztikát adni arról, hogy hány vallási kultuszhely van Franciaországban”. M Forrás: ÖTK Amikor az egyház (még) politizált A magyar keresztény társadalompolitika gyökerei ► Idén ünnepli a hatvanadik születésnapját a Kereszténydemokrata Néppárt. Ha a párt szellemi gyökereit kutatjuk, akkor egészen az előző századfordu­ló két kimagasló gondolkodójáig, Prohászka Ottokárig és Giesswein Sándorig kell visszamennünk az időben. Életük és munkásságuk ugyanis alapvetően befolyásolta a keresztény erkölcs és társadalmi tanítás alapján szerveződött mozgalmak, egyesületek és pártok hazai működését. Prohászka Ottokár római tanulmányai során megismerkedett XIII. Leó pápa hí­res szociális enciklikájával, a Rerűm No- varummal. Egész életében ennek gyakor­lati megvalósítása érdekében tevékeny­kedett. Azonban ebből a szempontból Giesswein Sándornak, a tudós győri ka­nonoknak jelentősebb a szerepe. A ke­resztényszocialista mozgalommal ő is külföldi tanulmányútján került kapcso­latba. Hazatérését követően az egyház társadalmi és szociális tanítása alapján küzdött a munkásság érdekeiért - ugyanis a kor liberális, de ugyanakkor erősen feudális jellegű társadalmában ez a réteg volt a legkiszolgáltatottabb hely­zetben. Figyelmét később kiterjesztette a falusi agrárproletariátus felé is, ezzel Ke- let-Közép-Európában elsőnek rakta le a kereszténydemokrácia eszmei alapjait. Igaz, önmagát keresztényszocialistának tartotta, hiszen azt vallotta, hogy a szo­ciális kérdésekre nemcsak szocialista, hanem keresztény eszmeiségű megol­dás is létezik. Giesswein Sándor politikai pályafutá­sát a Katolikus Néppártban kezdte, amelynek 1905-től országgyűlési képvi­selője volt. Amikor pártja 1910-ben a fennálló társadalmi renddel megköten­dő kiegyezést kezdte szorgalmazni, átlé­pett az Országos Keresztény Szocialista Pártba. Az országgyűlés tagja volt egé­szen az 1923-ban bekövetkezett haláláig. A kor viszonyai között radikálisnak tar­tott nézetei miatt élete vége felé még az egyházi elöljáróival is szembekerült: 1916-ban ugyanis földreformot szorgal­mazott, amelyet még az egyházi nagy­birtokokra is ki kívánt terjeszteni. Szö­vetkezeti struktúrát és olyan hitelbankot hozott létre, amely pénzt kölcsönzött a földet bérelni vagy gépeket vásárolni szándékozó parasztságnak. Trianon és az azt követő gazdasági válság, nem utolsósorban pedig Giess­wein halála hosszú időre lelassította a magyar kereszténydemokácia fejlődé­sét. A két világháború között alakult ke­resztény jellegű pártok ugyanis nem fe­leltek meg azoknak a követelmények­nek és elvárásoknak, amelyeket a Return Novarum képviselt. Amikor viszont a ka­tolikus egyház továbbfejlesztette szociá­lis tanítását, és 1937-ben megszületett a Quadragessimo Anno kezdetű enciklika, hazánkban valóságos népi reformmoz­galom indult. Ekkor alakult meg például a KAFOT (Katolikus Agrárifjúsági Le­gényegyletek Országos Testületé), a KA­LÁSZ (Katolikus Asszonyok-Lányok Szövetsége), az EMSZO (Egyházközségi Munkásszakosztályok) és a KIOE (Ke­resztény Ifjak Országos Egyesülete). Ha­bár ezek közül egyik sem volt politikai párt, olyan társadalmi erőt képviseltek, amelyet sem az akkori kormány, sem az Országgyűlés nem hagyhatott figyel­men kívül. Két kérvény Sorsdöntő fordulatot hozott 1943, ami­kor már nyilvánvalóvá vált, hogy a há­borút ismét a vesztesek oldalán fejezzük be. Ezért augusztusban a reform vezető személyiségeit Apor Vilmos győri katoli­kus megyés püspök egy titkos tanácsko­zásra hívta össze. Ennek a megbeszélés­nek az eredményeként alakult meg a Ka­tolikus Szociális Népmozgalom. Ez még nem párt volt, csupán öntevékeny társa­dalmi mozgalom, azonban már egy ké­sőbbi pártalakulat csíráit is magában hordozta. Kerkaijenó', a KÁLÓT egyik irá­nyítója, Kovrig Béla kolozsvári egyetemi tanár és gróf Pálfjy József volt a szellemi vezére. Az imént említett tanácskozá­son egyébként Kovrig Béla - aki koráb­ban Teleki Pál szociálpolitikai tanácsadó­ja volt - elvállalta, hogy egy tanulmány- kötetbe foglalja azokat a gondolatokat, amelyek egy később meginduló keresz­ténydemokrata párt elvi programját ké­pezhetnék. Hatszáz oldalas, háromköte­tes munka született, nyomtatásban megjelentetni azonban a német meg­szállás miatt már nem tudták. A hitelesnek tartott dokumentumok alapján a Kereszténydemokrata Néppárt alakuló jegyzőkönyvét 1944-ben Buda­pesten, a közelmúltban elhunyt Varga László lakásán konspirativ körülmények közt hagyták jóvá. A KDNP megszületé­sét valójában az 1944-ben a debreceni Ideiglenes Nemzeti Kormány művelődé­si és belügyminisztere által kiállított mű­ködési engedély, majd a szegedi zászló­bontó nagygyűlés jelentette. Azonban a debreceni engedélyt az 1945 februárjá­ban Budapesten felállított Országos Nemzeti Bizottság nem ismerte el. A párttól ugyanis egyszerre két indulási kérvényt is kapott. Az egyiket gróf Pálffy József, a másikat Barankovics István, a Ma­gyar Nemzet akkori főszerkesztője nyúj­totta be. A párt intézőbizottsága ugyan­is felismerte, hogy az idegen megszállás és a kommunista befolyás következté­ben a kereszténydemokráciát egy arisz­tokrata származású politikus nem tudná hitelesen képviselni a közéletben. Ezért az egyik ülésen Pálfíyt leváltották, helyé­re pedig megválasztották Barankovi- csot. Pálffy azonban nem volt hajlandó tudomásul venni ezt a döntést, ezért ő is indulási engedélyt kért. Az Országos Nemzeti Bizottság végül Barankovics kérelmét fogadta el, amelyet viszont csak 1945 szeptemberében postázott, így viszont már nem maradt kellő idő arra, hogy a kereszténydemokraták fel­készüljenek az októberi önkormányzati és a novemberi országgyűlési választá­sokra. Barankovics hát megegyezett a kisgazdákkal, hogy az ő listájukat támo­gatja, cserébe pedig néhány önkor­mányzati és parlamenti helyet kapott. Barankovics és Mindszenty Kettejük kapcsolata nem volt felhőtlen. Ennek okát két eltérő koncepció ütközé­sében láthatjuk. Mindszenty eleinte úgy vélekedett, hogy a kommunista hatalom nem fog sokáig tartani, előbb-utóbb köz­belépnek a nemzetközi politikai erők. Úgy gondolta, hogy az általa rövidnek vélt, átmeneti időszak végét szilárd, hajlít- hatatlan hittel kell kivárni. Meg kell je­gyezni, hogy abban az adott történelmi pillanatban nem sok választása volt; vagy kitart a kereszténység értékei mellett, vagy behódol a kommunista erőszaknak. Barankovics viszont politikus volt, aki ez­által sokkal szélesebb eszköztárral ren­delkezett. A köztük szükségszerűen ki­pattanó ellentét feloldását célzó tárgyalá­sok főleg a hercegprímást képviselő meg­bízott merevsége miatt rekedtek meg. Mindszenty egyébként a támogatásáért cserébe azt kérte, hogy ő jelölhesse ki az akkorra már Demokrata,Néppártra átke­resztelt politikai erő lapjának a főszer­kesztőjét, valamint parlamenti képviselő­inek több mint a felét. Mivel ebbe a Mind­szenty szemében - Pálffy leváltása óta - „kegyvesztett” Barankovics nem ment be­le, a párt az 1947-es választásoknak a her- cegprímási áldás nélkül vágott neki. En­nek ellenére - a tényleges szavazatokat nézve - relatív többséget szerzett, és a kék cédulás választási csalások dacára mégis hatvankét képviselőt küldött a Parla­mentbe. De ez a nem várt és minden poli­tikai előzmény nélküli siker nem szület­hetett volna meg, ha előtte nem verik szét a Független Kisgazdapártot, illetve ha a harmincas években nem bontakoznak ki az egyházi reformmozgalmak. Ellehetetlenülés Az egyházi iskolák államosítását meg­előző kommunista agitációs kampány részeként Rákosi és Dobi támadott a párt­ra. Olyan, jól ismert megfogalmazásokat használtak, mint hogy a Demokrata Néppárt „a reakció melegágya” és „a fa­sizmus búvóhelye”. Úgyhogy a párt a Mindszenty-per idejére már teljesen elle­hetetlenült. Az ÁVH (Államvédelmi Ha­tóság) letartóztatta az országgyűlési kép­viselőinek egy részét. Aki tehette, emig­rált. Barankovics is ezt tette. A hiteles do­kumentumok szerint a Demokrata Nép­pártot egy kierőszakolt, pecséttel is ellá­tott, a párt politikai bizottsága által aláírt nyilatkozat oszlatta fel. Csakhogy ilyen testületé nem is volt a pártnak. Ennek el­lenére mégis hosszú, mély álomba me­rült, amelyből egy rövid időre 1956-ban ugyan magához tért, az 1989-es rend­szerváltó időszakig azonban a közélet­ben nem vett részt. Addig ugyanis Ma­gyarországon mások írták a történelmet. ■ Jezsó Ákos Roger testvér imái 2005-re A bizalom zarándokútjának legnagyobb találkozóira rendszeresen év végén kerül sor Európa valamelyik nagyvárosában. A Roger Schutz testvér (ké­pünkön) által alapított taizéi ökumenikus közösség találkozóin több tízezer fiatal vesz részt Európa számos országából, illetőleg más kontinensekről. Az emlékezetes budapesti együttlét után 2004. december 24. és 2005. janu­ár 1. között a portugál főváros, Lisszabon volt a zarándoklat helyszíne. Január Szerető Isten, amikor meg­értjük, hogy szereteted min­denekelőtt megbocsátás, szí­vünk megnyugszik, sőt átvál­tozik. Május Krisztus Jézus, evangéliu­modból megértjük, hogy az irgalmasság mindenek előtt van. Adj nekünk jóságos szívet! Szeptember Szentlélek, amikor szívünk megismeri a nyugtalanságot, mindannyiunk számára utat nyitsz: egész életünket az Is­tenbe vetett bizalomba he­lyezhetjük. Február Jézus, reményünk, mindany- nyiunkat hívsz, és így szólsz hozzánk: „Jöjj, kövess engem, és fölfedezed, hogy hol talál megnyugvást a szíved.” Június Szentlélek, közeledben fölfe­dezzük, hogy sohasem va­gyunk egyedül. Lehetővé te­szed, hogy állandó közösség­ben legyünk veled. Október Szerető Isten, az örömteli na­pokon éppúgy, mint a bána­tos időszakokban a forrásod­hoz szeretnénk'menni. És te Szentlelked által szólsz a szí­vünkhöz. Március Szentlélek, tárd föl bennünk a szív egyszerűségét és bizal­mát, hogy elfeledkezzünk magunkról, és rád hagyat­kozzunk. Július Szerető Isten, benned fölfe­dezhetjük létezésünk értel­mét: életünk odaadása Jézus Krisztus és az evangélium miatt. November Jézus, reményünk, még ha tö­rékenyek vagyunk is, akkor is követni szeretnénk azon az úton, amely oda vezet, hogy mi is úgy szerethessünk, aho­gyan te szeretsz bennünket. Április Szerető Isten, add, hogy az imádság csöndjében keres­sünk téged, és hogy az evan­géliumban felfedezett öröm­ből éljünk. Augusztus Krisztus Jézus, azt mondod, hogy ne késlekedjünk amiatt, ami megsebzett minket, és megbocsátásod az életünkben olyan lesz, mint egy csoda. December Szentlélek, mindannyiunk­kal közösségben vagy, nem­csak egy pillanatra, hanem mindenkor, egészen a soha véget nem érő életig. H Taizéi levél f

Next

/
Thumbnails
Contents