Evangélikus Élet, 2005 (70. évfolyam, 1-52. szám)

2005-03-20 / 12. szám

'Evangélikus Élet^ KULTÚRKÖRÖK 2005. március 20. Országos retorikaverseny ► Negyedik alkalommal rendezték meg az Ordass Lajos országos reto­rikaversenyt a Bonyhádi Petőfi Sán­dor Evangélikus Gimnáziumban. A tudáspróbára elsősorban az evangé­likus, illetve az Arany János Tehet­séggondozó Programban részt ve­vő iskolák 9-12. évfolyamos diákjait hívták meg. Idén harmincán nevez­tek be a versenyre, de betegség mi­att végül csak huszonhármán mér­ték össze szónoki tudásukat. Az idei évben először két kategóriában - primer (akik első alkalommal ér­keztek) és magiszter (akik visszaté­rő versenyzők) - rendezték meg a retorikaversenyt. A fiatalok előzetesen kaptak egy témát, amelyről öt percben kellett kifejteniük a véleményüket: „A tudás vagy a fogyasz­tás hatalma érvényesül-e a jövő társadal­mában?” A versenyzőknek fejből kellett előadniuk beszédüket. Magvas gondola­taikat hallva az emberben felvetődött: milyen jó lenne, ha a társadalom minden tagja hasonlóan gondolkodna és csele­kedne... A zsűri - Adamikné Jászó Anna, az ELTE Bölcsészettudományi Kar Főis­kolai Magyar Nyelvészeti Tanszékének vezetője, Csizmazia Sdndomé, a Tolna Me­gyei Pedagógiai Intézet munkatársa, dr. Töttó's Gábor főiskolai docens, Boronkai Dóra főiskolai tanársegéd (a bonyhádi gimnázium pedagógusaként ő irányítot­ta az első három retorikaverseny szerve­zését) - figyelte az előadói képességeket is, a nonverbális eszközök használatát, valamint azt, hogy a nézőkre milyen ha­tást gyakorol az illető beszéde. Este a zsűri - szakmai konzultáció ke­retében - felhívta a figyelmet a hibákra, és tanácsokat adott a felkészítő tanárok­nak, hogy milyen szempontok alapján válasszák ki a jó szónoki képességű diá­kokat. Mint Kutnyánszkyné Bácskái Eszter, a bonyhádi gimnázium tanára, az idei ver­seny szervezője elmondta: „A társada­lom nincs tisztában azzal, hogy mekko­ra szerepe van a retorikának az életünk­ben: a politikai beszédekben, az állás­meghallgatásokon, a reklámok szer­kesztésében. A fiatalok köréből is főleg a tudatosabbak jelennek meg egy ilyen versenyen.” A retorikaverseny második napján egy ott és akkor kapott témáról - húsz­percnyi felkészülést követően - kétper­ces beszédet kellett tartaniuk a diákok­nak. A primer kategóriában két csoport­ra osztották a versenyzőket. Az egyik csoportban a következő témák közül választhattak az indulók: „Állatkísérle­tek”, illetve „Karrier vagy család?” A má­sik csoport a „Terrorizmus”, illetve a „Teljesítmény és/vagy sport?” kérdés­körben szólalhatott fel. A magiszterek két választható témája a „Vulgáris sza­vak az irodalomban”, illetve „A Nagy Könyv akció” volt. A zsűri elnöke értékelésében elmond­ta: „Fontos a jó stílus és az, hogy közért­hető, szóképekkel tarkított legyen a be­széd, valamint hogy a »szónok« előadá­sával odaforduljon a közönséghez. A stílus kelléke és előfeltétele a nyelvhe­lyesség. A hangsúly (idegen hatásra) töb­beknél hátracsúszik: ennek kijavítására oda kell figyelni.” A primer kategóriában hárman kap­tak dicséretet a szép beszédért: Gyuricza Nóra (Orosháza), Cziffra Tibor (Szolnok) és Nyeste Zsuzsa (Debrecen). A kategória végeredménye: i. Szabó Dániel (Nagyka­nizsa), 2. Lencse Balázs (Orosháza), 3. Bak Gyula (Debrecen). A magiszter kategóri­ában mind a négy indulót díjazták: 1. Ka­tona László (Debrecen), 2. Henczi Eszter (Nagykanizsa), 3. Embersits Judit (Bony- hád) és Szilágyi Dávid (Debrecen). Vala­mennyi helyezett meghívást kapott a novemberben megrendezendő Kos- suth-szónokversenyre. ■ Máté Réka Szabadság van - pénz nincs ► Maris Lívia - Mát is István nyugalmazott evangélikus lel­kész gyermeke - tavaly decemberben a Köztársaság El­nökének Érdemérmét kapta a könyvkiadás területén végzett áldozatos munkájáért. Jelenleg a Kortárs Kiadó igazgatója, és számos tehetséges fiatal neki köszönheti első kötete megjelenését. Amikor leülünk egymással szemben, próbálom megbecsülni a korát; később kiderül, legalább tizenöt évvel fiatalabbnak néz­tem. Kedves, mosolygós, intelligens, és szívesen mesél.- Az irodalom szeretetére édesapám adott példát. Hatalmas könyvtára volt; még olvasni se tudtam, amikor már az Egri csil­lagokról mesélt nekem, később a népi írók műveit adta a kezem­be. Neki köszönhettem meg azt is, hogy életben maradtam, hi­szen felgyógyultam egy súlyos betegségből. Amikor Lilla hú­gom filmet készített édesapánkról, megkérdezte: „Édesapa, félsz a haláltól?” O azt válaszolta, hogy nem fél, megbékél Isten akaratával, de mindent meg kell tennie azért, hogy életben ma­radjon. Ez járt a fejemben, amikor a rákkal küzdöttem. Egy lel­kész egész életével prédikál, és nekem jó példa jutott. Édesapám ma, kilencvenhét évesen Kati húgommal lakik együtt, ő gondos­kodik róla, és mi, gyerekek, unokák szinte naponta látogatjuk.- Hol töltötted a gyerekkorodat?- Sokfelé. Amikor 1938-ban visszacsatolták a Felvidéket, édesapámat megválasztották egy ottani színmagyar falu, Fel­sőszeli lelkészévé. 1945 augusztusában a csehszlovák hatósá­gok kiutasították azokat - így minket is -, akik 1938 után köl­töztek oda. Édesapám nem akart menni, mert úgy gondolta: neki ott a helye, a gyülekezetében. A végén börtönbe zárták, ha egy napra is, és kitoloncoltak minket. Csákváron éltünk egy darabig, majd a Vas megyei Nádasdra kerültünk. A gimnáziu­mot már Ajkán végeztem.- Hogyan kerültél kapcsolatba a könyvkiadással?- Évekig felvételizgettem a bölcsészkarra, de a származásom miatt nem vettek fel. Végül levelezőn végeztem, már munka mel­lett, bár állást is csak nehezen találtam, mert ahogy a személyze­tis megnézte a lapomat, rögtön elutasított - még segédmunkás­nak sem kellettem. 1961-ben kaptam végül munkát az Országos Széchényi Könyvtárban, ott is csak úgy, hogy egy ismerősöm biz­tosította afelől a párttitkárt, hogy semmilyen bűncselekményt nem fogok elkövetni. 1968-ig dolgoztam a könyvtárban, akkor kerültem át a Szépirodalmi Kiadóhoz. Ott sajátítottam el a kiadói szakma alapjait. 1995-től a Kortárs Kiadót vezetem.- Mi szükséges ahhoz, hogy valaki jó legyen ebben a szakmában?- Talán a műveltség. Fel kell tudni ismerni az értékeket: mi a valódi irodalom? Ez nem különleges képesség, szerintem leg­inkább a műveltségből fakad. Rengeteget kell olvasni.- Mi a különbség szépirodalmi és dilettáns vagygiccses írás között?- Erre nagyon nehéz pontosan válaszolni. Ugyanarról a je­lenségről máshogyan ír egy dilettáns, és máshogy az igazi író. A dilettáns leírása felszínes vagy üres, agyonkoptatott topo­szokat használ, míg az igazi író teljesen egyedit, nem megszo­kottat ad. „Az igazat mondd, ne csak a valódit!" Ennél ponto­sabban nem tudom megfogalmazni.- Miből áll a munkád?- Amíg lektor voltam, főként olvastam, és arra törekedtem, hogy az értékeket át tudjam menteni az éppen aktuális politi­kai szempontok ellenére. Bár tekintettel kellett volna lennem a politikára, én lényegében figyelmen kívül hagytam. Ma bármit meg lehet jelentetni, de most a pénz a legnagyobb hatalom. Ré­gen akadt pénz, de szabadság alig, ma viszont szabadság van, ellenben pénz nincs. Ma az iparrá silányult könyvkiadásban és -kereskedelemben leginkább a harsányan reklámozott, ám többnyire kétes értékű művek aratnak közönségsikert. Az iga­zán értékes irodalom iránt alig érdeklődnek az olvasók és a vá­sárlók. Ennek ellenére mégis van néhány kiadó, amelyik meg­próbálja életben tartani a kortárs magyar irodalmat. Piaci for­galmunk tehát igen csekély, nem elég arra, hogy fenntartsuk magunkat. Éppen ezért a Kortárs Kiadónál a munkám legna­gyobb része abból áll, hogy megpróbálok pénzt szerezni, mert az állami támogatás igen kevés. Csodákból élünk, és eddig va­lahogy minden évet átvészeltünk. Számos kiváló szerzőnk van, de jobbadán nincsenek benne az irodalmi kánonban: sen­ki nem hajlandó velük irodalmi értékeik alapján foglalkozni, nekünk pedig nincs pénzünk reklámra.- Mi kell ahhoz, hogy valaki felkapott szerző legyen?- Tehetség és óriási hátszél. Kapcsolatok. Tudok olyan írót, aki legalább olyan jó és színvonalas műveket alkotott, mint a felkapottak, mégsem hallani róla. A mi lehetőségeink végesek, csak pár száz példányban tudjuk kiadni a szerzőinket.- Hogyan kerülsz kapcsolatba a szerzőkkel?- Régóta dolgozom a szakmában, és sok embert ismerek. Gyakran találkozom fiatalokkal, akik hozzák az írásaikat, de ter­mészetesen az is előfordul, hogy én keresek meg valakit, és kérek tőle kéziratot. Akadt olyan író is, aki nem merte nekünk adni a kéziratát, mert kineveztek és beskatulyáztak minket jobboldali kiadónak. Előfordult, hogy emiatt elkeseredtem, de aztán rájöt­tem, már az is siker, hogy megvetettük a lábunkat a könyvpia­con. És ha ki tudunk adni egy könyvet, az már az irodalom része lesz, és akadnak majd irodalomtörténészek is, akik sine ira et stu­dio felfedezhetik. Egy kiadónak alázatosnak kell lennie: nem az a fő cél, hogy zajos sikerünk legyen, hanem hogy a művek megje­lenjenek. A köztársasági elnöki díj nagyon jólesett, de nemcsak nekem szól, hanem az alig méltatott kiadói társadalomnak is. Nézegetem az asztalra kitett könyveket. Mikszáth-novellák és -karcolatok, Móricz magyarságról szóló írásainak gyűjtemé­nye, Jánosy István versei és drámái, Jékely Zoltán Kalotaszegről írott művei. Négy sorozat: az Új Látószög az első kötetes ifjú író­ké, a Phoenix Könyvek a nyugati emigráció íróit gyűjti egybe, a Magyar Néző kötetei nagy íróink nemzetről szóló írásait adják közre, a Magyar Remekírók címe pedig önmagáért beszél. Lívia lelkesen magyarázza, mutogatja őket. Büszkesége és szerény­sége olyan, mint a bábáé - nem ő szülte, de nélküle nehezen látott volna napvilágot bármelyikük is. ■ Jánosi Vali Evangélium Színház Duna Palota (Budapest V., Zrínyi u. 5.) március 20-án, virágvasámap este 7 órakor bemutatja: Németh László: Nagy család Dráma két részben Történik az 1960-as években Budapesten Szereplők: •Bodor Ernő - Kárpáti Tibor Kata, a felesége - Vajda Márta Vica, a lánya - Juhász Mónika Péter, a fia - Szabó Péter Szilasi tanár úr - Bitskey Tibor, Kossuth-díjas színész Gara, gondnok - Melis Gábor Klára, segéd-házfelügyelő - Szoboszlai Éva Meszlényi Lídia egyetemi hallgató - Mészáros Szilvia Vera, Lidi barátnője - Milka Julianna Vogel Karcsi, lakó - Gyurin Zsolt Tóth Sándor, villanyszerelő - Rácz Géza Szerelő - Medgyessy Pál Díszlet- és jelmeztervező: Huros Anna Mária Rendező: Udvaros Béla További előadások: március 27.: este 7 óra; április 2., 9., 16., 23.: este 7 óra; április 3., 10., 17., 30.: délután 4 óra Jegyrendelés mindennap az 1/250-5338-as telefonszámon, valamint árusítás hétfő, szerda, péntek délután 14 és 18 óra között a Duna Palota portáján: 1/235-5500 Helyárak: 1800,1400,1200 Ft Annyi súlyos történelmi dráma és a ’30-as évek társadalmi drámái után az 1960-as évek elejére, az úgynevezett szocialista kibontakozás idejébe visz el bennünket Né­meth László. Ezúttal a véle együtt átélt közelmúltba tekinthetünk bele egy kis család életén keresztül. E darab szereplői amolyan princípiumfélék is, az élet élésének egy-egy húsba öltö­zött receptje. Az író szerint a család olyan intézmény, melyet a hajdani rabszolgatar­tásból kiemelve még ezután kell megalkotni. Hogyan erősíti egy férfi és egy nő sors­sá találkozását két ember egymáshoz kerülése, egymás melegének a keresése, a len­dület, amelyet az egyik lélek a másikon nyer, a természetes ösztön? A közösség összetartásához emberek szíve-vére kell, egy-egy beépített Kőműves Kelemenné. így a dráma központja Kata asszony. Példája a dolgozó nő sorsa, a női önfeláldozás mint közösségi összetartó erő. Németh László különleges érzékkel szereti és ismeri a női lélek titkait; gondoljunk csak nagy regényhősnőire (Iszony, Irgalom, Égető Eszter) vagy akár saját családi körére, Ella asszonyra és négy lányára. Teljes a rokonszelleme Goethével, Ibsennel (Margit, Sol- veig) - az örök nőiség a magasba von! Ezen gondolatok képviselője Kata asszony a drámában. Hogyan jut el kis családja konfliktusától a nágy család lehetőségének a fel­ismeréséhez? Immár harmadik Németh László-bemutatónkon tanulságos élményt kíván, és sze­retettel köszönti közönségét: Udvaros Béla Liturgikus remekművek Ezer évünk történelmi egyházai címmel a ró­mai katolikus, a református, az evangéli­kus, a zsidó, a görög katolikus és a szerb ortodox egyház mintegy százhetven li­turgikus eszközét bemutató kiállítás nyílt március 9-én Keszthelyen, a Heli­kon Kastélymúzeumban. „Az egyházi művészet egyetemes, mindenkihez szól és sokféleképpen, ezért tartom fontos célnak (...) a liturgi­kus eszközök bemutatását, azon eszkö­zökét, amelyek segítségével az egyházak kapcsolatot létesítenek a hívők és Isten között” - hangsúlyozta a tárlat megnyi­tásakor Vizi E. Szilveszter, a Magyar Tudo­mányos Akadémia (MTA) elnöke. Az egyházak első ilyen jellegű hazai közös tárlatán az MTA elnöke méltatta az egy­házaknak a kultúra, az írásbeliség, az ok­tatás, a tudomány és a gazdaság fejlődé­sében betöltött szerepét. Vizi E. Szilveszter elismeréssel szólt a tárlatot életre hívó H. Kolba Judit nyugdí­jas főmuzeológus és Czoma László kas­télymúzeum-igazgató munkájáról. A 14. században Velencében kézzel írt soproni Bibliától a református kenyér­osztó tányérig, az evangélikus Luther- kabáttól a zsidó menóráig és a szerb or­todox püspöki pásztorbotig összesen százhatvanhét liturgikus remekművet mutat be az október 31-ig megtekinthe­tő kiállítás. M MTI Evangélikus Médiaműhely Alberti április 14-16. A MEE Sajtóbizottsága és hetilapunk szerkesztősége ismételten várja azok jelentke­zését, akik szívesen bekapcsolódnának az egyházi médiamunkába, illetőleg mind­azokat, akik az elektronikus és az írott újságírás területén szeretnék felfrissíteni vagy elmélyíteni szakmai ismereteiket. Ez alkalommal az internet használatának egyes kérdései - a gyülekezeti honlapok készítésével, az on-line kiadványok szerkesztésével kapcsolatos tudnivalók - állnak a középpontban, de nem hiányoznak a programból a már hagyományos témák (szö­vegalkotási, nyelvhelyességi, helyesírási problémák) sem. Regisztrációs díj: 2000 Ft, amely a helyszínen fizetendő. Jelentkezési határidő: április 4. A szervezők örömmel veszik, ha a leendő résztvevők a jelentkezéshez mellékelnek egy eddig még nem publikált, 3000 karakternél nem hosszabb írást (műfaji és tema­tikai kötöttség nincs) vagy néhány, az írott sajtó nyelvhasználatával kapcsolatos - nyelvhelyességi, helyesírási vagy egyéb - kérdést, amelyről szívesen hallanának a mé­diaműhelyen. Jelentkezni Boda Zsuzsa szerkesztőségi titkárnál lehet az Evangélikus Elet szerkesz­tőségében (1085 Budapest, Üllői út 24., tel.: 1/317-1108, 20/824-5519) vagy a zsuzsa.bo- da@lutheran.hu e-mail címen. A MEE Sajtóbizottsága nevében Az EvÉlet szerkesztősége nevében Fabiny Tamás elnök T. Pintér Károly főszerkesztő

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents