Evangélikus Élet, 2005 (70. évfolyam, 1-52. szám)

2005-03-13 / 11. szám

‘Evangélikus Életi* MOZAIK ÍHÜ9I 2005. március 13. A kiotói egyezmény a gyakorlatban ► Rovatunkban legutóbb a kiotói egyezmény február 16-i hatályba­lépése kapcsán a klímaváltozás­ról, a klímakutatás hazai helyzeté­ről írtunk. Most az egyezmény fontosabb elemeit, hazai és egy­házi vonatkozásait vázoljuk fel röviden. A kiotói egyezmény, más néven a klíma­védelmi jegyzőkönyv értelmében az alá­író országok vállalták, hogy az 1990-es bá­zisszinthez képest 2012-ig világviszony­latban átlagosan 5,2%-kal visszaszorítják az üvegházhatásért felelős gázok kibocsá­tását. Az Európai Unió ennél nagyobb, 8 százaléknyi csökkentést vállalt. 1992-ben Rio de Janeiróban tartották az ENSZ környezet és fejlődés világ- konferenciáját. Ekkor alkották meg az éghajlatváltozásról szóló keretegyez­ményt, melyhez mára 189 ország csat­lakozott. Az első konkrét feladatot azonban csak 1997-ben, a kiotói talál­kozó alkalmával fogalmazták meg: csökkenteni kell az üvegházgázok ki­bocsátását. Az egyezmény életbelépé­sének sajátos feltételei voltak: legalább 25 csatlakozó fél, valamint a kibocsátás 55 százalékáért felelős felek ratifikáció­ja. 2004-re már közel 130 ország csatla­kozott, ám ezek együttes kibocsátása nem érte el az 50 százalékot sem. Ezért volt fontos lépés Oroszország döntése, hiszen az összkibocsátás 17,4 százaléka erre az országra jut. így Oroszország 2004 novemberében történt ratifikáci­ójával végre elérhetővé vált az előzete­sen kitűzött 55 százalék. A kibocsátás mintegy negyedéért fele­lős - Kiotóban még az egyezményt tá­mogató - Amerikai Egyesült Államok 2001-ben visszalépett a szerződéstől, és nincs jele annak, hogy a jelenlegi kor­mányzat tervezné az egyezmény elfoga­dását. Hiszen ezzel (álláspontjuk szerint) megtörne az amerikai gazdaság töretlen fejlődése, s ezt - úgy tűnik - nagyon is szem előtt tartják. A kormány a megol­dást egyelőre inkább az önkéntes kezde­ményezésekben és a klímavédelemhez kapcsolódó adópolitikában látja. A szakértők szerint a jelenlegi kibocsátási szint mellett 1990-hez képest 2012-ig 30 százalékkal nőne a kibocsátás, míg az egyezmény 7 százalékos csökkentésre kötelezné az USA-t. Az unió a már említett 8 százalékot a jelenlegi trendek mellett valószínűleg nem tudja teljesíteni, hazánk azonban azon tagállamok közé tartozik, amely biztosan teljesíti nemzetközi kötele­zettségét: ez az üvegházgázok kibocsá­tásának 6 százalékos csökkentését írja elő. A bázisidőszakhoz képest Magyar- országon jelenleg 25-27 százalékkal kevesebb üvegházgáz kerül a légkörbe. Hazánkban 260 olyan létesítmény ta­lálható, amely az uniós irányelv hatá­lya alá esik, s ezek a hazai kibocsátás 40 százalékáért felelősek. A következő két évre vonatkozó terv összesen 89,71 millió tonna (!) szén-dioxidnak megfe­lelő kvóta kiosztásának a részleteit tar­talmazza. (Ennek legnagyobb részét az állam ingyenesen osztja szét a legin­kább felelős vállalatok között.) Az egyezményhez csatlakozó országok számára lehetőség van a kvóták egy­más közötti adásvételére, illetve azok­ÜZENET AZ ARARÁTRÓL Rovatgazda: jerabek-Cserepes Csilla nak a 2012 utáni időszakra való „félre- rakására”. Persányi Miklós környezetvédelmi mi­niszter szerint a kiotói megállapodás nehezen elért, kis lépés, amely még messze van a megoldástól. A tudomá­nyos vélemények szerint ahhoz, hogy valódi eredményeket érjünk el, sokkal nagyobb csökkentésekre volna szükség: 2050-re globális szinten átlagosan 50 százalékos mérséklésre. - A számok és az adatok olvastán megfogalmazódhat bennünk a kérdés, hogy vajon ilyen lép­tékű folyamatokban egyáltalán van-e, lehet-e szerepe, feladata az egyes embe­reknek, vagyis nekünk. Meggyőződésem, hogy a mindennapi életünk felelős dön­tései által, tudatosan alakított környe­zetszemléletünkkel, fogyasztói, utazási szokásainkkal hozzájárulunk a levegő, a víz, a talaj minőségének megőrzésé­hez vagy pusztulásához éppúgy, mint a klímaváltozás hatásaihoz. S van-e szerepünk és feladatunk ebben keresztényként? Számos - főként külföl­di és nemzetközi - egyházi szervezet foglalkozik a környezetvédelem kérdése­ivel és feladataival. Igen érdekes - bizo­nyára kevésbé ismert - tény, hogy az Egyházak Világtanácsa 1990-től kezdve részese volt a kiotói megállapodás előké­szítésének. Több ízben is beszámoltunk már ilyen irányú egyházi kezdeményezé­sekről, szerepvállalásról. Csak példaként említem az Európai Keresztyén Környe­zetvédelmi Hálózatot (ECEN), mely kü­lön munkabizottságban foglalkozik a klímaváltozás kérdéseivel is. ■ JCsCs Evangélikus Médiaműhely Alberti, április 14-16. A MEE Sajtóbizottsága és hetilapunk szerkesztősége ismételten várja azok jelentke­zését, akik szívesen bekapcsolódnának az egyházi médiamunkába, illetőleg mind­azokat, akik az elektronikus és az írott újságírás területén szeretnék felfrissíteni vagy elmélyíteni szakmai ismereteiket. Ez alkalommal az internet használatának egyes kérdései - a gyülekezeti honlapok készítésével, az on-line kiadványok szerkesztésével kapcsolatos tudnivalók - állnak a középpontban, de nem hiányoznak a programból a már hagyományos témák (szö­vegalkotási, nyelvhelyességi, helyesírási problémák) sem. Regisztrációs díj: 2000 Ft, amely a helyszínen fizetendő. jelentkezési határidő: április 4. A szervezők örömmel veszik, ha a leendő résztvevők a jelentkezéshez mellékelnek egy eddig még nem publikált, 3000 karakternél nem hosszabb írást (műfaji és tema­tikai kötöttség nincs) vagy néhány, az írott sajtó nyelvhasználatával kapcsolatos - nyelvhelyességi, helyesírási vagy egyéb - kérdést, amelyről szívesen hallanának a mé­diaműhelyen. Jelentkezni Boda Zsuzsa szerkesztőségi titkárnál lehet az Evangélikus Élet szerkesz­tőségében (1085 Budapest, Üllői út 24., tel.: 1/317-1108, 20/824-5519) vagy a zsuzsa.bo- da@lutheran.hu e-mail címen. A MEE Sajtóbizottsága nevében Az EvElet szerkesztősége nevében Fabiny Tamás elnök T. Pintér Károly főszerkesztő Összegyülekezés napja A Csillaghegy-Békásmegyeri Evangé­likus Egyházközség szeretettel hív mindenkit templomába március 20- án, virágvasámap az összegyülekezés napjára (Budapest III., Mező u. 12.). Délelőtt 10 órakor Galambos Ádám teológus prédikál. Az istentisztelet keretében mozgássérültek és teoló­gusok passiójátékot adnak elő. Dél­ben vendégül látjuk a jelenlévőket. 14 órakor a mozgássérültek és más hátrányos helyzetű emberek gondja­iról és lehetőségeiről beszélgetünk. A beszélgetés résztvevői a piliscsabai Fébé társasotthon lakói, dr. Gadó Pál, az otthon alapítója, valamint Szita Ju­dit és Pajor András gyógypedagógusok lesznek. 16 órakor Berkesi Alex (basszusgi­tár) koncertjére kerül sor. Közremű­ködik Berkesi Bea (ének) és Kovács Erik (billentyű). EBERES Az egészséges emberért ízületeink védelmében Az élet minden területén vannak olyan dolgok, amelyeket természetesnek tekintünk: magától értetődő, hogy vannak, és jól működnek. Van áram a lakásban, tudunk fűteni, a bolt­ban pedig meg tudjuk vásárolni a mindennapi életünkhöz nélkülözhetetlen dolgokat. Azonban mindannyian átéltük már, milyen kellemetlen, ha például hirtelen elmegy otthon az áram. Hirtelen sötét lesz, a háztartási gépek leállnak, mi pedig megpróbálunk a sötétben gyufát, gyertyát keresni, és annak fényénél folytatni a teendőket. Ugyanígy vagyunk az egészségünkkel is. Természetesnek vesszük, hogy minden rendben van egészen addig, míg nem jelentkezik valamilyen probléma. Nem feltétlenül kell itt na­gyobb bajra gondolni, már az is elég, ha például makacsul fáj a térdünk, és az orvos kimondja, hogy ez bizony porckopás. Ilyenkor tudatosul bennünk az, hogy milyen nagy terhelés­nek vannak kitéve ízületeink és az azokat alkotó porcok nap mint nap. Szinte minden mozdulatunkkal igénybe vesszük valamelyik ízületünket. Gondoljunk csak egy olyan egyszerű, mindennapos mozdulatsorra, mint a járás! Mennyire nehéz­zé válik, ha fáj a boka- vagy térdízületünk. Amíg nincs prob­léma, nem is jut eszünkbe, milyen gyakran használjuk őket, és hogy mekkora terhelésnek vannak kitéve. Már a minden­napos mozgás is igénybe veszi az ízületi porcokat, a sport és a nehéz fizikai munka pedig fokozottan terheli. Mindehhez hozzájárul az is, hogy az életkor előrehaladtával a porcszövet anyagcseréje lelassul, a porcállomány megvékonyodik, és csökken a rugalmassága. Az ízületi porcok kopását késleltethetjük, illetve regenerá­lódását elősegíthetjük olyan hatóanyagokkal, mint a glükóz- amin-szulfát és a kondroitin-szulfát. A Béres Egészségtár Porcerő filmtabletta komplex étrend-kiegészítő készítmény glükózaminnal és kondroitinnal. Hatóanyagai hozzájárulnak a porc fő szerkezeti elemeinek felépítéséhez és fenntartásá­hoz, így fontos szerepet játszanak az ízületi porcok épségé­nek megőrzésében és regenerálódásában. Porcerő filmtabletta alkalmazása javasolt sportolóknak, akiknek az ízületei fokozott igénybevételnek vannak kitéve; idősebb korúaknak az ízületek egészséges működéséhez és a normális porcképződéshez, illetve a nehéz fizikai munkát végzőknek az ízületek túlterheltsége miatt. EVEL&LEVEL&EVEL&LEVEL Szubjektív gondolatok egy értelmiségi konferencia kapcsán Bár ismertem az elmúlt héten megszervezett értelmiségi konferencia programját, nem tudtam, hogy valójában mire is számítsak. Érdekesek voltak a címek, ám szá­momra mégsem körvonalazódott a valódi cél. Igazából ez a cél a konferencia eltelté­vel sem teljesen világos. A címben jeleztem már, hogy gondolataim szubjektivek. Nem jegyzeteltem, hogy pontosan tudjak idézni az előadásokból, nem is gondoltam arra, hogy a billentyűze­tet fogom verni az esemény után. így elsősorban a témák, illetve néhány elhangzott gondolat késztetett arra, hogy leüljek a géphez. A teológia terme zsúfolásig megtelt ugyan, de ismerős arcot igen keveset láttam. Talán azért, mert éppen az a generáció hiányzott - többnyire a sajátom -, amelynek ma az egyház alappillérének kellene lennie. Nem fiatal lelkészekre gondolok itt első­sorban, bár kétségkívül ők is az értelmiséghez tartoznak. Elsősorban idősek voltak je­len, akik közül párral már az is előfordult, hogy az ebéd után békésen hortyogott a hátam mögött. Minden tiszteletem az övék az eddig kifejtett munkáért, ám úgy gon­dolom, hogy ma már ők nem tudnak részt venni az egyház megújításában. Ahogyan elhangzott, az ifjúságot kellene megnyerni, bevonni - nemcsak az egyházi munkába, hanem a társadalom bármelyik ágába, ám éppen ez nem sikerül. Ahelyett, hogy meg­oldást találtunk volna, hogy mindezt megvitathattuk volna, idő sem volt rá, mert a forgatókönyv szerint a hozzászólóknak összesen alig öt-tíz percük volt. Ezáltal a konferencia legfontosabb célja meg sem valósulhatott: nem beszéltünk a keresztény értelmiség mai égető szerepéről, feladatáról. Nagyon jó volt azt hallani, hogy hány iskolája van ma az egyháznak, látni, hogy milyen szép épületek. Ezt ma már majd mindannyian tudjuk. Elsősorban statisztikai adatok. Ám az, hogy az ifjúság egyházi nevelése a napi kezdő ima vagy a különböző istentiszteletek megtartásán kívül miben nyilvánul meg, nem tudtam meg. Miként azt sem, hogy - akár az iskola hatására - aktív gyülekezeti tagokká váltak-e az ott végzett fiatalok. Kérdések e téren sem hangzottak el, természetesen időhiány miatt. De ugyanez volt a helyzet a többi előadás esetében is. Kérdem én mindezek tükrében: mi volt az összegyülekezés célja? Hogy meghall­gassunk néhány előadást, majd egy nagyon jó hangversenyt, illetve az ebédszünetben válthassunk néhány szót az ismerősökkel? Nagyon szép gondolat, hogy letettük egy országos értelmiségi konferencia alapköveit, ám a hiba csak ott van, hogy nem egy utat köveztünk ki. Igen, össze kell fognunk a különböző egyházi csoportosulásokat, nem dolgozhatunk párhuzamosan, nem mehetünk el egymás mellett. De merre tar­tunk? Hiszen sokszor úgy tűnik, hogy csak lebegünk a jelenben, nem tudunk beleka­paszkodni abba a hagyományba, amely kivezető út is lehetne. Nem ismerjük az evan­gélikus egyház szerepét az évszázados magyar művelődéstörténetben, nem ismerjük evangélikus nagyjainkat, nem ismerjük egyházi és világi szokásainkat, sokszor még a közvetlen közelünkben található gyülekezetét sem. Hogyan tudjuk hát újra elfoglal­ni helyünket a kultúra ágaiban vagy a tudományéban, ha csak kevesen tudunk arról például, hogy a magyar néprajztudomány megalkotói evangélikus lelkészek voltak? Azt hiszem, ez lenne ma az evangélikus értelmiség feladata, hogy újra könyvesnek nevezzék egyházunkat, ahogy évszázadokon át a tanítások sora, a művelődéstörté­net gazdagítása fűződött lelkészeinek, főurainak, költőinek, akár politikusainak a ne­véhez. Vagy egy elhangzott egyházi hasonlattal élve: ne csak arról legyünk híresek, hogy mi Jézussal beszélgetünk, hanem Jézusról is beszélgessünk. Ez lenne az egyház valódi PR-feladata. Lehet, hogy hatásos egy óriásplakát, amelyen egy jelszó vagy egy honlap címe megragadja a figyelmünket. Ám ha túl sokszor megyünk el előtte, akkor már megszokottá válik, nem tulajdonítunk jelentőséget neki. De a tanítás, a tett, a személyiség megmarad, építhet, előremutathat. Persze csak akkor, ha nemcsak tudo­mányosak, hanem igényesek is vagyunk magunkkal szemben. Hiszen rossz volt hall­gatni, hogy az előadások némelyikében pongyola fogalmazások, köznyelvi hibák, helytelen egyeztetések és raghasználatok jelentek meg, vagy hemzsegtek az idegen szavak, amelyek kibillentették a figyelmet, hiszen pillanatokig azok jelentésén kellett gondolkozni. Tehát értelmiségi munkánk csak akkor lehet hatékony, ha a szószékről vagy a ka­tedráról, egyéb pulpitusokról helyesen tanítunk, ha munkánk nyomán újra Nobel-dí- jasok kerülnének ki gimnáziumainkból - még ha nem is evangélikusok -, ha társa­dalmi szerepünk nyomán a közvélemény elismerően nyugtázná, hogy az evangéli­kus egyház tagjai vagyunk. Veres Emese-Gyöngyvér Könyvbemutató az EHE-n Az Evangélikus Hittudományi Egyetem Gya­korlati Teológiai Tanszéke és Intézete, valamint a Luther Kiadó szeretettel meghívja az érdeklő­dőket Martin Nicol erlangeni gyakorlati teoló­gusprofesszor Dramatizált homiletika című köny­vének magyarországi bemutatójára. A könyvbemutatóra március 16-án, szerdán 10 órakor kerül sor az Evangélikus Hittudomá­nyi Egyetemen (1141 Budapest, Rózsavölgyi köz 3.). Ezen az alkalmon Martin Nicol előadást és a könyvéhez kapcsolódó homiletikai bemutatót tart. A könyvet Percze Sándor fordította magyarra, és a Luther Kiadó jelenteti meg. A kötet a bemu­tatón kedvezményes áron kapható. További információ: Evangélikus Hittudomá­nyi Egyetem, tel.: 1/469-1051. A Luther Kiadó közleménye Az Evangélikus Elet 2005. március 6-i számában megjelent, a lap példányaiba be­húzott fizetett hirdetéssel kapcsolatban az alábbiakat közöljük: 1) A fizetett hirdetések tartalmáért - ha azok nem ütköznek olyan jogszabály­ba, amely tiltja a megjelentetésüket - a kiadó nem vállal felelősséget. 2) A hirdetést megrendelő szervezet a megrendelési szerződéssel ellentétben a hirdetésben egy visszajelző lapot is elhelyezett, melyről kiadónknak előzetesen nem volt tudomása. Az esetlegesen visszaküldött lapokon szereplő adatok táro­lására, felhasználására kiadónknak nincs befolyása. 3) A hirdetés másik mellékleteként elhelyezett postai készpénz-átutalási meg­bízáson kizárólag a hirdetést megrendelő szervezet bankszámlájára lehet kész­pénzt befizetni. Más célra - például az Evangélikus Elet előfizetésére - felhasználni nem lehet. A fentiek figyelembevételében bízva, Kendeh K. Péter igazgató (Luther Kiadó) v

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents