Evangélikus Élet, 2005 (70. évfolyam, 1-52. szám)
2005-01-09 / 2. szám
2 2005- Januar 9. FORRÁS "Evangélikus Élet _5 ÉL Ő VÍZ Célkereszt Véget ért hát az elmúlt esztendő, tiszta utat nyitva az újnak. Sokunk számára a naptári forduló az értékelés és az összegzés ideje. Visszatekintünk; felmérjük, milyen is volt az elmúlt év, milyen jól töltöttük azt ki szakmailag és emberileg. Vakmerő pillantást vetünk előre, elképzelve, hogy mit szeretnénk látni és megtapasztalni a 2005. esztendőben. Nemrégiben olvastam néhány hírt az újév közeledtével zajló éves vissza- és előretekintésekkel kapcsolatban. A Forbes magazinban azoknak a listáján, akik 2004-ben a világ leggazdagabb emberei voltak, egy ember nevére lettem figyelmes. Ennek a valakinek a magánvagyo- nát 5,8 milliárd dollárra becsülték. Sokak éves keresete 58 000 dollár - amely bizony a világ legtöbb országban elérhetetlen álomfizetés. Nos, szorozd be ezt egymillióval! Szeretnél cserélni ezzel a férfival, akár csak egyetlen napra is? Vajon nem tesz-e - akár csak egy pillanatra - iriggyé vagy féltékennyé az, ha ilyen hihetetlenül gazdag emberről hallasz? Az egyik barátom ugyanezt az embert ugyanezen a héten a Wall Street journal főoldalán is megpillantotta, ez a vezércikk azonban a haláláról adott hírt. Az olajmágnás egyik pillanatról a másikra semmivé lett, anélkül hogy fel tudta volna mérni, mennyi is a magánvagyona. A könyvelője azonban gyorsan összegezte, hogy mennyit hagyott maga után. Mindenét! Amikor visszanézünk egy évre, és új célokat tűzünk ki a jövőre nézve, becsületesen át kell gondolnunk, hogy jó célt tűzünk-e ki magunk elé. Én nem tudok semmit erről az emberről. Lehet, hogy csodálatosan emberszerető volt, és befolyását latba vetette, hogy segítsen a rosszabb helyzetben lévőkön. Amit tudunk, az az, hogy az emberi halandóság aránya 100%. Egy nap - ahogyan ez vele is történt - nem lesz többé semmi, de semmi értéke a céloknak, a teljesítménynek, a vagyonnak. Ha biztosan tudnád, hogy a következő lesz az utolsó éved ezen a földön, az hogyan hatna a céljaid meghatározására? Gondolj arra, hogy mit ír erről egy régi, de nagyra becsült könyv, a Biblia. Olyan célt tűzz ki, amely megéri az árát. Gyakran nagyon vonzónak tűnnek kitűzött céljaink, de később meg kell fizetnünk az árukat - személyes életünket és pénzügyeinket tekintve egyaránt. Mielőtt elkezdenél valamit, bölcsen számítsd ki, hogy vajon az elvárt haszon megéri-e az árát. „Mert ki az közüktek, aki tornyot akar építeni, és nem ül le előbb, és nem számítja ki a költséget, hogy telik-e mindenre a befejezésig? Nehogy - miután alapot vetett, de nem tudja befejezni -gúnyolni kezdje mindenki, aki látja, és ezt mondja: Ez az ember építkezni kezdett, de nem tudta befejezni." (Lk 14,28-30) Tervezd azt, hogy többet adsz, mint amennyit kapsz. Különösnek tűnik, de ha önmagunkat adjuk - időnket és képességünket -, ugyanúgy, mint a vagyontárgyaink, ezek is gyarapodni fognak. Emlékezz arra, amit Jézus mond: „Nagyobb boldogság adni, mint kapni." (Ap- Csel 20,35) Olyan dologba fektess, amelyből folyamatosan kapsz osztalékot. Ugye szívesen fektetnél be olyasmibe, aminek garantáltan magas hozama van? Megteheted. „Negyűjtsetek magatoknak kincseket a földön, ahol a moly és a rozsda megemészti, és ahol a tolvajok kiássák és ellopják, hanem gyűjtsetek magatoknak kincseket a mennyben, ahol sem a moly, sem a rozsda nem emészti meg, és ahol a tolvajok sem ássák ki, és nem lopják el. (Mt 6,19-20) Olyan életre vágyakozz, amely tiszteletet és megbecsülést'hoz. Ha meg kellene ma írni a sírfeliratodat, nem szeretnéd-e, ha az pozitív - és igaz - állításokat tartalmazna arról, ahogyan élted az életed? Akár beismered, akár nem, már dolgozol ezen a feliraton! „Az igazság ösvényén élet van, és útja nem a halál felé vezet.” (Péld 12,28) ,A romlott szívű a magaviseleté szerint fog jóllakni, meg a jó is a magáé szerint. ” (Péld 14,14) ■ Robert J. Tamasy Forrás: Monday Manna - a Keresztény Vezetők és Üzletemberek Társaságának lapja VÍZKERESZT ÜNNEPE UTÁN ELSŐ VASÁRNAP - Ef 5,11-14 Bezárt ajtók Lehet, hogy napjainkban akkor igazodunk Krisztusunk igazához, ha - mint valami késői Baradlayné, aki férje, a kőszívű ember végakaratát mindenben az ellenkezőjére fordította - ma mi tesszük e szépséges ige minden mondatának az ellenkezőjét? Korunk ugyanis elkoptatta a „leleplezés”, a „nyilvánosság” és a „részvétel” szavak tartalmát. El kell szakadnunk a világ üzeneteitől, amikor Isten előtt gondolkozunk ezekről! Akták nyílnak ki, régi bűnök kerülnek elő. A sötétség haszontalan cselekedetei. Az ország üvölt, hogy tegyék nyilvánossá a bűnösök névsorát. Keresztényként nem azért kellene-e szólnunk, hogy legyen végre irgalom, megbocsátás, megbékélés, felejtés? Szabad-e Pál apostol üzenetéből politikai tőkét kovácsolni? A szerencsés vétlenek ítélőbírákká válnak. Nem hiszem, hogy Jézus közéjük állna. A politika világán kívül más tartalommal viaskodik ez a mondanivaló. Korunk nem tűri a titkokat. Kamerákkal lesünk be a személyes intimitás falai mögé. Tapintatlan reklámok, durva beszámolók őrlik fel a diszkréció minden formáját. Csodáljuk azokat, akik még tisztelik a titkokat. Vajon az a „világosság” dolga, hogy leleplezze ezeket a titkokat? Nem az ma a világosság cselekedete, ha irgalommal, tapintattal és odafigyeléssel őrizzük mások titkait? Közben az igeszakasz belső üzenete mint valami rejtett betegség nő fel. Mert bár a körülöttünk levő világ tobzódik a nyilvánosságban, amelyben olykor mi is osztozunk, az igazi sötétség mégsem másokban vagy kívül keresendő! Az igazi sötétség bennünk van. Miközben azt hisszük, hogy kegyesek vagyunk, ha nevükön nevezzük a sötétség embereit, nem vesszük észre, hogy Isten a sötétség cselekedeteiről beszél. Ez mutatja, hogy az igazi sötétség bennünk van. Mennyire tud fájni ez a felismerés! Sokkal könnyebb volna mások gonoszságairól, eltévelyedéseiről beszélni. Mennyivel könnyebb lenne azt mondani: „Tudom, hogy mennyi bűn van ebben a világban. Én felismerem ezeket, és nem vagyok hajlandó csatlakozni a gonoszokhoz. Elítélem őket, és elszigetelődöm tőlük.” Istennel való találkozásunk gyötrőbb ennél. Büszke vagyok arra, hogy az evangélikus gyónásban csak egyszerű kérdések hangoznak el: „Vallod-e magad bűnösnek, és ezért kárhozatra méltónak?” És örülök a csupasz szónak, ami válaszként megszólalhat: „Vallom.” Mennyivel több ez, mint felsorolni a bűnöket! Remegve állok ennek a szónak az ereje alatt. Rám nehezedik lelkem minden sötét cselekedete. Rám nehezedik a bűnök titkolt sokasága, melyet egyetlen ember előtt sem mondanék el. Rám nehezednek bűneim, melyeket soha senki nem tudna leleplezni. Rám nehezedik számtalan haszonta- lanság. Rám nehezedik minden szégyenletes szavam, gondolatom és tettem. Mit számít nekem megannyi ember rejtett vétke? Mit számít nekem a politika? Mit számít mások árulása, hazugsága, mulasztása? Akkor, amikor a szó - „vallom” - elhangzik, valami történik. Újra felébred a lelkem. Újra feltámad az életem. Újra felragyog Isten rejtett üzenete. A VASÁRNAP IGÉJE Nem nekem kell a bűnöket lelepleznem. Nem nekem kell megtagadnom a részvételt. Nem nekem kell tisztának maradnom. Felragyog előttem a Krisztus. Beragyog rejtett bűneim sötétjébe. Ez a fény átrendezi gondolataimat, megváltoztatja vonzásaimat. A valódi valóság új napot kezd. Ébredj! Éledj! ■ Koczor Tamás ImádkozzunkI Rejtett szobák. Aporodon bezártság. Sötéten zárt ajtók. Oly régen gondolok arra, nehogy valaki is szélesre tárja őket, hiszen minden lom, rendetlenség, szenny kiömlene hirtelen. Őrizz meg, Uram, azoktól az emberektől, akik minden ajtót ki akarnak nyitni! Őrizz meg attól is, hogy mások ajtajúit én akarjam kitárni! De te, Uram, tedd áldó kezedet bezárt ajtóim kilincseire. Félek tőle, de várom, hogy kinyíljon a sötét, a bűnös, a szennyes, mert tudom: he- , lyére a te rended, szépséged, tisztaságod kerül, a te friss levegőd áramlik majd, felszabadítva, életet adóan. Ámen. Oratio oecumenica Úr Jézus Krisztus! Szavaiddal ajándékoztál meg bennünket, melyeket Szentlelked segítsége által értünk meg. Köszönjük, hogy hétről hétre hangzik életünket, hitünket formáló szent igéd. Hálát adunk a közösségért, amelyhez tartozunk, a templomért, ahol elcsendesedhetünk, a testvérekért, akikkel együtt vallhatjuk, hogy te vagy az élő Isten, az Úr mennyen és földön. Letesszük eléd mindazt, ami terhel bennünket. Bűneinket, makacsságunkat, önző életünket, kényelmet féltő magatartásunkat. Bocsáss meg akkor, amikora sötét, gonosz gondolatok embertársainkat bántó tettekké válnak, amikor szívünket megkövesedett harag és ural- hatatlan düh tölti be, amikor meggondolatlan szavak hagyják el ajkunkat! Új életet szeretnénk, melyben mindennap te vagy az Úr, mellyel elsősorban téged dicsérünk és szolgálunk a felszínesen gondolkodó világban, az önmagukat szerető emberek között. Szabadíts ki bennünket a hazugság rabságából, melybe sokszor észrevétlenül ragadunk bele önfejűségünk, szeretetlenségünk miatt, vagy mert magunkat féltjük. Igazságod fényével adj bölcsességet, hogy családunkban, házastársi kapcsolatunkban mindig helyesen lássuk, hogy mi az, amivel szeretteink veled való kapcsolatát erősíthetjük. Segíts nekünk őszinte és hiteles, téged követő életet élni, hogy ne a megütközés sziklája és a megbotránkoztatás köve legyünk, hanem mindennapjainkkal is a te szeretetedet közvetíthessük. Megváltó Urunk! Rád tekintünk, és az a világosság, amely belőled árad, megszégyenít minket, mert meglátjuk, hogy bűneink tisztátalanná tesznek bennünket, és elválasztanak tőled. Haszontalan fáradozásaink és céltalan cselekedeteink visszahúznak, kedvetlenné és üressé tesznek. Nem jó nélküled élni; tisztíts meg bennünket mindattól, ami szennyes, ami nem igaz, ami hazugság. A média és szenzációra éhes világ által keltett félelmeinket oszlasd el azzal az erővel és szeretettel, mellyel ma is fenntartod teremtett világodat. Újítsd meg imádságos életünket, és szentelj meg bennünket jelenléteddel, hogy benned legyünk, benned éljünk, és benned maradjunk. Kérünk téged, hallgasd meg könyörgésünket! Ámen. LUTHER ÉS AZ ISTENTISZTELET 10. Luther az igehirdetésről LITURGIKUS SAROK ► A Liturgikus sarok reformátorunkról szóló sorozatában eddig Luther egy-egy írását ismertettük, tudakozva álláspontját, gyakorlatát és teológiáját liturgikus kérdésekben. A következő három számban nem egyes lutheri iratokra fókuszálunk, hanem átfogó témákkal foglalkozunk Véghelyi Antal segítségével: azt vizsgáljuk, mit mondott Luther az igehirdetésről, az úrvacsoráról és a lelkészi szolgálatról. (H. K.) „Miről ismerje meg a szegény, gyarló ember, hogy hol található a világban a szent keresztény nép? Pedig itt kell annak lennie, ebben az életben, ezen a földön ...” - veti fel Luther az 1539-ben megjelent A zsinatokról és az egyházról című könyvében. Ebben az egyház hét ismertetőjeléről beszél, amelyek közül elsőként az egyház nyilvános igeszolgálatát említi. „Az Isten igéje a fő dolog, ez az a fő szentség, amelyről a keresztény nép a szent nevet kapta. Mert Isten igéje szent, és megszentel mindent, amihez ér, sőt az ige magának Istennek a szentsége. (...) A szent ige az az igazi szentség, és az az igazi kenet, amely felavat az örök életre. (...) A külső igéről mondom ezt, arról, amit emberek, élő szóval hirdetnek. Ezt hagyta Krisztus hagyatékként maga után, mint nyilvánvaló jelet, hogy megismerhető legyen róla az ő egyháza és a szent keresztény nép mindenütt a világon. (...) Jegyezzük meg, hogy az ige az első fő szentség, miként Szent Ágoston is mondja: »Ecclesia verbo Dei genera- tur, alitur, nutritur, roboratur« (az egyházat az Isten igéje szüli, tartja, táplálja, erősíti)”. Ebből következik, hogy Luther a lelkészeket elsősorban az ige szolgáinak tartja (minister verbum Dei). így polemizál a középkori egyház felfogásával, amely szerint a pap dolga mindenekelőtt a mise szolgáltatása. Bár Luther a mise elnevezést megtartotta, hangsúlyozta, hogy azon a lelkész az „ige szolgájaként” végzi az összes papi funkciót. Ezek nem tévesztendők össze a három egyetemes papi funkcióval, melyek a következők: a másokért imádságban való szüntelen közbenjárás, az áldozathozatal másokért, illetve a consolatiofrat- rorum, vagyis a testvérek vigasztalása. Ezeket - Luther szerint - minden keresztény ember jogosult gyakorolni, és gyakorolnia is kell. Ezzel szemben az istentiszteleti szolgálat végzését Luther külön elhíváshoz köti. Ezért említi az ordinááót, az egyház hivatalos szolgáinak fölszentelését az egyház ötödik ismertetőjeleként: .....az eg yház egyházi szolgákat avat és hív meg, és vannak hivatalai, amelyekbe embereket állít. (:..) Ahol tehát ezt látod, biztos lehetsz benne, hogy ott van Isten népe, a szent keresztény nép. (...) Az igazi apostolok, evangélisták és próféták pedig arról ismerhetők fel, hogy Isten igéjét hirdetik, és nem Isten igéje ellen prédikálnak...” Luther ezzel olyan közvetítő szerepet tulajdonít a lelkésznek Isten és a gyülekezet között, amelyet nem lehet elvitatni. Isten nevében, Jézus Krisztustól kapott személyes felhatalmazás (ordinatio) alapján, a Szentlélek erejével hirdeti a prédikációban Isten törvényét és evangéliumát, e kettőt mindig megkülönböztetve, de nem kijátszva egymás ellen. Törvény alatt Luther azt érti, amit Isten ítélet terhe alatt megkövetel az embertől. A törvény prédikálása nyomán az igehallgatóknak mindenekelőtt bűnös elveszettségüket kell felismerniük, és bűnbánatra kell térniük. Viszont evangéliumnak mondja Luther mindazt, amit Isten a törvénynek eleget tenni képtelen emberért tesz. Idetartozik a bűnbánónak nyújtott vigasz és a Jézus Krisztusban elnyert bűnbocsánat hirdetése. Luther szerint ez a tartalom teszi a prédikációt valóban igehirdetéssé, függetlenül attól, hogy bibliai szakasz alapján elhangzó homíliáról van-e szó, vagy tematikus prédikációról, azaz sermóról. Luther az igehirdetésnek e két „műfaját" egyaránt gyakorolta. Ahhoz viszont ragaszkodott, hogy a vasárnapi főistentiszteleten a prédikáció mindig a kijelölt evangéliumi igéről hangozzék. Olyan istentiszteletet nem tudott elképzelni, amelyen nincs igehirdetés. ■ Véghelyi Antal SEMPER REFORMANDA „A jó hírnévnek és emberi dicsőségnek az az egyetlen helyes felhasználási módja, hogy a mások okulására szolgál, és Isten dicsőítésére vezet. Ne engedjük, hogy az emberek minket dicsérjenek, nem pedig Istent, minden erőnkkel tartsuk magunkat távol ettől a legsúlyosabb bűntől: Isten dicsőségének meglo- pásától!” ■ Luther Márton: A jó cselekedetekről (Takács János fordítása) Káté a határon túlra - adományozóvonal 06-81-330-220 Egy hívás - és valakit megajándékozott! A hívás díja 400 Ft + áfa. t
