Evangélikus Élet, 2005 (70. évfolyam, 1-52. szám)
2005-03-13 / 11. szám
8 2005- március 13. FÓKUSZ ‘Evangélikus Élet!? Spirituális böjt és soványító kúra „Jézus Szentlélekkel telve visszatért a Jordántól és a Lélek indítására a pusztában tartózkodott negyven napon át, miközben kísértette az ördög. Nem evett semmit azokban a napokban” - írja Lukács evangéliuma (Lk 4,1-2). Amikor azután leteltek böjtjének napjai, lélekben megerősödve tért vissza Galileá- ba, tanított a zsinagógákban, gyógyított, és hirdette az evangéliumot. A böjtölés szertartása azonban ennél sokkal régebbre nyúlik vissza; valószínűleg egyidős az emberiséggel. Hogy spirituális vagy egészségi célból alkalmazták-e előbb, azt ma már nehéz lenne megmondani. A kettő ugyanis legtöbbször elválaszthatatlan volt. A bor és a nehéz ételek mellőzése Az ókori görögök társadalmában a hip- pokratészi iskola azt vallotta, hogy az ember a természettel egybeforrott lény, s ezt az összhangot kell az egészséges életmód és a szabadtéri gyógymódok segítségével fenntartani. Meglepően korszerű felfogás: a 21. században sem lehetne pontosabban megfogalmazni. Hellász- ban a gyógyuláshoz elengedhetetlennek M éregtelenít A böjt manapság újra divatba jött, mivel egyes táplálkozástudósok szerint ellensúlyozza a helytelen táplálkozás (magas cukor-, só-, és zsírtartalmú, rostszegény ételek fogyasztása) következményeit. A méregtelenítés fokozza a szervezet ellenálló képességét és a szellemi erőt. Már heti egy gyümölcs- vagy zöldséglénap is jótékony hatású az egészségre. tartották a lelki megtisztulást, s ezt mágikus szertartásokkal, szuggesztióval próbálták elérni. A gyógytemplomok zöld ligetekben emelkedtek, gyógyvizű források közelében. A beteget először egy gyakorlott orvos-pap fogadta, aki az istenek gyógyere- jéről beszélgetett vele. A beteg testét és lelkét szigorú étrenddel, a bor és a nehéz ételek mellőzésével, hashajtással, szertartásos fürdéssel, valamint imádsággal és állatáldozattal készítették elő. Miután a beteg az utolsó tisztítást, a gyakran ütemes masszázzsal kísért fürdőt is megkapta, készen állt a kezelés végső aktusára. Éjszaka, amikor a templomban feküdt, meglátogatta egy pap, aki Aszklé- piosz isten alakját öltötte fel, és tanácsot adott neki, hogyan kerülje el a jövőben a betegségeket. Ha még azt is hozzátesszük, hogy e templomok tornacsarnokokkal, stadionokkal, sőt színházakkal egészültek ki, s mindegyiket a legjobb mesterek művészi alkotásaival díszítették, be kell látnunk, hogy a mai well- nessközpontok csak gyenge utánzatai az ókori relaxációs komplexumoknak. Soványító kúra: napi egy étkezés A római orvostudomány - bár sokban követte a görög kultúrát, átvette például a megfigyelés módszerét - a tudományos gondolkodáshoz nem sok újat tudott hozzáadni. Kitartottak viszont a „természetes gyógymódok” mellett, rendszeresen alkalmazták a diétát, a masszázst, a testgyakorlatokat és a vízkúrát. Mértékletességet ajánlottak a mindennapi életben, s'bizony a vagyonos rómaiakra rá is fért a figyelmeztetés, hogy kerüljék a túlzásokat evésben, ivás- ban, izgalmakban és a nemi életben. Az érvágás, a hashajtók és a hánytatok alkalmazása népszerű gyógyító eljárás volt: soványító kúrát is rendeltek, ennek idejére napi egyszeri étkezést, masz- százst, testgyakorlatokat és kevesebb alvást írtak elő. Egyes betegségeket kiválóan kezeltek: vesebántalmaknál vesetisztító italokat adtak, forró fürdőket javasoltak, és szigorúan tiltották a sós és fűszeres ételek fogyasztását. Hasmenésnél koplalást, majd székrekesztő táplálékot írtak elő. A rómaiak az egészségügyi gondoskodást kiterjesztették a szegényekre is: Kr. e. 291-ben a Tiberis egyik szigetén rabszolgakórházat létesítettek. Elterjedt orvosság volt például a káposzta. Káposztával táplálták a rabszolgákat, s ha - írta Cato - „a rabszolga beteg, és a káposzta nem gyógyítja meg, akkor meg kell szabadulni tőle, mert pazarlás olyan embereket etetni, akik nem tudnak dolgozni”. Mindemellett az orvosok gyakran folyamodtak természetfölötti erőkhöz segítségért. Voltak istennők, akik a könnyű szüléshez segítették a nőket, másokhoz járvány idején fordultak imáikkal, és a görög Aszklépiosz kultuszát Rómában is buzgón ápolták. Egészség és lelkiállapot A 10. században működő, buharai származású Avicenna nem csupán a beteg kezelésére szorítkozott, hanem azzal is foglalkozott, hogy miként hat az egészségre a környezet, az éghajlat, a víz és a táplálék, és hogy miként függhet össze a betegség az egyén lelkiállapotával. Azonban az arab orvosok sem bízták magukat csupán a tudásukra; a kórházakban elő- imádkozók olvastak fel folyamatosan a Koránból, hogy ezzel is gyorsítsák a gyógyulást. Az itáliai Salernóban (Nápoly közelében fekszik) a 12. században olyan orvosi iskola működött, amely ismét a hip- pokratészi alapokon nyugodott; pontos és egyszerű tanácsokkal szolgáltak a kiegyensúlyozott élet elérése érdekében. A gyakorlati egészségügyi rendszabályok egyikét a Regimen sanitatis Salemitanum című költemény így énekeli meg: „Minden nap jókor kelj fel reggelente, / Friss vízzel mosd meg kezed és szemed, / Mert üdítőleg hat a szellemedre, / Ha bátran dörzsölöd a testedet...” Ha az ember mértékkel élvezi a bort, az asszonyokat és a fürdőt, az egészséget és boldogságot eredményez - állították. Igazuk volt. Dr. Hugonnai Vilma, az első magyar orvosnő is nagy híve volt a böjtölésnek. A no mint háziorvos című, az 1900-as évek végén megjelent munkájában így ír: „Az időleges böjtölés, amely körülbelül egy napig tart, még egyéb különös előnyökkel is jár. A gyomornak teljes kiürülése a szív megerősödését okozza, , mert az emésztőszervekből való felszívódás csökken, és kevesebb tápanyag kerül a vérbe. Hány emésztési zavarban szenvedő, túl kövér, ideges és nehézkes emberen segíthetne az ilyen böjtölés! (...) Mozgékonyabb, szellemileg frissebb lesz az ember, sőt vidám is.” Hamvazószerda, húsvétvasámap A spirituális böjt szinte minden nagy világvallásban jelen van, a hívők ma is buzgón gyakorolják. A muzulmánoknak a ramadán hónap folyamán böjtölniük kell: napfelkeltétől napnyugtáig nem szabad enniük, inniuk, dohányozniuk. A zsidó vallásúak a bűnbánati és gyásznapokon böjtölnek, és a szigorú előírások alól csak az öregek, a betegek és a kisgyerekek mentesülhetnek. A keresztények hagyományos böjti időszaka a Krisztus feltámadása előtti negyven nap, amely hamvazószerdától húsvétvasárnapig tart. Hazánkban szokás volt, hogy a zsíros edényeket hamvazószerdán elmosták, és csak húsvét- kor vették elő. Húst és zsíros ételeket nem ettek a nagyböjtben, külön edényben olajjal vagy vajjal főztek. Elterjedt böjti ételek voltak a korpából készült savanyú cibereleves, a tejleves, a bableves, a tésztaételek, a sós vízben főtt bab, az olajos káposzta, a főzelékek, az aszalt gyümölcsök, a tojás- és halételek. ■ Összeállította: Jásdi Beáta Böjti morzsák más világvallásokból A böjtölés célja nem az, hogy Isten elé jussunk, hanem hogy engedjük: ő szólítson meg... A böjt alatt azt az időt, amelyet máskor evéssel töltenénk, imádságban és Isten keresésével kell töltenünk... Rövid böjttel kezdhetjük. Hagyjunk ki egy étkezést, és ezt az időt fordítsuk imádkozásra és igeolvasásra... A böjtölés nem követelőző. Ne engedjük, hogy kötelesség legyen belőle. A böjtöt Istennek kell kezdeményeznie és fenntartania. Ekkor kiváltság és öröm lesz. A böjtölés az igazi közösség ideje. W Jennifer Kennedy Dean Pályázat óvodavezetői állás betöltésére A pályázatot meghirdető szerv a Szarvas-Ujtemplomi Evangélikus Egyházközség (5540 Szarvas, Szabadság u. 70.). A meghirdetett munkahely a Vásártéri Napfény Evangélikus Óvoda vezetői állása (5540 Szarvas, Damjanich u. 116.). Képesítési és egyéb feltételek: főiskolai végzettség, 5 éves szakmai gyakorlat, evangélikus vallás, lelkészi ajánlás, vezetői képességek megléte. Az állás elfoglalásának ideje: 2005. augusztus 15. A megbízás 6 évi időtartamra szól. A pályázat benyújtásának határideje az OM-közlönyben való megjelenéstől számított 30 nap. A pályázat elbírálásának határideje: 2005. május 31. A juttatásokat a közalkalmazotti törvényeknek megfelelően folyósítjuk. A pályázatnak tartalmaznia kell a pályázó önéletrajzát, részletes szakmai életrajzát, az intézmény vezetésére vonatkozó szakmai programját, valamint szakmai helyzetelemzésre épülő fejlesztési elképzelését. A pályázathoz mellékelni kell a legmagasabb iskolai végzettséget igazoló okirat hiteles másolatát, érvényes erkölcsi bizonyítványt, illetve a pályázó gyülekezeti lelkészének az ajánlását. Az alábbiakban a teljesség igénye nélkül néhány jellegzetességen keresztül mutatjuk be, hogy a böjt - szűkebb értelemben véve mint teljes koplalás, tágabb értelemben véve mint bizonyos ételektől, italoktól, élvezetektől, tevékenységtől való tartózkodás - milyen fontos szerepet játszik a nagy világvallásokban. Mégpedig magasabb cél(ok) érdekében. A hinduizmusban korábban minden brahmana - legfelső, papi kasztbeli - ifjú a beavatás (8-12 éves kor) után mestere családjához került tizenkét évre. Ezalatt pedig „tartózkodnia kell a méztől, a hústól, az illatszerektől, a virágfüzérektől, a fűszerektől, a nőktől, a savas ételektől, attól, hogy bármely élőlénynek kárt okozzon. Tilos a testét kenőccsel bekenni, szemére festéket kenni, cipőt viselnie vagy esernyőt hordania. Tartózkodnia kell a vágytól, a haragtól, a mohóságtól, a tánctól, az énektől és a zenétől. Kerülje a szerencsejátékot, az alaptalan vitatkozást, a rágalmazást, a hazugságot, a nők pillantását és érintését, valamint mások megbántását.” Csak mestere felszólítására ehet, s ha ő egész nap nem hívná enni, akkor böjtölnie kell. Ma már csak igen kevesen tartják be a második két életszakaszra (erdőlakó, teljes lemondás) vonatkozó előírásokat: erdei gyümölcsökön, gyökereken, továbbá koldulásból való élés, teljes odafordu- lás az isten(i)hez. A Bhagavad-gítában, a hinduk legismertebb, legnépszerűbb szent könyvében is vannak idevonatkozó utalások, például: „Nem végez jógát az, aki sokat eszik, de az sem, aki folyton koplal: ugyanígy az sem, aki túl sokat alszik vagy virraszt..." (6,16) De hogy ne menjünk messzire, Prabhupáda (1896-1977), a Krisna-tudatú hívők közösségének alapítója így magyaráz: „Túl sokat az eszik, aki a test és a lélek együtt tartásához szükséges ételnél többet vesz magához. Semmi szükség arra, hogy az ember húst egyen, hiszen van elég gabonaféle, zöldség, gyümölcs és tej a számára. (...) Akik dohányoznak, alkoholt isznak, húst és olyan ételeket esznek, melyeket előtte nem ajánlottak fel Krsnának, szenvedni fognak bűnös tetteik visszahatásától, mert csak tisztátalan dolgokat esznek.” Továbbá: „Aki a huszonnégy órából hatnál többet tölt alvással, az kétségtelenül a tudatlanság kötőerejének hatása alatt áll.” De a teljes böjt is hasznos lehet bizonyos napokon, időszakokban. Mahatma Gandhiról (1869-1948), India függetlenségének atyjáról sokaknak a böjt is eszébe jut. Gandhi 1924-ben, a hindu-muszlim megbékélési kongresz- szus idején huszonegy napos böjtöt tartott, mégpedig egy muzulmán házában, így ír erről: „Nem ugrottam vakon a böjtbe. Bőven volt részem intelmekben a vele járó veszélyekre vonatkozóan. Egyetlen tettemet sem viszem végbe imádság nélkül. (...) A hinduk és mohamedánok vezeklése ne a böjtben, hanem abban álljon, hogy a helyes útra térjenek. A muzulmán igaz vezeklése az, ha nem táplál szívében gonosz indulatot hindu testvére iránt, és hasonlóképpen, a hindu igaz vezeklése is az, ha nem él benne rosszindulat muzulmán testvére iránt.” A böjt bőven kárpótol: „Itt a leg- dúsabb szeretetben részesülök. S ez számomra többet jelent a kenyérnél.” A buddhizmusban a böjtnek nincs olyan kitüntetett helye, mint más világvallásokban. Buddha (kb. Kr. e. 560-480) a hagyomány szerint ezt mondta szigorú böjtje eredménytelenségéről:.....amikor csak kevés, kevés táplálékot vettem magamhoz, egy-egy maroknyit, hol babpépet, hol borsópépet, hol lencsepépet, testem rendkívül lesoványodott. Karom és lábszáram olyan lett ettől a szűkös táplálkozástól, mint a nádszál vagy lián szára. Ülepem olyan lett ettől a szűkös táplálkozástól, mint a teve patája. Hátgerincem kiugró csigolyáival olyan lett ettől a szűkös táplálkozástól, mint golyók füzére. Bordáim úgy meredtek ettől a szűkös táplálkozástól, mint rozzant ház tetőgerendái meredeznek. Szemüregem mélyén a beesett szemgolyók úgy ültek ettől a szűkös táplálkozástól, mint mély kút fenekén megcsillanó víztükör. Fejbőröm ráncos és aszott lett ettől a szűkös táplálkozástól, ahogyan a száráról levágott tök megráncosodik és összeaszik a széltől és a nap hevétől. És amikor a hasamat megtapintottam, a gerincemet érintettem, és amikor a gerincemet megtapintottam, a hasamat érintettem, olyan közel került egymáshoz a hasam és a gerincem ettől a szűkös táplálkozástól.” Ezért felhagyott a túlzott önsanyargatással, és követőinek is a józan középutat ajánlotta. Sok buddhista vegetáriánus (de nem mindegyik). Egyesek naponta csak egyszer, délelőtt esznek, mivel a hagyomány szerint Buddha is így tett. A szerzetesek adományokból, illetve koldulásból tartják fenn magukat. Számukra kötelező előírás, hogy csak délig vehetnek magukhoz táplálékot. A hívőnek tartózkodnia kell minden, a tudatot elhomályosító szertől. Az általános előírások, továbbá a rövidebb-hosszabb böjt célja az önzéstől, a birtoklási vágytól, a helytelen gondolatoktól való megszabadulás, az elmélyülés, a meditáció minél alaposabb gyakorlása - a böjt út a megvilágosodáshoz. Az iszlámban a böjt hónapja a ramadán, a holdév kilencedik hónapja. Mivel a holdhónapok csak 29-30 naposak, az ideje változik. Hitük szerint ebben a hónapban a 27. napon szállt alá a Korán az égből: „Az elrendelés éjszakája jobb, mint ezer hónap...” (44,3) A böjt ideje napkeltétől napnyugtáig tart: „Egyetek és igyatok addig, amíg meg nem különböztetitek hajnalhasadáskor a fehér szálat a feketétől! Aztán tartsátok be szigorúan a böjtöt az éjszaka beálltáig!” (2,187) Vagyis napközben még a legkisebb morzsa vagy egyetlen csepp víz is tilos. Ez óriási követelmény, akkor is, ha csak a nappalra vonatkozik. Felmentést csak a gyerekek, az öregek, a betegek, a várandós anyák és az utazók kaphatnak. A betegeknek és az utazóknak azonban egy későbbi időpontban teljesíteniük kell a böjtöt. Arra is van lehetőség, hogy akik képesek lennének rá, de nem teszik, azok megváltsák, az ár pedig egy szegény tápláléka. A nappali böjt persze tágabb értelemben is érvényes: kiterjed a dohányzásra, a nemi életre és az illatszerek használatára is. A böjt célja az iszlámban az, hogy az érzékek megzabolázásával még jobban figyeljenek Isten/Allah akaratára, jótékonyságot gyakoroljanak a szegényekkel és az éhezőkkel; ilyenkor a korábbi haragosok is sokan kibékülnek. A böjt végét három napig ünnepük: a rokonok, barátok meglátogatják egymást, felkeresik az elhunyt hozzátartozók sírját, új ruhákat vesznek, megajándékozzák a gyermekeket - a legfontosabb azonban a lehetőleg szabad téren tartott, ünnepi ima. Mohamed, az alapító (570-632) ezt mondta a böjti hónapról: .....egy hónap, am elynek kezdete irgalmasság, közepe bocsánat és vége megszabadulás a (po- kol)tűztől.” Végül csak annyit tegyünk hozzá: máshol is jó lenne ezt - az év többi hónapjára is - kiterjeszteni... ■ SZENTPÉTERY PÉTER
