Evangélikus Élet, 2005 (70. évfolyam, 1-52. szám)
2005-03-06 / 10. szám
‘Evangélikus Élet3 MOZAIK 2005. március 6. 11 Eseménynaptár az Evangélikus portálon http: / / naptar. lutheran. hu EGYHÁZ ÉS VILÁGHÁLÓ Rovatgazda: Babies Csaba és Bogdányi Gábor ► Évek óta működik az evangélikus honlapon a hír- és eseménytár, mely a lutheránus információs rendszer fontos része, mégis kevesen tudnak róla. A „naptárt” önként beküldött anyagokból állítjuk össze. A weboldal- ra bárki küldhet információt a gyülekezetében szervezendő programokról, illetve bármely, egyházunk életével kapcsolatos hírt, eseményt is közzétehet. Mi ennek a haszna? A beküldött hírek, események éjjel-nappal mindenki számára elérhetőek az evangélikus honlapon; a kívülállók és az érdeklődők számára is hírül lehet adni a közérdekű programokat; a gyülekezeteknek pedig egy további lehetőséget ad arra, hogy kilépjenek a nyilvánosság elé. A portálon naptárba szervezve tároljuk a híreket és az eseményeket. Ennek az a célja, hogy áttekintést lehessen nyerni egy-egy hét vagy hónap programjáról: mi minden történik az elkövetkező időszakban? A kíváncsiakon kívül a programszervezőknek is óriási segítséget nyújt az eseménynaptár, hiszen ebből láthatják, hogy az általuk tervezett program nem ütközik-e például egy egyházkerületi közgyűléssel. Éppen ezért fontos, hogy előre bejegyezzük az eseménynaptárba a kisebb és nagyobb közegyházi programokat, eseményeket is. Ha a kerületek és az egyházmegyék mind időben tájékoztatást adnának programjaik időpontjáról, elkerülhetők lennének a „keresztbeszervezések”. Akár egy évre előre is beküldhetők egy teljes munkaév tervezett programjai! Az eseménytárba kerülő programokról e-mailben értesítjük a „Fratemet - Hírek” levelezőlista tagjait. A listára bárki feliratkozhat, így azonnal tudomást szerezhet róla, ha valami újdonság kerül az eseménytárba, péntek reggelenként pedig megkapja a következő tíz nap eseményeinek listáját. Az már csak hab a tortán, hogy az eseménytár programjait hozzárendeljük a szervező intézmény névtárbejegyzéséhez. Ennek köszönhető az, hogy ha valaki az intézmény adatait keresi a névtárban, máris láthatja, hogy mi minden történt ott az elmúlt időben, vagy éppen mire készülnek. Hogyan lehet eseményeket beküldeni? írjuk be internetes böngészőnkbe az eseménynaptár címét: http://naptar.lu- theran.hu, majd kattintsunk az „új hír beküldése” feliratra. Egy űrlapot kapunk, amelyen meg kell adnunk egy sorban az esemény összefoglaló címét, majd egy bővebb mezőben részletezhetjük a programot. Típusnak válasszuk ki az „esemény” szót. Nevünk és e-mail címünk megadása után kattintsunk a „küldés” gombra. Most egy olyan oldalra jutunk, amelyen megadhatjuk a szóban forgó település nevét, az esemény dátumát és fajtáját, valamint a kapcsolódó evangélikus gyülekezetét vagy intézményt. Az űrlap kitöltése az esemény szervezője, vagyis a kapcsolattartó adatainak megadásával fejeződik be. Ezután ismét kattintsunk a „küldés" gombra. Ezáltal az esemény a moderálandók közé kerül: a moderátorok automatikus értesítést kapnak, majd miután ezt megnézték, engedélyezik a beküldött esemény közreadását. Mindenkit arra bátorítunk, hogy a honlap hír- és eseménytárát felhasználva tegye közhírré az érdeklődésre számot tartó programokat. ■ Bogdányi Gábor MAGYARORSZAGI EVANGÉLIKUS tosptar j Szolgáltatások Naptár Új hír, «frfkwény beküldése Táblázatos havi naptar < ! 2005. március j> ff fif [irt jcí fp" jiw ív" fTjTfrfTfrnrpr (Tjrpr 1» [ít [ír [13’ |Í4fBfÍr|Í7|Ía[ir[M |iT [22" [2 í fi* J25’ [ÜST [27 Izé jií j~30~ [Sí [ r í 2005/03/03 :: Hittantanár továbbképzés Komp (uterjutópia: ég és föld között ► A magyar háztartások 22,5%-a rendelkezett 2002-ben számítógéppel. Tavaly ugyanez az adat már 35% körüli volt. Az utóbbi években dinamikusan nőtt az intemetfelhasználók száma. A Bell Research piackutató cég 2004-es tanulmánya szerint háztartásaink mintegy 15%-ában van internetkapcsolat. Ez azt jelenti, hogy közel minden második olyan háztartás, amelyben van személyi számítógép, rendelkezik hálózati hozzáféréssel. Az otthoni PC-k kétharmadához kapcsolódik nyomtató; a digitális fényképezőgépek száma pedig egy év alatt megduplázódott. Hasonlóan magával ragadó statisztikákon akadhat meg a szemünk az éves Magyar infokommunikációs jelentéseket olvasva, amelyek - egyebek mellett - a magyar társadalom infrastrukturális ellátottságát tárják fel. Óriási - közel 40%-os - eszközbővülés figyelhető meg otthonainkban (ez a Subnet programnak is köszönhető), és valószínűleg mi is az „új tulajdonosok” örömével konstatáltuk: nekünk sem luxus többé a számítógép, de még a nyomtató sem. Sőt talán már nem is gondolkodunk azon, hogy megengedhetünk-e magunknak egy új fényképezőgépet (természetesen digitálisát, hiszen a reklámok is az „intelligens” gondoskodásra bujtogatnak titkon - mi mást is vennél másfél éves gyermeked mintaszülője- ként?). Ami pedig ez után következik, az a szívet melengető, büszke érzés: felnőttünk Teljes jogú tagjai vagyunk a társadalomnak. A tudás társadalmának. Vagy inkább az infokommunikációs társadalomnak - mégiscsak hozzáértőbbnek tűnik ez a megfogalmazás. (Ezzel a háttértudással persze még büszkébbek lehetünk magunkra...) Ha még tovább megyünk, világossá válik: elindultunk az integráció útján. Ha olykor - távol a nagy európai olvasztótégely elitjétől - magányosnak is érezzük magunkat, uniópolgárságunk flepnije fényesedik attól, amikor kissé önelégült mosollyal elindítjuk fészkünkben a böngészőt, és csatlakozunk polgártársaink láthatatlan szövetségéhez. Mindezt - természetesen - a legújabb számítógépünkön tesszük, mit sem gondolva már az x86-osok kidobásra váró generációjával és a talán már a pince mélyén porosodó Commodore 64-esünk múltba vegyülő sziluettjével. De nem, ez nem igaz. Igenis letelepszik néhány másodperc erejéig mellénk a gyász, némi könnyes nosztalgiát lopva szívünkbe: de jó is volt éjjeleken keresztül nyomkodni joystickünk piros gombjait. Most csak egy szürke egér volt a dobozban vásárláskor... Túlcsorduló örömünket azonban egyelőre semmi sem csorbíthatja. Először akkor érezzük megcsalva magunkat, amikor egerünk nem akar többé szaladgálni. Kezdeti dühünket egy-két jól irányzott mozdulattal levezetjük. Szegény egérke... De ez az állapot tarthatatlan, hiszen be kell, hogy valljuk magunknak: nem vagyunk már jó társai egymásnak. A szürke egér a kukában landol; lecseréljük egy színesebb, izgalmasabb, esetleg vezeték nélküli, mindentudó verzióra - lehetőleg olyanra, amelyet bármelyik uniópolgár irigyen mustrálna, hiszen most már garantáltan minőségibb klikkeléssel csatlakozunk a hálóra... így továbbra sem lohad le a lelkesedésünk, nem foszlik szét az illúzió: az internet világában szabadon, szinte feloldódva úszkálhatunk - inkább az éteri tengerre, mint kábelfolyamokra gondolva. Itt mindenki egyenrangú, mindenki tud úszni, mindenki egy nyelvet beszél, és követi a lejegyzést sem igénylő törvényeket. Senki sem fejlettebb a másiknál, és az új típusú gazdagság bárki számára elérhető jószágtól függ a hálózat ideáltársadalmában: az információtól. Új ég? Új föld? Egyik sem. Új világ. Ég és föld között. A történet azonban nem ér itt véget. A csalódást újból és újból megtapasztaljuk a számítógépünkkel, a nyomtatónkkal, a kameránkkal, a mobiltelefonunkkal stb. kapcsolatban. Mind a szemétbe megy végül, anélkül, hogy törődnénk azzal, mit is jelent ez. Hogy helyette újabb és újabb gépek jönnek le a gyártósorokról, hogy a régiből mind földtöltelék lesz, hogy a veszélyes hulladékok megmérgezik a vizeinket, hogy Magyar- országon naponta 720 kg nehézfém kerül a szemétbe, hogy minden nap rengeteg termőföld pusztul el, hogy a gyermekeink ebben a „high-tech szerelemben” fogannak... Azzal vigasztaljuk magunkat, hogy a tárgyaink lassan-lassan (nem, inkább gyorsan-gyorsan!) elavulnak, és használhatatlanná válnak: megéri egy újba beruházni. Pedig saját magunkat csaljuk meg: nem velük van a baj, hanem velünk. Velünk, akiket hajt a vágy az új, a fejlett, a szabad, az uniós, a korlátlan és az isteni dicsőség után. Még több kell. Ami van, az nem elég. Nem elég a rendelkezésre álló tér, idő, kapcsolat, öröm, lehetőség. Mennyei magaslatokat akarunk. Ha kell, beruházunk érte. ■ Malik Adrienn EVÉ L & L EVÉL & EVÉL & L EV ÉL Ki volt valójában Schulhof Izsák? Tisztelt Szerkesztőség! Tisztelt Chladek Tibor! Az Evangélikus Élet 2005. február 20-án megjelent számában olvastam Chladek Tibor A bolond gazdag című írását. Ha a történet helyszíne és főszereplője fiktív lenne, akkor sem érteném, hogy a mottóul választott evangéliumi példázat bolond gazdagénak illusztrálására miért pont a hitét sem gyakorló, kapzsi zsidó kereskedő képe a legmegfelelőbb. A 20. század még máig is ható, gyilkos ideológiái miatt azt hiszem, a legkevesebb, ha azt mondom: nem volt túl szerencsés a főhős kiválasztása egy keresztény szellemiségű újságban. A történet helyszíne azonban nem kitalált, az esemény valóban megtörtént, és az írásban megnevezett személy ott és akkor élte át életének talán legnehezebb napjait. Schulhof Izsák vagy másként R. jichak ben Zalman Schulhof ha-Lévi a török uralom alatt élő budai zsidó hitközség tevékeny, központi személyisége volt. Élete és írásai jól ismertek nemcsak egy szűk szakmai közönség, de a történelem iránt érdeklődő olvasóközönség előtt is (magyarul megjelent életrajzainak és írásainak jegyzéke megtekinthető a szerkesztőségben). 1645-48 táján született Prágában neves rabbik családjában; anyai ágon a híres prágai csodarabbi, a Gólem készítésének legendájáról is ismertté vált R. Jehuda Löw Becalél is az ősei közé számított. Még Prágában vette feleségül egy másik neves rabbi, Efrajim ha-Ko- hén leányát, Esztert, és apósát követve 1666-ban Budára költözött. A hódoltság alatt élő városban a zsidók helyzete egyébként jóval inkább mentes volt a kötöttségektől ebben az időben, mint a keresztény fennhatóság alatt. Ezért is emlékezhetett vissza később Schulhof Izsák úgy erre az időszakra, mint a béke korszakára, amikor társaival a Talmud és a kabbalisztikus tudományok tanulmányozásának szentelhette magát. Az ostromló keresztény sereg 1686. szeptember 2-án sikeres rohammal bevette a Török Birodalom kulcsfontosságú végvárát, Budát. Az ostrom hosszú volt, és igen sok áldozatot követelt. A győztes hadvezérek három nap szabad rablást engedélyeztek katonáiknak, akik éltek is a lehetőséggel: kardélre hányták, kifosztották, és rabságba hurcolták a város teljes lakosságát, katonákat és polgárokat, férfiakat, nőket és gyerekeket, muzulmánokat és zsidókat egyaránt. Ennek az eseménynek tanúja volt Schulhof Izsák, még csak nem is a legyőzöttek (ezalatt a katonákat értem), hanem az áldozatok oldaláról. Feleségét a fosztogatás során ölték meg, hétéves fiát elragadták mellőle, és később fogságban halt meg, ő maga pedig sok viszontagság után, halálos veszélyek közül megmenekült. Azért neveztem tanúnak, mert leírta az élményeit. Két gyászdalt, valamint egy emlékiratot alkotott, amelyben részletesen elmeséli az ostrom alatt kiállott szenvedéseit és az általa látott borzalmakat. Ebből az írásából tudjuk, hogy: „Ami pedig engem illet, én a legutóbbi nagy és súlyos ostromzár óta reggeltől estig ott voltam a zsinagógában az én drága fiammal, Simsonnal - légyen áldott az emléke -, egyre csak álltam, és imádkoztam, és szolgáltam az Örökkévalót. Nem tudtam semmiről semmit, amíg csak nem jöttek oda sokan, igen sokan, hogy a fegyver okozta zűrzavar elől a zsinagógába meneküljenek.” Itt érték el őt és családját a fosztogató és gyilkoló katonák. Ez szöges ellentétben áll azzal, amit Chladek Tibor írásában olvasunk a teli ládáját kétségbeesetten ráncigáló Schulhofról. Valós történeti személyrőh valós helyszínen megtörtént, valós esemény keretében így írni több mint megtévesztő. Jelen esetben sikerült meggyalázni egy ember emlékét, aki áldozatául eset kora háborús eseményeinek, és aki ránk örökítette a maga és a város több ezer lakója szenvedésének emlékét. Nem olyan nehéz ezt ma is átélni. Hatvan évvel ezelőtt is volt egy nem kevésbé véres ostrom Budapesten, a városba zárt lakosság feje felett, csak akkor nem törökök és németek (meg magyarok), hanem oroszok és németek (meg magyarok) harcoltak utolsó leheletig. Sokak számára máig fájó emlék mindez; többen közülük emlékiratot is írtak - zsidók is. Melyikük nevét válasszuk a bolond gazdag példáját kiszínező „irodalmi alkotás” főhősének? Tessék ezt meggondolni, és tenni valamit a következő lapszámok egyikében Schulhof Izsák megkövetésére. Dr. Végh András, Budapesti Történeti Múzeum Középkori Osztály Tisztelt Végh András! Ezúton szeretném megköszönni konstruktív hozzászólását. Elöljáróban el kell árulnom Önnek hogy jelenleg másodikos gimnazista vagyok A történetem főhőséül választott személlyel először egy történelemórán találkoztam, mégpedig egy olyan tankönyv hasábjain, amely nem közölte Schulhof Izsák életét oly részletességgel, mint azt Ön tette levelében. Mielőtt nekifogtam volna az írásnak még egy történelmi lexikonban is utánanéztem a névnek a lexikon azonban semmilyen információt nem tartalmazott erről a személyről. E két könyvből szerzett „ismereteim" birtokában mertem leírni, amit leírtam. írásom célja elsősorban az anyagias életszemlélet hiábavalóságának bemutatása volt, nem pedig egy ember éle tértek megítélése. Sajnálom, hogy a történeti hűségnek nem sikerült megfelelnem, ezért Öntől és minden kedves olvasótól elnézést kérek Segítségét köszönve: Chladek Tibor íotak az utolsó oldalon! RLAPBAN ajvédő fal n jó ötlet aktanya környékén k mindennapjait keseríti az ipari park íny vállalkozásának kenysége. al ifikai visszate- tés a kezdetre Intercisa Múzeum- pénteken nyílt meg Kottán Károly rét- skrív tárlata. Evangélikus pospoki vizit Istentiszteletet tartott nálunk Gáncs Péter püspök Dunaújváros (P.J.) - A Magyarországi Evangélik Egyház déli egyházkerületének püspöke, Gáncs Péter vasárnap Dunaújvárosba és környékén szolgáit istentiszteleteken. A 2003-ban megválasz püspök Kisapostagon. Dim; városban és Rácalmáson ken tel az evangélikus közössé ket, és ven részt isteníisztele ken. A város templomába; Viadana kórus is közremű dött az ünnepi alkalmon, at iyet a hívek és a meghívót részére állófogadás követelt. A zsúfolásig megtelt evan likus templomokban a piisj az egyház szóhasználata sze; „szolgáit az istentiszteleti all A Dunaújvárosi Hírlap 43. számának címlapján található elírást nem (csak) sovány vigaszként tesszük közzé a fenti képen. Ahogyan a püspök nem pöspök, úgy természetesen az EvÉlet idei 9. számában a segélyszervezet sem szegélyszervezet (8. oldal), és a 27-e sem 20-a... (10. oldal) Az sem volt szándékos, hogy az Új nap - új kegyelem című rovat egy március végi időutazásra hívta az olvasókat. Mondhatnánk, hogy - a fő- szerkesztőjét és olvasószerkesztőjét egy ideig nélkülözni kényszerülő - újságunkat a sajtó ördöge tréfálta meg, de ez mentegetőzésízű volna. Abban bízunk, hogy szerzőink és olvasóink megértőek lesznek velünk szemben. ■ Az Evangélikus Élet tartalékos szerkesztősége »
