Evangélikus Élet, 2005 (70. évfolyam, 1-52. szám)
2005-03-06 / 10. szám
‘Evangélikus Életi; EVANGÉLIKUSOK 2005. március 6. 5 HB Egy püspök lámpása köré gyűlve... Egyházkerületi nap Győrött ► A Nyugati (Dunántúli) Evangélikus Egyházkerület megalakulásakor felmerült az a javaslat, hogy az egyházkerület létrehozását jóváhagyó zsinati szavazás (1997. február 22.) évfordulóit követő szombati napokon - egy- egy aktuális téma kapcsán megrendezett - egyházkerületi nap keretében legyen együtt a Dunántúl népe. A múlt szombaton tartották meg a negyedik ilyen jellegű találkozót, melynek helyszíne ezúttal a győri Öregtemplom volt. Először az egykori főpásztor, Túróczy Zoltán életrajzának megjelenése, másodszor - a népszámlálási adatok alapján - a missziói stratégia újragondolása volt a téma. A tavalyi összejövetelen az új liturgia tervezetét vitatták meg, az idén pedig újra egy püspök életrajza adta a találkozó témáját. Az elmúlt év nyarán emlékezett egyházunk néhai Kapi Béla püspök születésének 125. évfordulójára. Ittzés János, az egyházkerület püspöke köszöntőjében elmondta, hogy ebből a szempontból ugyan egy kissé elkéstünk ezzel az alkalommal, de megvártuk, amíg megjelenik az egykor élt püspök életregénye. A Lámpás az oltár zsámolyán címmel napvilágot látott emlékirat adta ugyanis a mostani találkozó lelki és szellemi hátterét. Többszörösen is családias együttlét volt ez az alkalom, hiszen a népes Kapi család több generációt átölelő közössége is jelen volt az Öregtemplomban. Kapi Zoltán pusztavámi lelkész nyitóáhítata után Kapi Béla - a néhai püspök fia - mondott emlékező szavakat, majd Tölli Balázs, a könyv felelős kiadója a soproni Berzsenyi Dániel Evangélikus Gimnázium (Líceum) és Kollégium nevében mondott köszöntőt. Ezután Mi- rák Katalin történész, a könyv szerkesztője Fény és árnyék egy püspök lámpása mellett címmel tartott érdekes előadást. A nap programját színesítette, hogy a győri Péterfy Sándor Evangélikus Oktatási Központ egyik tanára és diákjai szemelvényeket olvastak fel a kötetből, valamint hogy a Kapi család tagjai kórusművekkel és komolyzenei betétekkel szolgáltak. Az egyházkerület elnöksége által kiírt egyháztörténeti pályázat eredményhirdetésére is ekkor került sor; a nyertes munka beküldője Menyes Gyula püspöki titkár volt. Dolgozatában a Kapi Béla által alapított, Harangszó című egykori néplap jelentőségéről írt. Ezután átadták azokat az emlékplaketteket, amelyekkel azokat értékelték, akik munkájukkal, hitvallásukkal sokat tettek az újjáalakult egyházkerületért. A díjat ezúttal Kapi Béla és Mirák Katalin vehette át. ■ M. Gy. Kapi Béla püspök emlékiratai ► Neves emberek, államférfiak életük alkonyán általában emlékirataikban örökítik meg élményeiket, életük fontos eseményeit. Ezek az emlékek idővel letisztulnak. Bizonyos távlatból szemlélve tisztábban látszik a múlt. Az emlékiratok feltárják az események hátterét, általuk megismerhetjük egy-egy kor történetét. A közelmúltban jelent meg áldott emlékű Kapi Béla püspökünk hatalmas emlékiratkötete. (Lámpás az oltár zsámolyán - Kapi Béla püspök feljegyzései életéről és szol- . gálatáról. Szerkesztette és a jegyzeteket összeállította: Mirák Katalin. A Berzsenyi Dániel Evangélikus Gimnázium [Líceum] és Kollégium kiadása, Sopron, 2004.) Súlyos munka, nagy könyv, mert itt az emlékeknek is súlya van; az emlékirat hűséges és hiteles vallomás. Kapi Béla elindulása és hite szempontjából hatalmas erőt és fontos örökséget jelentett neveltetése, a szülők életének példája. A gyermekek a soproni tanítóképzői otthonban láthatták értük sírva imádkozó szülőjüket; egy életre szóló példa ez egy fogékony lelkű ifjú számára. Az ifjú Bélát sem kerülték el a kísértések, de mint megvallotta: Jézus mentő, megtartó keze erősebb volt... Pályaválasztása dolgában is Istenre bízta magát. Segédlelkészként szolgált a nemesdömölki (Celldömölk) gyülekezetben, püspöki titkár volt Gyurátz Ferenc püspök mellett Pápán. Gyülekezeti lelkészként Körmenden, majd püspökként Szombathelyen szolgált, végül Győr volt szolgálatának utolsó állomása. Roppant gazdag élettörténete és munkássága szorosan összefüggött egyházunk és hazánk történetével a 20. század első felében. Személyes kapcsolatban állt az ország vezetőivel, politikusolíkal, kormánytagokkal. Külföldi tanulmányútjára már úgy indult el, hogy „egy drága szőke lány - Hegedűs Katinka - képét” hordozta szívében. Nagyon tiszta és boldog volt a családi életük. Bár keresztülmentek nehéz időszakokon - az ínség, a szűkölködés, a betegség és a gyász évein - is, tapasztalták, hogy Isten hű szeretete soha nem fogy el. Isten hat gyermekkel áldotta meg házasságukat, s utóbb még jobban elterebélyesedett a Kapi családfa. Kapi Béla hosszú püspöki szolgálatának egyik titka az imádság volt. Ez a kapcsolat adott erőt, oltalmat és tanácsot a Kapi családnak és a családfőnek. A rengeteg utazás, a sok és sokféle szolgálat fáradsága, az emberekkel és az emberekért vívott kemény harcai sem törték meg a püspököt. Körmend nagyon a szívéhez nőtt. Az ott töltött évek embert faragtak belőle, és a lelkipásztorrá válás időszakát jelentették a számára. Tíztalentumos szolga volt. Az egyházkerületben, a gyülekezetekben és az iskolákban is szigorú rendet tartott. Az iskola- és nevelésügyet különösen a szívén viselte; tudta, hogy a jövő egyházáról van szó. Istentől kapott tehetsége írásművészetében is megmutatkozott: remek stílusban, szépen fogalmazott. Egyháztörténeti témájú regényei egyházi szépirodalmunk jelentős darabjai. A belmisszió püspökeként Harangszó című hetilapunk alapítója és szerkesztője volt, de ő indította útnak - egyebek mellett - a Protestáns család és iskola című folyóiratot is. Az iskolásoknak megszervezte a kis gyülekezetek mozgalmát, amellyel az volt a terve, hogy a gyerekeket belenevelje a „nagy” gyülekezet élő közösségébe. Békesség című imakönyve bizonyára sokak szívébe elvitte Jézus békességét. A nehéz történelmi időkben, álmatlan éjszakák töprengései során egyre tisztábban látta, hogy az egyház „a szervezett gyülekezetek” és „az imádkozó gyülekezetek” két csoportjára oszlik. A gyülekezetek presbiterei talán becsületesen, lelkiismeretesen megjelennek a zöld tanácskozóasztalnál, de hiányoznak az úrvacsorái asztaltól... Püspöki szolgálata alatt két világháború és ezek szörnyű következményei szakadtak Európára és benne magyar hazánkra; keletről a kommunizmus, nyugatról a nemzetiszocializmus. Mindkét hömpölygő áradat egyházellenes volt, és az egyház megsemmisítésére tört. Az egyház püspöke nem hallgathatott e veszélyekkel teli időben, hanem síkra kellett szállnia a jog és az igazság védelmében. Hazánk, egyházunk sorsáról, jövőjéről volt szó. Egyetlen eszköz állt a rendelkezésére: Isten Igéje, a Biblia. Szolgálatának harminckét éve alatt számtalan cikket írt, nyilatkozatokat adott ki, székfoglalót mondott, pásztorlevelet jelentetett meg, lelkipásztori levelet fogalmazott meg, deklarációt tett közzé és memorandumot szerkesztett. Ezek azonban nem bürokratikus akták voltak, hanem megannyi igehirdetés. Veszélyes históriás útra küldte az egyház Ura a harminchat éves korában megválasztott püspököt. Az idegen államhatalom részéről bizalmatlanul figyelték működését. Élete és szabadsága is veszélyben volt. Az ország helyzete az erőszakhatalom alatt szinte elviselhetetlenné vált. Láthatjuk, hogy jézusi, prófétai sors adatott neki. Lelkészként és püspökként is mindent Jézus nevében cselekedett. Teológiai alapállásként vallotta: „Nem kívánok megelégedni vallásos színezetű világnézettel, csiszolt filozófiai rendszerrel, mert egyetlen örök evangélium éltet: Isten bűnbocsátó, megtartó kegyelme..." (Kétkötetes igehirdetés-gyűjteményében is bizonyságot tesz arról, hogy a kegyelem élet, és az élet kegyelem.) Világnézeti vallásosság helyett a személyes Krisztus-hit felébresztését tartotta küldetése céljának, szinte püspöki programjának. Élete kedves emlékeként gondolt vissza amerikai útjára. 1928-ban New Yorkban Kossuth-szobrot avattak. A nagy nemzeti bizottságai az egyetemes egyház küldte ki őt. Az áldásos és tanulságos, sok szép élménnyel gazdag út lehetővé tette számára, hogy bepillantson az „Újvilág” lüktető, egészen más életébe. A második világháború és az azt követő időszak sok szomorúságot hozott Kapi Béla számára is. Ilyen volt a zsidókérdés fájdalmas problémája, Túróczy Zoltán püspök népbírósági pere, a német gyülekezeti tagok igazságtalan és embertelen kitelepítése, Ordass Lajos püspök ügye, a vesztett háború megannyi kínja, anyagi és szellemi pusztítása... Bizony sok-sok „felülről való” bölcsességre volt szükség ezekben az időkben. Szolgálatát megbecsülték a nemzeti kormányok uralma idején. Az ország kormányzója a titkos tanácsosok rangos sorába emelte. Mégis azt tekintette a legnagyobb kitüntetésnek, hogy élete hajszolt idejében, a csalódások és a meg nem értés közepette is hallotta a Gazdának, az Úrnak a szavát: „Jól vagyon, jó és hű szolgám...” Sokan nagy tekintélyű „egyházfejedelemnek” vélték; nem volt az. Kegyelemre szoruló, alázatos szívű, tisztelni és nagyon szeretni való ember volt... Isten hazahívó szent akarata szerint 1957. április 2-án ő is sorra került; nem sokkal felesége után őt is elhívta az Úr. Emlékiratai címlapján így vall magáról: „Amíg égett: az evangélium világosságát vitte szerte... Mióta lángja kialudt: emléke hárfáján Isten kegyelméről mond halk éneket.” A belső borítón pedig ez áll: „Felejthetetlen drága feleségem emlékére. Szeretettel gyerekeimnek, unokáimnak és családjuknak emlékül és okulásul”. Okulásul mindnyájunknak, akikhez csak eljut ez a könyv. A mai nemzedéknek okulnia kellene belőle, mindenekelőtt egyház- és hazaszeretetet kellene tanulnia Kapi Béla példája nyomán. „Mert amit korábban megírtak, a mi tanításunkra írták meg, hogy az írásokból türelmet és vigasztalást merítve reménykedjünk." (Róm 15,4) ■ SÜMEGHY JÓZSEF Malaga Elza diakonissza rajza - e kép lett volna Kapi Béla emlékiratkötetének címlapja Kapi Béla életének főbb állomásai (1879-1957) 1879. augusztus i-jén született Sopronban. Édesapja Kapi Gyula, a soproni tanítóképző intézet tanára és igazgatója, édesanyja Hirschfeld Adrienne. 1885-1889: elemi iskolás a soproni Evangélikus Tanítóképző Intézet gyakorlóiskolájában. 1889-1897: a soproni evangélikus líceum diákja. 1897-1900: a soproni teológiai akadémia hallgatója. 1900- 1901: ösztöndíjas egyetemi hallgató Rostockban. 1901. szeptember 29.: Gyurátz Ferenc püspök lelkésszé avatja Sopronban. 1901- 1902. március: ösztöndíjas egyetemi hallgató Halléban. 1902. március -1902. július: segédlelkész Nemesdömölkön. 1902. július - 1904. december: Gyurátz Ferenc püspöki titkára Pápán. 1903. május 26.: feleségül veszi bonyhai Hegedűs Katalint; házasságukból hat gyermek született. 1905-től 1916-iggyülekezeti lelkész Körmenden 1905. január 8.: Kund Sámuel esperes beiktatja a körmendi lelkészi állásba. 1910. október: munkatársaival elindítja a Harangszó című vallásos néplapot. A rendkívül népszerű újság szerkesztője 1916 végéig, valamint ő szervezi a lap terjesztését. 1916. augusztus 30.: Kiss János halálát követően a szombathelyi gyülekezet megválasztja lelkészének; az állást november végéig kell elfoglalnia. 1916. szeptember 16.: lemond körmendi lelkészi állásáról. 1916-tól 1948-ig a Dunántúli Evangélikus Egyházkerület püspöke 1916. szeptember-október: Gyurátz Ferenc augusztusban bejelentett lemondása után a dunántúli evangélikus gyülekezetek az egyházkerület püspökévé választják. 1916. december 14.: Szombathelyen ünnepélyesen beiktatják püspöki hivatalába. 1917. február 4.: Kund Sámuel esperes beiktatja a szombathelyi lelkészi állásba. 1919. szeptember: a szombathelyi Vasvármegyei Kultúregyesület újjáalakulásakor elnökévé választja. 1924. : megindítja és folyamatosan szerkeszti a Belmissziói munkaprogramot, amelyet 1924 és 1938 között a dunántúli egyházkerület, 1938 és 1948 között pedig az egyetemes egyház ad ki. Az évente megjelenő kiadvány jelentős segítséget nyújtott a gyülekezetben végzendő missziói munkához, amely a zsinati döntés értelmében a lelkész törvényesen szabályozott egyházi feladatai közé tartozik. 1925. szeptember: a szombathelyi sajtóban ellene indított rágalomhadjárat miatt lemond a Vasvármegyei Kultúregyesület elnöki tisztségéről. 1927. január: a nemzetgyűlés átalakításáról szóló törvény alapján - mint a hivatalát legrégebben betöltő két evangélikus püspök egyike - az Országgyűlés újonnan szervezett felsőházának tagja lesz. E tagságát 1944-ig tölti be. 1927. április: a győri gyülekezet meghívja egyik megüresedett lelkészi állására, amelyet elfogad, de a költözésre csak az ottani lakáshelyzet rendeződése után, a következő évben kerül sor. 1928. március-április: a Magyarországi Evangélikus Egyház és a Magyar Országgyűlés felsőháza képviseletében a több száz fős magyar küldöttség tagjaként New Yorkban részt vesz Kossuth Lajos szobrának ünnepélyes leleplezésén. Az ünnepség- sorozat után sorra látogatja az amerikai magyar evangélikus gyülekezeteket. 1928. október 14.: beiktatása a győri lelkészi állásba; családjával Győrbe költözik, s ezzel a püspöki székhely is Győrbe kerül át Szombathelyről. 1929. október 13.: a soproni teológiai fakultás díszdoktorrá avatja. 1937. március: Geduly Henrik püspök halála után mint a hivatalát legrégebben betöltő püspök átveszi az egyetemes egyházi elnöki tisztséget; a zsinat megválasztja a megüresedett egyházi elnöki tisztségre. 1937. július 16.: Horthy Miklós kormányzó magyar királyi titkos tanácsosi méltóságot adományoz neki. 1946. június 24.: a püspöki konferencia előtt hivatalosan bejelenti nyugdíjba vonulási szándékát, de tényleges visszavonulására csak két év múlva kerül sor. 1948. április 1.: a püspöki kari értekezleten bejelenti, hogy lemond püspöki tisztségéről, és nyugdíjazását kéri. 1948. április 22.: az egyetemes presbitérium ülésén lemond egyetemes egyházi elnöki tisztségéről. 1948. május 25. - 1948. október 8.: betegszabadságot vesz ki, ez idő alatt Németh Károly, majd Molitórisz János vezeti püspökhelyettesként az egyházkerületet. 1948. október 8.: a Dunántúli Evangélikus Egyházkerület rendes évi közgyűlésén bejelenti végleges lemondását. 1954. december 7.: felesége elhunyt. ' 1956. március: befejezi Lámpás az oltár zsámolyán című emlékiratainak írását. r957. április 2-án halt meg Győrben: ■ Összeállította: Mirák Katalin
