Evangélikus Élet, 2005 (70. évfolyam, 1-52. szám)
2005-02-27 / 9. szám
‘Evangélikus Élet!; MOZAIK 2005. február 27. 11 Kiotói egyezmény - a megoldás vagy a kezdet? ► Néhány napja, február 16-án lépett életbe az üvegházhatást okozó gázok kibocsátását szabályozó kiotói egyezmény, melyet Oroszország tavaly novemberi ratifikációja tett lehetővé. Ezt egy évek óta húzódó folyamat jelentős lépésének tekinthetjük, azonban mégsem lehetünk nyugodtak afelől, hogy ezáltal megoldódik a klímaváltozás egyre súlyosbodó problémája. A klímaváltozás kérdése a 1970-es évek elején került a figyelem középpontjába. Az ENSZ 1972-es stockholmi konferenciájának résztvevői ugyan sürgették az ezzel kapcsolatos kutatásokat, jelentős gyakorlati lépések azonban nem történtek. A klímaváltozás okainak és lehetséges hatásainak kutatása megosztotta a tudóstársadalmat. Talán egyre kevesebben, de még mindig vannak, akik kétségbe vonják, hogy a küszöbön álló súlyos probléma antropogén jellegű folyamat, vagyis legfőbb oka és kiváltója az emberi tevékenység. Az így vélekedők a légköri szén-dioxid mennyiségének lassú, de kimutatható növekedését egy természetes ingadozás egyik fázisának tartják, amely az emberiség történetében korábban is előfordult már, de nem állt, nem állhatott a figyelem központjában. Azonban a legtöbb szakember és számos civil szervezet komolyan veszi a fokozódó emberi tevékenységben rejlő kockázatot. Habár a fellépő hatások és azok időbeli jelentkezésének tekintetében ebben a körben is akadnak olyanok, akik eltérő véleményen vannak, abban mégis megegyeznek, hogy a cselekvést nem lehet tovább halogatni. A globális klímaváltozás hatásai nemcsak a sarkvidékeken és a sivatagos területeken, hanem már a Kárpát-medencében is érezhetők. Főleg az idősebbeknek tűnhet föl, hogy a korábbiakhoz képest szárazabbak a nyarak, enyhébbek a telek, és egyre gyakoribbak az időjárásbeli szélsőségek, a hideg- és melegrekordok. A globális klímaváltozás említésekor általában a Föld átlaghőmérsékletének emelkedéséről beszélünk. Ez az ipari forradalom korában mért átlaghoz képest 0,7 Celsius-fokos fölmelegedést jelent. Egyes számítások szerint az elkövetkező huszonöt évben 0,3, a következő évszázad közepére pedig újabb egyfokos emelkedés várható. (A számok tekintetében erősen eltérő adatokat találhatunk. Bizonyos irányzatok igencsak radikális előrejelzéseket adnak, és az újabb kutatási eredmények is módosítják a tudósok álláspontját.) Az átlaghőmérsékletnél azonban sokkal többet mondanak az egyes térségekre vonatkozó előrejelzések, hiszen a helyi eltérések, a fellépő szélsőséges időjárási jelenségek sokkal inkább mutatják a valódi változásokat. ÜZENET AZ ARARÁTRÓL Rovatgazda: Jerabek-Cserepes Csilla A klímaváltozás többek között olyan problémákhoz vezethet, mint a sarki jégtakaró olvadása, az élőhelyek megváltozása, ezáltal számos növény- és állatfaj pusztulása. A sivatagosodás, a termőterületek csökkenése és az ivóvízhiány pedig először az amúgy is szegény térségeket sújtaná; növekvő éhínséget eredményezne, és a Nyugat felé elvándorolni kényszerülő környezeti menekültek áradatát hozná magával. Magyarországon is jelentős a klíma- változás vizsgálata; a meteorológiai kutatásoknak gazdag hagyományai vannak hazánkban. A mezőgazdaság, a növénynemesítés szakterülete és az erdészet pedig már akkor szembesült az aszály vagy éppen a sok csapadék problémájával, amikor még sem környezet- védelemről, sem globális klímaváltozásról nem beszéltek. Az adott helyzetben mégis minden terület kereste a saját válaszait és megoldásait. A Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium, valamint a Magyar Tudományos Akadémia 2003-ban közös kutatási programot indított VAHAVA néven. A program célja a változás-hatás-válasz- adás folyamatának elemzése, feltárása. A kutatás igen széles területet ölel föl, és azt a feladatot vállalta, hogy azt komplexen vizsgálja, vagyis egyaránt figyelembe veszi a természettudományok, a környezet- és természetvédelem, a társadalom- tudományok, a gazdasági és pénzügyi rendszerek, az államigazgatás és a civil szféra elemeit. Várhatóan egyes tudományterületeken új eredmények születnek majd, átfogó elemzés készül hazánk klímavédelmi helyzetéről, komplex javaslatokkal állnak elő a megelőzés és a kárenyhítés tekintetében, mindez pedig tudományos alapot adhat a döntéshozói szféra stratégiai döntéseihez. A kutatásról elkészültek az első jelentések, melyek a www.vflhflvfl.ftu internetes oldalon is olvashatók. ■ Jerabek-Cserepes Csilla Az időjárásváltozás egy elképzelt forgatókönyve - jelenet a Holnapután című filmből Meteorológiai pillanatfelvétel Európáról a lapzárta napján fl BERES Az egészséges emberért Téli problémáink Minden évben visszatérő, mindannyiunkat érintő probléma a tél végi nátha- és influenzaszezon. Sok helyről áramlik felénk az információ, hogy mit tegyünk, hogy ezeket a kellemetlen betegségeket és esetleges szövődményeiket elkerüljük. A tévé, a rádió és az újságok is minden évben menetrendszerű pontossággal felvetik ezt a témát. Felhívják a figyelmünket a megfelelő vitaminbevitelre, az egészséges életmód, a helyes táplálkozás és a friss levegőn való mozgás, sport fontosságára. Azonban akármennyire is igyekszünk betartani a jó tanácsokat, sokszor mégsem sikerül elkerülni a betegséget. Hiszen mindannyian járunk olyan közösségbe, amelyben esetleg egy- egy beteg emberrel találkozunk. Elég felszállni a buszra, a villamosra, bemenni a munkahelyünkre vagy akár színházba menni. Tél végére már a szervezet nyáron feltöltött vitaminkészletei is kiürülnek, ellenálló képességünk lecsökken, így könnyebben elkapjuk a betegségeket. Az igazat megvallva sokan vagyunk olyanok, akik minden igyekezetünk ellenére nem ússzuk meg a téli időszakot egy-egy meghűléses, megfázásos betegség nélkül. Ha pedig elkapott már a betegség, igyekszünk magunkat minél hamarabb kikúrálni belőle, hogy zavartalanul folytathassuk mindennapi életünket. A Béres Gyógyszergyár Rt. által kifejlesztett Flu-vit filmtabletta alkalmazása ajánlott a többnyire ősztől tavaszig előforduló hurutos időszakokban az ellenálló képesség növelésére, influenza, megfázás, nátha, hörghurut kiegészítő kezelésére, valamint az ilyen esetekben megnövekedett vitamin-, ásványianyag- és nyomelemszükséglet kielégítésére. A Flu-vit filmtablettában található ginszeng- és echinacea- kivonat csökkentheti a betegség súlyosságát. Ezenkívül emelt mennyiségben tartalmaz C-vitamint és cinket, amely növeli az ellenálló képességet, lerövidíti a betegség lefolyását, és hozzájárul annak könnyebb leküzdéséhez is. Olyan csodaszer, amellyel kivédhetjük a megfázást, az influenzát, nem létezik. Azonban vannak olyan készítmények, mint például a Flu-vit filmtabletta, amelyekkel sikeresen küzdhetünk a betegség ellen, ha már megvan a baj. Az Flu-vit gyógyszernek nem minősülő gyógyhatású készítmény. A kockázatok és mellékhatások tekintetében kérjük, olvassa el a betegtájékoztatót, vagy kérdezze meg kezelőorvosát, gyógyszerészét! E V É L & L E V É L & E V É L & L E V É L Csak szónoki kérdés! Biztos vagyok benne, hogy iá. Hafenscher Károly cikkének - amely az Evangélikus Élet január 30-i számában jelent meg - a címe csak figyelemfelkeltő szónoki kérdés. Mint az Egri Hittudományi Főiskola ökumenizmust tanító és a Krisztusban hívők egységéért fáradozó teológiai tanára állítom ezt. Talán megtehetem, hiszen ismerem a cikk szerzőjét, ismételten hallgattam előadásait. Tudom, hogy az ökumené olyan nemzetközileg elismert szakembere tette fel ezt a kérdést, aki jól ismeri az ökumenizmus alapfogalmait és a katolikus egyház ökumenizmusának alapelveit. Az lehet, hogy a közbeszédben előfordul, hogy a katolikusok „más vallásúaknak" nevezik az evangélikusokat, de ez nem a Krisztusban való testvériségünk tagadása akar lenni. A más vallású kifejezés csak azt akarja jelezni, hogy az illető nem katolikus. Mindnyájan tudjuk - főként mi, akik ökumenikus teológiával is foglalkozunk hogy a II. vatikáni zsinat minőségi különbséget tesz a más vallásúak (zsidóság, iszlám) és a nem katolikus keresztények között. Túlzottnak érzem tehát a cikkben megjelenő aggodalmakat a katolikus egyház szemléletmódjának esetleges megváltozásával kapcsolatban. Talán azért is, mert a professzor úr cikkében rengeteg olyan szép példát emleget, melyek arra utalnak, hogy alaptalanok a félelmei. Az ökumenikus mozgalom egyik gyümölcse éppen az „újra megtalált testvériség". Ezt hangsúlyozza II. János Pál pápa is ökumenikus enciklikájában: „Az egy-egy feleke- zethez tartozó keresztények már nem ellenségnek vagy kívülállónak tekintik a többi keresztényt, hanem a testvért és nővért látják bennük.” (US 42) Az enciklika szerint ez abban is megmutatkozik, hogy „figyelmesebbé válik a szóhasználat”, amikor egymásról beszélünk. Az ökumené korszakában a katolikusok már véletlenül sem mondják a protestánsokat eretneknek vagy szakadárnak, hanem ismételten csak „keresztény testvéreinkről”, a „többi megkereszteltről”, a „többi keresztényről” szoktunk beszélni. Egyébként a II. vatikáni zsinat is kéri, hogy igyekezzünk kiküszöbölni azokat a szavakat, állításokat és tetteket, amelyek az igazság és méltányosság szerint nem felelnek meg a különvált testvérek állapotának, és így nehezítik a velük való kölcsönös kapcsolatunkat (UR 4). Nincs szándékomban, hogy részletesen megválaszoljam a hosszú cikk több olyan állítását, amely szinte arra utal, hogy valami megváltozott a katolikus egyház ökumenikus felfogásában. Csak egy bekezdésre reflektálnék kifejezetten, mert az interkom- munióval kapcsolatos cikkem (Az eucharisztiáról az egységtörekvés korszakában, Új Ember, 2005. január 16.) révén megszólítottnak érzem magam. Kétségtelen tény, hogy a katolikus egyház - néhány rendkívüli esetet leszámítva - továbbra sem tartja megengedhetőnek az interkommuniót. Nekünk, katolikusoknak az a véleményünk, hogy az eucharisztia ünneplése nem eszköz az egység elérésére, hanem a már megvalósult egység látható jele, ahogy ezt Pál apostol is tanítja: „Mi ugyanis sokan egy kenyér, egy test vagyunk, mivel mindnyájan egy kenyérben részesülünk." (iKor 10,17) Ez az álláspont (állandóan elhatárolódó?) azonban nem szünteti meg a jövőre nézve a közös úrvacsorázás reményét, mint ahogyan azt a professzor úr állítja. A pápa az előbb említett enciklikájában ezzel kapcsolatban vigasztal és bátorít bennünket, az eucharisztiában is megmutatkozó egység után vágyakozókat: „Nagyon vágyódunk arra, hogy az Úr egyetlen eucharisztiáját közösen ünnepeljük, és ez a vágy már a közös dicséret és könyörgés tárgya. Közösen fordulunk az Atyához, s ezt egyre inkább egy szívvel tesszük. Közben egyre közeledni látszik, hogy végleg megpecsételhetjük ezt a valós, jóllehet még nem teljes közösséget. Száz évvel ezelőtt vajon ki mert volna erre gondolni?” (US 45) ' Krisztusban és az apostoli szolgálatban testvére: Dolhai Lajos római katolikus teológiai tanár 9 Köszönöm dr. Dolhai Lajos reflexióját. Tekintettel arra, hogy időközben római katolikus testvéreink közül - szóban és magánlevélben - többen is reagáltak írásomra, az Evangélikus Elet egy későbbi számában együttesen válaszolok a felvetésekre. Dr. Hafenscher Károly, a MEE ökumenikus tanácsadója Az Evangélikus Külmissziói Egyesület február 26-án, szombaton 10 és 15 óra között külmissziói nap keretében tartja szokásos évi közgyűlését a Deák téri gyülekezet I. emeleti nagytermében. A találkozó programja Gáncs Péter püspök igehirdetésével kezdődik 10 órakor, valamint előadást tart Szalai András, az Apologetikai Kutatóközpont igazgatója. A közgyűlés beszámolóira délben kerül sor. Rövid ebédszünet után Szeverényi János országos missziói lelkész vezetésével fórumbeszélgetés következik, majd dr. Bálint Zoltán tartja a befejező áhítatot. Az egyesület vezetősége minden érdeklődőt szeretettel vár. CONTENT digitális templomi orgonák Magyarország egyházai, orgonaművészei, iskolái által használt, egyedi minőségű digitális templomi orgonák Hollandiából! Magyarországon elsőként lízinglehetőség egyházak és magánszemélyek részére, igen kedvező feltételekkel és rugalmas ügyintézéssel. Magyarországi képviselet: Tutto Hangszer Kft. 8300 Tapolca, Dobó tér 1. Tel.: 87/510-566, fax: 87/510-565 e-mail: info@tuttoinstruments.hu www.tuttohangszer.hu Rólunk tárgyalnak, nélkülünk A Népszabadság 2005. február 16-i számából értesültem - az evangélikus egyház szóvivőjeként - arról, hogy ismét rólunk tárgyalnak, nélkülünk („Liberális javaslat az állam és az egyház teljes szétválasztására”). Az evangélikus egyház tartja magát ahhoz a kétoldalú egyezményhez, amelyet a magyar állammal kötött; mindenkor nyitott ennek a továbbfejlesztésére, még jobbá tételére, de nem tud mit kezdeni olyan üzenetekkel, amelyek újságok hasábjairól érkeznek. Az evangélikus egyház sem 1989 előtt, sem 1989 után nem élvezett semmiféle privilégiumot, és igényt sem tartott ilyenre. Sajnálatosnak érzem, hogy az egyházak - akaratukon kívül és igen egyoldalúan - ismét a pénzzel összefüggésben kerülnek a médiumok híranyagába. Hafenscher Károly országos irodaigazgató
