Evangélikus Élet, 2004 (69. évfolyam, 1-52. szám)
2004-02-22 / 8. szám
10. oldal - 2004. FEBRUÁR 22. Evangélikus Élet Gyülekezettörténet fiatalokkal Soltvadkerten már több mint egy évtizedes hagyomány, hogy időről időre kiállításokat, felolvasásokat vagy vetített képes előadásokat tartanak a templomban vagy valamelyik kisebb teremben a gyülekezet és a város történetéről. Ennek előzménye az volt, hogy a hittanórákon évtizedeken át újra és újra előkerültek a „régi dolgok”: hogy mikor és hogyan épült fel a templom, illetve hogy honnan származnak a gyülekezet tulajdonában lévő különféle kegytárgyak és régi iratok stb. Idén a 18-19. századi helytörténettel ismertetik meg az érdeklődőket a Találkozás Házában oly módon, hogy tizen- és huszonéves fiatalok olvassák fel az arra az alkalomra összeállított szöveget. A Starkné Koltai Margit és ifi. Káposzta Lajos által szerkesztett anyaghoz képeket is vetítenek majd. Az 50-60 fős hallgatóság így régi térképek, dokumentumrészletek, pecsétek, tárgyi emlékek és a vadkertiek portréinak tükrében ismerheti meg saját lakóhelyének múltját. A fiatalok „toborzása” nem jelent nagy feladatot-jönnek ők szívesen. Ebben a kisvárosban ugyanis még elevenen él az ősök tisztelete és a hagyományőrzés - ha nem is mindig abban a formában, ahogyan száz évvel ezelőtt... K. L. MEGHÍVÓ „Európa és nemzet” lesz a témája az Ökumenikus Tanulmányi Központ ez évi közgyűlésének, amely a Budapest-Fasori Evangélikus Gimnázium dísztermében (Budapest VII., Városligeti fasor 17-21.) 2004. március 11-én (csütörtökön) 13.30-kor kezdődik. A program ezúttal is három részből áll: 1. Ügyintézés 2. Dr. Szili Katalin, az Országgyűlés elnöke „Európa és nemzet - a keresztények és az egyházak hídszerepe” címmel tart előadást nyílt eszmecserével. 3. Szeretetvendégség jellegű büfé, hogy még közvetlenebbül cserélhessük ki gondolatainkat egymással, a szomszédos országokból érkező magyar barátainkkal és minden ökumenikusán elkötelezett megjelenttel. Az Ökumenikus Tanulmányi Központ szeretettel hívja és várja az érdeklődőket! SZERETETTEL KÉRJÜK EVANGÉLIKUS TESTVÉREINKET, HOGY TÁMOGASSÁK ADÓJUK 1%-ÁNAK FELAJÁNLÁSÁVAL A BETHESDA KÓRHÁZ ALAPÍTVÁNYT! 2004-ben a gyermekkórház két műtőjének felújítását kívánjuk támogatni, valamint segítjük a gyermekek keresztyén szellemű gyógyítását. ADÓSZÁM: 180 425 39-1-42. EVANGÉLIKUSOK FIGYELMÉBE! Szeretettel kérjük, hogy adója 1%-áról rendelkezzék a Magyarországi Evangélikus Egyház javára. Egyházunk a befolyt összeget új templomok építésére, iskoláink és szeretetotthonaink felújítására és missziói munkára fordítja. Technikai számunk: 0035 ISTENTISZTELETI REND Budapesten, 2004. február 22. I„ Bécsi kapu tér de. 9. (úrv.) Balicza Iván; de. 10. (német) Andreas Wellmer; de. 11. (úrv.) D. Szebik Imre; du. 6. Bence Imre; II., Hűvösvölgyi út 193., Fébé de. 10. Zászkaliczky Pál; II., Modori u. 6. de. fél 11. Sztojanovics András; Pesthidegkút, II., Ördögárok u. 9. de. fél 10. Fodor Viktor; Csillaghegy- Békásmegyer, III., Mező u. 12. de. 10. Donáth László; Óbuda. III., Dévai Bíró M. tér de. 10. Bálintné Varsányi Vilma; Újpest, IV., Lebstiick M. u. 36-38. de. 10. Solymár Péter Tamás; V., Deák tér 4. de. 9. (úrv.) Smidéliusz Gábor; de. 11. (úrv., kantátazenés) Gáncs Péter; du. 6. Szabó Szilárd; VII., Városligeti fasor 17. de 11. (úrv.) Szirmai Zoltán; VIII., Üllői út 24. de. fél 11. Kertész Géza; Vili., Rákóczi út 57/a de. 10. (szlovák) Szpisák Attila; VIII., Karácsony S. u. 31-33. de. 9. Kertész Géza; VIII., Vajda P. u. 33. de. 9. Smidéliusz András; IX., Gát utcai római katolikus templom de. 11. Szabó Julianna: Kőbánya, X., Kápolna u. 14. de. fél 11. (úrv.) Smidéliusz András; Kerepesi út 69. de. 8. Tamásy Tamás; Kelenföld, XI., Bocskai út 10. de. 8. (úrv.) Joób Máté; de. 11. (úrv.) Joób Máté; du. 6. Schulek Mátyás; XI., Németvölgyi út 138. de. 9. Győri Tamás; XI., Magyar tudósok krt. 3. (Egyetemi Lelkészség) du. 6. (úrv.) Rozs-Nagy Szilvia; Budagyöngye, XII., Szilágyi E. fasor 24. de. 9. Bence Imre; Budahegyvidék, XII., Kék Golyó u. 17. de. 10. Keczkó Pál; XIII., Kassák Lajos u. 22. de. 10. Kendeh György; XIII., Frangepán u. 43. de. fél 9. Kendeh György; Zugló, XIV., Lőcsei út 32. de. 11. (úrv.) Tamásy Tamás; Gyarmat u. 14. de. fél 10. Tamásy Tamás; Pestújhely, XV, Templom tér de. 10. Kendeh K. Péter; Rákospalota, XV, Juhos utca 28. (kistemplom) de. 10. Bátovszky Gábor; Rákosszentmihály, XVI., Hősök tere 11. de. 10. (családi) Bujuszné Orodán Krisztina; Cinkota, XVI., Batthyány I. u. de. fél 11. Blatniczky János; Mátyásföld, XVI., Prodám u. 24. de. 9. Blatniczky János; Rákoscsaba, XVII., Péceli út 146. de. 9. Marschalkó Gyula; Rákoskeresztúr, XVII., Pesti út 111. de. fél 11. Eszlényi Ákos; Rákosliget, XVII., Gőzön Gy. u. de. 11. Marschalkó Gyula; Pestszentlőrinc, XVIII., Kossuth tér 3. de. 10. Győri Gábor - Korányi András; Pestszentimre, XVIII., Rákóczi út 83. (ref. templom) de. 8. Korányi András; Kispest, XIX., Templom tér 1. de. 10. Széli Bulcsú; XIX., Hungária út 37. de. 8. Széli Bulcsú; Pesterzsébet, XX., Ady E. u. 89. de. 10. Győri János Sámuel; Csepel, XXI., Deák tér de. fél 11. Zólyomi Mátyás; Budafok, XXII., Játék u. 16. de. 10. Solymár Gábor; Budaörs, Szabadság út 75. de. 10. Endreffy Géza. ÖTVENED VASÁRNAPJÁN a liturgikus szín: zöld. A vasárnap lekciója: Lk 18,31—43; az igehirdetés alapigéje: Péld 3,5-12. HETI ÉNEKEK: 441, 503. Evangélikus istentiszteletet közvetít a Magyar Rádió a Kossuth adó hullámhosszán 2004. február 29-én, Invocatit (böjt 1.) vasárnapján 10.04-kora szolnoki evangélikus templomból. Igét hirdet: Győri Péter Benjámin lelkész. Összeállította: Tóth-Szöllős Mihály AMERIKAI KALEIDOSZKÓP 4. Búcsú r az Államoktól Utam harmadik állomását, a pennsylvaniai Gettysburgben található evangélikus teológiai szemináriumot két átszállással és több mint kétórás autóúttal sikerült elérnem. A repülőgépből másodszor Baltimore-ban szálltam ki, ahol Eric W. Gritsch nyugdíjas egyháztörténész és felesége várt rám. Baltimore Maryland állam egyik legszebb városa, az amerikai fővároshoz, Washingtonhoz való közelsége pedig kulcsfontosságú hellyé is teszi. Ezenfelül itt van Amerika legrégibb római katolikus katedrálisa (ebben szentelik fel az összes amerikai püspököt), és jelentős lengyel kolónia él a városban. Az ő ösztönzésükre készült el az egyik legszebb amerikai emlékmű, amely a katyni vérengzés több mint húszezer áldozatának állít emléket. Baltimore ad otthont a világ egyik legnagyobb del- fináriumának is. Ebben a városban van az egyik legrégibb német hátterű evangélikus gyülekezet is, amely egyszerre ápolja német gyökereit, és őrzi az amerikai lutheranizmus hagyományaihoz való hűségét. A Pennsylvaniában lévő Gettysburg az amerikai történelem egyik legismertebb városa. 1823-ban itt zajlott az amerikai polgárháború legnagyobb csatája, amelyben három nap alatt A gettysburgi lutheránus szeminárium épülete, előtérben Luther szobra ötvenezer ember vesztette életét. Az egész kisváros ennek az ütközetnek az emlékéből él. A hatalmas csatamezőn ezemégy- száz különféle emlékmű található, ezek megtekintése minden látogató erkölcsi kötelessége. Gettysburg arról is híres, hogy az első amerikai elnök, Abraham Lincoln itt mondta el a világtörténelem legrövidebb politikai beszédét: a gettysburgi csata emlékére tartott szónoklata mindössze három percig tartott. Egy másik amerikai elnök, Eisenhower pedig nyugdíjba menetele után itt vásárolt farmot magának, és református lévén minden vasárnap ott ült a gettysburgi református templomban. Abraham Lincon - ő is református volt - és Eisenhower ülőhelyét ma is láthatják a templomba betérők. Számomra Gettysburg azonban elsősorban azért volt érdekes, mert itt található Amerika legrégibb lutheránus teológiai szemináriuma. Az intézményt a 19. század elején alapították, majd 1863-ban komoly teológiai harcok színhelyévé vált. Ezek a viták - amint az iskolát bemutató prospektus írja - „újraformálták az amerikai élet hagyományát és vezérelveit”. Már az egyetem földrajzi elhelyezkedése is mutatja az amerikai lutheranizmus azon elhatározását, hogy nemcsak a múltjával, hanem a jelenével is hozzá kíván szólni az amerikaiak ünnep- és hétköznapjaihoz. Megérkezésem után azonnal bejelentkeztem két professzorhoz, akiknek az előadásait heti nyolc órában hallgattam. Egyikük - a finn származású Kirsi Stjerna asszony - egyháztörténeti kurzust vezetett „Luther és a lutheránus hitvallási iratok” címmel. Másikuk, Eric H. Crump rendszeres teológus pedig „Ige és szentségek” címmel tartott igen értékes szemináriumot. A tantermek mellett az iskola gyönyörű könyvtára vált második munkahelyemmé, ahol tovább folytattam a Minnea- polisban elkezdett kutatómunkámat. Ami pedig az itteni külső körülményeimet illeti, szinte luxuskörülmények között éltem egy hatalmas lakásban, amelyben két televízió, konyha, nappali és fürdőszoba biztosította a kemény munkához szükséges feltételeket. Gettysburgbe érve már elég jól értettem az amerikai angolt, így egyre többet mertem beszélni. A napi kötelező áhítatok, majd a közösen elfogyasztott ebédek, továbbá a gyakori keresztény partik igen megkönnyítették a közösségbe való beilleszkedésemet. Az a tény, hogy ez a szeminárium a legkisebb létszámú, továbbá az is, hogy itt van a legkevesebb külföldi hallgató, rendkívül családiassá teszi ezt az iskolát. A legvonzóbb tulajdonsága számomra mégis az volt, hogy a vezetők igyekeztek a teológia és keresztény élet egységét megvalósítani. Arról, hogy a külföldi hallgatók is beszámolhassanak a saját népük, egyházuk történelméről és jelenéről, egy külön erre a célra szervezett alkalom gondoskodott. A négy afrikai és a két európai hallgató előadása rendkívül érdekes volt abból a szempontból is, hogy az afrikaiak szinte teljesen a „szív”, az európaiak pedig az „értelem” segítségével rajzolták meg egyházuk múltját és jelenét. Az amerikaiak elmondták, hogy ők a kettőt, a „szív” és „az értelem” által egyszerre meghatározott kereszténységet próbálják szóban, cselekedetben és magatartásban képviselni. Azt is bevallották, hogy ez nekik sem mindig sikerül. Közel négy hónapig tartó amerikai utam során a legnagyobb élményt az ottani lutheranizmus „vidámsága”, az amerikai társadalom hallatlan sokszínűsége (az ellentétek békés egymás mellett élése és konfrontációja), de mindenekfölött a történelmet és egyháztörténelmet formáló ugyanazon Isten élő jelenlétének megtapasztalása jelentette. A búcsú egyszerre volt nehéz és örömteli. Nehéz, mert szívesen maradtam volna még egy szemesztert, és könnyű, mert tudtam, hogy a „vén Európa”, Magyarország és egyházam visszavár. Amit pedig Amerikától és az amerikai lutheranizmustól kaptam, azt mint gazdag örökséget bele kell építenem további szolgálatomba. Böröcz Enikő „Hitben járunk, nem látásban” Az éppen százesztendős Papp Jánosné nyugodtan letagadhatna egy-két „ikszet” Fotó: Rigó Tibor Pál apostol szavait idézte tegnap Kulcsár Zsuzsa evangélikus lelkésznő azon a bensőséges ünnepségen, amelynek során a százesztendős Papp Jánosné Li- hota Amáliát köszöntötték az evangélikus szeretetházban. A lelkésznő elmondta: Babi néni bizonyára hitelesebben tudna beszélni hitről, reménységről, az isteni gondviselésről bármelyikünknél. Hiszen mennyi hitre, mennyi bizalomra lehetett szüksége e száz esztendő megéléséhez, a sorscsapások, háborúk, forradalmak elviseléséhez! Kanyó András és Réti Emőke művésztanárok fuvola- és csellójátékát követően az egyházközség és a szép számban megjelent gyülekezeti tagok köszöntötték az ünnepeltet, akinek saját kérésére elhangzott az „A keresztfához megyek” című ének és Túrmezei Erzsébet evangélikus költőnő verse is. Dr. Bacskó József alpolgármester a város vezetése nevében kért szót. Arról beszélt, hogy Papp Jánosnéban bizonyára igen erős lélek lakozik, amely szinte gondozza a testet. Réti Zoltán festőművész - aki maga is Lihota-leszármazott - a rokonság nevében említést tett az evangélikus kántortanító ősökről, s arról, hogy a mai napig naplót író Babi néni visszaemlékezéseit „100 év fényei és felhői” címmel kis példányszámban ugyan, de sikerült kiadni a városi könyvtár, az evangélikus lelkészi hivatal, Honti István vállalkozó és a szeretetház segítségével. Az idős asszonyról lányán kívül dr. Kubassek Péter háziorvos gondoskodik nagy szeretettel, továbbá a meghitt ünnepséget megrendező és annak otthont adó Keskenyné Szabó Zita, a szeretetház vezetője és lelkiismeretes munkatársai. Szabó Andrea (Nógrád Megyei Hírlap, 2004. február 12., csütörtök)
