Evangélikus Élet, 2004 (69. évfolyam, 1-52. szám)
2004-02-15 / 7. szám
Fotó: Barta Imre 69 . ÉVFOLYAM 7. SZÁM 2004. FEBRUÁR 15. HATVANAD VASÁRNAPJA ÁRA: 149 Ft A TARTALOMBÓL Hallottad a hírt? Hajléktalanokért Baráti Kör PanaMa Akarsz-e játszani? Agendareform előtt Szórakoztató „egyháztörténetek” Hittel élni és dolgozni - a médiában is r Szándéknyilatkozat a Protestáns Újságírók Szövetsége létrehozására Református testvéreinké az érdem, hogy egy különleges alkalom megszervezésével megteremtették az evangélikus „médiakörökben” régóta szorgalmazott protestáns újságíró-szövetség létrejöttének esélyét. A Magyarországi Református Egyház (MRE) Zsinatának székházában az írott és elektronikus sajtó területén dolgozók közül a baptista, evangélikus, metodista és református felekezethez kötődők adtak randevút egymásnak a protestáns újságírók és médiamunkások első találkozóján. A házigazdák által eltervezett program hatására állt össze az a felekezetközi újságírócsoport, melynek tagjait a február 5-i találkozó mintegy félszáz résztvevője hivatalosan is megbízta az újságíró-szövetség megalakításának előkészítésével, miután a jelenlévők alapítói szándéknyilatkozatot tettek a társadalmi szervezet létrehozása mellett. A reálisnak bizonyult szövetségalakítási igény némiképp módosította és kora délutántól a kora estébe „nyújtotta” a protestáns újságírók és médiamunkások találkozóját. Ennek első részét - Csorna Áron zsinati szóvivő bevezető áhítata után - Nagy Sándor főgondnok, a református zsinat világi elnöke nyitotta meg. A programnak megfelelően az érintett egyházak képviselői is köszöntötték az egybegyűlteket. Evangélikus részről D. Szebik Imre elnök-püspök azt hangsúlyozta, hogy mindnyájan küldöttek vagyunk, az igazság képviselői. Protestáns sajtosként kinek-kinek az a feladata, hogy a maga területén tisztességgel, becsülettel, hittel és szeretettel építse Isten egyházát. (A metodista felekezet nevében Csernák István szuperintendens, a baptista egyház képviseletében Mészáros Kálmán egyházelnök köszöntötte a megjelenteket.) Az előadások sorát dr. Fabiny Tamás teológiai alapvetéssel indította. Az Evangélikus Hittudományi Egyetem - televíziós szerkesztőként is ismert - docense arról szólt, hogy a Biblia lapjain is nyomon követhető, milyen jelentőséggel bír a nyilvánosság. (Folytatás a 3. oldalon) „ Mikor a Szentírás lényege a legnagyobb világosságban tárul ki előttünk, mily balgaság és istentelenség néhány homályos kifejezés miatt az egészet érthetetlennek minősíteni! Lehet ugyan, hogy egyes szavak adott esetben valóban homályosak, ugyanakkor egy másik helyen már teljesen világosak és érthetőek. A Szentírás egy és ugyanazon ügyről szól, amely az egész világon nyíltan és közérthetően hirdettetik, bár az Ige üzenete hol világos beszédben, hol pedig homályos szavakban kerül elénk. Mit számít ez a homály, ha a lényeg megvilágítva áll előttünk, s bár egyes részek talán tényleg sötétségben vannak, de a többit világosan érthetjük? " Luther Márton: A szolgai akarat (Jakabné Csizmazia Eszter, Weltler Ödön, Weltler Sándor fordítása) Értjük-e a figyelmeztetést? Nézem, hallom, olvasom a híreket, s miközben ereimben a vér hol gyorsabban, hol lassabban lüktet, próbálom feldolgozni, megérteni az információtömeget, melyet a média közvetít felém. Nézem, hallom, olvasom, amint tombolnak a természeti és „ természetellenes” erők a világban: holtakat és túlélőket emelnek ki földrengés által romba döntött épületmaradványok alól. Zokogástól rázkódó anyák, gyermekek, fér- jek-feleségek siratják az öngyilkos merénylők által halálba küldött hozzátartozóikat. Politikusok gyalázzák egymást nyilvánosan, élő adásban, ország-világ szeme láttára, füle hallatára. Egyre gyakrabban üti fel a fejét az antiszemitizmus gyűlölködő szellemisége. Fűtött szobánkban szemlélhetjük a tévéképernyőn megjelenő, kartonpapírba burkolózott hajléktalant, aki elrejti arcát a kamerák elől, talán szégyenében, talán azért, mert a mínuszok nemcsak a testét, hanem a szívét-lelkét is átjárták: és ahogy nem törődött vele senki, most már ő sem akar törődni senkivel, semmivel... Nézem, hallom, olvasom, amint testvér gyilkol testvért, anya öli magzatát, járvány szedi áldozatait, és a keresztény Magyarországon szidják a keresztény eket... Az ember felkapja a fejét, megdöbben, kinyilvánítja a véleményét. Ki így, ki úgy. A média csámcsog az ügyön, egyesek profitot látnak a sztoriban... Nézem, hallom, olvasom a híreket, és elszomorít ez az egész, de ugyanakkor örülök is. Szomorú vagyok, mert bánt és fáj az, ami embertársaimmal történik. És az örömöm? Örömöm abból fakad, hogy napjaink történései is igazolják a Biblia kijelentéseit. Igazak az \Jr szavai! Hát nem arról szólt Jézus, hogy hallanunk kell majd háborúkról és háborús hírekről: hogy éhínségek és földrengések lesznek mindenfelé, és hogy az ő nevéért gyűlölni fogják az őt követőket?! Mennyire jellemző korunkra mindaz, amit Pál apostol azokról az időkről ír, amikor „az emberek önzők, pénzsóvárak, dicsekvők, gőgösek, istenkáromlók... jóra nem hajlandók” (2Tim 3) lesznek! Nem úgy van-e ma is, mint Noé napjaiban: megsokasult az ember gonoszsága a földön, és „szívének minden szándéka és gondolata szüntelenül csak gonosz”? (lMóz 6,5) A Bírák könyvének korától háromezer éves szakadék választ el bennünket, de ha alaposabban odafigyelünk, ez a szakadék egyre szűkülni látszik. Látjuk, hogy „mindenki azt csinálta, ami jónak látszott szemei előtt” (Bír 21,25). Hát nem ez jellemző napjainkra is? Korunk embere szintén azt cselekszi, amit jónak lát. Még Isten népe is halálos konfliktusba keveredik korszakunk szellemi ismereteivel, bűneivel, az erkölcsi relativizmussal, a szexuális „szabadsággal", a vallási anarchiával. Nem véletlenül figyelmeztet bennünket Pál apostol, amikor azt írja: „Mindez példává lett a számunkra, hogy ne kívánjunk gonosz dolgokat...” (lKor 10,6) Korunk megérett a nagy eltévelyítésre; a sátán megcsal és becsap mindenkit, akit lehet. De Isten figyelmeztet bennünket az iraki háborún (Babilon bukásán), természeti csapásokon, gyűlölködő szavakon keresztül. Amire pedig figyelmeztetik az embert - és nem is akárki teszi ezt arra jó! teszi, ha figyel is. Szívós László Zsinati ülésszak előtt Három zsinati bizottság ülésezett az elmúlt hetekben, hogy előkészítse a következő ülésszakon megtárgyalandó témákat. A jogi bizottság az új intézményi törvény általános részét, az ideiglenes munkajogi bizottság pedig a lelkészek szolgálati jogviszonyával kapcsolatos törvénytervezetet terjeszti elő. Ezekről a témákról általános vitát fog folytatni a zsinat. Az egyházi szolgálat bizottsága viszont olyan törvénymódosítást készített elő, amelyről akár végső döntés is születhet. A javaslat elfogadása esetén megalakítható lesz a tervezett lelkésztovábbképző intézet, illetve lehetővé válik - liturgikus öltözetet is viselő - diakónusok szolgálatba állítása. A zsinat elnöksége február 6-án tartott ülésén a fentiek alapján összeállította a következő ülésszak programját. Az eszmecserére február 21 -én, szombaton 9.45-kor kerül sor a fasori gimnázium dísztermében. Mindenkit, aki fontosnak tartja a fentiekben jelzett ügyeket, és érdeklődik az egyházunkban folyó törvényalkotó munka iránt, szeretettel hív a zsinat elnöksége, (ia) Gondolatok a könyvtárban Gémes István Hungari et Transylvani című kötetének bemutatójáról Az elmúlt héten igényes tudományos munkával örvendeztette meg a régmúlt korok iránt érdeklődőket a Luther Kiadó. A „Hungari et Transylvani. Kárpát-medencei egyetemjárók Tübingenben (1523-1918)” címmel megjelent kötetet az ELTE Egyetemi Könyvtárában ismertette dr. Szögi László, az intézmény igazgatója. A szerzőt, Gémes István stuttgarti lelkészt dr. Hafenscher Károly nyugalmazott teológiai tanár mutatta be. „Félek, barátságunk elfogódottá tesz, csaknem egyoldalúvá. Mégis, ha csupa jót mondok, az nem barátságunknak köszönhető, hanem a szerző munkájának” - mondta Gémes Istvánról szólva id. Hafenscher Károly, aki egyúttal szorgalmas, tehetséges, több nyelvet beszélő tudós emberként jellemezte a régi barátot, szolgatársat. Dr. Szögi László kijelentette, hogy a csaknem négyszáz esztendőt felölelő kötet művelődés- és kultúrtörténeti érték. Az ELTE Egyetemi Könyvtárának igazgatója a továbbiakban hangsúlyozta, hogy Gémes István alapos, eddig ismeretlen forrásokat is felhasználó munkája nemcsak a további kutatásokat segíti, hanem egyúttal azt is igazolja, hogy hazánk nem mostantól válik Európa részévé, hanem már 1100 esztendeje az. A Kárpát-medencéből Tübingenbe érkező magyar diákok - de más külhoni egyetemek polgárai is - ösztöndíjas idejük leteltével szinte mindannyian visszatértek hazájukba. Úgy érezték: erkölcsi kötelességük a megszerzett tudás átadása, hogy ezáltal szűkebb pátriájuk szellemi életét gazdagítsák. Ezt teszi Gémes István is, aki a könyvbemutató végeztével fontos munkájáról szerényen csak így nyilatkozott: „Nem értékelek, mindössze hosszú évek gondos kutatómunkájának eredményeként egy forrásmunkát adok közre.” A kötet - 950 forintos áron - megvásárolható az Üllői úti evangélikus könyvesboltban. G. Zs. (Gémes Istvánnal interjúnk a 3. oldalon) t v Barta Imre felvétele
