Evangélikus Élet, 2004 (69. évfolyam, 1-52. szám)
2004-02-08 / 6. szám
10. oldal - 2004. FEBRUÁR 8. Evangélikus Élet Hazafias versek szavalóinak versenye Orosházán A magyar kultúra napjának megünneplése már országszerte hagyománnyá vált, így az orosházi evangélikus iskolában is minden évben megemlékeznek róla. Az intézmény humán munkaközössége 2002-ben határozta el, hogy a Himnusz születésének 180. évfordulója alkalmából szavalóversenyt hirdet, melyen a jelentkezőknek legnevesebb nemzeti költeményeinket kell bemutatniuk. A kezdeményezés nyomán január 23-án már második alkalommal rendezték meg a Kölcsey versmondó versenyt, amelyen az orosháziak mellett nagyszénási és pusztaföldvári versenyzők is részt vettek, sőt a megmérettetésre az ország evangélikus iskoláiból is számos szavaló jelentkezett. A versenyen 22 tanulóval összesen 15 oktatási intézmény képviseltette magát. A megnyitó izgatott, ám felemelő percei után két zsűri előtt zajlott a verseny. A 7-8. osztályosok produkcióit Lázárné Bozó Klára, Lukovicsné Ramasz Edit és Vetésiné Petrányi Erzsébet értékelte, a középiskolások megmérettetésénél pedig Brachna Judit, az iskola igazgatótanácsának tagja, illetve Hesz Erzsébet és Jancsó Kálmánná, az Evangélikus Pedagógiai Központ szakértői vállalták a zsűrizést. A 7-8. osztályosok között első helyezést ért el Kovács Nóra, az orosházi Vörösmarty Mihály Általános Iskola tanulója (felkészítő tanára dr. Zilahi Lajos- né). Második lett Nagy Fanni, a győri Péterfy Sándor Evangélikus Oktatási Központ diákja (felkészítő tanára Mon- tovayné Kruppa Ildikó), a harmadik helyen pedig Csizmadia Kristóf, az Orosházi Evangélikus Általános Iskola és Gimnázium tanulója végzett (felkészítő tanára Nagy Sándor né). A 9-10. osztályosok között első helyezett lett Major Krisztina (győri Péterfy Sándor Evangélikus Oktatási Központ; felkészítő tanár: Önné Kazsóki Judit). Ebben a kategóriában a zsűri két második helyezést osztott ki: Perényi Helgának (nyíregyházi Evangélikus Kossuth Lajos Gimnázium; felkészítő tanár: Kisné Tamás Melinda), illetve Fejes Anikónak (orosházi Táncsics Mihály Gimnázium és Szakközépiskola; felkészítő tanár: Sülé Margit). A 11-12. osztályosok kategóriájában első helyezést ért el Bors Anikó (soproni Berzsenyi Dániel Evangélikus Gimnázium; felkészítő tanár: Bernáth Csaba), a második helyen pedig Lő- rincz Leilla (Orosházi Evangélikus Általános Iskola és Gimnázium; felkészítő tanár: Fülöp Béla) végzett. A legnagyobbak között két harmadik helyezést osztott ki a zsűri: Franczia Dánielnek (győri Péterfy Sándor Evangélikus Oktatási Központ; felkészítő tanár: Dunst Eszter) és Fábián Katalinnak (Budapest-Fasori Evangélikus Gimnázium; felkészítő tanár: Kliment Zsuzsanna). A díjazottak jutalomkönyveinek megvásárlásában az Orosházi Evangélikus Egyházközség segítette a rendező iskolát. A különdíjakat az Evangélikus Pedagógiai Központ, Orosháza Város Önkormányzata, a Justh Zsigmond Városi Könyvtár, a Tehetséges Fiatalokért Alapítvány, továbbá Gonda Géza és Fülöp Béla tanár ajánlotta fel. A versenyzőknek ebben az esztendőben két költeménnyel kellett készülniük: kötelezőként Vörösmarty Mihály Szózat című versét kellett előadniuk, szabadon választottként pedig egy olyan, magyarságtudatot hordozó müvet, amelyet vagy Kölcsey kortársa, vagy határon túli magyar költő írt. A versenyt kétéves váltásban tervezik megrendezni. Akkor - a tavalyi évhez hasonlóan - újra a Himnusz lesz a kötelező vers, hogy ne feledjük el legszebb, legnemesebb kérésünket a magyar kultúra napján: „Isten, áldd meg a magyart...” Kilián Szilvia Csizmadia Kristófnak gratulál Ribár János esperes ISTENTISZTELETI REND Budapesten, 2004. február 8. 1., Bécsi kapu tér de. 9. (úrv.) Bence Imre; de. 10. (német) Andreas Wellmer; de. 11. (úrv.) Bencéné Szabó Márta; du. 6. Bence Imre; II., Hűvösvölgyi út 193., Fébé de. 10. Veperdi Zoltán; 11., Modori u. 6. de. fél 11. Sztojanovics András; Pesthidegkút, II., Ördögárok u. 9. de. fél 10. Fodor Viktor; Csillag- hegy-Békásmegyer, III., Mező u. 12. de. 10. Görög Tibor; Óbuda, III., Dévai Bíró M. tér de. 10. (úrv.) Bálintné Varsányi Vilma; Újpest, IV., Lebstück M. u. 36-38. de. 10. Solymár Péter Tamás; V., Deák tér 4. de. 9. (úrv.) Cselovszky Ferenc; de. 11. (úrv., kantátazenés) Gerőfi Gyuláné; du. 5. szeretetvendégség; VII., Városligeti fasor 17. de 11. (úrv.) Szirmai Zoltán; Vili., Üllői út 24. de. fél II. Kertész Géza; Vili., Rákóczi út 57/a de. 10. (szlovák) Szpisák Attila; VIII., Karácsony S. u. 31-33. de. 9. Kertész Géza; Vili., Vajda P. u. 33. de. 9. Smidéliusz András; IX., Gát utcai római katolikus templom de. 11. Szabó Julianna; Kőbánya, X., Kápolna u. 14. de. fél II. (úrv.) Smidéliusz András; Kerepesi út 69. de. 8. Tamásy Tamás; Kelenföld, XI., Bocskai út 10. de. 8. (úrv.) Schulek Mátyás; de. 11. (úrv.) Schulek Mátyás; du. 6. Blázy Árpád; XI., Németvölgyi út 138. de. 9. Blázy Árpád; XI., Magyar tudósok krt. 3. (Egyetemi Lelkészség) du. 6. (úrv.) Lénárt Viktor; Budagyöngye, XII., Szilágyi E. fasor 24. de. 9. Keczkó Szilvia; Budahegyvidék, XII., Kék Golyó u. 17. de. 10. Keczkó Pál; du. 6. (zenés áhítat) Bácskai Károly; XIII., Kassák Lajos u. 22. de. 10. Kendeh György; XIII., Frangepán u. 43. de. fél 9. Kendeh György; Zugló, XIV, Lőcsei út 32. de. 11. (úrv.) Tamásy Tamás; Gyarmat u. 14. de. fél 10. Tamásy Tamás; Pestújhely, XV, Templom tér de. 10. Kendeh K. Péter; Rákospalota, XV, Juhos utca 28. (kistemplom) de. 10. Bátovszky Gábor; Rákosszentmihály, XVI., Hősök tere 11. de. 10. (családi) Bujuszné Orodán Krisztina; Cinkota, XVI., Batthyány I. u. de. fél 11. Blatniczky János; Mátyásföld, XVI., Prodánt u. 24. de. 9. Blatniczky János; Rákoscsaba, XVII. , Péceli út 146. de. 9. Kosa László; Rákoskeresztúr, XVII., Pesti út 111. de. fél 11. Eszlényi Ákos; Rákosliget, XVII., Gőzön Gy. u. de. 11. Kosa László; Pestszentlőrinc, XVIII. , Kossuth tér 3. de. 10. Győri Gábor - Korányi András; Pestszentimre, XVIII., Rákóczi út 83. (ref. templom) de. 8. Győri Gábor; Kispest, XIX., Templom tér 1. de. 10. Széli Bulcsú; XIX., Hungária út 37. de. 8. Széli Bulcsú; Pesterzsébet, XX., Ady E. u. 89. de. 10. Győri János Sámuel; Csepel, XXL, Deák tér de. fél 11. Zólyomi Mátyás; Budafok, XXII., Játék u. 16. de. 10. Solymár Gábor; Budaörs, Szabadság út 75. de. 10. Endreffy Géza. HETVENED VASÁRNAPJÁN a liturgikus szín: zöld. A vasárnap lekciója: Mt 20,1-16; az igehirdetés alapigéje: Ézs 1,12-17. HETI ÉNEKEK: 320, 363. Összeállította: Tóth-Szöllős Mihály AMERIKAI KALEIDOSZKÓP 2. A titokzatos Pietro Amint lapunk előző számában már beszámoltam róla, az Amerikai Lutheránus Egyház (ELCA) vendégeként tavaly szeptembertől három hónapot tölthettem az Egyesült Államokban, hogy disszertációmhoz anyagot gyűjtsék. Az ELCA Központi Levéltárában - amely Chicago egyik külvárosában található - szeptember 9-én kezdtem meg kutatómunkámat. Mivel az egyetemen lévő lakásom kétórányira volt a levéltártól, így napi négy órát utaztam, nyolc órában pedig a kutatásaimat végeztem. Ez azt jelentette, hogy egy hónapon keresztül heti öt napon át reggel fél héttől - a napi csúcsforgalomtól függően - este nyolc óráig voltam távol. A munkahelyhez vezető út utolsó kilométereit a levéltár igazgatójának, Elisabeth Wittmannak a kocsijával tettük meg. Mind ő, mind pedig nemzetközi munkatársi gárdája (afroamerikai, svéd, amerikai, etióp lutheránusok) nagy szeretettel fogadtak engem. Elmesélték, hogy néhány évvel ezelőtt költöztek új helyükre, amely a munkatársaknak és a kutatóknak egyaránt rendkívül kedvező körülményeket biztosít. A hatalmas, tágas helyiségek, a kiválóan felszerelt kutatószobák, a modern, világos raktárak, a szépen berendezett konyha és fürdőszoba a 21. századhoz méltó külső és belső feltételeket teremtenek a munkához. Tágabb kutatási témámnak megfelelően a Magyarországi Evangélikus Egyház II. világháború utáni történetére, valamint külföldi kapcsolataira utaló anyagokat kerestem. Szűkebb kutatási témám, disszertációm címét (Ordass Lajos második, „aktív"püspöksége. A Magyarországi Evangélikus Egyház története 1956-58 között) szem előtt tartva pedig annak szenteltem figyelmet, hogy egy másfél évig tartó, de rendkívül izgalmas korszak magyarországi eseményeinek milyen nyomai vannak az Egyesült Államokban. Az egy hónap alatt két levéltári fondba tudtam részletesebben betekinteni. Az egyik a Nemzeti Lutheránus Tanács (NLC), a másik pedig az Amerikai Egyesült Lutheránus Egyház (ULCA) anyaga volt. Az általam szem előtt tartott időhatárokon kicsit túllépve azt is megállapíthattam, hogy az egyházunkra vonatkozó legrégebbi dokumentumokat egy, a 20. század első harmadában id. dr. Prőhle Károlytól származó, a párizsi Lutheránus Világkonferencia számára készített ismertetés (a trianoni katasztrófának a magyar evangélikusokat érintő következményeit is feltáró anyag), valamint a II. világháború befejeződése után egyházunk első külföldi látogatójának, Stewart W. Hermannak a hivatalos jelentése képviselte. Az ELCA-nak készített angol nyelvű jelentésemben ezekről az anyagokról a következőt írtam: „Mindkettő azt sugallja, hogy a Magyarországi Evangélikus Egyháznak szüksége van a szerencsésebb történelmű lutheránus egyházak és világszervezetek segítségére.” Kutatási témám szemszögéből a legizgalmasabbak azok az anyagok voltak, amelyek az 1948 és 1950, illetve az 1956 és 1958 közötti időszakból származnak. Ezek a dokumentumok azt tükrözik, hogy milyen nagy volt az amerikai lutheranizmus, a Lutheránus Világszövetség (LVSZ) és az Egyházak Világtanácsa (EVT) érdeklődése az egyházunkban akkoriban zajló események iránt. Ez az érdeklődés egyszerre irányult egy személyre - Ordass Lajosra - és az egész egyházra. Az 1948-1950-es és az 1956-1958-as periódus a II. világháború utáni magyar evangélikus egyháztörténet legizgalmasabb és egyben legkriti- kusabbnak számító időszakát foglalja magába. Ebben az időben ugyanis Jézus Krisztus Magyarországi Evangélikus Egyháza harcban állt a baloldali diktatúrával és az azt „belülről” markánsabban vagy „rejtett módon” támogató egyházi erőkkel. Ordass Lajos személye, működése és sorsa ennek a harcnak az 1948-as „külső vereségét”, majd 1956-ban a „győzelmét”, 1958-ban viszont az „újabb vereségét” jelképezte. Az amerikai evangélikus levéltárban talált anyagok hol szinkronban voltak a magyarországi állami és egyházi levéltárakban talált eddigi anyagokkal, hol ellentmondtak nekik, hol pedig alapvetően újat hoztak azokhoz képest. Megtaláltam Ordass Lajos későbbi feljegyzéseinek - az úgynevezett Lila könyveknek - az angol nyelvű „ősanyagait”, illetve Vájt a Vilmos angol nyelvű naplórészleteit. Ez utóbbiak között egy igen értékes dokumentum is van: Ordass Lajosnak az Állami Egyházügyi Hivatalban tett utolsó látogatásáról szóló angol nyelvű tudósítás. (Az 1958. januári látogatást követő napon már a tudatos leszámolás szándékával indult meg a támadás Ordass személye és irányvonala ellen.) Az igazi szenzációt azonban az úgynevezett Pi- etro-anyagok jelentették számomra. Az NLC-le- véltárban adatokat találtam arra nézve, hogy Ordass Lajos az 50-es évek elején - tehát börtönből történő szabadulása és teljes belső, egyházi emigrációja alatt - az élére állt egy, az akkori idők politikai és egyházpolitikai üldözöttjeit segítő mozgalomnak. Ezek az emberek a LVSZ-től és egyéb csatornákon keresztül jövő pénzekből segítették a deportáltakat, a kitelepítetteket és azok családtagjait. Ennek a munkatársi gárdának a vezetője és felügyelője Ordass Lajos püspök volt - Pietro álnéven. Tehát a „valutázás” miatt börtönbüntetésre ítélt, majd sálakat kötő, művirágot készítő, rendkívül rossz anyagi körülmények között élő Ordass törődött a hozzá hasonló sorsú és még nagyobb nyomorban élő emberekkel. A külfölddel - Pietro nevében - kapcsolatot tartó és így jelentkező személyek magukkal vitték az Ordass eredeti kézírását vagy annak másolatát tartalmazó rövid levelet. Az eredeti kézírás 2Kor 1,3-7 igéit tartalmazta. Aki ezzel jelent meg az LVSZ genfi központjában vagy Amerikában, az számíthatott a bizalomra és segítségre. Engem egyháztörténészként arra figyelmeztettek a Pietro- anyagok, hogy az egyház sem mindig olyan, mint amilyennek mi látjuk. Nemcsak a Deus absconditusszal (azaz a rejtőzködő Istennel) és a Deus revelatusszal (a Jézus Krisztusban kinyilatkoztatott Istennel) szabad és kell számolnunk, hanem az eccle- sia visibilisszel (a látható egyházzal) és az ecclesia invisibilis- szel (az elrejtett egyházzal) is. Ráadásul az egyháztörténelemnek „a látható egyház ma még láthatatlan, ismeretlen részeit” is szakadatlanul kutatnia kell. A két egyháztörténet együtt, egyszerre forrása az örök bűnbánatnak és a földi és égi reménynek! Böröcz Enikő £>í.tb‘atíA b(_ Ült. Cjoct UajuX ISUA fUttiÜL 3 E.í*-C*a tJfariijt t Ta«vi.rt c% f-WiAulti Cwaií c^ocl ts\ asm- un-^scnb. Ht ctr*Mj£r<t'=> ccta ive üsuunMi djJjtLctiaw ic> be GJbív to cűvwicrífc «Aa őse oaa^ hL^cX fffc tvOM CcrivGtrít voímLov vöt öiusrúLows out tO^u-rtuL ^ ^Llt- R'tv'zi (SUA iAiUí, Ojj -vew fer* CATitt ,*3ö afc»o Lítritt vöt \cJZx tíUrí AúiL 1% üPMiertt &VCÉ ÍJ vöt buLvtt U^&ŐJcícr^, v1» i0t ''tutu ccsvvvicrtt UA-ut ;*oiv5EJtúriAi űaaa ii ot "Ctctcot Oíwiicnt, tt ion --ysun cuwifcnt — -vtt iifJU.-joy at^MÁ-tt voAW. 'putí.'iM.’Pdy 'Vju'tv Ujv-Uisíl. VGl blvuvv*. bM.yu-léwfb Ujt Ui-Sű VwiAjuNt- DuutX csűrt fcvcrpt Jvrí 'tfru. íi ; firt vöt i-OS\\S\JJS ÜZa 'VJCTm- tót- L-X-í -"“A Jtít t 'Aí 1 ;/VV , bo rt’ -V CtSt C*Jb»D hAivfÜíb VM.K.L UT-wfUiF. ff. CíSTiv/Oevötvib K ■■ h->. Február 2. A SZERZETESEK VILÁGNAPJA - 1997 óta ezen a napon a katolikus egyház azt a mintegy egymillió férfit és nőt ünnepli, akik a világon szerzetesként élik életüket. II. János Pál pápa nyilvánította február 2-át a szerzetesek világnapjává. Magyarországon 60 női és 28 férfi szerzetesrend, valamint négy katolikus társulás működik. A szerzetesek - a 2001-es kimutatás szerint - 13 óvodát, 22 általános iskolát, 34 gimnáziumot, 12 szakképzési intézményt, négy művészetoktatási iskolát és 29 kollégiumot tartanak fenn. Napjainkban Magyarországon körülbelül négyszer any- nyi a női szerzetes, mint a férfi. Február 2. A VIZES ÉLŐHELYEK VILÁGNAPJA - 1971. február 2-án az iráni Ramsar városában fogadták el FEBRUÁRI VILÁGNAPOK az ún. Ramsari egyezményt, amelyben a biológiai sokféleség megőrzése érdekében a kormányok felelősséget vállaltak a vizes élőhelyek védelméért. Az egyezmény az évezred végére már a vizes területek általános védelmére irányuló világkonvencióvá bővült. Magyarország 1979-ben írta alá a dokumentumot, s tájain azóta huszonhárom különösen védett területet jelöltek ki (köztük a Fertő tavat, a Balatont, a velencei madárrezervátumot, a kiskunsági szikes tavakat, a Hortobágy egyes részeit, a tatai Öreg-tavat). Február 4. RÁKELLENES VILÁGNAP - 2000 februárjában Párizsban tartották az első rákellenes világkongresszust. A résztvevők február 4-én dokumentumot írtak alá, amely világméretű összefogásra szólít fel a gyakran halálos kór ellen. Ennek emlékére a kongresszus február 4-ét a rák világnapjává nyilvánította. A rák megnevezés gyűjtőfogalom: több száz különböző szövettani típusú, különböző biológiai viselkedésű és különféle szervekre lokalizálódó megbetegedést jelöl. Február 11. A BETEGEK VILÁGNAPJA - 1993 óta II. János Pál pápa kezdeményezésére február 11-e a betegek világnapja annak emlékére, hogy Lourdes-ban 1858-ban e napon Szűz Mária állítólag megjelent Bernadette Soubirous 14 éves francia leánynak. A világnap célja, hogy „Isten egész népe kellő figyelmet szenteljen a betegnek, illetve segítse elő a szenvedés megértését”. (MTI)