Evangélikus Élet, 2004 (69. évfolyam, 1-52. szám)
2004-12-05 / 49. szám
2004. DECEMBER 3.-11. oldal Evangélikus Élet Egyház |^ és Világháló Rovatgazda : Felkészülés az új informatikai érettségire Babics Csaba és Bogdányi Gábor Már csak fél év van hátra, és a középiskolákban elkezdődik az eddigitől teljesen eltérő logikájú érettségi, mely egyben a felsőoktatási intézmények felvételi vizsgája is lesz. Érdemes tehát szólni arról, hogy az érettségi előtt állóknak mit is kell tenniük, milyen tárgyakat kell választaniuk, illetve hogy egyáltalán hogyan is zajlik majd az érettségi, és hogy a felkészülésben mire kell helyezni a hangsúlyt. S hogy miért foglalkozunk rovatunkban mindezzel? Azért, mert az informatika tantárgyban ez lesz az első év, amikor a vizsgázóknak egységes, központi követelmények szerint kell számot adniuk tudásukról. A tanárok felkészítésében közösen tevékenykedik a három történelmi keresztény felekezet oktatási szakszolgálata. Lehetséges, hogy a tanárok egy része számára az új, kétszintű érettségi rendszere nem rokonszenves. Mivel azonban bevezetése eldöntött tény, most már minden tanárnak az a feladata, hogy jól felkészüljön az új vizsgára, és tanítványait is felkészítse. így foglalható össze Bajzák M. Eszter nővérnek, a Katolikus Pedagógiai Szervezési és Továbbképzési Intézet (betűszóval KPSZT1) vezetőjének a bevezetője, amely szeptember elején az informatikatanárok felkészítő tanfolyamán hangzott el. Már az esemény helyszíne is szimbolikus volt: az intézet épülete a Városligeti fasorban található, a Budapest-Fasori Evangélikus Gimnázium közelében. A képzés elindítása a református, katolikus és evangélikus pedagógiai szakszolgálat közös munkálkodásának köszönhető. Fontos megemlíteni, hogy az informatika mellett az érettségi tárgyak közül még kilencből folyik ilyen jellegű, közös felkészítés. Az informatikaérettségire való felkészülés első állomása ez év februárjában Pilisborosjenőn volt. Itt harminc informatikatanár egy hatvanórás tanfolyamon vehetett részt, amely az érettségi részleteibe avatta be őket. A tanfolyamon való részvételre pályázni kellett; egyházunk informatikatanárai közül Harasztos Barnabás Deák téri gimnáziumi tanárnak, illetve e cikk írójának nyílt lehetősége a részvételre. Már ezen az alkalmon sikerült összeismerkednünk az egyházi iskolákban tanító kollégákkal; mellém az elején Farkasfalvy Judit, a Patrona Hungáriáé katolikus gimnázium tanára került „padszomszédnak”, aki most az informatikai képzés vezetője. Azt hiszem, a tanfolyamon jelen lévő tanárok nem csupán felkészültek arra, hogy a diákjaik mellett később a tanár szaktársakat is tanítsák, hanem egy kissé az informatikaérettségi lebonyolítását is befolyásolhatták, hiszen azokkal tudtak beszélgetni, akik a lebonyolítás kidolgozásában segítették a minisztériumot. (Azt is meg kell említenem, hogy kollégái kiképzésére harminc tanár jogosult az országban.) Ezt követően májusban a tanfolyamot elvégzett, egyházi iskolában tanító tanárokat hívta meg egyeztetésre a KPSZTI, hogy ősztől elindulhassanak a tanártársakat felkészítő tanfolyamok. Végezetül eljött a szeptember, amikor már a megszerzett tudást és tapasztalatokat adhattuk át kollégáinknak. Miért is fontos ez a továbbképzés? Mint már említettem, informatikából eddig nem volt egységes követelmény- rendszer, amelynek alapján a diákoknak számot kellett volna adniuk tudásukról, ráadásul arra sem alakult ki gyakorlat, hogy milyen legyen a számonkérés módszere: gyakorlati, tehát számítógép előtti feladatok megoldása, elméleti, esetleg írásbeli, netalán ezek valamilyen kombinációja? 2005 májusától viszont egységes követelményrendszer írja elő a tananyagot, amelyet az érettségizőknek tudniuk kell. A leírás az érettségi menetére is kiterjed: a vizsga egy háromórás gyakorlati vizsgarésszel kezdődik — ezen az összpontszám 80%-át érheti el a vizsgázó -, majd a szóbeli vizsgák idején a kötelező vizsgatárgyak mellett informatikából is vizsgázni kell. A rendelet még a gyakorlati, illetve a szóbeli vizsgarész részleteit is szabályozza, és arról is szól, hogy az informatika területei milyen súllyal szerepeljenek. Ha ennyire részletes a jogszabály, miért is kell felkészíteni a kollégákat? Nos azért, mert a mindennapi gyakorlatban számos probléma adódhat, számos kérdés felmerülhet. Néhány közülük példaként: milyen mélységig kell alkalmazni az egyes fogásokat a feladatokban? Mennyire kell a vizsgázóknak a más tárgyakban megszerzett ismereteikre építeniük? Hogyan kell a szóbeli egyes részeit pontozni? A tapasztalat azt mutatja, hogy a feladatok helyes megfogalmazásával, a pontozási útmutatóval is lehetnek gondok. A tanfolyam résztvevőinek ezért meg kell alkotniuk egy feladatot pontozási útmutatóval együtt.. A legnagyobb eltérés a szóbelik pontozásában volt tapasztalható. A próbaszóbeliken itt akár tíz pont eltérés is volt két kolléga értékelése között, amely tetemes, hiszen a vizsgára összesen harminc pontot lehet adni. A tanárokat meg kell tanítani a szóbeliztetésre: ezentúl nem csupán a vizsgázó tárgyi tudása számít az értékeléskor, hanem az előadás módja, felépí- tettsége is. A diákokat ugyancsak meg kell tanítani: a tananyag mellett a retorikai eszközöket is el kell sajátítaniuk. Nemcsak az érettségiztető tanároknak kell ismerniük az új érettségit, hanem általános iskolában tanító kollégáinknak is, mert az informatikatanítás már ötödikben elkezdődik. A KPSZTI munkatársai minden elismerést megérdemelnek a képzés megszervezéséért. Minden segédanyag a résztvevők rendelkezésére állt, és a tanfolyamokat tartó kollégák - a három történelmi felekezet iskoláinak öt tanára - mindent megtettek, hogy a képzés a lehető legszínvonalasabb legyen. Természetesen az első tanfolyamot több is követi majd, hogy tanár kollégáink közül minél többen pontos képet kapjanak az új vizsgarendszerről. Egy azonban biztos: ebben a tanévben a tanárok is mindannyian kapnak egy láthatatlan bizonyítványt - annak alapján, hogy milyen sikerrel érettségiznek tanítványaik. Babics Csaba Evangélikus botanikusra emlékeztek A százötven éve Mosonmagyaróváron született evangélikus botanikusra, a növényi szövettenyésztés elméletének megalapozójára, Haberlandt Gottlieb- ra emlékeztek a Lajta-parti városban. Az emlékülésre a Nyugat-Magyarországi Egyetem Mezőgazdaság- és Élelmiszertudományi Kara és a Mosonmagyaróvári Városvédő Egyesület szervezésében került sor. A világhírnévre szert tevő tudós édesapja, Haberlandt Frigyes maga is kitűnő professzora volt a mosonmagyaróvári egyetemnek. Amikor a Haberlandt család elhagyta Mosonmagyaróvárt, és Ausztriába települt, Gottlieb épp betöltötte a tizenötödik életévét. Felsőfokú tanulmányait Bécsben végezte, majd doktori címét megszerezve a grazi egyetem tanára és az ottani botanikuskert alapitó igazgatójá lett. Tudományos munkásságának elismeréseként később meghívást kapott a berlini Humboldt Egyetemre, ahol 1902-ben kidolgozta a növényi sejtek izolált, „in vitro” körülmények között történő tenyésztésének elméleti alapjait; így vele kezdődik a növényi szövettenyésztés története. Tudományos eredményei alapján 1907-ben a Berlini Akadémia rendes, majd a londoni Linné Társaság külső, az Edinburghi Botanikai Társaság pedig tiszteletbeli tagjává választotta. Haberlandt Gottlieb 1945-ben Berlinben hunyt el. Emlékfákat ültettek Az Ózdi Kohászati Üzemek Folyamatos Acélöntő Művében 1990. március 3-án üzemi baleset - robbanás - történt, melynek következtében tizenhárom dolgozó vesztette életét. A tragédia áldozatainak emlékére az ősz folyamán fákat ültettek az ózdi Ifjúsági park szomszédságában, a Béke-telepen. A tizenhárom hársfa elültetése után a történelmi egyházak lelkipásztorai imát mondtak az elhunytakért. Az evangélikus egyházközség nevében Tóth Melinda lelkész szólt. A város önkormányzata március 3-át városi emléknappá nyilvánította. A megemlékezésre 2005-ben kerül sor először. Kerékgyártó Mihály A Mosonmagyaróvári Városvédő Egyesület kezdeményezésére a város, az egyetem és az evangélikus gyülekezet közös akaratával a tudós botanikus halálának ötvenedik évfordulóján emlékbizottság alakult azzal a céllal, hogy tiszteletére szobrot állítsanak, és a kerek évfordulók alkalmával emlékülést, illetve tudományos tanácskozást rendezzenek. A mostani évfordulóra szervezett ülésen a tudósról dr. Molnár Zoltán egyetemi docens, a város szülöttéről dr. Nagy Györgyné, a Haberlandt-emlékbizottság tagja, a dédapáról pedig a Mosonmagyaróvárhoz közeli Hainburgban élő Yl- va Haberlandt emlékezett meg. Az előadások után emlékérmeket adtak át, végül a résztvevők megkoszorúzták az egyetem parkjában álló Haberlandt- szobrot. Az ünnepségen az evangélikus gyülekezet lelkésze imádkozott. K. M. Ahol az ünnep korábban kezdődik- újabb adventi napló Kodaikanalból November 4-e, csütörtök. Iskolánk néhány diákja az öregek otthonába megy, mások az árvaházba, egy harmadik csoport a helyi kórház gyerekosztályára látogat el. Karácsonyi dalokat énekelnek, rövid műsort adnak elő, ajándékkal lepik meg azokat, akik erre egyébként aligha számíthatnak, és együtt ünnepük a földre jövő istengyermeket. Karácsonykor Tamil Naduban, Indiában a rászorulókra, a szükségben levőkre különösen odafigyelnek. November 7-e, vasárnap. Az egyik ifjúsági imacsoport (az úgynevezett Bar- nabás-kör) körbeállja az adventi koszorút, és meggyújtják az első két - a reményt és az örömöt jelképező - gyertyát. Itt, az iskolai gyülekezetben már várjuk Jézus születését, együtt ünnepeljük advent első és második vasárnapját. Mi már nem mosolygunk ezen, valahogy természetessé vált, hogy novemberben is lehet advent, novemberben is lehet karácsonyt ünnepelni. November 9-e, kedd. Reggel nem alszanak kilencig a diákok (mint egyébként tennék a tanári értekezletek miatt), hanem ünnepségre gyülekezik az iskola ap- raja-nagyja. Jézus születésének története hangzik el, tamil karácsonyi éneket hallunk, alsós diákok táncolnak, és boldog karácsonyt kívánnak mindenkinek. Az iskola lelkésze arról beszél, ami az ünnepet ünnepé teszi - nemcsak november 9-én, nemcsak december 25-én, hanem az év minden napján: Isten emberré lett. November 11-e, csütörtök. Az iskolában csak félnapos a tanítás, mivel Indiában ma van a hinduk egyik legnagyobb ünnepe, Diwali. Az ünnepségen hindi és tamil énekek zendülnek fel, lányok táncolnak. Elmesélik, hogy miért is ez a fények és az újrakezdés ünnepe: most emlékeznek Rama hercegnek a száműzetéséből való visszatérésére, a gonosz felett aratott győzelmére. Egy hindu diákunk szerint az ünnep elsősorban közösségi esemény: a közös összejövetel, az együttlét, az új évkezdés ünnepe. A lelkész pedig arról beszél, hogy mindannyian legyünk világító oszlopok, fények mások számára. Ezután ünnepi ebéd kezdődik, a felső tagozatosok (7-8. osztályosok) és a gimnazisták pedig visszatérnek tankönyveik mellé, hiszen számukra megkezdődött a vizsgaidő- szak. Estére indiai barátainkhoz megyünk vacsorára, akikkel szokás szerint együtt gyújtjuk meg a csillagszórókat, a gyertyákat, és kisebb tűzijátékkal adjuk hírül, hogy jobb fényben élni, mint sötétségben. És persze örülünk, hogy végre sikerült egy olyan estét találni, amikor mindannyian ráérünk, és együtt beszélgethetünk. November 13-a, szombat. Könnyed karácsonyi bankettre érkezünk. Az összejövetel alkalmat ad a fellélegzésre így a tanév vége felé. A pulyka (!) áfonyamártással, illetve a tanárok által előadott színvonalas program valóban segít egy kicsit elfelejtenünk a vizsgák és a tanévzárás okozta stresszt. November 14-e, vasárnap. Advent második vasárnapját ünnepeljük a gyülekezetben; immár a békét és a szeretetet jelképező gyertyát is meggyújtjuk. A lelkész arról beszél, hogy ha Isten szórakoztatni akarta volna a világot, akkor egy bohócot küldött volna. Ha a gazdaságban akart volna segíteni, akkor egy közgazdászt. Ha szörnyű betegségeket akart volna eltörölni, akkor egy orvost. De nem ezt tette, hanem Megváltót küldött. Mert bűnbocsánatot akart nekünk adni. November 15-e, hétfő. A ramadán vége. Hitüket gyakorló muzulmán diákjaink közül többen is böjtöltek egy hónapon át: korán keltek, hogy napfelkelte előtt elfogyaszthassák reggelijüket, és utána nem ettek egészen napnyugtáig. Ez az ő nagy böjti időszakuk, hitük egyik alappillére. Önmérsékletet gyakoroltak, szolidaritást vállaltak a koldusokkal, és igyekeztek több időt tölteni istenükkel. Ma azonban megünnepelik, hogy böjtjükben sikeresen kitartottak: Eid ünnepe ezt jelenti számukra. Mecsetbe mennek imádkozni, és igen finom falatokat fogyasztanak - immár napközben. November 19-e, péntek. A félévet záró ünnepségre megyünk, és el is búcsúzunk a diákoktól és néhány kollégától is, hiszen itt a téli szünidő. Mi magunk is elkezdünk csomagolni, hiszen szeretnénk még egy kicsit utazni Délkelet- Ázsiában; karácsonyra aztán visszatérünk Kodaikanalba, hogy megpihenve együtt ünnepelhessük a világ keresztényeivel Krisztus születését. November 21-e. vasárnap. Iskolánk karácsonyi ebédet rendez a „kisegítő” dolgozók (takarítók, szerelők, biztonsági őrök stb.) és családtagjaik részére. Ez azért nagy élmény számunkra, mert most mi - tanárok és diákok - szolgálunk fel nekik. Mindenki előtt van egy-egy banánlevél, erre rakjuk az indiai ünnepi ebéd fogásait: csirkés (rizses húshoz hasonló) biryanit, tojáscurryt, joghurtos-hagymás salátát, törhető indiai kenyeret, narancsot és az elmaradhatatlan bengáli édességet. Ez a harmadik - s talán utolsó - ad- ventünk ebben a nemzetközi iskolában. Ünnepi kavalkádunk után minden lecsendesedik. Indiában a boltok nincsenek kidíszítve, nem kínálnak különös árengedménnyel karácsonyi ajándékokat. Nincs a téli vásárban tolongó tömeg. A tévében sem csilingelnek a karácsonyi csengettyűk. A karácsony csendben, szinte észrevétlenül érkezik... December 24-e. péntek. Az angyal pedig ezt mondta a pásztoroknak: „Ne féljetek, mert íme, hirdetek nektek nagy örömet, amely az egész nép öröme lesz. ” (Lk 2, 10) A magyarországi testvérekkel együtt reméljük és kérjük, hogy a világon minél többen megértsék ennek az örömhírnek a lényegét: Isten emberré lett, a Megváltó megszületett! Ennek örülhetünk Kodaikanalban, Vasegersze- gen, Mezőberényben, Kőbányán és Sopronban egyaránt. Mesterházy Andrea és Balázs (Kodaikanal, India)
