Evangélikus Élet, 2004 (69. évfolyam, 1-52. szám)

2004-12-05 / 49. szám

2004. DECEMBER 3. - 9. oldal Evangélikus Élet Mikulás-morfondírozó Ez a Mikulás nekünk valahogy nem jön be. Tíz-egynéhány éve űzzük a szak­mát, de még sosem volt egy rendes, nyugis Mikulásunk. Most nem olyanok­ra gondolok, hogy elfelejtettem levenni a cégneves árcédulákat a sportszeletek­ről, és a nagylány köpés mosollyal mondta: nem is tudta, hogy a Mikulás is itt vásárol be a sarkon. Vagy olyanokra sem, hogy ötödikén este rohanhattam le az éjjel-nappaliba, mert a csomagolás­nál jutott eszünkbe, hogy a négy gye­reknek már nem elég a három zacskó. Tavaly még be lehetett tenni egy piros almát a kiságyba a csörgő mellé, de idén ez már nem menne át. Az olyan, komo­lyabb nehézségeket is megoldottuk - még egészen az elején történt ez mint amikor ködösítést nem tűrő kislányunk elzáratta az összes cipőt a szekrénybe, midőn mi épp a kifényesítést kezdtük volna erőltetni. Az ő ablakán senki ne akarjon bejönni... Arról már persze nem is beszélek, hogy a különféle Mi­kulás-ünnepségeken a megilletődött- ségtől rendre elfelejtik a megtanult mu­tatós darabokat, énekeket. Nem ez az én gondom. Nyilván mi sem igyekszünk eléggé. Az összes fontos, Mikulással kapcsola­tos tudnivalót az óvodában, iskolában tudják csak beszerezni a gyerekek. Hiá­ba kérdezgetnek, valahogy vonakodunk a válaszadással. Egyik este aztán, már úgy november vége felé egyikőjük - a morfondírozóbb, akiben csak késő esté­re érlelődnek meg a nagy kérdések, és ha az ember nem várja ki a pillanatot, akkor megint elszalaszt egy újabb nagy összefüggést - azt kérdezi, vagyis in­kább morfondírozza, hogy ugye, ha a Mikulás őt odakintről szüntelen nézi, vagyis ellenőrzi, hogy ő jó-e vagy sem... és ha a Mikulás azt akarja, hogy ő jó legyen, és finomságok formájában meg is jutalmazza az igyekezetét... ak­kor, ugye, jól érti - mármint ez a mor- fondírozós lány -, hogy a Mikulás maga az Úristen. Más nem lehet. Hogyan tudnánk zizegve, de nyugod­tan belopakodni a kifényesített cipők­höz, ha közben ilyen kérdéseken kell morfondíroznunk? Hogy is van ez? Ittzés Szilvia Előkészület az utolsó időkre „Az egyházi esztendő legutóbbi hetei­ben nagyon sokat gondolkodtam az utolsó időkről. Részben azért, mert az igehirdetések üzenete is ez volt, rész­ben pedig azért, mert úgy vélem, hogy a végidők küszöbén állunk. Ez a sok háborúság, természeti katasztrófa meg az a tény, hogy az emberek érzel­mileg kihűltek: biztos jelek. Nagyon foglalkoztat magának az antikrisztus- nak a személye is. Rendkívül titokza­tos figura. Hallottam, sokan attól tar­tanak, hogy már meg is született. Le­het, hogy azoknak van igazuk, akik bombabiztos bunkereket építenek, és feltöltik hosszú szavatossági idejű élel­miszerekkel? Egyáltalán hogyan lehet erre testileg-lelkileg felkészülni?” Kedves György! „Azt a napot viszont, vagy azt az órát senki sem tudja, sem az angyalok az égben, sem a Fiú, hanem csak az Atya. Vigyázzatok, legyetek éb­ren, mert nem tudjátok, mikor jön el az az idő! ” - mondja Jézus (Mk 13,32-33). Ezért amikor természetes emberi kíván­csiságunkat szeretnénk kielégíteni a végidőkkel kapcsolatban, nem helyes ta­lálgatásokba bonyolódnunk. Emellett természetesen az éber felké­szüléshez hozzátartozik, hogy olvassuk a témában elérhető irodalmat, hogy a Szentírásból tudakozódjunk, és persze az is, hogy beszélgessünk róla. Beszélges­sünk róla, hiszen olyan sok babona, tév- tan, alaptalan félelem él az emberek szí­vében és gondolatai között az utolsó idő­ket illetően! Az egészen bizonyos, hogy sem a bombabiztos bunker, sem a szárí­tott élelmiszerek felhalmozása nem védi meg az életünket akkor, ha a nap elsötéte­dik, a hold nem fénylik, ha a csillagok le­hullanak az égről, és ha az egek „tartó­pillérei” megrendülnek. Lelki előkészü­letre van szükség! Aki hisz az utolsó idők közeledtében, annak számolnia kell az utolsó előttiekkel is! Hiszen az utolsó előttiekben, itt a földi életben dől el min­den. A halál is az utolsó előttiekhez tarto­zik. A végső valóság pedig a feltámadás. Az elalvás után következik a felébredés. A halál után a feltámadás. A feltámadás­sal pedig végbemegy a nagy szétválasz­tás: némelyek az örök életre, némelyek pedig az örök kárhozatra ébrednek fel. EvÉlet -LELKI SEGÉLY ROVATGAZDA: SZÓKÉNÉ BAKAY BEATRIX ■ ___■~a—_ i Vesz élyes dolog annyira belefeled­kezni az építkezésbe, házasodásba, evésbe és ivásba, hogy az ember ne szá­moljon a jézusi ígérettel: „Visszajövök.” Az Úr szavára és az idők jeleire figyelve okosan kell járni-kelni. Isten ebben a vi­lágban készítette el a kiengesztelést. Er­re a világra hozta el a teljes megváltást. Ezért kell nekünk ebben a világban, az utolsó dolgok most fennálló rendjében virrasztva, imádkozva készülődni. Tud­juk, hogy az Úr Jézus visszatér, azt azonban nem tudjuk, hogy mikor. Az új­jászületett hívőknek úgy jelenik majd meg, mint lelkűk vőlegénye (Jel 19,7-9). Eljön, hogy menyasszonyát, a hívők gyülekezetét magával vigye a mennyei dicsőségbe. Ezt az eseményt a Biblia elragadtatásnak nevezi (IThessz 4,16-17). Kétezer éve erre vár Jézus Krisztus gyülekezete. Ez azt jelenti, hogy az Úr nem a földön, hanem a leve­gőégben találkozik az övéivel, és senki sem kerül közülük ítéletre, hiszen Krisz­tus a Golgota keresztjén régen magára vette az ő ítéletüket. így hát közülük senkinek sem kell az antikrisztusi nyo­morúság félelmetes idejét átélnie, mert ezt az ítéletet Isten az istentelenség em­berein hajtja végre. Azokon, akik visszautasították a Megváltót, és az anti- krisztust választották helyette. Kedves levélíró testvéremet - min­den bizonnyal több olvasónkkal együtt - foglalkoztatja az antikrisztus szemé­lye. A szót leginkább ellen-Messiásnak lehetne fordítani. A bibliai prófécia szerint a sátán felkent csalója, aki az egész világ uralkodója lesz. Az egész lakott földet az uralma alá hajtja (Jel 13.7) . Ekkor a világtörténelem legbor­zalmasabb időszaka köszönt a földre. György említi a „szeretet meghidegülé- sét” és azt is, hogy úgy érzi, a háborúk, természeti csapások már ennek az idő­nek a kezdetére utalnak. Én úgy gondo­lom, hogy - bár ezek a jelek már az utolsó idők szülési fájdalmait jelzik - a kezdet még jó ideig eltarthat. Az, amit tapasztalunk, mintha csupán „a vajú­dás kínjainak a kezdete lenne" (Mt 24.8) . De maga a szülés még nem kez­dődött meg. Azért hasonlítja az Úr ezt a folyamatot a szülési fájdalmakhoz és a szüléshez, mert a végén megszületik majd az új világ: a messiási békebiro­dalom kora a földön. A nagy nyomorúság tetőpontjai az an­tikrisztusi idők lesznek, amelyek az Úr Jézus megjelenésével zárulnak. Csodá­latos lesz, amikor majd az egész terem­tett világban megvalósul a megváltás, azaz minden megszabadul a bűn átkától, és mivel a Békesség Fejedelme fog kor­mányozni, mindent betölt a békesség. Mígnem a sátán végső ítélete után Isten megteremti az új eget és az új földet. Ez a cél, ez a végső korszak. A Fiú az Atya lába alá helyezi az egész megváltott vi­lágot, és attól kezdve „maga a Fiú is aláveti magát annak, aki alávetett neki mindent, hogy Isten legyen minden min­denekben" (lKor 15,28). Kedves testvérem, György! Most két advent között élünk. Az Úr munkálko­dik, és közel van. Végül mindent befe­jez, amit elkezdett. Hogy személy sze­rint mindannyian célba érjünk vele, ah­hoz egy drága jelszóra van szükségünk Jézus nevében. Ismeri: a Biblia dióhéj­ban. Már kis hittanos korunk óta fújjuk: Jn 3,16! Keresse ki újra a Szentírásból, ízlelgesse, és tudni fogja az utat a cél fe­lé. Isten pedig felkészíti, és végezetül felékesíti lelkét az örök élet hervadhatat­lan koszorújával. Szókéné Bakay Beatrix Leveleiket „Lelki segély" jeligével várjuk szerkesztőségünk címére. Kérjük, jelezzék, hozzájárulnak-e ahhoz, hogy a levelükre adott válasz lapunkban is megjelenjen. Mosoly Hova ez a nagy sietség, egóm? Állj csak meg egy percre! Jó lenne, ha meghall­gatnál! Igen, fontos! Neked fontos! Lát­tam a Balatonon készült fényképsoroza­tot. Minden kockán rajta vagy. Belemo­solyogsz a lencsébe, mosolyogva nézed a furdőzőket, mosolyogva állsz egy cso­mó ember között, a felhőtlen kék ég alatt. Határozottan megszépíti a mosoly az amúgy sokszor fáradtnak tűnő arco­dat. Milyen kár, hogy olyankor csak rit­kán mosolyogsz, amikor nincs a közel­ben fényképezőgép... Jaj, már megint találva érzed magad? Hát hogyne tudnám, hogy szoktál te azért máskor is mosolyogni. Kedves, rit­kán látott barátokra, aranyos, pici babák­ra, a főnőkre, felettesekre, a másik nem egy-egy vonzó megjelenésű képviselőjé­re. Dehogyis állítom, hogy barátságtalan vagy társaságban, ünnepi összejövete­leken. Jó/elismerem, hogy olykor rámo­solyogsz a szomszédra is. Én csak azt mondtam, hogy amikor fényképeznek, nem vagy ugyanaz, mint amilyennek so­kan a hétköznapokban látnak. Tedd a szívedre a kezedet! Férjed, fe­leséged, gyermeked ezt a mosolygó ar­codat látja-e rögtön maga előtt, ha távol­létedben maga elé képzel? Van moso­lyod a hibádra figyelmeztető hozzátarto­zód, munkatársad, testvéred számára is? Jó, tudom, együtt szömyülködsz Lajos bácsival a világ állapota fölött, és letér­ten ülsz Kati néni betegágya mellett, de van-e szívből jövő mosolyod azok szá­mára is, akik pillanatnyilag az élet napos oldalán örvendeznek? Van elnéző moso­lyod a szándékán kívül hibát elkövető­re? Megértem, ha elhúzódsz a villamo­son a hajléktalantól, mert taszít az ápo- latlansága, de ha egyik vagy másik rád emeli félszeg tekintetét, van azért szá­mára egy halvány mosollyal felérő gesz­tusod, hogy embernek érezhesse magát, téged pedig embertársának? Albumokban, dobozokban, rendsze­rezve vagy ömlesztve megannyi fény­kép, és rajtuk csupa mosoly fiatalok, kö­zépkorúak, öregek, kicsik és nagyok, nők és férfiak. Csak elvétve látni egy- egy komoly arcot. Micsoda boldog nép, boldog ország lehet, ahol mindenki mo­solyog! Az utcán, a járműveken, az üz­letekben és a hivatalokban viszont csupa gondterhelt, magába roskadt, egykedvű vagy haragos, mosolytalan ember. Csak elvétve látni köztük egy-egy derűs arcot. Milyen különös! Jézusról nem készülhetett fénykép, írásban sincs nyoma annak, hogy mo­solygott-e, vagy mindig komoly, méltó­ságteljes arccal járt-kelt az emberek kö­zött. Valahogy inkább ez a komolyság és a szenvedő arc vésődött a szívünkbe ró­la. Pedig Jézusnak egész biztosan min­dig volt mosoly a tekintetében. Ez nem is lehetett másképp. Benne Isten szerete- te testesült meg. 0 minden emberre ez­zel a szeretettel tekintett. És az igazi mosoly nem a fényképezőgép lencséjé­nek, nem a kameráknak, hanem a másik embernek szól. A mosoly lehet boldog, ígéretes, ti­tokzatos, csodálkozó, együttérző, bizta­tó, bátorító, de lehet akár szomorú is, könnyes, féltő, emlékező. Igaz, lehet ha­zug is. Képmutató, csalárd, mézesmá­zos, csábító, gúnyos, lekezelő, hideg, fö­lényes. Mosoly ez is, mosoly az is. A nagy különbség abból adódik, hogy mi a forrása. Ettől függően valódi vagy ha­mis. A valódit arról lehet felismerni, hogy visszatükröződik a másik arcról, és ahol ez történik, ott borús időben is ki­süt a nap. Ilyen mosolyra vágyunk? Ha igen, akkor fordítsuk arcunkat gyakran a Fény felé. És ne fukarkodjunk a mosollyal azok között, akik között hétköznapjain­kat éljük. Minél több fényt és melegsé­get sugárzunk feléjük, annál több tükrö­ződik vissza ránk. S ha az emberekben Jézust akarjuk szeretni, mosolyukban ő fogja megérinteni a szívünket. Szántó Vilmosné Karácsonyi hangverseny az oroszlányi evangélikus templomban december 11-én (szombaton), 18 órakor Műsoron: Händel - Messiás I. rész. Közreműködik a gyülekezet ének- és zenekara, valamint Edelényi Szabó Zsuzsa - szoprán, Bardócz Erzsébet - alt, Basky István - tenor, Korpás Ferenc - basszus, Bóna Ilona - orgona. Igét hirdet: Bartucz István Vezényel Milán Zoltánná. Minden érdeklődőt szeretettel várunk. Belépődi/ nincs. A templom fűtött! HETI ÚTRAVALÓ Egyenesedjetek fel. és emeljétek fel a fejeteket, mert közeledik a megváltásotok. (Lk 21,28) Advent második hetében az Útmutató reggeli igéi az Emberfia második, dicsősé­ges eljöveteléről, a világítéletről és a hívők mennybemeneteléről tudósítanak. Ve­zérigénk része az ünnep evangéliumának, s reformátorunk szerint „mi mást jelént a ti váltságotok, mint hogy téged, ki most az ördög foglya s minden ő nyilának célpontja vagy - Krisztus megszabadít, s magához visz? Mért félnél és rettegnél hát az ítélet jeleitől? Sőt örülj nékik boldogan.” Úgy jön el, ahogy tanítványai lát­ták őt felmenni a mennybe: ,, És akkor meglátják az Emberfiát eljönni a felhőben nagy hatalommal és dicsőséggel. " (Lk 21,27) Jakab, az Úr testvére kétszer is tü­relemre, azaz mindvégig kitartó állhatatosságra int: „Legyetek tehát türelemmel, (...) mert az Úr eljövetele közel van. " (Jak 5,7.8) A zsidókhoz és hozzánk írt le­vél ismeretlen szerzője ezt a gondolatot folytatja: „Kövessétek azokat, akik hit és türelem által öröklik az ígéreteket. " (Zsid 6,12) János apostol pedig e héten két­szer is üzeni: „ Térj meg!” A felmagasztalt Krisztus mannával táplálja megtért és győztes gyülekezetét: „Aki győz, annak adok az elrejtett mannából, (...) [és adok neki] új nevet. ” (Jel 2,17) Jézus figyelmezteti a pergamoni gyülekezetét, hogy a belülről támadó pogányság fogja szétzülleszteni a tévtanításokat és erkölcsi laza­ságokat megtűrő közösséget. Az új név Krisztus neve, amely nem amulett, de megvédelmez minden démoni támadás ellen a földi vándorlás veszedelmei kö­zött. „Aki győz. annak enni adok az élet fájáról", amelynek gyümölcse az örök élet! (Jel 2,7) Pál még földi életében várta Jézus második eljövetelét, de mint min­den keresztény, realista volt: „ Van Istentől készített hajlékunk, (...) örökkévaló mennyei házunk. Ezért arra törekszünk, hogy akár itt lakunk még. akár elköltö­zünk, kedvesek legyünk neki. ” (2Kor 5,1.9) A hazaköltözés az Úrhoz a tékozló fiú visszatérését jelenti az atyai házba; ahol „ott ül majd az Emberfia Isten hatalma jobbján ” (Lk 22,69). Az „idősebb fiák” mégsem hitték, hogy Krisztus az Isten Fia, noha tőle hallották: „Én vagyok. " Miért történik az Emberfia második eljö­vetele? Vezérigénk szerint megváltásunk beteljesedik azáltal, hogy Krisztus visszajön gyülekezetéért: az őbenne való hitben élőkért és elhunytakért. Mihály arkangyal szavára „elragadtatunk felhőkön az Úr fogadására a levegőbe, és így mindenkor az Úrral leszünk" (IThessz 4,17). S ez az örök üdvösség! Luther így vigasztal minket: „Akkor nem lesz többé kísértésünk, hanem minden gonosztól megszabadulunk. Szomorúság, sírás, szenvedés, fájdalom, halál se lesz többé. De csak a Krisztusban elaludt hívők jutnak el a kibeszélhetetlen dicsőségre és kegye­lemre.” Az ünnepi zsoltár szavaival kérhetjük: „ Uram, Seregek Istene, újíts meg bennünket! Ragyogtasd ránk orcádat, hogy megszabaduljunk! ” (Zsolt 80,20) S elragadtatásunk után „ott álljunk üdvbe öltözötten (...) Uram, tehozzád, / Hol fénylik orcád, Vágyódom én” (EÉ 525,6). Garai András

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents