Evangélikus Élet, 2004 (69. évfolyam, 1-52. szám)

2004-11-21 / 47. szám

2004. NOVEMBER 21.-11. oldal Evangélikus Élet Egyház k es Világháló Rovatgazda : Internetes vásárlás Babics Csaba és Bogdányi Gábor Nagyszüleink szinte mindent maguk állí­tottak elő, amire életük során szükségük volt. Megtermelték a gabonát, és megsü­tötték kenyérnek, szőlőt műveltek, hogy legyen boruk, gyümölcsfát gondoztak, és lekvárt tettek el télire, disznót hizlal­tak, majd levágták, és fülétől farkáig fel­dolgozva évről évre megoldották a csa­lád húsellátását. Ezenkívül megvarrták a ruhát, az ágyneműt, megfonták a vesszőkosarat. Boltba csak nagy ritkán mentek, akkor is csupán cukorért, cipő­fűzőért és hasonlókért... Szüléink egyre inkább leszoktak erről az önellátó-önfenntartó életformáról, és a megkeresett pénzt szakboltokban köl­tötték el. Egy-egy fizetésnapkor min­denki futott az ennivalóért az élelmi­szerboltba, lábbeliért a cipőboltba, ceru­záért az írószerboltba, olvasnivalóért az újságoshoz és a könyvesboltba, festékért a háztartási boltba, lábasért, szögért a vasboltba... Mi pedig már a „multik és a plazák nemzedéke” vagyunk... A minket kö­rülvevő világban minden a vásárlásra, fogyasztásra, pénzköltésre, birtoklásra csábít... Van, aki szeret üzletről üzletre járva órák hosszat „sétálni”, és a séta eredményeként sok-sok haszontalan árucikkel tér haza. Többségünk azonban szívesebben „letudná” a vásárlást azzal, hogy egyszerűen rágondol a beszerzen­dő dolgokra... Szeretnénk megspórolni az utánajárást, jó lenne, ha varázsütésre a kezünkben lenne mindaz, amire szük­ségünk van. Erre manapság már nem­csak álmunkban van lehetőség, hanem nagyon is valóságosan: az internetes vá­sárlás segítségével. Ma már szinte mindenféle terméket beszerezhetünk úgy, hogy ki se kell ten­nünk a lábunkat otthonról. Időt, pénzt, fáradságot takaríthatunk meg így, ha okosan, értelmesen tudjuk használni az interneten elérhető áruházakat. Hogyan történik ez? Belépünk az adott honlapra, és virtuális bevásárlókosarunkba válo­gatunk a nekünk tetsző termékekből. Végül megtekintjük még egyszer, hogy mi és mennyibe kerül, és hogy valóban szükségünk van-e a kiválasztott árucikk­re. Ha úgy látjuk, minden rendben, ak­kor elküldjük a megrendelést. Ezt az adott cég munkatársa legkésőbb a követ­kező munkanapon feldolgozza és teljesí­ti. Az „áruház” e-mailben vagy telefo­non visszaigazolást kérhet arról, hogy valóban mi vagyunk-e a megrendelők, illetve ugyanilyen módon tájékoztatást kapunk a kiszállítás időpontjáról. Az internetes vásárlás leginkább azok számára hatalmas találmány, akik olyan helyen élnek - mint például e sofok író­ja -, ahol legfeljebb egy kis élelmiszer- bolt jelenti a vásárlási lehetőséget. Na­gyobb városba, esetleg Pestre ritkán ju­tunk el, és akkor sincsen sok időnk arra, hogy felfedezzünk... Én jó szívvel tu­dom ajánlani mindenkinek, próbálja meg, időt és pénzt takaríthat meg. Az internetes vásárlás nem nehéz, de fontos néhány apróságra odafigyelni. Csak olyan (nagyobb) cégtől vásárol­junk, amelynél meggyőződhetünk az adott termékek jó minőségéről, illetve ameLyik cég. referenciával rendelkezik legalább ismeretségi körünkben. Nem érdemes „vakmerő” úttörőknek lennünk, különösen ha a zsebünkre megy a játék. Legolcsóbb egyenesen a termelőtől beszerezni a kívánt cikket, hiszen így az árára nem rakódik rá kereskedelmi árrés, de persze nem mellékes a szállítási, il­letve a postaköltség sem. Sok cég már futárszolgálattal küldi a megvásárolt árut; ez a szolgáltatás egy bizonyos összeghatáron felül ingyenes lehet. Ez a legbiztonságosabb, de ezt csak az igazán nagy cégek engedhetik meg maguknak, amelyekhez naponta megrendelések so­kasága fut be szerte az országból. Az uniós országokból történő internetes rendelés átfutási ideje sokat rövidült eu­rópai uniós csatlakozásunkkal. A vám­határok megszüntetése miatt például a könyvek kiszállítási ideje egy hónapról három-négy napra csökkent. Figyeljünk a fizetés módjára: legelter­jedtebb az utánvétel, és egyre szélesebb körben lehetséges a hitelkártyás fizetés is. Kártyás vásárlásnál azonban a saját érde­künkben fokozottan ügyeljünk a bizton­ságra: lehetőleg elkülönített számlához tartozó webkártyát használjunk, és adata­inkat csak biztonságos internetkapcsola­ton keresztül (SSL, https) adjuk meg. Végül álljon itt néhány cím, amelyet reklámozási szándék nélkül, az érdeklődés felkeltése végett adunk közre. (Témák sze­rinti bontásban eligazíthat még a http://vasarlas.lap.hu weboldal is.) Keresz­tény és egyéb témájú könyvek: bolt.luthe- ran.hu; www.harmat.hu;www.libri.hu; www.fo.hu. Ajándék- és barkácsötletek: www.bortarsasag.hu;www.macibolt.hu; www.hobbybolt.hu; www.kreativhob- bi.hu. Menetjegy, színházjegy: www.vo- lanbusz.hu; www.tex.hu. Bogdányi Mária Négyszáz éve tört ki a Bocskai-felkeles Az ellenreformáció megerősödése és a nemzeti sérelmek megszaporodása szük­ségszerűen felkeléshez vezetett. Az Aranybul la 31. pontja (az úgynevezett ius resistendi) alapot is adott ehhez. A szer­vezkedő rendek többsége már ekkor is a fiatal Bethlen Gáborra gondolt vezető­ként, de ő Bocskai Istvánt ajánlotta maga helyett. A két politikus között levélváltás is folyt a felkelésről, de Bocskai levelei Barbiano császári kapitány kezébe kerül­tek. Ez elég ok volt számára arra, hogy az általa különben is gyűlölt, gazdag magyar föurat megtámadja szentjóbi birtokán. Amikor Bethlen és a jogosan elége­detlenkedő rendek bizalma feléje fordult (1604-ben), Bocskai önzetlenül felaján­lotta szolgálatait a hazai protestantiz­musnak és a nemzetnek. Nagy hadvezé- ri bölcsességgel sereget szervezett a haj­dúkból, akikhez a városi polgárság, a köznemesség, sőt a főnemesség egy ré­sze is csatlakozott. Bocskai az őt ért tá­madás után a saját védelmére is kényte­len volt fegyvert fogni. Katonái olyan si­keresen harcoltak, hogy az Almosd és Diószeg között aratott győzelem (1604. október 15.) után egész Felső-Magyar- ország - Kassa városával együtt - még 1604 őszén a birtokába került, sőt por- tyázó csapatrészei a Bécshez közeli csá­szári kerteket is feldúlták. Csapatainak támadási technikája az úgynevezett „hajdúles” volt: a váratlan, gyors, lendü­letes rajtaütés. Ezzel szemben a nehéz­fegyverzetű császári dragonyosok tehe­tetlenek voltak. Bocskait 1605 februárjában a med- gyesi országgyűlésen Erdély, áprilisban pedig a szerencsi országgyűlésen Ma­gyarország fejedelmévé választották. A Szerencsre összehívott országgyűlés meghívója volt Bocskai proklamációja. Kimondták az evangélikusok és refor­mátusok vallásszabadságát és jogegyen­lőségét. A királyi család tagjai csak nagy nehezen tudták kicsikarni Rudolftól a felhatalmazást, amellyel Mátyás főher­ceg megkezdhette Bocskaival a béketár­gyalásokat. 1606. június 23-án megkö­tötték a bécsi békét. A bécsi békének a vallásügyre vonat­kozó rendelkezései a következők voltak. a) Érvénytelen az 1604. évi ország- gyűlési határozatokhoz önkényesen hoz­zácsatolt utolsó, 22. törvénycikk, amely megtiltotta a vallási sérelmek ország- gyűlésen való tárgyalását. b) Az uralkodó a főurakat, a nemese­ket, a szabad királyi városokat, valamint a végvárakban lévő magyar katonaságot vallásában háborgatni nem fogja, és ezt másoknak sem engedi meg - de csak Magyarország határain belül és a római katolikusság sérelme nélkül! Ezzel a megfogalmazással azonban Bocskaiék nem voltak megelégedve: a megszorító intézkedések törlését és a „Meghagyom, szeretettel int­vén mind az erdélyieket és magyarországi híveinket az egymás közt való szép egyez­ségre, atyafiúi szeretetre. Az erdélyieket, hogy Magyaror­szágtól, ha más fejedelemség alatt lesznek is, el ne szakad­janak. A magyarországiakat, hogy az erdélyieket el ne ta­szítsák, tartsák őket atyafiaik­nak, vérüknek." (Részlet Bocskai István végrendeletéből) vallásszabadságnak a mezővárosokra és a falvakra való kiterjesztését is kíván­ták. Mátyás főherceg azonban írott nyi­latkozatban nyugtatta meg őket, hogy a záradékot nem rossz szándékkal tették hozzá a szöveghez, és a kívánt módosí­tásokat érvényre juttathatják a legköze­lebbi országgyűlésen. Forgács Ferenc prímás mindent elkövetett, hogy a ki­rály ne béküljön ki Bocskaival. A feje­delemnek egy külön Apológiában kel­lett megvédenie magát a külföld előtt az arianizmus vádja ellen. A kivívott eredmény azonban nem tartott sokáig. Bocskai még abban az év­ben, december 29-én meghalt. Halálát valószínűleg mérgezés okozta. A gyanú szerint Kátay Mihály kancellár „meg- étette”. Őt a nép úgy összevagdalta, hogy maradványait özvegye lepedőbe seperte össze Kassa piacán. Bocskai józanul tájékozódó reálpoliti­kus volt. Körültekintő, bölcs intézkedé­sekkel az elért eredmények megtartására törekedett. Igyekezett feloldani a hajdúk, a jobbágyok és a nemesek között fennál­ló ellentétet. Óvatos diplomata volt a tö­rök birodalom irányában is: józanul szá­molt a szultán erejével, befolyásával, és semlegesíteni tudta azt. A bécsi békét követő zsitvatoroki béke (1606. novem­ber 11.) véget vetett a tizenöt éves török háborúnak. Bocskai tízezernél több hajdút telepí­tett le - miután nemességet adományo­zott nekik - elnéptelenedett tiszántúli birtokaira. Az így letelepítettek mente­sültek a földesúri terhek alól, és csak ka­tonai szolgálattal tartoztak. A Felvidék evangélikussága is szívvel-lélekkel tá­mogatta a református Bocskai szabad­ságharcát. Később világi történetírók, sőt már kortársai is „a magyarok Móze­sének” nevezték őt. Sok településen út, utca, tér viseli a nevét. Bocskai halála után folytatódott az el­lenreformáció és az ország kifosztása. A protestantizmus és a nemzet sorsa ezután is összetartozott. Hiszen a szabadságvá­gyat „örök időkre” elfojtani nem lehet! B. B. Hétszínű virágcsokor Istennek Az éneklés kétszeres imádság, szokták mondani. Hogy mennyire igaz ez a mon­dás, azt ismét bizonyította hat, a Tolna-Baranyai Egyházmegyéből érkezett kó­rus, amely november 6-án Pakson gyűlt össze a helyi gyülekezet meghívására. Az általuk képviselt sokféle stílus úgy töltötte be végül az 1. egyházmegyei kórus- találkozónak otthont adó paksi templomot, ahogy egy tarka mezei csokor illata. Hála­áldozat a jóságos Istennek. „Jézus boldogságom!” - hangzott fel a megjelent több mint száz zeneértő ajkán a kezdő ének. Az oly gyakran elhangzó dallam és szöveg szerzőinek nehéz körülmények között is Istenre támaszkodó, hálát adni kész életét állította elénk példaként nyitóáhíta­tában Szabó Vilmos Béla lelkész. Az egyházmegye és a Déli Egyházkerület nevében Andorka Árpád köszöntötte az egybegyűlteket. Beszédében kiemelte a találkozás, az egymás hite és szolgálata által való épülés fontosságát, majd a házigazda kórus követ­kezett. A Simon Péter vezetésével felcsendülő énekek ismerősek, szívünkhöz közel állók voltak. Örömmel hallgattuk tiszta, érthető szövegmondásukat, és jó volt látni, mi­lyen lelkesedéssel dicsérik együtt az Urat fiatalok, középkorúak és idősebbek egyaránt. Másodikként a váraljai fiatalok léptek az oltár elé. Mint legifjabbak, tele voltak iz­galommal, hiszen csak augusztus óta énekelnek együtt. Miután kezdeti szorongásuk feloldódott, lendületes, gitárral kísért, spirituálészerű dalaik nagy élményt nyújtottak a hallgatóknak. Kívánjuk, hogy örömzenéjük még sokáig sokakat megörvendeztessen. A pusztahencsei Élő Víz csoport szórványsorban élő gyülekezet kórusa. Füller Mi­hály lelkész vezetésével keresztény könnyűzenét adtak elő. Egy maroknyi, lelkes csapat érzékeny, tartalmas szövegű dalokkal; a tagoktól - az éneklés melleit - a kö­zösség áldásairól is hallhattunk egy bizonyságtételben. A pécsi gyülekezet énekkara tavasszal ünnepelte megújulásának huszonötödik évfordu­lóját. Összeszokottan, egy szívvel és nagy átéléssel adták elő igényes, szép műsorukat Lo­vászáé Balázs Magdolna vezetésével. A darabok között elhangzott őszinte gondolatok há­laadásra bátorították, buzdították a hallgatókat. Az a cappella és az orgonakísérettel el­hangzott darabjaik egyaránt igazi harmóniaélménnyel gazdagítottak bennünket. A tengelici Mécses csoport műsoráról nehéz objektiven írnom, hiszen én vezetem ezt a kis csapatot, és évek óta dolgozunk már együtt. Nemcsak zenei, hanem lelki ér­telemben is közösség vagyunk. A kórus tagjai segítőim és munkatársaim, akiknél mindig folyamatában látom a dolgokat, így nehéz kiragadnom egy pillanatot, nehéz kívülről szemlélnem magunkat. Velük énekelek, muzsikálok én is, együtt hibázunk, és együtt örülünk a sikereknek - talán nem is lehet igazán elszakadni ettől a néző­ponttól. Magunkról tehát csak annyit merek írni, hogy a közönség kedves, meleg mo­solyából azt olvastuk ki, hogy talán sikerült az Istent dicsérő kórushoz hozzáadni a mi kis szólamunkat is. A barátságos környezetben közösen elköltött ebéd jó alkalmat kínált a beszélgeté­sekre, egymás közelebbi megismerésére, a régi kapcsolatok ápolására. Majd a helyi zeneiskola művésztanárai - Fízer János és Kosziba Vájer Andrea - által vezetett ka­marazenekar adott rövid, színvonalas koncertet. A záróáhítatban Schalter Bernadett lelkésznő osztotta meg velünk gondolatait. Azokról az alkalmakról beszélt, amelyeket felhasználhatunk arra, hogy Máriaként megpihenjünk, feltöltődjünk Jézus lábainál. A meghitt légkörű, gondosan megszervezett találkozó végén mindnyájad lelkiek­ben gazdagodva indultunk haza. Hiszem, hogy Isten is gyönyörködve szemlélte a fe­lé háladallal illatozó, hétszínü virágcsokrot. Füller Tímea Pesti kórustalálkozó Kórustalálkozóra gyűltek össze a Pes­ti Egyházmegye területén működő gyülekezeti énekkarok november 6-án á zuglói templomban. A délután négy órakor kezdődő alkalom köszöntő szavait Johann Gyula, az Evangélikus Teológus Otthon lelkésze mondta el. Győri Gábor esperes és az ő szívében ébredt a vágy arra, hogy találkozza­nak a pesti kórusok, és a bemutatko­záson túl az együtt éneklés öröme in­dítsa őket újabb szolgálatok felé. Az egyházmegye területén működő nyolc gyülekezeti énekkar mind eljött: a fasori, a pestlőrinci, a cinkotai, a rákos- keresztúri, a rákospalotai, a zuglói nagy, illetve a teológusokkal kiegészült zuglói liturgikus kiskórus is. Nagy örömünkre jelen volt a Deák téri gyülekezetei kép­viselve a Lutheránia énekkar is Kamp Salamon vezetésével. A köszöntés után a házigazda lelkész, Tamásy Tamás a Jel 15,3—4 igéje alapján a hittel éneklés áldását helyezte a hívek szívére: azok lesznek majd a Bárány énekét éneklő győztesek Jézus kórusá­ban, akik hittel a szívükben énekelnek itt a földön, tudva azt, hogy a közös ének­lés adománya szolgálat. Ezt az énekkarok szolgálata követte; a bemutatókat egy-egy vers, illetve orgona­darab választotta el egymástól. Köszön­jük Tóth Katalin teológushallgatónak, hogy versekkel, illetve Finta Gergely zuglói kántornak és orgonaművésznek, hogy orgonamuzsikával emelte az alka­lom fényét. Az első blokkot követő szü­net után Kamp Salamon karnagy tartott egy rendkívül gyakorlatias „előadást” az egyesített, nagy kórusnak. Rövid idő alatt megtanultunk egy Schütz-korálfeldolgo- zást, amely példaként szolgált arra, hogy miként lehet egy művet különböző hang­szerek bevonásával és a gyülekezettel való váltakozó énekléssel igényes és vál­tozatos formában megszólaltatni az isten­tiszteleten. Ezután egy már előzetesen ki­adott monumentális Gárdonyi-kórusmű orgonakíséretes összpróbája következett. Talán a nem énekkaros olvasó is bele tud gondolni annak a szépségébe és ízébe, amikor egyszerre nyolc kórus tagjainak az ajkán szólal meg az ének. Az alkalmat a közösen megtanult művek által keretbe foglalt istentisztelet zárta. Az igehirdetés­ben Johann Gyula Kol 3,12-17 alapján arról szólt, hogy az egyházi kórusok alap­vető feladata az evangéliumhirdetés. Az eredményre vezető út a közös megszóla­láshoz a kórustagok fegyelmezettsége és együtt mozdulása - egy mű előadásában éppúgy, mint az evangélium továbbadá­sában. A négyórás program után a kórusok tagjai szeretetvendégségen vehettek részt terített asztalok mellett, amelyekre ők maguk is odatették süteményeiket. Köszönjük az együttlét és az együtt éneklés örömét; reméljük, hogy ez a kezdeményezés hagyományteremtő lesz a pesti kórusok életében. Tamásy Tamás Fotó: Füller Mihály

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents