Evangélikus Élet, 2004 (69. évfolyam, 1-52. szám)
2004-11-14 / 46. szám
10. oldal - 2004. NOVEMBER 14. Evangélikus Élet Veczán Pál (1942-2004) Veczán Pál 1942. április 29-én Budapesten született. Szülei keresztény szellemben, meghitt családi légkörben nevelték testvéröccsével, Péterrel együtt. Az óbudai Árpád Gimnáziumban tett érettségi vizsgája után az Evangélikus Teológiai Akadémia hallgatója volt 1963 és 1968 között. D. dr. Ottlyk Ernő püspök szentelte lelkésszé az Óbudai Evangélikus Egyházközségben. Miskolcon lett segédlelkész, majd a gyülekezet megbecsülésétől övezve másodlelkésszé választották. Nyolc éve szolgált a nagy múltú egyházközségben, amikor 1976-ban meghívta parókus lelkészének a diósgyőri gyülekezet, amelynek 2004. október 20-áig, utolsó szívdobbanásáig hűséges lelkipásztora maradt. Összesen harminchat évet szolgált a Szinva-parti városban. Miskolcon kapta Istentől hűséges hitvesét Novotny Judit tanárnő személyében, akivel 1972. július 23-án kötött házasságot. Házasságukat Isten két gyermekkel, Judittal és Krisztiánnal, majd két unokával áldotta meg. Veczán Pál a gyülekezetek bizalmából 1997-től haláláig a Borsod-Hevesi Egyházmegye esperesi tisztét is betöltötte. Diósgyőr-Vasgyár, Tállya, Abaújszántó, Monok és Hernádbüd evangélikusságát is odaadó hűséggel gondozta. Kétszer volt tanulmányúton Eisenachban, illetve Erlangenben. Az 1990-es rendszerváltást követően egyre aktívabban vett részt Miskolc város életében. 1998 és 2002 között önkormányzati képviselő volt. 1999-ben elnyerte a Szemere Bertalan közéleti díjat. Rendszeresen ismétlődő pünkösdi ifjúsági találkozókat és számos kiállítást szervezett; a város elismert ökumenikus személyisége volt. Veczán Pálnak jelentős része volt abban, hogy a mai Evangélikus Kossuth Lajos Gimnázium és Pedagógiai Szakközépiskola újra egyházi irányítás alatt működik. Szívügye volt a Krisztus-központú igehirdetés és az evangélikus gimnázium spirituális szolgálatának biztosítása. A gimnázium az elhunyt lelkész emlékét őrizve egy róla elnevezett alapítványt hozott létre. Huszonhat évet töltött egyetlen gyülekezetben parókus lelkészként. Diósgyőr evangélikusait személy szerint ismerte; telefonon és utcai találkozásaik alkalmával is pásztorolta övéit. Közvetlensége, megnyerő modora és igehirdetései a mis- kolc-belvárosi híveket is vonzották. Temetésén a diósgyőri templom befogadóképességét is meghaladó, hatalmas gyülekezet előtt D. SzebikImre, az Északi Evangélikus Egyházkerület püspöke 2Tim 4,7-8 alapján hirdette a vigasztalás igéjét. Az elhunyt szolgatárs életútjának főbb állomásait Bozorády Zoltán püspökhelyettes ismertette. A temetési liturgiában részt vett Sándor Frigyes miskolci lelkész, valamint Homoki Pál diósgyőri segédlelkész. A diósgyőri gyülekezet nevében dr. Meskó László egyházmegyei és egyházkerületi felügyelő szólt. A testvéregyházak képviselői - akikkel szorosan együttműködött az ökumené jegyében - is Isten kegyelmébe ajánlották Veczán Pált. Az istentiszteleten a városi Forrás énekkar - Balásné Molnár Ildikó vezényletében - méltóságteljesen ünnepélyessé tette a fájdalom óráját. Veczán Pál urnáját a templom bejárata előtti kert öreg fenyőfái alatt helyezték el. A jelen lévő lelkészek igei áldással köszöntek el szolgatársuktól. Legyen áldott elvégzett szolgálata s szívünkben élő emléke. Szebik Imre ISTENTISZTELETI REND Budapesten, 2004. november 14. I. , Bécsi kapu tér de. 9. (úrv.) Bence Imre; de. 10. (német) Andreas Wellmer; de. II. (úrv.) Bencéné Szabó Márta; du. 6. Bence Imre; II., Hűvösvölgyi út 193., Fébé de. 10. Herzog Csaba; II., Modori u. 6. de. 3/4 11. Sztojanovics András; Pesthidegkút, II., Ördögárok u. 9. de. fél 10. (úrv.) Sztojanovics András; Csillaghegy-Békásmegyer, III., Mező u. 12. de. 10.; Óbuda, III., Dévai Bíró M. tér de. 10. Bálintné Varsányi Vilma; Újpest, IV., Lebstück M. u. 36-38. de. 10. Solymár Péter Tamás; Káposztásmegyer, IV. Tóth Aladár út 2-4. de. 9. Solymár Péter Tamás; V., Deák tér 4. de. 9. (úrv.) Gerőft Gyuláné; de. '11. (úrv.) Cselovszky Ferenc; du. 5. (szeretetvendégség) ; VII., Városligeti fasor 17. de. 11. Szirmai Zoltán; Vili., Üllői út 24. de. fél 11. Kertész Géza; Vili., Rákóczi út 57/a de. 10. (szlovák) Szpisák Attila; VIII., Karácsony S. u. 31-33. de. 9. Kertész Géza; VIII., Vajda P. u. 33. de. 9. Smidéliusz András; IX., Gát utcai római katolikus templom de. 11. (úrv.) Szabó Julianna; Kőbánya, X., Kápolna u. 14. de. fél II. Smidéliusz András; Kerepesi út 69. de. 8. Tamásy Tamás; Kelenföld, XI., Bocskai út 10. de. 8. (úrv.) Joób Máté; de. 11. (úrv.) Joób Máté; du. 6. Blázy Árpád; XI., Németvölgyi út 138. de. 9. Gerlay Pál; Magyar tudósok krt. 3. (Egyetemi Lelkészség) du. 6. (úrv.) Győrffy Eszter (ref. egyetemi lelkész); Budagyöngye, XII., Szilágyi E. fasor 24. de. 9. (úrv.) Bencéné Szabó Márta; Budahegyvidék, XII., Kék Golyó u. 17. de. 10. (úrv.) ifj. Hafenscher Károly; XIII., Kassák Lajos u. 22. de. 10. Kendeh György; XIII., Frangepán u. 41. de. fél 9. Kendeh György; Zugló, XIV., Lőcsei út 32. de. 11. (úrv.) Tamásy Tamás; XIV. Gyarmat u. 14. de. fél 10. (úrv.) Tamásy Tamás; Pestújhely, XV., Templom tér de. 10. (úrv.) Kendeh K. Péter; Rákospalota, XV., Régi Fóti út 75. (nagytemplom) de. 10. Bátovszky Gábor; Rákosszentmihály, XVI., Hősök tere 11. de. 10. (családi) Börönte Márta; Cinkota, XVI., Batthyány I. u. de. fél 11. Blatniczky János; Mátyásföld, XVI., Prodám u. 24. de. 9. Blatniczky János; Rákoshegy, XVII., Tessedik tér de. 9. Eszlényi Ákos; Rákoskeresztúr, XVII., Pesti út 111. de. fél 11. Eszlényi Ákos; Rákoscsaba, XVII., Péceli út 146. de. 9. Kosa László; Rákosliget, XVII., Gózon Gy. u. de. 11. Kosa László; Pestszentlőrinc, XVIIL, Kossuth tér 3. de. 10. Győri Gábor; Pestszentimre, XVIIL, Rákóczi út 83. (ref. templom) de. 8. Győri Gábor; Kispest, XIX., Templom tér 1. de. 10. Széli Bulcsú; XIX., Hungária út 37. de. 8. Széli Bulcsú; Pesterzsébet, XX., Ady E. u. 89. de. 10. (családi) Győri János Sámuel; Csepel, XXL, Deák tér de. fél 11. Zólyomi Mátyás; Budafok, XXIL, Játék u. 16. de. 10. Solymár Gábor; Budaörs, Szabadság út 75. de. 10, Endrefiy Géza. SZENTHÁROMSÁG ÜNNEPE UTÁN UTOLSÓ ELŐTTI VASÁRNAP a liturgikus szín: zöld. A vasárnap lekciója: 2Thessz 1,3—10; az igehirdetés alapigéje: Jn 5,26-30. ÉNEKEK: 502, 526. Összeállította: Boda Zsuzsa P7!f i j. lm }~7—f r r:- !' Ji 9V f Í^J*«agss íffl #$“' 1 jt g 3 f A győri gyülekezet november 6-án emlékezett meg egykori lelkésze, a fiatalon elhunyt ltt- zés Mihály születésének századik évfordulójáról. Az együttlét a nádorvárosi temetőben lévő sírnál kezdődött. Itt a család és az egykori cserkésztársak elhelyezték a megemlékezés virágait, majd megkoszorúzták a lelkész emléktábláját az evangélikus óvoda falán. A gyülekezet ezután átvonult az Öregtemplomba, ahol - a családtagokból, rokonokból és barátokból álló énekkar szolgálatával - zenés áhítat keretében adtak hálát az áldott emlékű lelkipásztorért. Menyes Gyula felvétele Száz éve született Ittzés Mihály Mai önző, eldurvult világunkban ritka kincs a hálás és személyes emlékezés. Sorsfordító, nagy eseményeket gyakrabban ünnepelünk. De sokkal könnyebb hálátlanul megfeledkezni azokról, akik - szüléinkkel együtt - az életünket formálták, és kézen fogva vezettek a tiszta és igaz emberi élet, Krisztus útján. Isten népe között, az egyházban ennek másképpen kell lennie! Ez indított arra, hogy országos egyházi hetilapunkban is elmondjam a legmélyebb hála és köszönet szavait ezen az évfordulón. Valakiről, aki nem volt országosan ismert igehirdető, teológus vagy egyházi vezető. De kedves és szelíd személyiségével, egész élete odaáldozásával Győr és Eszak-Dunán- túl felejthetetlen ifjúsági vezetője és pásztora volt hazai egyháztörténetünk egyik legnehezebb időszakában. * * * Ittzés Mihály november 10-én - Luther születésnapján - született Somogyszilben. Soproni teológiai tanulmányai után, 1927-ben szentelték lelkésszé. Ettől kezdve egész élete és szolgálata Győrhöz, a Dunántúl legjelentősebb evangélikus központjához kapcsolódott. Győr volt akkoriban Kapi Béla, Túróczy Zoltán és Szabó József püspök szolgálati helye is. Mellettük ez a mélyen hívő, de háttérbe húzódó fiatal lelkész volt tíz éven át - 1929 és 1939 között - Győr és Győr környéke egész fiúifjúságának a hitoktatója, pásztora és lelki vezetője. Tanítványai nagy számban jelentkeztek a város számos középiskolájából - így a hírneves bencés gimnáziumból is - a soproni evangélikus hittudományi karra; közülük sokan országos hírű, nagynevű lelkészek, teológusok lettek, mint például Veöreös Imre, Groó Gyula és sokan mások. „Miska bátyánk” - ahogyan szólíthattuk őt - csendes, hűséges hittanári és lelkipásztori szolgálata adta meg számomra is serdülő, fiatal éveimben életem döntő elhatározását, azt, hogy 1940 őszén, a II. világháború kitörésekor a győri bencésektől elinduljak a soproni hittudományi karra, és felkészüljek a várható nehéz időkre Krisztus Urunk szolgálatában. * * * Mi volt a „titka” azokban a súlyos évtizedekben Miska bátyánk szolgálatának, amelyet csendesen, szűk körben, a nagy győri gyülekezet, közeli flliái és szórványai egész fiúifjúsága között végzett, de amelynek a hatásai messze túlsugároztak Győr gyülekezetén? Először is: a hittan- és bibliaórákon sohasem tanár volt, hanem az idősebb testvér, „Miska bátyánk”, akivel a legszemélyesebb belső kérdéseinket is megbeszélhettük. Másodszor: családi otthona - feleségével, Erzsiké nénivel és öt apró gyerekükkel - a Rába-parti öreg „konventépületben” a mi családi otthonunk is volt, amely mindig nyitva állt esti bibliaköri találkozásaink előtt és a legszemélyesebb kérdéseink megbeszélésére is. A harmadik ilyen „titok” a múlt század harmincas-negyvenes éveinek (hazai egyházunkban főleg finn hatásra létrejött) „lelki ébredéséhez” fűződő legbelső kapcsolata volt. A Duna menti Tahi nyári diákevangélizációs táborozásai, majd később a Balaton-parti Kapernaum ifjúsági konferenciái révén segítségével mi, a legfiatalabbak is részesei lehettünk az akkori sorsdöntő evangélizációs ébredésnek. Miska bátyánk messze ható, sokoldalú, csendes szolgálatának volt még egy negyedik „titka” is; vezetése alatt bekapcsolódhattunk a világméretű cserkészmozgalom hazai evangéliumi ágába (Ichtysz-cserkészet). Nagyszerűen tudta összekötni Baden Powell ifjúsági mozgalmának Tíz törvényét a Tízparancsolattal. A szabad természetben, a csillagos ég alatti tábortüzeknél megismerhettük Isten teremtett világának csodálatos szépségét, Isten jelenlétét. De a cserkésztáborok, a magyar népdalok vég nélküli éneklése este, a tábortűz körül megismertették velünk népünk hagyományainak, szellemi örökségének a kimeríthetetlen kincsesházát is! Ez a sokszínű, csodálatosan gazdag, nevelő szolgálat, amelyet serdülőként, fiatalként megtapasztalhattunk, felejthetetlen marad mindazok számára, akik több mint fél évszázaddal ezelőtt részesülhettek belőle. * * * Ezt az alázatos, szerteágazó pásztori szolgálatot vitte tovább akkor is, amikor 1939 után püspöki másodlelkész, Győr filiái- nak és szórványgyülekezeteinek lelkigondozója, majd később az újonnan alakult győr-nádorvárosi gyülekezet első lelkipász- • tora lett. Kopott kerékpárján fáradhatatlanul járta a Győr környéki fíliákat és szórványokat. Mindenkire gondja volt, a legkisebbre és a legelhagyatottabbra is. Szolgálatát élete delelő- jén, negyvenhat éves korában, 1950. június 7-én egy súlyos agyhártyagyulladás szakította meg. Vasárnap még igét hirdetett, két nap múlva pedig eltávozott közülünk a földi világból. Akik akkor utolsó földi útján elkísérhették, soha nem felejtik el: többezres tömeg gyűlt össze, a régi győriek sem emlékeztek ilyen hatalmas temetésre. Kapi Béla, Túróczy Zoltán és Szabó József püspökkel együtt harminc Luther-kabátos lelkész, számos volt tanítványa és a könnyező hívők, kicsinyek, nagyok templomon is kívül rekedt, beláthatatlan sokasága búcsúzott tőle itt a földön. De nem örökre! Hadd fejezzem be ennek a fájdalmas visszaemlékezésnek a sorait most is ugyanazokkal a szavakkal, amelyekkel már több mint ötven éve, az akkori Új Harangszó gyászszámában, 1950 júniusában búcsúzhattam „Miska bátyánktól”: „Isten embere volt. Csendes, alázatos magvető. Halk élet-melódia Isten dicsőségére. Szelíd, mosolygó arca már csak drága emlék a szívünkben. De áldott, szolgáló élete tovább él emberekben, életek gyümölcstermésében, nemzedékről nemzedékre. Nem élt hiába. És tudjuk, hogy emberi bizonyságtételnél nagyobb az, aki bizonyságot tesz róla az Atya trónusa előtt.” Dr. Nagy Gyula A társadalom és az egyház közötti párbeszéd jegyében a Veszprém Megyei Önkormányzat évente két alkalommal hívja baráti találkozóra a megye területén szolgáló lelkipásztorokat. A legutóbbi ilyen együttlétre november 4-én Győrben, a Nyugati (Dunántúli) Evangélikus Egyházkerület székházában került sor, ahol házigazdaként Ittzés János püspök fogadta a vendégeket. A testvéri megbeszélésen a jelenlévők arra keresték a választ, hogy milyen szerepe van az egyházak szolgálatának a globalizálódó világban. Az ökumenikus alkalmon részt vett Kuli Csaba, a Veszprém Megyei Közgyűlés elnöke, dr. Huszár Pál, az elnök egyházügyi tanácsadója, valamint dr. Márfi Gyula veszprémi érsek és Lukáts András református püspökhelyettes. A megbeszélésen szó esett arról is, hogy a legközelebbi találkozót az idén tavasszal szervezett passaui kiránduláshoz hasonlóan határainkon kívül - ezúttal Rómában - szeretnék megtartani. Menyes Gyula felvétele
