Evangélikus Élet, 2004 (69. évfolyam, 1-52. szám)
2004-11-14 / 46. szám
6. oldal - 2004. NOVEMBER 14. Johannes Kepler, a lutheránus csillagász Ha a lutheránus hívek fellapozzák a 2001-es kiadású Evangélikus énekeskönyvet, egy bizonyos Kepler Jánostól származó imádságot is olvashatnak „Hála és dicséret Isten teremtett világáért” címmel: „Istenem, hatalmasak müveid, csodálattal szemléli mindenki, aki szeretettel tekint rájuk. Köszönöm, Teremtőm és Uram, hogy annyi örömöt adtál teremtésedben. Köszönöm, hogy kezed munkája oly elragadó. Ha mondtam volna valami hozzád nem méltót, vagy ha a magam dicsőségét kerestem volna, bocsásd meg nekem kegyelmesen.” Mivel a név mellett ott a születési és halálozási dátum is, a figyelmes olvasók könnyedén megállapíthatják, hogy Kepler János nem más, mint az 1571 és 1630 között élt német csillagász, fizikus, matematikus, Johannes Kepler, minden idők egyik legnagyobb asztronómusa. Kepler életéről és munkásságáról megszámlálhatatlanul sok könyv és újságcikk jelent már meg magyar nyelven is. Az alábbiakban megpróbáljuk röviden összefoglalni a kiváló csillagász életének fontosabb egyházi és vallási kapcsolódási pontjait - amelyek közül néhánynak magyar vonatkozása is van. Az időutazást külön érdekessé teszi az a tény, hogy az asztronómus'élete arra a korszakra esett, amikor a ma békésen együtt munkálkodó felekezetek összecsaptak, amikor egymásnak feszültek a reformáció és az ellenreformáció erői, és Európában zajlott a harmincéves háború. Az 1571. december 27-én a Württemberg! Weil der Stadtban született lutheránus Johannes Keplert nagyapja, a város polgármestere lelkésznek szánta, így a hirschaui, az adalbergi és a maulbron- ni egyházi iskolákban tanult. Apja, a lutheránus Heinrich Kepler a katolikus császár seregének zsoldos katonájaként szolgált. Kepler húga, Margarete - akivel a tudós egész életében kiváló kapcsolatot ápolt - protestáns lelkészhez ment feleségül: férje Heumaden evangélikus lelkésze volt. 1589-től az egykori Ágoston-rendi rendházban működő tübingeni lutheránus egyetem hallgatója volt, papi pályára készült. A teológia mellett matematikát és csillagászatot is tanult, és itt ismerkedett meg Kopernikusz tanaival. Bár kitűnő eredménnyel végezte iskoláját, a kopernikuszi világkép hirdetése, illetve világiasnak ítélt nézetei miatt végül nem kapott lelkészi beosztást. 1594- től Stájerországban, a grazi lutheránus gimnázium matematika-, retorika- és erkölcstantanáraként működött, illetve latin költészetet is tanított. Emellett tartományi matematikusként is dolgozott. Mysterium cosmographicum című alapművében 1596-ban „kiszámította” a világ teremtésének időpontját. Ezt Kr. e. 4977. április 27-ére, vasárnapra tette. Megpróbálta megállapítani a világ végének a napját is, de nem tudott az égitestek mozgásában olyan belső okot találni, amely miatt ez a mozgás valamikor megszűnne. Tartományi matematikusként naptárkészítéssel bízták meg. Ennek során - lutheránus körökben ellenérzést kiváltva - kiállt a XIII. Gergely pápa által 1582-ben véghezvitt naptárreform mellett. 1598-ban a jezsuiták által nevelt Habsburg Ferdinánd került Stájerország élére. A régens a tartomány protestáns lakóit vissza akarta téríteni a katolikus hitre. Intézkedései részeként bezáratta az evangélikus iskolákat; azoknak a protestáns tanítóknak, akik nem voltak hajlandók katolizálni, el kellett hagyniuk az országot. Kepler költözni kényszerült: rövid ideig Magyarországon, a Vas megyei Petáncon (ma Petanjci, Szlovénia) élt. Később külön engedéllyel visszatérhetett Stájerországba, de tartományi matematikusi állását nem kapta vissza. Az ellenreformáció miatt - mivel ellenállt a neves protestáns személyek katolizálá- sát célzó, Vili. Kelemen pápa által kezdeményezett és a jezsuiták közreműködésével folytatott kísérletnek - 1600- ban ismét távoznia kellett. Ebben az esztendőben lett Tycho Brahe dán csillagász asszisztense, majd 1601-től utódja a vallási toleranciájáról híres Prágában: a katolikus Rudolf császár - és magyar király - messze földön elismert udvari csillagászaként és matematikusaként tevékenykedett. A csillagász kiterjedt levelezésében, A Jupiter és a Szaturnusz tíz nagy konjunkciója című könyvében, illetve egy külön füzetben először foglakozott tudományos alapossággal Krisztus születési dátumának pontos meghatározásával és a betlehemi csillag eredetével. A mai tudományos állásponttal egyező módon - bár hibás kiváltó okot feltételezve - megállapította, hogy a betlehemi csillag a Jupiter és Szaturnusz bolygó ritkán bekövetkező, szoros együttállása volt. A Megváltó születési dátuma ennek megfelelően Kr. e. 7-re tehető. Kepler teológiai tárgyú művet is írt - latin nyelven, majd évekkel később újabb kiegészítésekkel megjelentette németül is -, amelyben az úrvacsora kérdéskörével foglalkozott. Rudolf halálát követően, 1612-ben Kepler Linzbe utazott, ahol a rendek szolgálatában tartományi matematikusként, illetve á tartományi iskola matematikatanáraként tevékenykedett; az új uralkodó, Mátyás - aki szintén magyar király is volt - engedélyével eközben prágai udvari matematikusi állását is megtartotta. A császár, immáron sokadszor, rendet akart teremteni a német birodalom területén használatos naptári rendszerek között. Keplert kérte fel, hogy a Gergely-naptár bevezetése tárgyában készítsen előterjesztést. A csillagász a Dialógus de calendario Gregori- ano című művében is közzétette álláspontját. Ezt azonban a regensburgi birodalmi gyűlés végül nem fogadta el. Eclogae chronicae című könyvében kiegészítette a Jézus születési évét tárgyaló tanulmányait. Ebben Heródes uralkodásának, Krisztus megkeresztelé- sének, tanításainak és kereszthalálának időpontjával foglalkozott. Miközben az úgynevezett Rudolf-táblázatokon dolgozott, Ferdinánd - immáron császár és magyar király - megerősítette őt udvari matematikusi állásában, de 1626-ban a protestánsüldözések miatt jobbnak látta, ha távozik Linzből. 1630. november 15-én hunyt el Re- gensburgban. A később háborús események miatt teljesen elpusztult Szent Péter temetőben sírjának feltételezett helyére Dalberg Károly regensburgi katolikus érsek állíttatott díszes emlékművet 1808-ban. Ha a csillagászat barátai valamilyen formában hozzáférnek Kepler egyik legnagyobb művének, a Mysterium cos- mographicumnak az egészéhez vagy részleteihez, a következő önvallomást olvashatják: „Három dolgot kutattam főképpen: a bolygópályák számát, nagyságát és mozgását. Arra, hogy ehhez hozzákezdeni merészeljek, a nyugvásban lévő dolgoknak, a Napnak, az állócsillagoknak és a közbeeső térnek, Istennek az Atyával és a Szentlélekkel való szép harmóniája bírt rá.” Rezsabek Nándor Evangélikus Elet A közelmúltban egy forgalmas főúton haladva egy perc alatt a következő három álló vagy mozgó reklámhordozó került a szemem elé ebben a sorrendben: „Egy életen át... - Jobb veled a világ - Tud ennél jobbat?” Rohanó életünkben, megszokott útjainkat róva már fel sem figyelünk a minket körülvevő, színes, álló és mozgó reklámhordozókra, s üzenetük sem mindig jut el a tudatunkig. Engem most mégis elgondolkodtatott ez a három egymást követő, külön-külön talán semmitmondó, általánosságokat megfogalmazó reklámmondat. Nézzünk most keresztény szemmel e mondatokra, eltekintve eredeti céljuktól és hirdetőiktől, s néhány percig gondolkozzunk el azon, hogy mi, emberek is, vajon nem ilyen - néha álló, néha mozgó - reklámhordozók vagyunk- e. A kérdés csak az, hogy kinek vagy minek a reklámját hirdetjük életünkkel, szavainkkal és tetteinkkel, vagy. akár azok nélkül is egy adott helyzetben a minket körülvevő emberek között. Egy életen át... Nem tudunk ugyanis kibújni a bőrünkből, s bölcsőtől a koporsóig hordozzuk terem- tettségünkben nyert külső-belső adottságainkat, képességeinket, tulajdonságainkat, esetleg korlátáinkat. Ahogyan a párduc sem tudja megváltoztatni a foltjait, úgy mi sem szabadulhatunk meg önmagunktól (Jer 13,23). Ahogyan az ujjlenyomatunk azonosít az embermilliók között, úgy Alkotónk számára is testestül-lelkes- tül egyedi teremtmények vagyunk. Örülünk-e ennek, vagy egy életen át harcolunk mindezek megváltoztatásáért? Az ő terve ez: élteden át tartson erőd! (5Móz 33,25) Kinek a képét hordozzuk magunkon? Szinte már lehetetlen önmagunkra ismernünk, mert az évek során elszegődtünk egy jobban fizető, többet ígérő ügynöknek; az ő tarkabarka, rikító, de mégis színtelen és valótlan világának a reklám- hordozójává váltunk? Dávid egész életén át azt tette, amit helyesnek lát az Úr (1 Kir 15,5), s megtapasztalta, hogy egész életen át tart a kegyelme (Zsolt 30,6). Jobb veled a világ Ezt a kijelentő mondatot el tudjuk-e mondani belső meggyőződésből, megtapasztalásként is? Tudjuk-e mondani azt is, hogy „Uram, csak veled jobb ez a világ is, meg az is, amelyik a mi számunkra is végtelen és időtlen lesz”? Vagy veled, vagy nélküled. Mert a harmadik variáció: veled, de nélküled, Uram, csak fából vaskarika, lehetetlenség, még ebben a lehetetlent nem ismerő világban is! S ha azt is elismerjük, hogy az élet örök, akkor az előbbi reklámmondattal együtt örök igazság birtokába juthatunk: egy örök életen át jobb veled a világ, már ez is, és majd az is; mert mindkettő a te világod; hiszen hit által értjük meg, hogy a világokat Isten szava alkotta (Zsid 11,3). Tud ennél jobbat? Az előzőek ismeretében így is érthetjük e kérdést: az egy életen át tartó és Istennel jobb világnál ismerünk-e jobbat? Az emberek Isten nélkül is tűrhetően berendezték ezt a földi világot maguknak; de mégis, ki ne tudna ennél még jobbat elképzelni?! Vagy kikapcsoljuk a fantáziánkat, és csak elfogadjuk Gazdánk ígéretét: Amit szem nem látott, fül nem hallott, és ember szíve meg sem sejtett, azt készítette el az Isten az őt szeretőknek. (1 Kor 2,9) Mára elfogytak a reklámok, de megmaradt a kérdés: keresztényként én Krisztust „imitálom”-e, az ő követője, hírvivője vagyok-e testestül-lelkestül? A közelmúltban olvashattuk Tóth Árpád gyönyörű megfogalmazásában a választ: „És győztes távlatokba néz / Könnyekkel szépült, orcád-fényü arcom” (Isten oltó-kése). A reklámtáblák üzenetén elgondolkozva megállapíthatjuk, hogy végső soron mindegyik a gazdájának végez hírverést. Most ezek a reklámhordozók csak ezt kérdezik: én milyen reklámot hordozok?-i -s Madonna Kabbalája Az amerikai popénekesnő, Madonna nem hajlandó mással foglalkozni szabad idejében, csak a zsidó misztikus könyv, a Kabbala tanulmányozásával és az e fölött való meditációval. Emiatt azonban nemcsak egykori katolikus hitétől távolodott el, hanem férjétől, Guy Ritchie-től is. O napjaink kereső emberének tipikus példája. A negyvenhat éves énekesnő, eredeti nevén Madonna Louise Veronica Ciccone hétgyerekes katolikus családban nőtt fel. Édesapja olasz, édesanyja kanadai francia származású volt. A szülők 1955-ben a michigani Mennyei látogatás nevű katolikus templomban házasodtak össze, és megfogadták, hogy gyerekeiket a katolikus hit szerint fogják felnevelni. Madonna hatévesen a St. Andrews Patrick nevű katolikus iskola tanulója lett, és rendkívüli módon érdeklődni kezdett a katolikus vallás iránt. Elsőáldozóként tágra nyílt szemekkel hallgatta a miséket, és érdeklődve figyelte a papok előadásait Jézus anyjáról, Máriáról, akiről a nevét kapta. Katolikus hite mindvégig elkísérte őt, s még akkor is Szűz Máriához fohászkodott koncertjei előtt, amikor éppen a rosszlányt adta elő a világ szeme láttára, botrányt botrányra halmozva. Amikor feleségül ment Sean Pennhez, a Las Vegas-i villámesküvő után csak egyetlen kérése volt: álljanak meg egy katolikus kápolna előtt, hogy imádkozzon lelki üdvéért, ha már Penn nem volt hajlandó egyházi esküvőt kötni vele. Amikor édesanyja rákos lett, a mama kérésének eleget téve, el akarta vinni őt a franciaországi Lourdes-ba - ahol 1858-ban többeknek is megjelent Szűz Mária -, de a mama sajnos meghalt, mielőtt az utat megszervezték volna. Madonna azonban édesanyja koporsójánál állva megfogadta, hogy ha gyereke születik, Lourdes-nak fogja nevezni. Az énekesnő pár évvel később be is váltotta ígéretét. A Carlos Leonnal folytatott, házasságon kívüli kapcsolatából született Lourdes-dal első dolga volt, hogy a katolikus templomba menjen megkereszteltetni a kicsit, és nagyon fájlalta, hogy a gyereknek nem tudott teljes családot biztosítani. Második férjével, Guy Ritchie-vel egy anglikán templomban, Skóciában fogadtak örök hűséget egymásnak, mert a férfi ősei hitét követve nem volt hajlandó katolikus szertartás szerint összeházasodni. Hasonlóképpen az anglikán lett közös kisfiúk, Rocco vallása is, akit az esküvőjük előtti napon kereszteltek meg. Bennfentesek szerint azonban akkoriban Madonnát már nem túlzottan érdekelte a római katolicizmus; azért is ment bele olyan könnyen az anglikán szertartás szerinti házasságkötésbe, mert lelke mélyén már másban hitt. Ugyanis hét évvel ezelőtt egy barátnője hatására elkezdett behatóbban foglalkozni zsidó misztikus könyvvel, a Kabbalával. Eleinte férjével együtt jártak az előadásokra, de Guy észrevette, hogy csak a pénzükre megy ki a játék, ezért felhagyott a látogatásukkal. De Madonna folytatta, s nemsokára megismerkedett Philip Berg rabbival - egykori biztosítási ügynökkel -, aki azóta életének egyik meghatározó alakjává vált. Sőt úgy tűnik, már az énekesnő házasságát is válságba sodorta. Guy Ritchie ugyanis - a brit bulvársajtó állítása szerint - még a biztonsági embereket is a „szent emberre” uszította, amikor a rabbi nemrégiben megjelent náluk, de Berg csak nem tágított. Végül Madonna lépett közbe, és Guynak engednie kellett. S azóta is egyre csak tűr. A rabbi manapság már Madonna koncertjein is ott ül, és teljesen a befolyása alatt tartja a sztárt, aki már csak a „szent”, a rabbi által megáldott vízből hajlandó inni, és azokat a kóser ételeket fogyasztja, amelyeket a férfi jóváhagy számára. Naponta magára ölti a kabbalakultusz fehér uniformisát, és órákig meditál. Még a gyerekeit is beíratta egy Kabbala-gyerekcsoportba. Ezenkívül minden privát döntését, még egy harmadik gyerek vállalását is a gurujára bízza, akinek tanácsaiért busásan meg is fizet, hisz épp a napokban adományozott 21,6 millió dollárt egy New York-i Kabbala általános iskola alapítására. Hány és hány ember van a világon, aki Madonnához hasonlóan hosszú utat kénytelen megtenni életében! Keressük az élet értelmét, keressük azt, ami megadná a választ milliónyi kérdésünkre. A Szűz Máriába vetett hit Madonnának nem adott megnyugvást, de a dorbézoló életmóddal sem tudta megtalálni a választ. Milliókat keresett, de nem volt boldog. Sokáig, nagyon sokáig. Családot szeretett volna, gyerekeket és szerető férjet. Amikor végre-valahára mindezt megkapta, újabb veszély fenyegeti boldogságát. Ez most a Kabbala-hit, amely ugyan egy időre megnyugvást adott neki, de ha végképp guruja befolyása alá kerül, elveszítheti a hőn áhított családi békét, férjét és gyerekeit is. Egyetlenegy megoldás lenne számára és minden kereső ember számára. Az, ha végül a sokféle vallás helyett az egy igaz Istenbe, Jézus Krisztusba vetnék a hitüket. Ez senkinek sem lehetetlen. Még Madonnának sem az. Jézusnál megnyugvást találna a lelke. De vajon képes lesz-e valaha is szakítani a Kabbala-meditációval? Vagy újabb téves eszme, vallás, hóbort rabjává válik? Képes lesz-e megtalálni a Jézushoz vezető utat? Vagy egész életében hiábavaló dolgokkal fog csak foglalkozni? Bolla Zsuzsanna
