Evangélikus Élet, 2004 (69. évfolyam, 1-52. szám)
2004-11-14 / 46. szám
4. oldal - 2004. NOVEMBER 14. Evangélikus Élet Megújult oltár és orgona Befejeződött a mezőberényi I. kerületi evangélikus templom több mint kétszáz éves szószékoltárának restaurálása és orgonájának felújítása. Erről november 7-én ünnepi istentiszteleten számolt be a jelenlévő híveknek Lázárné Skorka Katalin, a gyülekezet lelkésze. Megköszönte és méltatta a restaurátorok, a kivitelezők gondos, lelkiismeretes munkáját, a segítők, adományozók áldozatkészségét. Elmondta, hogy ebben az évben 3,9 millió forintot fordítottak a templom felújítására; ebből 1,7 milliót pályázat útján sikerült elnyerni. „Hála a megújult oltárért és orgonáért” - rríondta igehirdetésében Gáncs Péter, a Déli Egyházkerület püspöke, majd rámutatott az ige (Mk 10,13-16) üzenetére: „Oda lehet menni, oda kell menni az Úr Jézushoz, aki magához öleli a hozzá gyermeki hittel közeledőket. Ezt mutatja az oltárkép is, mely a centrumban lévő Krisztust hirdeti, őt prédikálja.” W. A. Tiszta forrás „Tessék mondani, meghalt valaki?” - kérdezte egy tájékozatlan járókelő Tabdi főutcáján november 7-én, látva a szokatlanul nagy tömeget. A válasz magától értetődően érkezett: „Nem, éppenhogy él valaki!” A sok ember ünnepelni gyülekezett össze. Megvalósult az egy évvel ezelőtt még álomnak tűnő terv: az eddig a baptista testvéreknél helyet kapó tabdi evangélikusok új, önálló otthonba költözhettek. A családi házból igen igényesen, szépen kialakított imaház felszentelését Gáncs Péter, a Déli Egyházkerület püspöke végezte. Igehirdetésében, melyet az ünnepi meghívó igéje - „Jóságodról elmélkedünk templomodban, ó Isten ” (Zsolt 48,10) - alapján tartott, elmondta: nagyon örül annak, hogy püspökként első alkalommal olyan templom szentelésén szolgálhat, amelyet egy családi házból alakítottak ki. Hiszen itt különösképp tudatosul az emberben, hogy Isten Szentlelke meg tudja újítani népét, és vissza tudja vezetni a tiszta forráshoz. Ilyen tiszta forrás, szent hely volt az első keresztények háza. Félő, hogy megváltozott világunkban a kereszténység a hatalmas katedráiisokban fog elhalni, éppen ezért a jövő az ilyen kicsiny imaházakban van - hangsúlyozta a püspök. Az istentiszteletet követő ünnepi közgyűlés lelkészi jelentése arról számolt be, hogy a 4,2 millió forintért vásárolt ingatlant további 1,5 millió forintból alakították át imaházzá. Az összeg más ingatlanok eladásából, adományból, a Gusztáv Adolf Segélyszolgálattól és az országos egyháztól kapott pénzből, valamint gyülekezeti rendezvények bevételeiből gyűlt össze. Természetesen mindezt rengeteg felajánlott munka egészítette ki - hangzott a köszönő szó sofőrnek, tervezőnek, kőművesnek, asztalosnak, függönyvarrónak és mindenki másnak, aki segített a terv megvalósításában. A teremben lévő hatvan szék kevésnek bizonyult: ennél többen voltak kénytelenek állni, és még többen voltak kint, a szabadban. Erre utalt a püspök tréfás-komoly búcsúszava: kívánom, hogy így legyen a következő vasárnapokon is, és várom a jelzést a püspöki hivatalba, hogy további székek vásárlásához kérnek segítséget. Wiszkidenszkv András Az Evangélikus Hittudományi Egyetem egykori egyháztörténet-professzorának, a 80. életévét betöltött dr. Fabiny Tibornak a tiszteletére is rendeztek tudományos konferenciát október 26-án teológiánk nagytermében. Öze Sándor egyetemi docens, dr Galli István egyetemi adjunktus, valamint dr Bassola Péter egyetemi tanár előadását D. Szebik Imre elnök-püspök, dr. Szabó Lajos rektor, valamint Bódi Emese latin- tanárnő köszöntése követte. A rendezvény házigazdája dr. Csepregi Zoltán egyetemi tanár volt. Képünkön az EHE rektora köszönti az ünnepeltet. Horváth-Hegyi Olivér felvétele A magyar tudomány napja az Evangélikus Hittudományi Egyetemen Kettős tükörbe tekinthettek a november 4-én megrendezett tudomány napi ünnepségsorozat résztvevői. Míg a délelőtti előadások az erőszak problematikájának többfókuszú megközelítéseit adták, addig délután a megigazulásról szóló augsburgi közös nyilatkozat aláírásának ötödik évfordulójához kapcsolódtak az előadások. Sokakban megfogalmazódott: ezen a napon az igazi tudományosság ereje párosult a keresztény reménység derűjével. A társadalomban alacsony szintű a tolerancia, érzékenyebbek az emberek, nehéz odafigyelni a másikra, és a mindennapok velejárójává lett az erőszak. Ugyanakkor az erőszaktól való szabadulás, a másik emberre való odafigyelés és törődés a lelkészi szolgálat elengedhetetlen része - mutatott rá dr. Szabó Lajos rektor megnyitóbeszédében. Majd hangsúlyozta: ez a nap nem kezdődhet el anélkül, hogy meg ne emlékeznénk An- dorka Eszterről, kollégánkról, aki maga is sokszor figyelmeztetett bennünket arra, hogy tenni kell, szólni kell, de legfőképpen beszélgetni kell - „mert a dialógus mindig jó”. A rendezvénysorozat tudatosan kapcsolódott az erőszak leküzdésének évtizedéhez (2001-2010) - amelyet az Egyházak Világtanácsa (EVT) hirdetett meg -, nem csupán témájával, hanem szervezőin keresztül is, hiszen a rendezők között az MTA-EHE Szociáletikai és Ökumenikus Kutatócsoport mellett ott található a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsának Szociáletikai Bizottsága is. Kettőjük közös munkájának eredménye az EVT által készített tanulmányi segédanyag magyar nyelven való megjelenése is, amely segít eligazodni az erőszak kérdései iránt érdeklődőknek. Dialógusra hívott Bagdy Emőke, a Károli Gáspár Református Egyetem tanára. Rámutatott, hogy „a pszichológia üzenete: nem ellene, hanem vele”. Vagyis arról szólt, hogy miként lehet olyan „fondorlatokat” találni, amelyek az erőszak erejét jó célra fordítják. Rossz stratégiának bizonyul, ha valaki az erőszakra erőszakkal válaszol, mert aki kardot ragad, kard által vész el. Rámutatott a behaviorizmus megállapítására, mely szerint az erőszak tapasztalása lehetővé teszi, hogy valaki elsajátítsa az erőszakosságot, vagyis a szociális tanulás során az erőszakos modell azt tanítja, miként legyünk a másik kárára agresszívek. Mi az, ami jobb az erőszaknál? Miben árt nekem az erőszak? Bagdy Emőke előadásában - többek között - szemléletes volt annak a kísérletnek az elbeszélése, amelyet kórházi ápolók bevonásával végeztek. Azoknál az ápolóknál, akik munkájukat kedvetlenül és durván végezték, súlyos immunhiány lépett föl. Ám azoknak, akik gondoskodva, humánusan foglalkoztak a betegekkel, a szolgálati idő végére magasabb lett az immunszintjük. Hiszen a simogatás, az érintés mindkét fél számára immunstimuláns hatású volt. Az erőszakmentességet akár a humor eszközével is megpróbálhatjuk beágyazni életünkbe, hogy megbántottakból ne váljunk megbántók- ká, elvégre feladatunk az, hogy ennél valami emelkedettebbet tegyünk. Az erőszak kérdését a teológia szemszögéből közelítette meg Tarr Zoltán református zsinati tanácsos. A bibliai helyzetkép alapos ismertetése végén kiemelte: „Isten erőszakos világba küldte Fiát. A rendszer erőszakos, és az erőszakosság újratermelését hozza. Isten tudta, hogy Jézus küldetése nem érhet más véget. Jézus halála azonban új utat mutat.” Gondolatainak spirituális üzenetét jól jelképezi az a Sierra Leone-ból kapott töltényhüvely, amelyből a harcmezőn megtért kormányoldal i katona keresztet készített. Basa Boldizsár pestesi oskolamester neve és megbotránkoztató magaviseleté a hallgatóság számára egy ideig mindenképpen összefonódott a papmarasztalás és -elbocsátás jogával, valamint a visszaéléssel mint az erőszak alapfokával. Buzogány Dezső kolozsvári egyháztörténész legfrissebb kutatási eredményekkel illusztrált előadásában bőséggel szolgáltatott ehhez 17-19. századi esettanulmányokat. Egyháztörténeti visszatekintése során beszélt az agresszió verbális formájáról, egymás káromlásáról, majd az exkommunikáció- ról, a zsarolásról, a meghurcolásról és a fegyveres erőszakról. Összegzésképpen kifejtette: „Egyházunk mindig bölcsen rendezte az effajta gondokat, mindig a törvényesség keretei között maradt, tudván, hogy az erőszak újabb erőszakot szül. (...) Ha egy kicsit is magunkba szállunk, múltunk tükrében szemlélve jelen arcunkat, és legalább két napra megjavulunk, akkor szerintem már megérte.” A család, az iskola, az utca és a média az a „hálózat”, amelyben a gyerek tapasztalatot szerez az agresszióról. „Ezek összefüggésében, cirkulációjában hat az erőszak a gyerekekre, és válnak maguk is annak részesévé” - állapította meg Szabóné Mátrai Marianna. Az erőszak kezelése a hitoktatás anyagában című előadásában azt a kérdést tette fel, hogy vajon kínál-e ellenstratégiát a hittanóra tananyaga. Egyfajta módszer lehet a szelekció, de veszélyt is rejt magában, hiszen ha száműzzük az erőszakot, akkor „egy ideális, erőszakmentes, ám irreális világot teremtünk meg”. Léteznek alternatív utak is, például a bibliai ábrázoláshoz hű istenkép átadása, amely „egy érzelmekkel teli, szenvedélyes istenképet közvetít”, azonban olyan Isten képét, aki a legvégsőkig életpárti, aki az áldozat, a szenvedő mellé áll. A lelkigondozás szempontjairól szólva az előadás végén így fogalmazott az előadó: „Minden ember hallatlan mennyiségű teremtőerőt birtokol. A fiatalok többet megőriztek eredendő kreativitásukból, mint a felnőttek... Egyházunk új hittankönyvei olyan szemléletet tükröznek, amely ápolni, kibontakoztatni, működtetni szeretné a fiatalokban rejlő teremtőerőt.” Sárkány István rendőrtábornok az idősek viktimológiájáról, azaz áldozattá válásáról beszélt. Emlékeztetett rá: az időskorúak közé a hatvan év felettiek tartoznak, és számuk Magyarországon eléri a húsz százalékot. A problémák egyik gyökere az, hogy hazánkban az idős korhoz negatív sztereotípiák társulnak, ez pedig hosszú távon — a társadalomból érkező megerősítés következtében - izolációhoz, száműzetéshez vezet. Ennek következtében ez a korosztály könnyebben áldozattá válhat hazánkban, mint a fejlettebb szociális kultúrával bíró nyugati országokban. Mi készteti az embert arra, hogy az erőszakmentes magatartást válassza? Milyen eszközök állnak rendelkezésre ahhoz, hogy az ember másokat is erő- szakmentes magatartásra késztessen? E Bábel Balázs kalocsai érsek két kérdés volt az, amelyet Nagy Zoltán -debreceni evangélikus lelkész válaszolt meg Karamcsand Gandhi példáján keresztül. „Az erőszak elutasítása, még annak árán is, hogy elszenvedjük magunkon, feltételezi a nyilvánosságot, azt, hogy lehetőséget kapunk arra, hogy szóljunk a nyilvánosság előtt.” A délelőtti előadások summáját Faza- kas Sándor debreceni teológiai professzor adta tízperces összefoglalójában; ennek utolsó pontjában így határozta meg az egyház feladatát az erőszak leküzdésében: a remény ébrentartásával és a realitásérzék megőrzésével célunk erő- szakmentes „szigetek” létrehozása az agresszivitás ingoványos mocsarában. (Folytatás az 5. oldalon) Fazakas Sándor professzor prezentációja Az előtérben - D. Szebik Imre és dr. Harmati Béla evangélkus püspök között - dr. Gulyás Kálmán, a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumának egyházügyekért felelős címzetes államtitkára
