Evangélikus Élet, 2004 (69. évfolyam, 1-52. szám)
2004-11-07 / 45. szám
2004. NOVEMBER 7. - 7. oldal Evangélikus Élet lélyiségformáló, lumentő lehetőség NÉPFŐISKOLÁI r MELLÉKLET ♦ A magyarországi protestáns népfőiskolák típusai Az 1930-as években a protestáns egyházi fenntartású népfőiskoláknak két fő típusa alakult ki Magyarországon: az egyik inkább református, a másik inkább evangélikus talajon; ennek ellenére „evangélikus” vagy „református” típusról természetesen nem beszélhetünk. Hogy az egyik jobb lett volna, vagy hogy inkább népfőiskola lett volna, mint a másik, az nem állítható. Más-más történelmi kihívásokból születtek, másmás feladatot töltöttek be, ám közös sorsban osztoztak: a fordulat éve után felszámolták őket. Az egyik típus modellje Sárospatak. Az jellemző rá, hogy városi környezetben működött egy már létező iskolában vagy iskola mellett. Ennek következtében belülről is iskolaszerűbb: vizsgát követel, képesítést, bizonyítványt nyújt, valamint a népfőiskola hármas célkitűzésén belül (szakmai, kulturális és lelki nevelés) a fő hangsúlyt a kultúrára helyezi. A másik típus modellje Nagytarcsa. Ez a típus kötelezően falusi környezetben épült fel a semmiből, iskolai, könyvtári háttér nélkül; működése kevésbé iskolás, és a hangsúlyt az evangélizációra helyezi. „Mit tanít a népfőiskola?” - tette fel a kérdést a tanfolyamszervező Sztehlo Gábor, hogy nyomban meg is válaszolja: „Megismerni Krisztust.” Ahogy a pataki iskola a dán példát követte, úgy a nagytarcsai intézmény finn előképekből merített. Deklarált elve volt ennek az evangélizációs népfőiskolának, hogy a tanfolyamokat helybe kell vinni a paraszti lakossághoz annak érdekében, hogy a falusi közösség felelőssége is föl- ébredjen irántuk, és hogy a sajátjuknak Tessedikkel a 21. században érezzék. Nagytarcsa országos vonzáskörű intézmény volt hírhedetten rossz közlekedéssel (az előadók Cinkotáról vagy Kistarcsáról gyalogolni kényszerültek), mégsem merült föl egy pillanatra sem, hogy egy üres fővárosi iskolaépületben is meg lehetne szervezni ugyanezt a képzést. Logikus döntés volt, hogy Nagytarcsa után „a legnagyobb magyar falu”, Orosháza adjon otthont a második evangélikus népfőiskolának, majd a Dunántúlon is falvak - Gyenesdiás, Celldömölk, Farád, Répcelak - fogadták be a „falumentő intézményt” (azóta közülük némelyik városi rangot kapott). Feltűnő, hogy a pataki népfőiskola a trianoni határok által megcsonkított ti- száninneni református egyházkerületben nyílt meg egy hallgatóit, feladatát vesztett, ám hagyományban gazdag és jól felszerelt kollégiumban. Itt tehát az eszköz adott volt, a célt kellett hozzá megtalálni. Meghatározó szerepet kaptak az előadói tevékenységben a teológiai tanárok, s élénk kapcsolat alakulhatott ki a teológusiljúsággal is. Az evangélikus egyház viszonylag ép, bányai és dunántúli kerületében viszont a célhoz, a belmissziói munkához kerestek eszközt, s találták meg a népfőiskolában. Ezért folyt itt a népfőiskolái műnk#a Missziói Egyesület égisze alatt, s voltak fő munkatársai a kerületi missziós lelkészek, valamint partnerei a helyi gyülekezetek. Dr. Csepregi Zoltán Mi a haszna a népfőiskolának? Mit várhatunk a népfőiskolától? Nem kultúrfólényt, sem gazdasági szaktudást, hanem Krisztusért és Krisztusban küzdő ifjakat. Nem laikus prédikátort, sem diakónust, hanem Krisztus egyházáért élő és dolgozó evangélikus ifjút. A lelkésznek segítőt minden munkájában, különösen az ifjúsággal való foglalkozásában. Nem kap senki oklevelet, nem urat nevel a népfőiskola, akinek már szűk az alacsony gerendás hajlék, hanem szüleinek öreg korukban is engedelmes, otthonáért élő, földjéért küzdő munkás magyar férfiakat és asszonyokat. Csak egy bizonyítvány van: amit nem tanító állít ki, hanem a növendékek állítják ki magukról az életben, családjukban, falujukban, gyülekezetükben. Vizsga nincs, maga az élet vizsgáztatja őket. A népfőiskola az életre, a küzdelmes magyar falusi életre nevel. Tanrendjébe minden beletartozik, ami az életre fontos. A tanítás módja is szabad, kérdésekkel, megbeszélésekkel mindegyik sajátjává teheti egyházunk és népünk lelki kincseit/Nem szükséges a különös előképzettség, minden hat elemit végzett gazdaifjú 18-24 éves korában elvégezheti a téli, öt és fél hónapig tartó népfőiskolát. Megtanulhatja, hogy csak Isten igéjében lássa és ítélje meg az élet dolgait, Isten akaratának engedelmeskedjen családalapításában, munkájában, szórakozásában, egyházi és községi életközösségében. Isten katonái lesznek, akik harcolnak a bűn ellen, Istennek tetsző életért Krisztus győzelmében. Sztehlo Gábor: Népfőiskola Cím, elérhetőség: Székhely: 1088 Budapest, Puskin u. 12. Postacím: 1255 Budapest, Pf. 100. Tel.: (+36)1/411-1459 Fax: (+36)1/411-1460 E-mail: mnt@nepfoiskola.hu Web: www.nepfoiskola.hu Mit tanít a népfőiskola? Megismerni Krisztust! Ennek a szolgálatában áll az egész tananyag, de mindenekelőtt a Biblia és a Kis káté ismerete. Az egyháztörténet nagy alakjain keresztül megismerhetjük a Lélek munkáját. A társadalmi ismeretek: az állam, egyház, egyes ember, család, falu, haza, a jelen században kifejlődött áramlatok (szocializmus, kommunizmus, fasizmus, keresztyén nemzeti gondolat stb.) megismerése az emberi élet sokféleségét tárják fel az ifjú előtt. De szükséges tantárgy a történelem is, ebből merít példát és okulást. Irodalom, földrajz, néprajz, egészségtan, természetrajz, számtan, mind az ismerettágító, lelket nevelő célt szolgálja. Azonban mindegyik tantárgy különösen szem előtt tartja, hogy falusi gazdaifjúság munkaközösösségéről van szó, tehát mindenben a mezőgazdaság, a törpe- és kisbirtok gazdálkodását tartja szem előtt. Nem hiányozhat a rajz sem. Hadd elevenedjék meg ifjúságunk előtt a régi magyar népművészetünk. Ének és valamilyen hangszer tanítása is fontos; ezt a készségüket az ifjúsági egyesületen gyümölcsöztethetik majd hazatérve. Gazdasági ismeretek tanítása szintén nagy szerepet játszik. A kézügyesség is elengedhetetlen. Asztalos, lakatos, villanyszerelő, bádogos, kosárfonó stb. munka mind helyet kap. Azonkívül hetes tanfolyamok lesznek a gyümölcstermelésről, méhészetről, zöldség- termelésről stb. Fontos a testedzés és testgyakorlás. Sztehlo Gábor: Népfőiskola Evangélikus népfőiskola Szarvason Az Európai Unió nemcsak Magyarországot, hanem egyházunkat is elérte. Ez új lehetőségeket, új perspektívákat jelenthet számunkra, hiszen terveink megvalósításához a szűkös saját és hazai pénzforrások mellé közösségi pénzeket is megszerezhetünk. Ennek kapcsán egy szép kezdeményezés indult el városunkban. Szarvason, Tessedik Sámuel szeretett városában az ő eszmeiségén elindulva és az evangélikus népfőiskolái hagyományokra építve egy újszerű képzési forma alapjait raktuk le. A Szarvas-Ótemplomi Evangélikus Egyházközség szervezésében (úgynevezett gesztorságával) egy „második esély” iskolát - ez a külföldön használatos elnevezése a hasonló iskoláknak - kívánunk indítani Tessedik Sámuel Népfőiskola néven. A terveket megvalósító szervezet tagjai között szerepel többek között a Tessedik Sámuel Főiskola, a Bihari Népfőiskola, a Középhalmi Misszió és egy szarvasi szakértői civil szervezet is. A projekt lényege, hogy olyan evangélikus népfőiskolát hozzunk létre, amely mind szellemiségében, mind struktúrájában újszerű, hatékony, ezáltal képes az összetett problémákat új metodikával kezelni. Célja, hogy csökkentse a 18-30 és a 30-55 év közötti munka- nélküliek, a megváltozott munkaképességűek és a mentális-lelki, valamint magatartási zavarokkal küzdők munkaerőpiaci hátrányait. A tervezett munkaprogram gerince a képzettségi és mentális-lelki akadályok, hátrányok feltárása, majd egy motivációs életvezetési tréning közös tervezése és kivitelezése. A tanulás megtanítását és a munkavállaláshoz szükséges magatartásformáknak, a célcsoport foglalkoztatási és képzési jövőtervének a kialakítását tervezzük. A „második esély” iskola koncepciója alapján a megfelelő felnőttképzési infrastruktúraprogram és feltételrendszer kialakítása történne meg Szarvason. A képzéssel párhuzamosan a térségben a „befogadó” munkahelyi gyakorlat, illetve rugalmas foglalkoztatási és munkaszervezeti formák kialakítása is szükségessé válik a gazdasági vállalkozások körében. Ezt tenné lehetővé a védett foglalkoztatás, amely hat hónapig tartana. Ebben azok vehetnének részt, akik befejezték a népfőiskolái képzést. Amikor ez a hat hónap is letelik, a résztvevőnek ismét egyedül kell megállnia a lábán, önálló munka- vállalóként vagy éppen vállalkozóként saját magának kell megtalálnia a lehetőségeket. Céljainkat a megújulás és az új lehetőségek jegyében a hagyományokra és a keresztény értékekre építve igyekszünk elérni. Bízunk benne, hogy tervünk Isten segítségével megvalósul, és az egyház egy új területen is elkezdheti a szolgálatát. Lázár Zsolt A sárszentlőrinci népfőiskola épülete További információ: Barfhel-Rúzsa Zsolt püspöki titkár Déli Evangélikus Egyházkerület Tel./fax: (+36)1/338-2303 E-mail: zsolt.barthel@lutheran.hu
