Evangélikus Élet, 2004 (69. évfolyam, 1-52. szám)
2004-11-07 / 45. szám
6. oldal - 2004. NOVEMBER 7. r Evangélikus Elet Felnőttképzés határok nélkül - a népfőiskolái munka biblikus alapjai Az egyház egész létének, küldetésének, de különösen a tanítói szolgálatnak az alapjait Jézus missziói parancsában találjuk meg Máté evangéliumának utolsó soraiban: .....tegyetek tanítvánnyá minde n népet (...), hogy megtartsák mindazt, amit én parancsoltam nektek... " (Mt 28,19-20). Valójában erről szól a népfőiskola munkája is. Cél, hogy az iskolapadból kinőve, kikopva is tanítványok maradjunk egész életünkben. Cél, hogy ne csak elméleti is„Az evangélikus népfőiskolák a lelki nevelés terén nagyobb súlyt fektettek az evangélizációra, mint a református népfőiskolák... Mindkét felekezet népfőiskolái egyformán nélkülözhetetlennek tartják a lelki megújulást, mely a népfőiskolái munka alapja. Erre épült a képzés, a nevelés és a módszer is. A mindennapi áhítatok, istentiszteletek segítik ezt, és az evangélizációk. Vajon miben kereshető annak az oka, hogy az evangélikus népfőiskolákon méretekkel tömjük a fejünket, hanem próbáljuk meg a gyakorlatba is átültetve megtartani a Mester, a Megtartó tanítását. Nem az a cél, hogy papírt szerezzünk, bizonyítványt kapjunk valamiféle iskola elvégzéséről, hanem hogy valóban megtanuljunk élni, az életet szolgálni, az életet óvni és megőrizni, az életet továbbadni. A „minden népet” szédítő távlatokat megnyitó jézusi biztatásában pedig benne rejlik a népfőiskola másik titka: ez a képzési munka nem ismer etnikai, generációs vagy szociális korlátokat, határokat. Ehhez tartozik, hogy a népfőiskolái munka újraszervezése és továbbfejlesztése is csak nemzetközi együttműködés keretében képzelhető el. Ezen a területen jelentős, egyelőre kiaknázatlan forrásokat kínálnak még skandináv, finn és német egyházközi partnerkapcsolataink. A dán Grundtvig, valamint a hazai úttörők, Tessedik és Sztehlo nyomán fedezzük fel a népfőiskolái képzésben is speciális evangélikus értékeinket. Ezt a lutheránus színt dr. Horváth Erzsébet, a Károli Gáspár Református Egyetem adjunktusa az Evangélikus Hittudományi Egyetemen megvédett doktori értekezésében a következőképpen foglalta össze. több alkalommal szerveztek evangélizá- ciókat? Eddigi ismereteim alapján állíthatom, a gyökereknél kell keresnünk a választ. A levéltári kutatások és a személyes beszélgetések adták meg a választ. A református népfőiskolákra inkább jellemző a dán hatás, míg az evangélikusokra a finn evangélikus egyházzal meglévő élő kapcsolat hatott a népfőiskola megszervezésében, működtetésében. A finn evangélikusoknál tapasztalható ébredési mozgalmak megújították az ottani grundtvigi népfőiskolákat, így ezeket a »felébredtek« népfőiskoláinak nevezték, amelyek nem elégedtek meg a gazdasági, társadalmi, hazafias, egyházi tartalommal. Többet akartak: lelki megújulást Jézus Krisztus által. Mind Sztehlo Gábor, mind pedig Csepregi Béla finnországi ösztöndíjasként behatóan tanulmányozták ezeket a népfőiskolákat, és népfőiskolái vezetőként a jó tapasztalatokat alkalmazták is.” Ha újra ezen a vonalon merünk mi is elindulni, reménység szerint megtapasztalhatjuk a missziói, tanítói parancshoz szervesen kapcsolódó jézusi ígéret erejét is: „ ...és íme, én veletek vagyok minden napon a világ végezetéig. " Gáncs Péter Kocsis István, a sárszentlőrinci népfőiskola munkatársa beszámolót tart az elmúlt tíz évben elvégzett munkáról A mellékletet szerkesztette és a fotókat készítette Barthel-Rúzsa Zsolt Népfőiskola - szí közösségteremtő, 1 A népfőiskolái képzés ügye elásott kincseink, elfeledett evangélikus örökségünk közé tartozik még ma is. De lassan talán ráébredünk a címben jelzett perspektívára: a népfőiskola újra személyiségformáló, közösségteremtő, sőt akár falumentő eszköz is lehetne napjainkban az egyház kezében. Ezt az „ébredést” gyorsíthatja, hogy ez év júliusától a Magyar Népfőiskolái Társaság a Déli Evangélikus Egyházkerület Puskin utcai székházában bérel irodahelyiségeket, és együttműködési szerződés keretében segíti a népfőiskolái munka újjászervezését egyházunkban. Ennek érdekében hirdette meg a Déli Egyházkerület és a népfőiskolái társaság az első népfőiskolái napot Sárszentlőrincen. Az ott elhangzott előadásokat tesszük most közkinccsé rövidített, szerkesztett formában. Tanítványi küldetésünk azonos! A Magyar Népfőiskolái Társaság egyidős a rendszerváltással kezdődött új korszakkal, ugyanakkor a két világháború közötti, történeti magyar népfőiskola folytonosságát képviseli, amelyben az egyházak fontos szerepet játszottak. Küzdelme és fejlődése hűen tükrözi a vidék helyi társadalmának az elmúlt másfél évtizedben lehetségessé vált érvényesülését. Míg az északi országokban és Nyugat-Európa legfejlettebb államaiban a felnőttoktatás egyik alapintézménye, nálunk több okból kifolyólag eddig nem intézményesült kellőképpen, mivel - a sikeresebb és szerencsésebb országokhoz képest - társadalmunkban a helyi közösség szellemi-lelki és anyagi felemelkedésének, önérvényesítésének rögösebb útja vált valósággá. A jelenben tehát nem annyira meny- nyiségi eredményei, mint inkább jövőbeli lehetőségei alapján van értéke a népfőiskolának; amiatt közismert és sikeres itthon és még inkább külföldön, mert mélyen gyökeredzik helyi, magyar valóság elemi igényeiben. A társaság 1988-ban alakult, 1989- ben az egyesületi törvény alapján önállóvá vált, majd 1992-ben egyesületek szövetségévé alakult át. Először 1997- ben került be a közművelődési törvénybe a népfőiskola mint a helyi közösségi művelődés egyik alapformája. Ez segített abban, hogy a minimális és közvetlen költségvetési támogatás előrelépést biztosítson. Ma több mint száz tagszervezet tartozik körébe, harmincezer felnőtt vesz részt kurzusain évente, tizenhat úgynevezett táji központ és a budapesti Népfőiskola Intézet segíti a helyi népfőiskolák tevékenységét. 2003-ban pénzforgalma elérte a 300 millió forintot, amelynek mindössze 15-20%-a közvetlen költségvetési támogatás. A társaság főként úgynevezett nappali kurzusokat szervez, mivel jelenleg csak négy olyan épülete van - Sárospatakon, Mezőőrsön, Hantoson és Balatonszepezden amelyben saját, bentlakásos kurzusok is szervezhetők. Folyóiratot és könyveket ad ki, hírlevelet tesz közzé rendszeresen, és több honlapot is fönntart, valamint ellátja az Európai Felnőttképzési Társaság közép-kelet-euró- pai kapcsolati irodájának a feladatait is, angol és orosz nyelven. 1992 óta tagja a fenti, legátfogóbb európai szakmai szövetségnek. A 90-es évek elejétől két- és többoldalú európai kapcsolatokat alakított ki, s számos nemzetközi együttműködési programban (Phare, Leonardo, Grundtvig, Árion és egyebek) vett és vesz rész. Magyar testvérszervezeti tagok működnek Romániában, Szlovákiában és Kárpátalján. Közreműködött a 2001-es felnőttképzési törvény előkészítésében, s a törvény alapján tizennégy szervezete vált akkreditált intézménnyé. Az olyan tevékenységek, mint a tartós mezőgazdasági munkanélküliek számára szervezett képzés, a térségfejlesztési képzés, az ifjúsági tanácsadás, az alapkészség-fejlesztés, a családsegítő tanácsadás és képzés, a kistérségi vezetők képzése, az idegen nyelvi és számítás- technikai képzés, mutatják jellegzetes irányultságát. Az élethosszig tartó tanulás nemzetközileg is egyre növekvő szerepén belül a helyi és hátrányos helyzetű népesség szolgálatát tartja elsődlegesnek. Azokét, akik nem férnek hozzá az oktatás, képzés más, megfizethetetlen, esetleg a távolság vagy más ok miatt elérhetetlen szolgáltatásaihoz. 2004-es közgyűlésén a társaság egy stratégiai szervezetfejlesztési program megvalósításába kezdett, s A tanulás hatalma címmel új küldetésnyilatkozatot tett közzé. A népfőiskola egyszerre elv, módszer, mozgalom és intézmény. Széles a paletta: a helyi, alkalmi és tartós közösségektől a jogi formát öltő közhasznú egyesületekig, intézményekig terjed, amelyek a felsőoktatásba is bekapcsolódtak. Maga a társaság kiemelten közhasznú szervezeti státust nyert el a non-profit törvény alapján. 2000-ben az Európai Unió felnőttképzési együttműködési programjait Grundtvig dán püspökről, a népfőiskolák szellemi atyjáról nevezték el. A népfőiskola gondolata és gyakorlata tehát nemcsak a múltban élt: a mai európai művelődésnek, felnőttképzésnek és közösségi munkának is működőképes, élő és jelentős formája. A közelmúltban Gáncs Péter püspök kezdeményezésére együttműködés alakult ki a társaság és a Déli Egyházkerület között, amely örömünkre szolgál, hiszen - ahogy egyik kollégánk megfogalmazta - a gyökerekhez visszatérve segíthet a szárba szökkenésben, a közös növekedésben, így közösségeink javára válhat. A Sárszentlőrincen tartott népfőiskolái napon vázoltunk egy kerettervet, amely alapja lehet a jövőbeli konkrét együttműködés napi gyakorlatának. Elhivatottságunk, értékeink közösek. Reméljük, a következő években kiszélesedik a Sárszentlőrincen, Kajárpécen és másutt eddig folytatott, Szarvason megkezdett és Kiskőrösön tervezett munka. Sz. Tóth János, a Magyar Népfőiskolái Társaság elnöke (A témáról az érdeklődők bővebben a www.nepfoiskola.hu és a www.eaeabu- dapest.hu címen olvashatnak.) Népfőiskolái tervek Kiskőrösön Bárhonnan közelít az utazó Kiskőrös fjeié, útja kisebb-nagyobb homokbuckák és végeláthatatlan szőlőültetvények között vezet. Bár a magyar mezőgazdaságot sújtó általános válság egyre jobban ellehetetleníti a földből megélni vágyókat, a kiskőrösi emberek többsége még küzd. Kitart a szőlőművelés és a gyümölcstermelés mellett. Más lehetősége nemigen van, hiszen az iparosítás ezt a vidéket csak minimálisan érintette. A városnak 15 600 lakosa van, ebből 8900 evangélikus. A gyülekezethez tartozók nagy része, mintegy 80%-a még mindig hisz a szőlőművelés jövőjében. Igaz ez a szűkebb környezetre is - Solt- vadkertre, Csengődre, Tabdira, Páhira és Kaskantyúra -, ahol evangélikus gazdák küzdenek a megmaradásért és a megélhetésért. Mivel esélyeik egyre csökkennek, ezért is van létjogosultsága a városban egy népfőiskolának. Pontosabban egy olyan intézménynek, amely hangsúlyozottan evangélikus-keresztény hátterű, és a felnőttképzés ezerféle lehetőségével segíti a munka nélkül maradókat. Finnországban annak idején megismerhettük a Lapua városában működő „Kar- hunmäen Kansanopisto”, a Karhunmäki Népfőiskola munkáját. Többéves kapcsolatunk van a német Initiative egyesülettel, amely a kelet- és közép-európai országok protestáns kis- és középvállalkozóit segíti képzésekkel, kapcsolatok létrehozásával. Közreműködésükkel már most vincellérképzést szervezünk gazdáinknak évente kétszer. Hiszem, hogy ha visszavásárolhatnánk az úgynevezett Murányi-házat - egy régi parókiát, amely most a város tulajdonában van -, ott összefogással olyan intézményt hozhatnánk létre, amellyel egyházunk hatékonyan tudná segíteni azoknak a szakmai képzését, illetve szükség szerinti átképzését, akik még látnak fantáziát a mezőgazdaságban. S ezzel itt tudnánk tartani az embereket. Ez is keresztényi felelősségünk része. Lupták György t
