Evangélikus Élet, 2004 (69. évfolyam, 1-52. szám)

2004-11-07 / 45. szám

4. oldal - 2004. NOVEMBER 7. Evangélikus Élet Muzeális parókia „Muzeális parókia, de a lelkész mégsem lehet régiség benne!” - akár ez is lehe­tett volna a dunaegyházi gyülekezet október végi hálaadó istentiszteletének mot­tója, melyen Bácsi János és felesége újból birtokba vehette a megújult lelkészla­kást. A klasszicista stílusú parókia 1830-ban épült, amikor Sárkány Sámuel szol­gált ott lelkészként. Őt, aki szuperintendens (püspök) is volt, a gyülekezet egyik nagy építőjeként tartják számon, hiszen a templomtornyot is akkortájt emelték. A jelenleg itt szolgáló lelkész házaspár - az egyházmegyei felújítási alapból, gyü­lekezeti hozzájárulásból és egy helyi cég, a Haladás Rt. segítségével - tudta jellemző. Ez azonban nem mindig hiba: ideiglenesen van jelen a parókián élő lel­kész is, hiszen csak addig van ott, amíg szolgálni tud. Ez az átmenetiség késztet­kivitelezni az épület teljes felújítását. Az oszlopsoros ganggal rendelkező ház egyébként több átalakítást is megélt már. A felújítás során megtaláltak egy vakab­lakot, valamint a kemence nyomát. A megújult épület a lelkészlakás mellett egy gyülekezeti teremnek is helyet ad. A hálaadó istentiszteleten Gáncs Pé­ter püspök szolgált igehirdetéssel. A re­formáció ünnepének szellemében szólt az aránylag kis létszámban megjelent gyülekezethez. Prédikációjában az éle­tünkben megjelenő és alkalomadtán eltű­nő tartásról, a lábunk alól kicsúszó talaj­ról és az ideiglenesség napi jelenlétéről beszélt. Az állandóságra való törekvés helyett ma az ideiglenesség a leginkább hét bennünket állandó megújulásra, hi­szen „nincsen itt maradandó váro­sunk... ” - mutatott rá a püspök. Szemerei Zoltán egyházkerületi fel­ügyelő köszöntőjében dicsérte a szép és korszerű parókiát, melyen nincs semmi felesleges. Mint elmondta, legyen bol­dog, és adjon hálát a gyülekezet, amiért ismét gyarapodott anyagiakban. Az is­tentisztelet lezárását Csernus Ferenc kántor ez alkalomra megtanult énekes darabja tette ünnepélyessé. A következő felújítandó a templomte­tő lesz, amelyen a gerendák már régóta kemény harcot vívnak a fennmaradásért. Addig is: Erős vár a mi Istenünk! Ifj. Káposzta Lajos Hatvanéves a győr- nádorvárosi templom A győr-nádorvárosi evangélikus gyüle­kezet október 31-én, reformáció ünne­pén, a délelőtti istentisztelet keretében emlékezett meg temploma felépítésének hatvanadik évfordulójáról. Az ünnepi alkalmon Ittzés János, a Nyugati (Du­nántúli) Evangélikus Egyházkerület püspöke, győri lelkész hirdette Isten igé­jét. A liturgiában az egykor Nádorváros­ban szolgáló nyugdíjas lelkészek - Ittzés Gábor és Bödecs Barnabás -, az úrva- ' csorában pedig a gyülekezet jelenlegi lelkipásztorai - Berényi Rudolfné Mes­terházi Zsuzsanna és Ócsai Zoltán - se­gédkeztek. A püspök 1 Kor 3,11 alapján tartott igehirdetésében el­mondta, hogy Győr­ben az Öregtemplom köré már évszázadok óta sereglett a gyüle­kezet, amikor a vas­úttól délre eső, nádor­városi városrészben élő evangélikusok is lelki otthont kerestek maguknak. A templom alapkö­vét 1940. október 20­án helyezték el, magát az épületet pedig a világtörténelem legzivatarosabb évti­zedében építették fel. Az eddig fellelt irattári anyagok tanúsága szerint 1944- ben Kapi Béla, az akkori Dunántúli Evangélikus Egyházkerület püspöke pünkösdi körlevélben adta tudtul, hogy a gyülekezet ideiglenesen használatba ve­heti a hiányos felszereltségű templomot. A püspök igehirdetésében utalt rá, hogy a háborús időkben a jövő ígérete­ként épült fel e ház. De vajon vannak-e benne megújult életek? - tette fel a kér­dést. Nem csak számadatokkal kell jelle­meznünk intézmé­nyeinket és statiszti­kákkal gyülekezete­ink lélekszámát, hi­szen a visszatérő Jé­zus nem azt fogja mondani, hogy jól tet­tétek, amit eddig tet­tetek. Azt fogja meg­kérdezni, hogy jól hit­tetek-e. Csak alázattal adhatunk hálát Isten­nek, az ő kegyelmé­ben bízva - fejtette ki Ittzés János. Menyes Gyula Déli harangszó Surdról November 8-tól 14-ig minden délben a surdi evangélikus templom harangja szól majd a Kossuth rádióban. Surd Nagykanizsától tizenhat kilométerre, délre található telepü­lés, amely 1950-ig Somogy megyéhez tartozott. Első okleveles említése 1268-ból va­ló, amikor IV. Béla király a Hahót nemzetségnek adományozta ezt az erdőkben, lige­tekben gazdag, festői szépségű községet. A helység neve a Súr tulajdonnév -d képzős alakja. Birtokosai közül kiemelkedik a Zrínyi família. A krónikákfeljegyezték, hogy Zrínyi Miklós sokat időzött a zalai lankák és vízmosások vidékén, Surdon. Az evan­gélikus gyülekezet huszonnégy lelkészéről már az 1600-as években olvashatunk, ar­ra pedig mind a mai napig a szombatonként öt órakor megszólaló harangszó emlékez­tet, hogy a 18. század derekán a Mura-vidéki vendek Surdra jártak vasárnapi istentisz­teletre.-A falu első, téglából épült temploma 1797-ben a Döme-parton épült föl gróf Zsigray Károly telekadományából. Az erdő- és szőlőműveléssel foglalkozó vendek gyarapodó életét 1848-ban Jellasics hadai tették tönkre. A károkat sikerült helyrehoz­ni, és tornyot is akkor kapott a gyülekezet átépített temploma, amelyet Andorka János iharosberényi esperes szentelt föl 1869-ben. A surdiak hírneves lelkészei között talál­juk Tessedik Sámuelt és az Újtestamentum vend nyelvre fordítóját, Kuzmics Istvánt. akinek emléktáblája a templom bejáratánál található. A surdi evangélikus templom ti­zenhét méter magas tornyában három harang lakik. A délidőben megszólaló harangot Rincker Antal öntötte Budapesten 1925-ben. Forrás: Rtv Részletes Trajtler Gábor kitüntetése A Vörösmarty Mihály által nemes egy­szerűséggel csak „Tündérországnak” nevezett Tolna megye egyik „szellemi végvára” a Bonyhádi Petőfi Sándor Evangélikus Gimnázium és Kollégi­um. Közvetve-közvetlenül hírnevét öregbíti a Péterfy Sándorról elnevezett oktatási díj is, amellyel egyházunk idén ennek az intézménynek az igaz­gatóját, Ónodi Szaholcsot tüntette ki.- Lapunk olvasói nevében is gratulá­lok a kitüntetéshez, melyet az október 24-én rendezett protestáns kulturális es­ten adott át Önnek D. Szebik Imre püs­pök és dr. Frenkl Róbert országos fel­ügyelő.- Köszönöm. Ez az elismerés azért is közel áll a szívemhez, mert úgy vélem, a kollégáimat és magát az iskolát is minő­síti. Egy igazgató egyedül nem tud jó is­kolát „csinálni”, ehhez jó tantestületre is szüksége van. Jó tanárokra, akik önma­gukat adják, akik hitelesek. Akiknek ér­tékközvetítő szándéka formálja az intéz­mény szellemiségét.- A gimnáziumban, illetve a kollégi­umban tett rövid sétánk megerősíteni látszik a szavait. Aligha valószínű ugyanis, hogy a diákok mindenütt imi­tálták volna a vidámságot, a felszaba- dultságot. Vagy tévednék?- Remélem, nem. Most épp a refor­máció megünneplésére készülünk nagy izgalommal, mert nem a máshol szoká­sos módon emlékezünk erre az ese­ményre. Ugyanis abból kiindulva, hogy a reformerek - mondhatjuk - másként gondolkodók, ha tetszik, lázadók voltak, olyan embereket hívunk meg, akik a ma­guk területén érdekesek és különlege­sek. A szellemiségről azt mondhatom, hogy véleményem szerint egy jó oktatá­si intézményben ugyanaz lehet a jel­mondat a diákok és a tanárok számára egyaránt: tiszteletben kell tartani egy­mást. Fogalmazhatnék így is: amire szükség van, az a szeretetteljes közelítés a társ felé, legyen az akár pedagógus, akár diák. Iskolánkban, mely 2006-ban fogja ünnepelni kétszázadik születés­napját, ezt szeretnénk megvalósítani.- Szeretet, aggódás és őszinte lelkese­dés csendül ki a hangjából, valahány­szor az iskoláról, illetve a gyerekekről beszél. A külső szemlélő számára „ vér­beli pedagógusnak" tűnik. Mindig is er­re a pályára készült?- Igen. Családom többgenerációs ta­nárfamília. Három testvérem közül ket­ten is a tanári pályát választották. Édes­apám francia-magyar, feleségem - hozzám hasonlóan - biológia, földrajz és testnevelés szakon végzett. Lányom is a testnevelési egyetemen szerzett diplomát, de jelenleg borügynökként dolgozik.- Ha jól tudom, Ön is bortermelő.- Hobbiborász vagyok, az Alisca Bor­rend tagja. Pincehelyen hatszáz négy­szögöl szőlőnk van, amely több szem­pontból is fontos szerepet tölt be csalá­dunk életében. Biztos vagyok benne, hogy a gyerekeim innen hozták a szőlő és a bor szeretetét. Ha már megemlítet­tem, hogy a lányom mivel foglalkozik, hadd mondjam el azt is, hogy a fiam szőlész-borász szakot végzett... Ez a szőlő egyébként még arról is nevezetes, hogy minden évben itt rendezzük a Tol­na megyei testnevelő tanárok évbúcsúz­tató ünnepségét. Egy ilyen alkalommal Születésnapi köszöntő Kiskőrösön „Örülhet a tanár úr, hogy ezt a hatvan évet ilyen fiatalon érte meg!” - köszöntötte Ká­poszta Lajos esperes a születésnapját ün­neplő Boldoczki Sándort a kiskőrösi evan­gélikus templomban. A több müvészgene- rációt nevelő zeneiskolai tanár a helyi és környékbeli egyházaknak is nagy szolgála­tot tett a növendékek istentiszteleti szolgála­tokra való felkészítésével és a szakrális ze­ne megszerettetésével. Mint a köszöntőben elhangzott: „Ezt a kősziklát ugyan alámos­hatja a víz, de mégsem szakad le sohasem.” A mintegy nyolcszáz fős gyülekezet előtt koncertező volt tanítványok között számos európai hírű művész - köztük két Boldoczki fiú - és országosan elismert mű­vésztanár foglalt helyet. A klasszikus trombita-, kürt- és harsonaművek mellett saját szerzemények is felcsendültek, me­lyek magas színvonalú orgonakíséretét Kecskeméti Pál lelkész és Vikorné Hajas Matild biztosította. A hagyományosan evangélikus Kiskőrösön több évtizede mű­ködik egyházi és világi ének-, illetve zene­kar, így a zenei igényességre való törekvés mindig támogatókra talált. E folyamat egyik nagy előmozdítójaként ünnepelték ezen a napon Boldoczki Sándort és felesé­gét (képünkön), akiknek ezúton is még sok boldog évet kívánunk. K. L. Hiteles tanárok és másként gondolkodók a gimnáziumban r Interjú Ónodi Szabolccsal alakítottuk meg a Tolna Megyei Testne­velő Tanárok Egyesületét, melynek én lettem az elnöke.- Ebben a minőségében, valamint a Testnevelő Tanárok Országos Egyesüle­tének alelnökeként vélhetően többet te­het a mozgás és a sport népszerűsítése érdekében.- E két dologra minden lehetséges eszközzel igyekszem felhívni a figyel­met. Meggyőződésem, hogy minden gyereknek születésétől kezdve nagy a mozgásigénye. Nagy hiba, ha ezt egy- egy pedagógus vagy egy-egy iskola nem látja be. Az egészség megőrzése mellett a sport - amint azt versenyeken induló diákok kísérő tanáraként átélhettem - hatalmas közösségformáló erő is.- Apropó, közösség! A sportból vett hasonlatoknál maradva egy másfajta, de ugyancsak fontos „csapatot" alkotnak hazánk evangélikus gimnáziumai is. Or­szágos találkozójuk megszervezése is az Ön nevéhez fűződik.- Éppen az előbb említett, sportverse­nyekhez kapcsolódó tapasztalatok alap­ján merült fel bennem, miként lehetne egyházunk középfokú oktatási intézmé­nyeiben az evangélikus tudatot erősíte­ni. Úgy gondolom, a válasz kézenfekvő és egyszerű: közös élmények segítségé­vel. Ezt szolgálja az evangélikus gimná­ziumok országos találkozója, az EGOT, amelyet az első két alkalommal itt, Bonyhádon rendeztünk meg.- Az országos kitekintés után térjünk vissza még egyszer a helyi szintre. A Bonyhádi Petőfi Sándor Evangélikus Gimnázium és Kollégium a maga részé­ről mivel járul hozzá ahhoz, hogy minél színesebb legyen az EGOT közössége?- Hatszáztíz tanulónk - közülük 283 kollégista - magas szintű oktatásban ré­szesül. Különösen a természettudomá­nyos képzésre (matematika, fizika), va­lamint a nyelvoktatásra igyekszünk nagy súlyt fektetni. Emellett - az Arany János tehetséggondozó programban való részvételünknek köszönhetően - számí­tógépes ECDL-vizsga letételére és az érettségi mellé jogosítvány megszerzé­sére is van lehetőség. Gazdag Zsuzsanna Hazai és határon túli protestáns lelkészeknek adott át Károli Gáspár-díjat Gulyás Kál­mán címzetes államtitkár október 29-én délután - két nappal reformáció ünnepe előtt - a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumában. A díjat, melyet szakmai kuratóri­um javaslata alapján adományoznak azoknak, akik a biblikus tudományokban, illetve a teológiában kimagasló eredményeket értek el, egyházunk részéről 2004-ben Trajtler Gábor lelkész, orgonaművész, a Deák téri gyülekezet kántora vehette át. (A másik két kitüntetett egy debreceni - ifj. dr. Fekete Károly - és egy kolozsvári - dr. Juhász Ta­más - református lelkész, mindketten teológiai tanszékvezető professzorok.) Egyházunk kitüntetettjét dr. Finta Gergely méltatta, kiemelve: „Trajtler Gábor tevé­kenysége példa arra, hogyan lehet - olykor komoly áldozatok árán - a lelkészi, egyház- zenészi, tanári és művészi munkaterületek közötti egyensúlyt megtalálni. (...) Pályáját minden területen elmélyült szakmai igényesség és áldozatos helytállás jellemzi.” Az elismerést a minisztérium „a magyarországi evangélikus koráléneklés - külö­nös tekintettel a bibliai szövegeket feldolgozó énekkincsre - ápolása terén végzett ki­emelkedő munkájáért” adományozta a kitüntetettnek, akinek „az egyházzenei mun­kásságát, magyar és nemzetközi koncerttevékenységét magas fokú művészi igény jellemzi”. A díjazott köszönő szavaiban úgy fogalmazott: egy nehéz történelmi korszakban kellett továbbvinnie az egyházzene ügyét. Küldetése tulajdonképpen az elődeitől ka­pott stafétabot átvételében és továbbadásában áll. Mindezért egyedül Istené a dicső­ség - soli Deo gloria! K. D.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents