Evangélikus Élet, 2004 (69. évfolyam, 1-52. szám)
2004-10-31 / 44. szám
8. oldal - 2004. OKTÓBER 31. Evangélikus Élet Továbbképzés A Magyarországi Evangélikus Egyház Oktatási Osztálya továbbképzést hirdet minden olyan hittantanár és lelkész számára, aki 2005-ben hittanból bármilyen iskolatípusban érettségiztet. Az érettségi rendszere gyökeresen megváltozik, ezért ahhoz, hogy a tanulók felkészülését segíteni tudjuk, és a vizsgát megfelelő módon bonyolítsuk le, szükség van a tájékozódásra. A továbbképzés ideje: november 24., szerda 10-től 14.30-ig. Helye: Budapest Vili., Üllői út 24, 2. emeleti tárgyaló. Jelentkezni november 19-ig lehet Sólyom Anikó hittan tantárgygondozónál a 20/824-4504-es telefonszámon. Mihályi Zoltánná Sólyom Anikó osztályvezető tantárgygondozó INSULA LUTHERANA NAP - REFORMÁCIÓ ÜNNEPÉN Október 31. - Deák tér 9.00: Istentisztelet A liturgiához illeszkedően Gryllus Dániel és Gryllus Vilmos a Hegyi beszéd, a Zsoltárok és a Pál apostol című lemezekről játszanak egy-egy darabot. Igehirdető: Smidéliusz Gábor 10.00: Grádicsozás az Evangélikus Fúvószenekarral a 11 -kor kezdődő istentiszteletig és az istentisztelet elején I 1.00: Istentisztelet A Lutheránia énekkar Bach 80. kantátáját énekli Igét hirdet: Gáncs Péter (kapcsolat: mindenki) 15.00: „Hangok, szavak és képek..." - A reformáció egyháza ma Ifjúsági fotó- és gyermekrajzpályázat: Isten a metrón A Deák téri ifjúság előadása / 8.00: Hálaadó orgonazenés áhítat A Deák téri templom megújult orgonáján Trajtler Gábor játszik Igét hirdet Cselovszky Ferenc Szeretettel hívjuk és várjuk a Pápai Evangélikus Egyházközség ünnepségsorozatára, melyet reformáció ünnepe és a gyülekezet fennállásának 300. évfordulója kapcsán rendezünk. Október 29., 17 óra A legsokoldalúbb reformátor - Előadó: Keveházi László egyháztörténész Helyszín: Evangélikus Gyülekezeti Ház (Pápa, Széchenyi u. 15.) Október 31., 10 óra Reformációi istentisztelet Október 31., 15 óra Ünnepi istentisztelet a pápai evangélikus gyülekezet megalakulásának 300. évfordulója alkalmából - Bácsi Sándor evangélikus lelkész emléktáblájának leleplezése Igét hirdet: Ittzés János püspök Helyszín: az evangélikus templom és a gyülekezeti ház * Október 31.17 óra Protestáns istentisztelet (Utána Huszár Gál és Sztárai Mihály emlékművének megkoszorúzásai Igét hirdet: Koczor György evangélikus lelkész Helyszín: a református templom Bővebb információt az evangélikus lelkészi hivatalban (Pápa, Széchenyi u. 15., tel.: 89/324-360, 20/824-3443} lehet kérni. Felügyelői konferencia (Révfülöp, november 5-7.) Program: November 5., péntek 16.00-18.00 Érkezés 18.00 Vacsora 19.00 Előadás - dr. Hafenscher Károly: Adalékok a közelmúlt egyháztörténelméhez 21.00 Áhítat - D. Szebik Imre November 6., szombat 8.00 Reggeli 9.00 Áhítat - Ittzés János 9.30 Előadás - id. dr. Fabiny Tibor: A Káldy-korszak némi távlatból 11.30 Előadás - dr. Reuss András: LVSZ-nagygyűlés, 1984. Előzmények, hatások 13.00 Ebéd 15.00 Előadás - dr. Csepregi András: A jövő fontosabb, mint a múlt 17.00 Fórum 19.00 Vacsora 20,00 Áhítat - Gáncs Péter November 7., vasárnap 8.00 Reggeli 9.00 Motzsaszedés 10.00 Istentisztelet 12.00 Ebéd, hazautazás A konferencia részvételi díja teljes ellátással: 3000 Ft. Halottak napjára az örök élet fényében Október végén, november elején - mindenszentek idején - a halottak (napja) miatt óriási tömegek rohamozzák meg országszerte a temetőket, kisebb-na- gyobb virágkoszorúkat, gyertyákat, kerti szerszámokat cipelve, hogy rendbe tegyék a hajdan szeretett hozzátartozó sírját. Mindent megtesznek, ami fontos, de lényegtelen - csak azt az egyet nem teszik meg, ami fontos és ugyanakkor lényeges is lenne. Mi az, ami fontos, de lényegtelen? A sír körüli fizikai munka fontos, de nem ez a lényeg! Fontos, hogy rendben legyen a sír, ez pedig a sírtulajdonos kötelessége. Fontos, mert a törvény is ezt követeli meg, de nem ez a lényeges. Mi az, ami fontos és egyben lényeges is? Elgondolkodni a múlandóság felett! S lényeges lenne felelni arra a kérdésre, hogy nekünk - embereknek - miért kell tudnunk erről a félelmetes tényről. Mert az egész teremtett világ „a hiábavalóságnak vettetett alá ” (Róm 8,20); a szerves és a szervetlen anyagi világ, az élő növény- és állatvilág teljes egészében alá van vetve a múlandóságnak. De csak az ember kénytelen tudatosan szembesülni ezzel a ténnyel! Mindennek oka, célja és értelme van! Annak a ténynek is, hogy csak az embernek kel! átélnie tudatosan a fájdalmát! Miért kellene egyébként tudnia, ha csak az értelmetlen semminek (megsemmisülésnek) lenne a várományosa? Az ember azért kapta e fájdalmas kitüntetést, hogy szerettei koporsója mellett vagy a halottak napi temetői kiránduláskor elgondolkodva magába szálljon. Fontos a sír rendezése, de lényeges Istentől értelmes választ kapni a nagy miértre: „Én pedig tudom, hogy az őparancsolata örök élet. ’’ (Az Úr Jézus mondta ezt: Jn 12,50.) Jézus kedvenc apostola pedig ezt írta: „Az az ígéret pedig, amelyet ő maga ígért nekünk, az örök élet. ” (ÍJn 2,25) Kitől kaptuk az ígéretet? Istentől, „aki nem hazudik”, aki az „örök idők előtt” megígérte az örök életet! (Tit 1,2) Szabad-e Istent meghazudtolni? Mi az, ami fontos, és mi az, ami lényeges? Átgondolni a szenvedés jelenségét az életben és a halál közelében! Értelmes embernek érdemes szembesülnie a szenvedés háromdimenziós valóságával: van 1. fizikai szenvedés, 2. lelki vagy emocionális szenvedés, valamint 3. morális vagy erkölcsi szenvedés. Érdemes mind a háromra egy-egy pillantást vetni. 1. Közismert jelenség a fizikai fájdalom. Nem könnyű vele együtt élni, és nem is mindig lehet gyorsan eloszlatni. Kétségtelen, hogy kitűnő fájdalomcsillapítók vannak, ám a fájdalmat mégsem kerülhetjük el teljesen; a fog-, fej- vagy gyomorfájás szintjén ismerős az élmény. A fájdalom a korlátáinkra figyelmeztet. Arra, hogy mennyire esendőek vagyunk, mennyire hajszálon függ az életünk! Ez a tény alázatra akar tanítani minket! Alázatra Isten és ember előtt! 2. A lelki vagy emocionális szenvedés lényege a negatív érzelmi élmény: amikor úgy érezzük, hogy elhanyagolnak, kerülnek, nem szeretnek, sőt esetleg kinevetnek, megvetnek bennünket. Hatalmas érzelmi hiány ez, és nagyon nagy feszültséget, fájdalmat okoz a lélekben; olyan nagyot, hogy az ilyen ember van leginkább kitéve az önkéntes halál veszélyének. Az elhagyatottság érzése nagyon rászakad a szívre. Erre nehéz gyógyszert adni, mert a szeretet és az el- rejtettség érzése gyógyszerrel nehezen állítható elő. 3. Talán a legsúlyosabb szenvedés - különösen a halál közelében - a harmadik: a morális vagy erkölcsi szenvedés. Vagyis az a félelmetes lelki élmény, amelynek során azzal szembesülök, hogy hátha nem úgy éltem le az életemet, ahogyan kellett volna. Hátha elmulasztottam teljesíteni a tőlem várt feladatokat. Erre híres irodalmi példánk van Tolsztojtól, az Ivan Iljics halála. Ivan II- jics szenvedésének van egy hatalmas, kikerülhetetlen erkölcsi dimenziója: „Talán nem úgy éltem, ahogy kellett volna - hasított bele elméjébe a sejtelem.” Ettől a pillanattól kezdve „gyakorta eszébe ötlött a gondolat, hogy mindennek az az oka, hogy nem úgy élt, mint ahogy kellett volna”. Iván Iljics eleinte hevesen elutasítja ezt a képtelen gondolatot, hiszen ő egész életében csak megfelelni akart! Feletteseinek, családjának, kártyapartnereinek, környezetének - semmi más nem érdekelte, csak az, hogy megfeleljen. Mi az, ami fontos és lényeges a sír körül, a temetőben? Legyen rendben a sír - ez fontos. Nagyon lényeges ugyanakkor elgondolkodni a szenvedés kérdésén, már akkor, amikor még nincs is jelen - bár nem csak hírből ismerjük. Nem méltó az emberhez az a gondolkodásmód, hogy „ahogy lesz, úgy lesz”, hiszen azért kaptunk értelmes észt, gondolkodni tudást, hogy életünk során felkészüljünk a szenvedés hármas dimenziójának megélésére. Igazán nagy felelősségünk - amelyen lényeges elgondolkodni a temetőben is - a második és a harmadik esetben van. Az érzelmi magányosságért és a belőle fakadó szenvedésért mi magunk is felelősek vagyunk, vagyis tehetünk róla.- Ahogy sorjáztak az évek, talán nem hallottuk meg eléggé, hogy nemcsak várni, hanem adni is kell a szeretetet. Lehet, hogy többet vártunk el, mint amennyit adtunk, s így lassan elfogyott a visszajelzés lehetősége. Talán ott a sírnál, ka- pálgatás vagy gazolás közben elgondolkodhatunk azon, hogy szeretetet csak úgy kaphatok, ha én is - akár gondolkodás nélkül is - adok. A morális szenvedés magját nem szívesen gondoljuk át, pedig nagyon lényeges. Temetőkerítésen innen és túl is! Úgy éltem-e, ahogy kellett volna? Ott a temetőben jelen időben is feltehető a kérdés: úgy élek-e, ahogy kell? Kitérési kísérlet a következő kérdés: ki mondja meg, hogy hogyan kell? Egyszerű. Ezért van Tízparancsolat, Hegyi beszéd, házi táblák! Isten igéje az értelmes, tartalmas élet zsinórmértéke. S ha a jelenben szembesülünk elrontott életünkkel, ha fájdalmasan ránk szakad a súlya, és mégis újat szeretnénk kezdeni, akkor akár a temetőkapun belül, akár otthon, akár egy istentiszteleten hallhatóvá válik számunkra Jézus hívása: „Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok, és meg vagytok terhelve, és én megnyugvást adok nektek. ” (Mt 11,28) S Jézusnál múlik a kín. Nála, vele itt az újrakezdés, mint ahogyan ezt a szombaton a Betes- dánál meggyógyított beteg, illetve a házasságtörő asszony megtapasztalhatta: Ezek után találkozott vele Jézus a templomban, és ezt mondta neki: »íme, meggyógyultál, többé ne vétkezz, hogy valami rosszabb ne történjék veled.«” (Jn 5,14) „Jézus pedig ezt mondta neki: »Én sem ítéllek el téged, menj el, és mostantól fogva többé ne vétkezz!« ” (Jn 8,11) Mindezekről érdemes a temetőben is elgondolkodni! Ribár János Halloween - maszk mögött a gonosz „Mindent clönt a giccs és a szemét” - kiáltotta a mikrofonba egy hazai énekes évekkel ezelőtt, és nem a levegőbe beszélt: napjainkra mindenből üzletet csinálnak, és valóban giccsel és szeméttel árasztják el a boltokat, a médiát és az emberek lelkét. Az elmúlt hetekben több üzletben felfigyeltem a polcokon sorakozó tökpofákra, szellem-, boszorkány- és csontemberfigurákra. Néhány éve hazánkban is terjed a „Halloween-jelenség”; még a magukat kereszténynek vallók között is akadnak olyanok, akik ünnepük az egykori druida hagyományokat, szokásokat... A Halloween eredete egészen a keltákig vezethető vissza, akik Észak-Franciaor- szág és a Brit-szigetek területén éltek. Az ő papjaik voltak a druidák. Ezek a természetimádó papok halottkultuszt gyakoroltak, és október utolsó napját a „halál istenének” szentelték. Az 1. században a rómaiak sok hagyományt hoztak magukkal Angliából. A kereszténység terjedésével a római katolikus egyház 835-ben november elsejét mindenszentek ünnepének nevezte ki, majd november másodikát a halottak napjává nyilvánította. A Halloween október 31 -én, tehát éppen a római katolikus ünnep, a mindenszentek előtt van, mintegy demonstrálva azt, mily vékony is a választóvonal a pogány hagyományok és az egyházi gyakorlatok között. Amerikában a Halloweent ír bevándorlók honosították meg 1840 körül. Rémisztő arcokat faragtak tökökből, azokat belülről gyertyával világították ki, ezzel kívánták elriasztani a gonosz szellemeket. A jelmezbe öltözés is a Halloween egyik eleme. Az ünnep klasszikus figurái közé tartoznak a szellemek, boszorkányok, fekete macskák... A Halloween mára jelentős helyet foglal el az USA reklámiparában, de Európában is egyre népszerűbb. A keresztényeknek mindenesetre tisztában kell lenniük a következő tényekkel: ennek a napnak a szokásai és jelképei a pogányságban és az okkultizmusban gyökereznek. A Halloween lényegében a boszorkányságnak és az okkultizmus más válfajainak egyik legnagyobb ünnepévé vált. A Halloween megünneplésében való részvétel közvetlenül is okkult tevékenységekhez vezethet, avagy ezekre nyitottá teheti az embert. A legkevesebb, amit a Halloweenről elmondhatunk,. hogy megünneplése „támogatja” a pogány praktikákat és filozófiát - az animizmust \ (szellemhitet), a sámánizmust és a druida tanokat. A Biblia egyértelműen jelzi, hogy az ilyen praktikák „az utolsó időkben” mérhetetlen módon elszaporodnak majd (lTim 4,1 és Jel 9,21). Ami elsőre oly ártatlannak tűnik, az a valóságban halálosan komoly! Az embert játékos módon csábítják el, hogy egyre nyitottabbá váljon a démoni tanok iránt, és szíve Isten felé - egyre inkább megkeményedjen. Az Ige egyértelműen figyelmeztet, hogy a legkisebb mértékben se keveredjünk bele pogány vagy okkult praktikákba: „Ha bemégy arra a földre (...), ne tanuld el azokat az utálatos dolgokat... ” (5Móz 18,9) Az Újszövetségben Pál apostol megdicséri a thesszalonika- iakat, amiért megtérésük után egyértelműen szakítottak a bálványimádással (IThessz 1,9-10). Feltámadásával Jézus bizonyságát adta annak, hogy legyőzte az ördögöt és a halált (Zsid 2,14). Nekünk nem kell okkultizmusban, csillagokban vagy jóslásokban keresnünk segítséget az életben való eligazodáshoz, hiszen Jézus Krisztusban magát az életet találhattuk meg. isten igéjéből eligazítást lelhetünk az élet nehézségei közepette. Az efezusiak ezért semmisítették meg az összes varázskönyvüket, miután hitre jutottak (ApCsel 19,18-20). Nekünk, keresztényeknek mindazonáltal nagy a felelősségünk. Az Úr parancsának engedelmeskedve hirdetnünk kell az evangéliumot, az örömhírt. Szükséges tehát, hogy figyelmeztessük embertársainkat - adott esetben még hívő testvéreinket is - az ördög által felállított csapdákra. Le kell, hogy rántsuk a „maszkot” a játékos, ártatlannak tűnő, de nagy veszélyt hordozó babonákról, népszokásokról. Az Úr adjon ehhez bölcsességet és erőt mindannyiunknak! Szívós László
