Evangélikus Élet, 2004 (69. évfolyam, 1-52. szám)

2004-02-01 / 5. szám

2004. FEBRUÁR 1.-5. oldal KÖLCSEY-DÍJ A 100 ÉVES LUTHERÁNIÁNAK (Folytatás az 1. oldalról) A Lutheránia az elmúlt időszakban sem pihent. Adventben a budavári Má­tyás-templom „Katedrálisok zenéje” cí­mű sorozatában szerepelt. A műsor J. S. Bach egyházzenei munkásságának min­den műfajából ízelítőt nyújtott: részletek hangzottak el a BWV 61-es kantátából, a Karácsonyi oratóriumból, a Magnifi- catból, a H-moll miséből, a János-passi- óból, valamint felcsendült a „Lobet den Herrn alle Heiden” kezdetű motetta is. A sok évtizedes hagyománynak meg­felelően advent utolsó vasárnapján ismét a Karácsonyi oratórium meghallgatásá­val készülhettünk Urunk születésének ünnepére a Deák téren. Hangzott Krisz­tus evangéliuma, a megváltás örömhíre zenében és igehirdetésben egyaránt. Bach hitének és művészetének ezt az organikus egységét hivatott példázni Kamp Salamon CD-sorozata is, amely az egyházi ünnepkörök szerint mutatja be Bach kantátaszerzői munkásságát. A sorozat célja, „hogy végigkísérje hallga­tóját az egyházi esztendő vasárnapjain, melyek zenei, teológiai és liturgikus jel­legét egy-egy Bach-kantáta magyarázata segít elmélyíteni és szívünkbe zárni...”. (A „Zene és teológia” címmel napvilá­got látó sorozat eddig megjelent részei: FvQnfTpliVnc Elet Egy lírikus publicista portréja 200 éve született Bajza József ben kiadott Ellenőr című almanachban jelent meg. Részt vett két jelentősebb akadémiai kiadvány szerkesztésében is: az akadémiai zsebszótár előkészítésében és Kazinczy összes műveinek sajtó alá rendezésében. Bajza József költőként is maradandót alkotott. A magyar almanachlíra legje­lentősebb alakjaként közvetlen előkészí­tője volt Petőfi és Arany munkásságá­nak. Balladái - így a „Sólyomvár”, a „Szép Jolánka”, az „Ilonka”, >rA bajnok nője” - történelmi korba helyezett, iro­dalmi tárgyú alkotások. A szabadság- harc bukása után született „Honáruló” című versében Görgeyt kárhoztatja, és a „Haynau-dalban” a császári bosszú vég­rehajtójánál is „silányabbnak” nevezi őt. A „Fohászkodás” és a „Jóslat” végső kétségbeeséséről, csalódottságáról ta­núskodik. A „Nyugasztalóban” (1851) ezt írja: „E világnak kisszerű és Óriás mozgalmiról A komoly történetírás Ezred évek óta szól, S tükrözésiben mi gyéren Látni győzedelmeket, Melyekben csatát erény nyert A gonoszság s bűn felett. ” A szabadságharc bukását követő, re­ménytelen politikai helyzet, az állandó rettegés és bujkálás felőrölte idegeit. El­borult elmével halt meg 1858. március 3-án. Közterületek, intézmények, szerveze­tek ma is őrzik nevét. Helytállása, mű­ködése példamutató az utókor számára. Barcza Béla A Protestáns Szabadegyetem 2004. májusi konferenciája Az Európai Protestáns Magyar Szabad- egyetem május 16. és 22. között a Kar­cag melletti Berekfürdőn tartja 34. aka­démiai napjait. A konferencia témája: „Fordulatok évei - Küzdelem a demok­ráciáért”. A találkozó során végig kí­vánják tekinteni a második világháború végével a magyarság történetében be­állt meghatározó fordulatokat: az or­szág 1944-45-ös német megszállását, a nyilas rémuralmat, a ’45 utáni demok­ratikus újjáépítés szovjet nyomásra meghiúsult kísérletét, az 1948-as „for­dulat évét”, a sztálinista önkényural­mat, az ’56-os forradalom, az azt köve­tő megtorlás, majd a „puha diktatúra”, végül a ’89-90-es magyarországi rend­szerváltás jelentőségét, továbbá e kor­szakkal összefüggésben a magyar ki­sebbség sorsát az utódállamokban. Utá­na a konferencia megvitatja a magyar­ság mai helyzetét, kivált a fiatalok előtt álló kihívásokat és feladatokat, különös tekintettel a demokratikus közgondol­kodásra és Magyarországnak az ÉU- hoz való csatlakozására. A témát neves szakemberek - törté­nészek, szociológusok, politológusok mellett teológusok - előadásai, kerek- asztal-beszélgetések, munkacsoportok és plenáris viták dolgozzák fel. Szokás szerint reggeli áhítatok, esténként film­vetítés, irodalmi és zenei est egészítik ki a programot. Május 20-án, áldozó­csütörtökön Szolnokra kirándulnak a jelenlévők, ahol ökumenikus istentisz­teleten, városnézésen vesznek részt, majd a Szigligeti Színházban egy színi­előadást tekintenek meg. Érdeklődés, jelentkezés legkésőbb március 29-ig Deák Péternél a Bel- lerivestr. 59, CH-8008 Zü­rich címen, a (0041) (0)-l- 279-55-49es telefonszá­mon (napközben, munka­napokon), az 1-279-55-00- ás faxszámon vagy a pe- ter.deak@telekurs.com e- mail címen. A reformkor egyik vezető alakja, az evangélikus Bajza József művelt kisne- mesi család sarjaként született 1804. ja­nuár 31-én Szűcsiben. Tanulmányait Gyöngyösön kezdte, majd Pesten, a pia­ristáknál járt gimnáziumba. Egyetemi évei alatt kötött életre szóló barátságot Toldy Ferenccel. Iskolatársa volt Vörös­marty Mihály és Kossuth Lajos is. Mint a nemesi ifjak többsége, ő is jogot vég­zett, de soha nem lett belőle sem ügy­véd, sem köztisztviselő. A reformkori értelmiség legjobbjai ez idő tájt többnyire Vitkovics Mihály házá­ban, Kisfaludy Károly otthonában, Fáy András fóti szőlőjében vagy Bártfay László estélyein gyűltek össze. Ebbe a színvonalas, pezsgő irodalmi életbe kap­csolódott be a fiatal Bajza József is. Elsősorban szerkesztőként volt is­mert. Vörösmartyval és Toldyval hívták életre a Kritikai Lapokat, majd 1837-től a kor igen magas színvonalú folyóiratát, az Athenaeumot. Munkatársa volt az Aurórának, a Figyelmezőnek és a Tudo­mányos Gyűjteménynek is. Szerkesztőként igyekezett megnyerni lapjainak, kiadványainak a korszak leg­jelentősebb íróit, költőit: Kölcsey Feren­cet, Fáy Andrást, Czuczor Gergelyt, Berzsenyi Dánielt, Vörösmarty Mihályt, Toldy Ferencet. Szerkesztőként a nem­zeti ellenállás és a nemzeti romantika vonalán haladt. Kitűnő érzéke volt a te­hetségek felfedezéséhez. Az Athenaum- ban jelent meg Petőfi első verse, „A bo­rozó”. Az Aurórában közölte Dukai Ta­kács Judit verseit, Felsőbüki Nagy Juli­anna elbeszéléseit. 1844-ben ő szerkesz­tette a Történeti Könyvtár című soroza­tot, 1848-ban pedig a Kossuth Hírlapja című forradalmi napilapot. Bajza József nem csupán kiváló kriti­kus volt, hanem őt tekinthetjük a ma­gyar irodalmi kritika megteremtőjének. „Tollvitáiban” az ész, a tudás szerepét és jelentőségét hangsúlyozta a tekin­télyelvvel, dilettantizmussal szemben. Bátor kritikái révén olyan elismerést szerzett magának, hogy őt kérték fel az 1837-ben végre megnyitott Pesti Ma­gyar Színház igazgatására. A túlzott operakultusz helyett a színház nemzeti jellegét hangsúlyozta, nemcsak vezetési stílusával, hanem a műsorpolitika kiala­kításával is. Mindemellett dramaturgiai tanulmányokat is írt. Szívügyének tekintette a nyelvműve­lés ügyét is. „Nyelvünk műveléséről” (1843) című dolgozatában kifejti, hogy örül a nyelvújításnak, ugyanakkor óv a meggondolatlan túlzásoktól. A „Nemze­tiség és nyelv” (1846) címmel írt tanul­mánya az általa szerkesztett és Lipcsé­A Lutheránia énekkarát vezényli (1987 óta) dr. Kamp Salamon Fotó: Bottá Dénes I. Advent, II. Karácsony és újév, III. Vízkereszt. A kitűnő válogatást lelké­szek, hitoktatók, valamint ének- és zene­tanárok figyelmébe is ajánljuk.) Az idén - tekintettel az énekkar 100 éves jubileumára - a szokásosnál gazda­gabb programot kínál a Lutheránia: foly­tatódik a kantátazenés istentiszteletek sorozata; virágvasárnap és nagyszomba­ton meghallgathatjuk a János-passiót, melyből CD-felvétel is készül; a Bach- héten elhangzik Bach Magnificatja, a H- moll mise és a Musikalisches Opfer. A 2004-es év folyamán megjelenik Chris­toph Wolff l. S. Bachról szóló, mintegy 600 oldalas alapműve. (Christoph Wolff a Harvard Egyetem dékánja, a modem Bach-kutatás kiemelkedő alakja, akinek nevéhez több jelentős zenetörténeti fel­fedezés, továbbá Bach műveinek összki­adása fűződik. A most magyarul is meg­jelenő monográfia zenei szaklektora egyházunk egyházzenei igazgatója, dr. Kamp Salamon.) Megköszönve a Lutheránia áldozatos munkáját, őszinte és örömteli szívvel gratulálunk a magas művészi színvonalú tevékenységet elismerő, rangos Kölcsey Ferenc-díj elnyeréséhez. Kívánjuk, hogy minél többekhez eljusson tolmácsolá­sukban a „hangzó igehirdetés” (a „prae- dicatio sonora”), amely Bach művein keresztül minden hallgatót Krisztus kö­zelébe hív. Tóth Eszter „VALAKI MONDJA MEG...” A televízió mint szószék Szolgálatom kilenc éve alatt sokszor magyaráztam már el a hozzám érkezőknek, hogy a parókia nem plébániahivatal, hogy a megszólításunk nem plébános úr, hanem lelkész úr. (Természetesen nincsen ebben semmi sértő, de mégis igazításra szorul.) A templomot látogató városlakók kérdésére sokszor mondtam el azt, hogy a zöld oltárterítő nem a mosodában van, hanem éppen fehéret kell feltenni az ünnep miatt. Számtalanszor beszélgettünk az engem megszólító járókelőkkel arról is, hogy miért szól a harang, és hogy a keresztelés hol történik. Barátaim, ismerőseim sokszor győzködtek arról, hogy ezekről a dolgokról az „ át­lag magyar " bizony keveset tud. Tisztelet a kivételnek, de az elmúlt évtizedekben fel­növekvő generáció ezekben a kérdésekben igencsak járatlan. De ami örvendetes: mára sokakban feltámad - akár felnőtt fejjel, diplomával a zsebben is - a tanulás iránti vágy. Felkerestem az Oroszlányi Városi Televízió szerkesztőségét, és elmondtam, hogy új műsorral bővülhetne a heti adás, tudniillik a történelmi egyházakat bemutató, az egy­ház világát ismertető sorozattal. A főszerkesztő örömmel fogadta ajánlatomat, és en­nyit mondott: „Kezdd el!” Akkor még nem tudtam, hogy mennyi munkával jár egy valamivel több mint 5 perces film elkészítése. Forgatókönyv, narráció, felvétel, szkriptelés, vágás... Természetesen ezeket nem tanítják a teológián. De Isten mellém állított egy olyan fiatal szerkesztő-riportert, Szolga Róbertét, aki örömmel segít a műsorok elkészítésében. A sorozatban megmutatjuk, hogy hol szolgál az egyház (iskola, óvoda, laktanya, kórház, börtön, templom...), hogy a templomaink hogyan néznek ki, s miként változ­tak az első keresztények idejétől kezdődően. Bemutatjuk az oltárt, a szószéket, a keresztelőmedencét, az orgonát, a harangot. Beszélünk a Bibliáról, az egyházi ün­nepekről és még sok minden másról, amely a gyülekezeti tagok számára természetes, de azok számára számos újdonságot kínál, akik most halinak ezekről először. Viszonylag új szolgálati terület a televízió, hiszen rengeteg olyan embert is megszólíthatunk segítségével, akit másképp egyáltalán nem érnénk el. Le tudjuk talán rombolni azokat a falakat, melyeket a régmúlt húzott körénk. Fellebbenthetjük afáty­lat az egyház eddig titkosnak hitt világáról. „ Valaki mondja meg... " Én megpróbáltam. Próbálják meg lelkészeink is minden­hol, ahol működik kábeltelevízió. Molnár József A zenei nevelés szolgálatában Az ózdi Erkel Ferenc Zeneiskola fennállásának 50. évfordulója alkalmából a közelmúltban ünnepi hangversenyt rendeztek a városi művelődési köz­pont színháztermében. A rendezvényen Sarka Fe­renc, a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Közgyűlés Művelődési Főosztályának vezetője mondott kö­szöntőt. Külön is szólt az intézmény alapítójáról, Korényi Lajos zenepedagógus példamutató életé­ről, tevékenységéről. Korényi Lajos 1922-ben született Jols- ván (Szlovákia). Zenei érdeklődése már gyermekkorában megmutatkozott. Ta­nulmányai során tanítói, kántori, szakta­nítói, zenetanári, kamagyi oklevele mel­lé szlovák nyelvből felsőfokú nyelvvizs­gát is szerzett, továbbá a konzervatóri­um orgona szakát is elvégezte. Pályáját 1943-ban az ózdi Gyártelepi Általános Iskolában kezdte elemi iskolai tanító­ként, valamint az evangélikus egyház- község kántoraként. A Népművelési Minisztérium 1953- ban felkérte arra, hogy szervezze meg a zeneiskolát Ózdon. Ennek a feladatnak is eredményesen eleget tett. Öt tanszak­kal indultak: hegedű, zongora, fafúvós, rézfűvós szak és zeneelmélet. A mosto­ha körülmények ellenére két év múlva már sikeres hangversenyt rendeztek Óz­don és vonzáskörzetében. Tíz év eltelté­vel pedig már számos országos rendez­vényen tették ismertté a zeneiskolát. Korényi tanár úr 1964-ben megszer­vezte a kazincbarcikai zeneisko­Korényi Lajos (portréja jobbra fent) a jolsvai evangélikus templomban kezdett orgonálni lát is, amely két éven át az ózdi intézmény tagiskolájaként mű­ködött. Korényi Lajos példamutató tevékenységét számos kitünte­tés, elismerés is igazolja. Kö­zel hatvanesztendős pedagógu­si tevékenységéért az elmúlt évben vehette át a gyémántdip­lomát a nyíregyházi főiskolán, ahol 1943-ban végzett (akkor még Magyar Királyi Állami Tanítóképzőnek nevezték az intézményt). 1‘983-ban vonult nyugdíjba mint zeneiskolai igazgató, de még ekkor sem mondott búcsút a zeneoktatásnak, ugyanis 2001-ig óraadó tanárként dolgo­zott. Összesen 58 esztendőn át tevékenykedett zenepedagógus­ként. Nyolcvanegy éves kora elle­nére jelenleg is aktív. Rendszere­sen orgonái, s tagja a városi ve­gyes karnak. Adjon a jó Isten to­vábbra is erőt, egészséget neki! Kerékgyártó Mihály A Magyarországi Evangélikus Egyház Országos Irodájának Építési és Műemléki Osztálya munkatársat keres. Elvárások: • Középfokú építőipari végzettség • Adminisztrációs munkában szerzett gyakorlat • Számítógép-használatban való jártasság • Önálló, szakszerű munkavégzés. A jelentkezéshez részletes szakmai önéletrajzán kívül csatolja a végzettségeit igazoló bizonyítványok fénymásolatát is. A jelentkezéseket február 10-ig várjuk a következő címre: Magyarországi Evangélikus Egyház, Titkárság, 1085 Budapest, Üllői út 24. vagy a 486-3554-es faxszámra.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents