Evangélikus Élet, 2004 (69. évfolyam, 1-52. szám)

2004-10-17 / 42. szám

10. oldal - 2004. OKTÓBER 17. Evangélikus Élet A pusztában ott lakó szeretet 125 éves a pusztaottlakai gyülekezet Egy hideg, esős szombati napon, októ­ber 9-én hálaadó istentiszteletre gyü­lekeztek a hívek a pusztaottlakai evangélikus templomba, ahol az egy­házközség 125 éves fennállását ünne­pelték. Pusztaottlaka Békés megye egyik ki­csiny, alig ötszáz lelket számláló telepü­lése. Ottlaka községhez (ma Románia) tartozó külterület, puszta volt, nevét is innen kapta: Ottlaka-puszta. A területre a 19. században békéscsabai szlovák evangélikusok költöztek - minden való­színűség szerint cselédcsaládok akik a parcellázások után itt is maradtak. Mivel ez a betelepülés hosszabb folyamat volt, valószínűleg a békéscsabai szlovák evangélikusság kirajzásával egy időben indult meg. Az első lévita tanító 1869- ben 23, 1870-ben már 41 evangélikus gyereket keresztelt. A fíliában 1879-től vezettek önálló anyakönyvet. Ma a gyü­lekezet Medgyesegyházához tartozik, lelkésze Veres Ravai Csaba Endre. A templom az ünnepre kívül és belül is teljesen megújult a hívek áldozatos munkájának köszönhetően. A felújítás­ban nemcsak az evangélikus gyülekezet tagjai vettek részt, hanem a falu majd­nem minden lakosa, felekezeti hovatar­tozásra való tekintet nélkül. A mostoha időjárás ellenére a kis templom teljesen megtelt, több mint száz fő volt jelen az ünnepi istentisztele­ten, ahol Gáncs Péter püspök hirdette az igét a 145. zsoltár 20. verse alapján - „Megtartja az Úr mindazokat, akik őt szeretik...” Ennek a helynek oázissá kell válnia a pusztában, itt a szeretetnek kell laknia - hangzott el továbbá a pré­dikációban, utalva arra a fontos szerep­re, melyet a pusztuló, egyre fogyatkozó falvak életében a templomnak és a gyü­lekezetnek kell betöltenie. Az ünnepet követő napon püspöki lá­togatásra került sor Medgyesegyházán és Csanádapácán, ahol Veres Ravai Réka végzi lelkészi szolgálatát. A gyülekeze­tek nagy örömmel fogadták Gáncs Péter püspököt, aki az ünnepi istentisztelete­ken igehirdetéssel szolgált, bátorítva és vigasztalva őket. Barthel-Rúzsa Zsolt MEGHÍVÓ A PROTESTÁNS ÚJSÁGÍRÓK SZÖVETSÉGE szeretettel meghívja Önt az országos protestáns napok keretében október 21-én 14 órai kezdettel megrendezendő szakmai konferenciájára, melynek témája: „Protestáns küldetés és társadalmi nyilvánosság. Mit ér az ember, ha protestáns?" A konferencia tervezett programja: • Bevezető áhítat • Előadást tart: Fasang Árpád nagykövet Kulin Ferenc irodalomtörténész, a Kölcsey Intézet igazgatója dr. Flafenscher Károly ny. ev. lelkész, címzetes teológiai tanár • Szünet • Reflexiók az elhangzott előadásokhoz: Bartha István, a Csipetnyi só internetes újság szerkesztője Lakatos Judit, a Metodista című lap főszerkesztője Nagy Imre, a Yes Rádió kuratóriumának elnöke Nagy Katalin, a Magyar Rádió szerkesztő-riportere A konferencia helyszíne: Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsa székháza (1117 Budapest, Magyar tudósok körútja 3.) Kérjük, amennyiben részt kíván venni a konferencián, jelezze azt számunkra a következő e-mail címek valamelyikén: zsinatjo@axelero.hu vagy kiscelli@axelero.hu vagy a következő telefonszámon: 70/940-4192. ISTENTISZTELETI REND Budapesten, 2004. október 17. 1., Bécsi kapu tér de. 9. (úrv.) Bence Imre; de. 10. (német) Andreas Wellmer; de. 11. (úrv„ Fébé ünnepség) D. Szebik Imre; du. 6. dr. Széchey Béla; II., Hűvösvölgyi út 193., Fébé de. 10. (úrv.) Benkő Ferenc; II., Modori u. 6. de. 3/4 11. Vati Zsuzsanna; Pesthidegkút, II., Ördögárok u. 9. de. fél 10. (úrv.) Fodor Viktor; Csillaghegy- Békásmegyer, III., Mező u. 12. de. 10. dr. Csepregi Zoltán; du. 4. Donáth László; Óbuda, III., Dévai Bíró M. tér de. 10. Bálintné Varsányi Vilma; Újpest, IV., Lebstück M. u. 36—38. de. 10. Solymár Péter Tamás; V, Deák tér 4. de. 9. (úrv.) Smidéliusz Gábor; de. II. (úrv.) Gerőfi Gyuláné; du. 6. (ifjúsági) Balog Eszter; VII., Városligeti fasor 17. de. 11. (úrv.) Szirmai Zoltán; du. 6. Völgyessy Szomor Farmi koncertje; Vili., Üllői út 24. de. fél 11. (úrv.) Kertész Géza; VIII., Rákóczi út 57/a de. 10. (szlovák) Szpisák Attila; VIII., Karácsony S. u. 31-33. de. 9. Kertész Géza; VIII., Vajda P. u. 33. de. 9. Smidéliusz András; IX., Gát utcai római katolikus templom de. 11. (úrv.) Szabó Julianna; Kőbánya, X., Kápolna u. 14. de. fél 11. Smidéliusz András; Kerepesi út 69. de. 8. Tamásy Tamás; Kelenföld, XI., Bocskai út 10. de. 8. (úrv.) Zelenák József; de. 11. (úrv.) Zelenák József; du. 6. Joób Máté; XI., Németvölgyi út 138. de. 9. Joób Máté; Magyar tudósok krt. 3. (Egyetemi Lelkészség) du. 6. (úrv.) Rozs-Nagy Szilvia; Budagyöngye, XII., Szilágyi E. fasor 24. de. 9. (úrv.) Horváth-Hegyi Olivér; Budahegyvidék, XII., Kék Golyó u. 17. de. 10. (úrv.) Madocsai Miklós; XIII., Kassák Lajos u. 22. de. 10. Kamer Ágoston; XIII., Frangepán u. 41. de. fél 9. Karner Ágoston; Zugló, XIV, Lőcsei út 32. de. 11. (úrv.) Tamásy Tamás; XIV. Gyarmat u. 14. de. fél 10. Tamásy Tamás; Pestújhely, XV, Templom tér de. 10. (úrv.) Jankó Katalin; Rákospalota, XV, Régi Fóti út 75. (nagytemplom) de. 10. Bátovszky Gábor; Rákosszentmihály, XVI., Hősök tere 11. de. 10. Börönte Márta; Cinkota, XVL. Batthyány I. u. de. fél 11. Blatniczky János; Mátyásföld, XVI., Prodám u. 24. de. 9. Blatniczky János; Rákoshegy, XVII., Tessedik tér de. 9. Kósa László; Rákoskeresztúr, XVII-, Pesti út 111. de. fél 11. Kósa László; Rákoscsaba, XVII., Péceli út 146. de. 9. Wiszkidenszky András; Rákosliget, XVII., Gőzön Gy. u. de. 11. Wiszkidenszky András; Pestszentlőrinc, XVIII., Kossuth tér 3. de. 10. dr. Korányi András; Pestszentimre, XVIII., Rákóczi út 83. (ref. templom) de. 8. dr. Korányi András; Kispest, XIX., Templom tér I. de. 10. Széli Bulcsú; XIX., Hungária út 37. de. 8. Széli Bulcsú; Pesterzsébet, XX., Ady E. u. 89. de. 10. (családi) Győri János Sámuel; Csepel, XXL, Deák tér de. fél 11. Zólyomi Mátyás; Budafok, XXII., Játék u. 16. de. 10. (úrv.) Solymár Gábor; Budaörs, Szabadság út 75. de. 10. Endrefly Géza. SZENTHÁROMSÁG ÜNNEPE UTÁN 19. VASÁRNAP a liturgikus szín: zöld. A vasárnap lekciója: Mt 9,1-8; az igehirdetés alapigéje: ApCsel 20,32-35. ÉNEKEK: 291, 47. Összeállította: Boda Zsuzsa Száz éve született D. dr. Vető Lajos püspök (1904-1989) Vető Lajos Békés megyében, Kondoro­son született, földműves családban 1904. október 17-én, Viszkok János és Uhliár Julianna gyermekeként. Elemi iskolai tanulmányait követően a Szarva­si Evangélikus Főgimnáziumban érett­ségizettjeles eredménnyel. Egy évi műegyetemi esztendő után a soproni evangélikus teológiai fakultásra iratkozott be, ahol 1924 és 1928 között volt teológiai hallgató. D. Raffay Sándor bányakerületi püspök szentelte lelkésszé 1928. június 29-én. Ezt követően két­éves időszakra tanulmányi ösztöndíjat kapott, melyet Berlinben és Észtország­ban (Tartuban) töltött. Már fiatal korában a valláspszicholó­gia tudománya felé fordult. Doktori munkáját A hit által való megigazulás elve egyszerű evangélikus hívek lelki vi­lágában címmel írta, majd 1935-ben si­kerrel megvédte summa cum laude érté­keléssel. 1936-ban házasságot kötött Folkusházy Zsuzsannával. Közös életü­ket Isten két fiúgyermekkel, négy uno­kával és négy dédunokával áldotta meg. Előbb segédlelkészként, majd 1931 és 1937 között szolnoki helyettes lelkész­ként Medgyesegyházán szolgált. Innen választotta meg parókusának a diós- győr-vasgyári gyülekezet. Ezt a szolgá­latot 1948-ban történt püspökké válasz­tásával fejezte be: 1952-ig a Nyíregyhá­zán székelő Tiszai Egyházkerület fő­pásztora lett. Ekkor az országos zsinat határozata értelmében a négy egyházke­rület kettőre zsugorodott. Vető Lajos az újonnan szerveződő Északi Egyházke­rület püspöke lett budapesti székhellyel. 1956 októberében a forradalmi esemé­nyek hatására lemondott püspöki tiszté­ről, helyére D. Túróczi Zoltán korábbi dunántúli püspököt választották. Vető Lajos ezután az Evangélikus Teológiai Akadémián tartott előadásokat a vallás­tudomány tárgyköréből. D. Túróczi Zol­tán 1957 decemberében külső kényszer hatására lemondott tisztségéről, miután a Magyar Népköztársaság a vezető egy­házi tisztségek betöltéséhez állami hoz­zájárulás szükségességét rendelte el visszamenőleges hatállyal. így ismét Vető Lajos került az Északi Egyházke­rület püspöki székébe 1967. május 15- ig, kényszerű nyugdíjaztatásáig. A templomépítő Két gyülekezetben, Szolnokon és Diós­győr-Vasgyárban épített templomot hí­vei áldozatkészségéből és hathatós se­gítségével. A szolnoki templom a wit­tenbergi vártemplom kicsinyített máso­lata: ékszerdoboz szépségével emlékez­tet a kilencvenöt tétel kiszögezésének eredeti színhelyére. A diósgyőr-vasgyá- ri templom is a reformációhoz kötődik külső megjelenésében: alakja a wartbur- gi vár sziluettjét formázza. Erődtemp­lom, erős vár képzetét kelti. Vető Lajos ugyan tíz évnél is rövidebb ideig szol­gált a két, új templommal büszkélkedő gyülekezetben, de még ma is élnek, akik örömmel gondolnak vissza a templom­építés „hősi” korszakára. Keveseknek adatik meg, hogy két templomot építse­nek az Úr szőlőskertjében. A tudós valláspszichológus Szerette a nyelveket. Németül, szlová­kul, oroszul és angolul is beszélt. Vá­lasztott tudományának művelésében ko­rán kitűnt. Már 1933-ban kiadta A mo­dern pszichoterápia fő irányai című munkáját. A már említett disszertációján kívül A gyermek lelke címmel Győrött jelent meg tanulmánya. 1966-ban adta ki Tapasztalati valláslélektan című könyvét, melyet még napjainkban is for­gatnak a téma iránt érdeklődők. Több fordítása látott napvilágot. Ernst zur Ni­eden (Éneddel beszélgetek) című müve a legjelentősebb. De adott ki tanulmányt a kábítószer használatának veszélyéről és az öngyilkosság okairól is, még a má­sodik világháború előtti időkben. Össze­sen negyvennégy munkája jelent meg nyomdai kiadásban választott tudomá­nya köréből. Tagja volt a Nemzetközi Lélektani Társaságnak. A megfélemlített püspök Aki átélte vagy ismeri az 1990 előtti negyven évet, a diktatúra korszakát, an­nak nem meglepő, ha azt írjuk, hogy ab­ban az időben hazánkban a püspök is, a lelkész is, a hívő is megfélemlített ál­lampolgárként élt. Vető Lajos 1948-as püspökké választásának körülményei is magukon viselték a politikai befolyás jegyeit. Mindez rányomta bélyegét kö­zel tizenkilenc évi püspöki szolgálatára. Ez az 1956-57. évi események nyomán is észlelhető volt. Szolgálati ideje alatt egyházunk rendkívül visszafogottan, a templom és a parókia falai közé szorítva működhetett. Vető Lajos püspök csendes, inkább visszahúzódó természetű ember volt. Gyülekezeteit az adott körülmények kö­zött látogatta. Gyakran kényszerű dönté­seket erőltettek rá. Püspöki szolgálata a nehéz történelmi korszak minden ismer­tetőjegyét magán viseli. Személyének, szolgálatának objektív értékeléséhez na­gyobb történelmi távlatra van szüksége a kutatásnak. Templomépítő szolgálatá­ért, tudományos tevékenységéért méltán hálás az utókor. Evangélikus püspöki működését pedig a kegyelmes Isten bölcsességére és irgal­mára bízzuk, aki egyedül ismeri a szívek titkait, indítékait, aki előtt mindnyájan - ahogyan azt Vető Lajos is vallotta - Krisztus érdeméért állhatunk meg. D. Szebik Imre Ember s ég találkozása, avagy L’Abri konferencia Révfülöpön Egy éve néhány lelkes fiatal - vagyis e cikk szerzői - úgy döntött, hogy szeret­né továbbadni és bemutatni azt a szelle­miséget, amelyet magunk is megtapasz­taltunk az angliai L'Abri közösségben eltöltött idő alatt. A L’Abri szó franciául „menedéket” jelent. Az első L’Abri közösség mint szervezet akkor kezdte meg munkássá­gát, amikor Francis és Edith Schaeffer 1955-ben, a svájci Alpokban megnyitot­ta otthonát olyan keresztény és nemkeresztény diákok számára, akik az Istennel és az élettel kapcsolatos kérdé­seikre keresték a választ. Dr. Schaeffer, a 20. század egyik meghatározó keresz­tény teológusa és filozófusa, az élet szá­mos területét érintő témában írt könyvet, külön hangsúlyt helyezve a társadalom- tudományokra, a kultúra és művészetek témakörére. A L’Abri alapját az Európa-, Ázsia- és Amerika-szerte található L’Ab­ri közösségek adják. A különböző orszá­gokból érkezett diákok és felnőttek valamelyik családias légkörű missziós tanulmányi központban töltenek néhány hetet, hónapot. Az ott eltöltött idő alatt rendszeresen együtt étkeznek az ott élő előadókkal és családtagjaikkal, beszélge­téseken vesznek részt mentoraikkal. Eb­ben az őszinte és nyitott légkörben az alapítók eredeti gondolataihoz, elképze­léseihez híven a közösségekbe ellátoga- tóknak lehetőségük nyílik Istennel és az élet értelmével kapcsolatos kérdéseikre választ keresni. Az eddig csak Amerikában időnként megrendezésre kerülő L’Abri konferenci­ák célja az, hogy az előadásokon és sze­mélyes beszélgetéseken, valamint vitafó­rumokon keresztül a résztvevők jobban megérthessék, és mélyebben átgondol­hassák, hogy mit is jelent kereszténynek lenni a saját társadalmukban. Ezt a szem­léletet szem előtt tartva szerveztük meg Európában az első ilyen jellegű találko­zót, „EmberSég” címmel, mert úgy vél­jük, ez a szójáték jól kifejezi mindazt, amit a Francis Schaeffer alapította L'Abri képvisel: a L'Abrival együtt mi is abban hiszünk, hogy kereszténynek lenni nem más, mint újra emberré válni. A konfe­rencia az angliai L’Abri segítségével, két- két angliai - Wade Bradshaw és Andrew Fellows - és holland - Christa és Robb Ludwick - munkatárs közreműködésével és néhány magánszemély, valamint több, különböző keresztény felekezethez tarto­zó gyülekezet anyagi támogatásával jött létre. Minden várakozásunkat felülmúló­an a több mint százhúsz, többségében magyar résztvevő - néhány Hollandiá­ból, Angliából és Szlovákiából érkezett látogatóval- teljesen megtöltötte a révfü­löpi Evangélikus Oktatási Központot. A konferencián elhangzó, különböző témákat (pl.: társadalomtudomány, pszi­chológia, művészetek) feldolgozó elő­adásokkal, szemináriumokkal szerettük volna új szempontok és merész, provo­katív, mai létünket alapjaiban érintő kér­dések alapján elgondolkodtatni a poszt­modern kor keresztény emberét, E kér­déseket általában nem vitatják meg a gyülekezetekben. Hol a helyünk a mai társadalomban keresztényként, hogyan éljük át az új társadalmi identitás utáni hajszát? Mit jelent az integrált keresz­tény élet a doktrínák hanyatlásának ide­jén? Külön figyelmet szenteltünk a mű­vészetek témakörének, amelyet több ol­dalról törekedtünk megvitatni: egyház és kultúra viszonyát, a kortárs művészet és művészek felé irányuló túlzott elvárá­sok problémáját feszegettük. A konfe­rencián különböző művészeti ág foglal­kozó képző- és iparművészek is részt vettek, akik a helyszínen kiállított alko­tásaikkal tették még teljesebbé a hétvé­gét. Számos alkalom kínálkozott az elő­adókkal és az egymással való szemé­lyes, őszinte, kötetlen beszélgetésre, akár a közeli kilátóhoz szervezett kirán­duláson is, de nyílt vitára is jutott idő. Ennek során a közös együttgondolkodás és további új kérdésekre ösztönző légkör élményét tapasztalhattuk meg. Ember s ég találkozásáról, az igaz emberségről kívántunk szót ejteni ezen az októberi hétvégén. Reméljük sokan átélhették - a teljes emberi mivoltukat átformáló - isteni és emberi közösséget. A szervezők: Deák Agnes, Horváth Dénes, Ignácz Gergely, Jakab Áron, Ja­kab Eszter és Szabados Tamás.

Next

/
Thumbnails
Contents