Evangélikus Élet, 2004 (69. évfolyam, 1-52. szám)
2004-10-10 / 41. szám
Fotó: T. Pintér Károly 20 04. OKTÓBER 10.-7. oldal Evangélikus Élet r Állam és egyház az egyesült Európában Tudományos konferencia a Parlamentben (Folytatás az I. oldalról) A háromnapos tudományos ülést Kiss Péter kancelláriaminiszter nyitotta meg, kiemelve, hogy a kormány fontosnak tartja a vallásszabadság biztosítását, valamint az állam és az egyház elválasztását, mert ezek a társadalmi béke és fejlődés döntő tényezői. A Miniszterelnöki Hivatalt vezető miniszter ugyanakkor azt is hangsúlyozta, hogy ez a Jóindulatú elválasztás” nem kizárja, hanem megköveteli, hogy a kormány aktívan is segítse az állam és az egyházak közötti békés, harmonikus együttműködést. A harmadik nap végére „kissé megfogyatkozott” hallgatóság a tanácskozás témájához kapcsolódó neves külföldi (német, osztrák, olasz, angol, belga, illetve amerikai) és magyar tudósok előadásait hallgathatta meg. Az utóbbiak közül „Az egyház szerepe.a társadalomban” című felszólalásában Tomka Miklós szociológus kiemelte, hogy Európában a „keresztény alapozás” nyomai ma is jól láthatóak, s meghatározóan jelen vannak erkölcsi tudatunkban, értékrendünkben. Hangsúlyozta ugyanakkor, hogy az egyháztagság kulturális adottságból egyre inkább személyes vállalássá válik, ám az intézményi kötődéstől függetlenedő, individualizálódó magánvallásosságot tévedés lenne társadalmilag meghatározó formának tekinteni. Miközben ugyanis Európa nyugati felén tömegével lépnek ki emberek az egyházakból, a volt szocialista tábor országaiban a rendszerváltást tömeges belépések követték, és az egyházak társadalmi tekintélye azóta is inkább emelkedik, semmint csökken. Hétvégéken legalább egymillió, nagy ünnepeken háromszor annyi ember megy istentiszteletre (miközben ennél sokkal többen mondják magukat vallásosnak), tehát komolytalan azt állítani, hogy az pont ugyanannyi, mint a társadalomnak a magát ateistának mondó 4-5 százaléka - mutatott rá a vallásszociológus. Hangsúlyozta, hogy „Magyarországon nem létezik még egy olyan társadalmi szervezet vagy mozgalom, amelynek megközelítően annyi elkötelezett tagja lenne, mint a történelmi nagy egyházaknak. Ez egyszerre adottság és feladat. Feladat, mert noha csak a társadalom töredékét képviselik, de a sokfelé töredezettségben még mindig a viszonylag legnagyobb töredékét. Ezért az egyházak többet tehetnek a társadalom, az emberek önerejükre való ébresztése érdekében, mint bárki más.” A pulpituson Tomka Miklóst követő Gábor György vallásfilozófús kijelentette, hogy : a „vallási párbeszédnek sok értelme nincs”, az egyes egyházak között ugyanis „nincs j átjárás”. A provokatívnak szánt kezdés után előadását azzal zárta, hogy az előbbi meg- ■ állapítás ellenére is törekedjünk egymás jobb megismerésére és megértésére. : A csütörtöki zárónapon - mely az európai, illetve a nemzeti identitást vizsgálta - : Gyáni Gábor, az MTA doktora előadásában azt hangsúlyozta, hogy népünk szellemi ; értékeit kell képviselnünk az unióban. : Nagy érdeklődés kísérte Komoróczy Géza „Vallások Európában: történeti szem- : pontok a jelenhez” című előadását. Az ELTE Judaisztika Tanszékének professzora - ; Tomka Miklós megállapításainak némiképp ellentmondva - arról szólt, hogy az egy- j házak befolyása napjainkra erősen relativizálódott, mert eltűnt mögülük a hatalmi : erő. Amit ma vallási sokféleségnek nevezünk, az az emberi sokféleség egyik dimen- : ziója, az ókori politeizmus közvetett utódja. Szerinte a homogén vallású társadalmak ■ ideje lejárt. Potenciálisan már régóta; a kereszténységen belül a keleti egyházak ön- i állóvá válásával, majd pedig a reformációval. Mindazonáltal úgy vélte, hogy a vallá- : sok és az egyházak elősegíthetik az európai integrációt, mert „a vallási közösségek - ; éppen természetüknél fogva - át tudnak lépni a nyelvi, politikai, kulturális határokon j anélkül, hogy megsértenék őket”. : A plenáris ülések keretében zajló előadások és a korreferátumok mellett a résztve- : vők kisebb munkacsoportokban is elmélkedhettek a konferencia átfogó témakörének j egy-egy eleméről. Az ilyen formában megvitatott kérdéseket a csoportvezetők rövid • beszámolókban összegezték. („A hitvalló mozgalmak alakulása a 21. század elején : Amerikában” címmel szervezett workshop vezetésére a szervezők ifj. dr. Fabiny Ti- : bor evangélikus irodalomtörténészt kérték fel.) | A konferencia az említetteken kívül is számos oldalról elemezte az egyházak hely- i zetét, az előttük álló kihívásokat. A szakmai fórum az egyházi kapcsolatok címzetes : államtitkárának szavaival zárult. Dr. Gulyás Kálmán elmondta, hogy a tanácskozás ; anyagát hamarosan könyv formájában is közreadják, továbbá hogy - terveik szerint j - a szimpóziumnak lesz folytatása. Csak remélni lehet, hogy a későbbiekben az ál- : lám és az egyház kapcsolatát - az európai dimenzió után - kifejezetten a magyar vi- : szonyokat tekintve is megvizsgálják majd. ; g. Zs. ; Megfelelőek a jogi alapok - interjú Gulyás Kálmán államtitkárral Uniós csatlakozásunk után első ízben rendeztek olyan szakmai konferenciát, mely az állam és az egyház kapcsolatát igyekezett több oldalról is megvilágítani az új tagállamokkal bővült európai közösségben. Az előadások szünetében a szervezőgárdát irányító dr. Gulyás Kálmán címzetes államtitkárral beszélgettünk.- A tudományos konferencia egyik szekciója „Az egyházak feladatai az egyesült Európában ” címet viselte. Ezen az alkalmon Ön is részt vett, és elmondta, hogy az egyházak nagyon jól tudják, mit kell csinálniuk. Véleménye szerint mi a teendőjük?- Ez nagyon kényes kérdés. Ezzel a kijelentésemmel arra akartam célozni, hogy az egyház emberek közössége. Evangéliumot hirdet, férfiakat, nőket vonz magához minden társadalmi rétegből és korosztályból. Ezt azonban intézményként teszi. Intézményként épült be a modem társadalomba, intézményként törekszik érdekei érvényesítésére. Az államnak fenn kell tartania az állandó kapcsolatot ezzel a nagyon is fontos institúcióval, és kötelessége segíteni minden olyan próbálkozásában, amely a polgárok javát szolgálja.- Konkrétan miben jelölné meg az államnak az egyházakkal kapcsolatos legfontosabb feladatait?- Az állam értékhordozó, de ideológiailag semleges. Helyzetét a történelmi hagyományok, a mindenkori jelen adottságai, valamint a jogi keretek határozzák meg. Állam és egyház szétválasztása az alkotmányos alapelvek közé tartozik. Ugyanakkor azonban vannak közös céljaink, amelyekben nagyon fontos, hogy együttműködjünk. Gondolok itt például a szegénység leküzdésére, vagy az idősek, betegek és rászorulók gondozására, illetőleg az oktatásra. Az ilyen típusú közfeladatok egyházi felvállalását az állam normatív módon támogatja. Összefoglalva: tizenöt évvel a rendszerváltás után nekünk most az a dolgunk, hogy az 1990-ben lefektetett nagyon jó jogi alapokat, az akkor meghozott törvényeket végrehajtsuk vagy - ha kell - módosítsuk.- A szakmai, tanácskozás egyik sokakat érdeklő csoportos beszélgetésének témája az egyházfinanszírozás volt. A jelenlegi kormány ezen a téren szükségesnek tart-e módosításokat?- Az egyházfinanszírozás meghatározott keretén belül egyes elemek nyilvánvalóan pontosításra szorulnak. Most folyik a Vatikánnal kötött megállapodás végrehajtásának ellenőrzése. Ez azt jelenti, hogy egy bizottság - melynek létrehozását a Vatikán kezdeményezte, és ezzel Medgyessy Péter miniszterelnök is egyetértett - konkrétan áttekinti a finanszírozás csatornáit. Most a normatív finanszírozás vizsgálatánál tartunk, de természetesen az egyszázalékos felajánlásokra is kitérünk majd.- Korábban jelentős segítséget jelentett az is, hogy az ingatlanrendezésre kapott összegből épített új egyházi létesítmények után az áfát vissza lehetett igényelni. Uniós tagállammá válásunk után ez a lehetőség megszűnt.- Ez a közösségen belüli gazdasági elvekre vezethető vissza.- Az állam és az egyház viszonyát érintő bármely kérdést befolyásol-e valamilyen módon hazánk uniós csatlakozása?- Közösségi tagságunk az állam és az egyház eddig kialakult kapcsolatát semmilyen módon nem befolyásolja. Nincs egységes uniós norma. A már aláírt, de még nem ratifikált uniós alkotmány öt- venegyedik szakasza kimondja, hogy az állam és az egyház viszonyát az egyes tagországok nemzeti jogrendjük alapján szabályozzák.- Ez megerősíti a tanácskozás egyik előadójának azon megállapítását, mely■ szerint nincs egységes egyházi modell, egységes „vallásipiac".- Magam is osztom ezt a véleményt. Egy egységes uniós modell már csak azért sem jöhet létre, mert minden ország más-más történelmi utat tudhat maga mögött; ennek következtében az egyes államokban eltérő kapcsolatrendszer alakult ki az állam és az egyház között. Az egyedüli, mindenkire egyformán érvényes kritérium az, hogy a tagországokban biztosítsák a vallásszabadságot. Magyarországon teljesül ez a feltétel. Hazánkban az állam és az egyház viszonyát illetően az 1990. évi IV. törvény az irányadó. Eszerint minden bejegyzett egyházat egyenlő jogok illetnek meg, és ugyanazok a kötelezettségek terhelnek.-A konferencia a múltat is érintette. Egy-egy csoportos beszélgetés keretében szó esett az úgynevezett „ kommunista modellről", valamint az egyházaknak a második világháborúban és a huszadik századdiktatúráiban betöltött szerepéről is...- Úgy gondolom, hogy mindez már a történelmi múlt része, nincs napi aktualitása. A tudósok kutatják, és természetesen szeretnék feldolgozni ezt az időszakot.- Ezek szerint nem érzi úgy, hogy még a mai nemzedékre is hat a történelmi múlt és annak öröksége?- Természetesen én sem cáfolnám ezt az állítást. Előbb-utóbb el kell kezdeni rendet teremteni a lelkekben. Úgy gondolom, hogy a keresztény ember egyik legfőbb értéke az, hogy képes megbocsátani és megbékélni. Ebben az irányban kellene haladnunk. Az állam nyitott arra, hogy feldolgozzuk a múltat, és szembesüljünk mindazzal, ami egykor volt. Amennyiben igazságtalanság történt, azt jogszerű módon kell orvosolni, nem pedig egy újabb igazságtalansággal kompenzálni.- Apropó, nyitottság! Sokak szerint ennek a most megrendezett konferenciának bizonyos értelemben gesztusértéke van. Véleménye szerint sikerült megvalósítaniuk minden előzetesen kitűzött célt?- Remélem, igen. Noha természetesen hívtuk és vártuk az egyházak reprezentánsait is, ez elsősorban tudományos és világi rendezvény volt. Kettős céllal invitáltuk a Parlamentbe az uniós államok tudós szakembereit, illetve láttuk vendégül a történelmi egyházak és a kisebb vallási közösségek képviselőit hazánkból és a határon túlról. Egyrészt azt szerettük volna, ha találkozások jönnek létre, másrészt pedig élénkebb párbeszéd indul meg az egyes felekezetek, valamint az egyház és az állam között. Azt reméltük, hogy a külföldi előadók — saját országaikból hozott példák és megoldások ismertetésével - szintén elősegítik azt, hogy a magyar tudósok és az egyházak képviselői újabb szempontokra tegyenek szert az állam és az egyház viszonyával kapcsolatban. Azt gondolom, hogy ösz- szességében jól sikerült rendezvényt tudhatunk magunk mögött, melynek reménység szerint még lesz folytatása. r Érzékeny téma, külföldi előadók - beszélgetés iß. dr. Fabiny Tiborral Az Állam és egyház az egyesült Európában címmel megrendezett konferencia egy evangélikus előadóval is büszkélkedhetett. A hitvalló mozgalmak Amerikában témát feldolgozó beszélgetést ifj. dr. Fabiny Tibor vezette. A herme- neutikával, azaz szövegek értelmezésével foglalkozó irodalomtörténész kérésünkre lapunk olvasóival is megosztotta véleményét és benyomásait a szimpóziummal kapcsolatban.- Megítélésem szerint - bár mindenkit meghívtak - mégis inkább a kisegy- házak képviselői jöttek el erre a tudományos ülésre, a történelmi felekezetek részéről mintha tudatosan távol maradtak volna... Egy másik észrevételem az, hogy az összes nagyobb előadást külföldiek tartották, magyar szakemberekre - az utolsó nap kivételével - „csak” korreferátumokat, illetve csoportos beszélgetéseket bíztak. Ez feltehetően a konferencia „érzékeny” témájából is adódik.- Úgy véli, a szervezők azt nem merték alaposabb vizsgálat tárgyává tenni, hogy hazánkban milyen az állam és az egyház viszonya?- Azzal együtt, hogy ezt a konferenciát nagyon jó kezdeményezésnek tartom, úgy érzem, hogy a közelmúlt még bizony nagyon is közeli, egyes dolgokat nem vagy csak nagyon finoman megfogalmazva merünk kimondani. Egy új nemzedéknek kell felnőnie ahhoz, hogy a személyes érintettségből adódó sebeken, az esetleges önigazolás-keresésen túl a valóságot tudjuk megmutatni. Ez a nemzetközi konferencia ezt annyiban segítette, hogy rámutatott a téma több megközelítési lehetőségére.- Az esetlegesen eltérő vélemények és megállapítások nyomán nem mindig születnek egyértelmű megoldások. Sokszor csak újabb megválaszolásra váró kérdések merülnek fel.- Egyetértek. Ezzel a szimpóziummal kapcsolatban is érdemes elgondolkodni azon, hogy az állam és az egyház viszonyában a felekezetek ma vajon miként találják meg a saját identitásukat, és kerülik el azokat a csapdákat, amelyek a gazdasági-politikai összefonódásokból adódhatnának. Az egyház és az állam szétválasztását ezért is olyan lényeges hangsúlyozni. Én személy szerint úgy látom, hogy az egyháznak valóban egyházzá kell válnia. Dóka Zoltán egykori hévízgyörki lelkész - nagyon találóan - ezt így fogalmazta meg: „Nem szerencsés az, ha az egyház szekularizálódik, az állam pedig, klerikalizálódik.” Ebben a három napban is azt akarták világossá tenni az előadók, hogy a szférákat szét kell választani.- Ez egybecseng Luther két birodalomról szóló tanításával is.- Reformátorunk szerint el kell választani egymástól az e világi hatalmat, a kardot, illetve az egyház, a kulcsok hatalmát, vagyis az evangélium hirdetését és a szentségek kiszolgáltatását. Ezt szem előtt tartva elmondhatjuk, hogy ez a szakmai tanácskozás, nagyon is „evangélikus”.- Ennek köszönhető, hogy elvállalta az egyik szekció vezetését?- Többek között. Sokat foglalkoztam Ordass Lajos püspök életével és munkásságával, így az állam és az egyház tematika nagyon is érdekelt.- Gondolom, emiatt olvashattam nevét az Állam és egyház: a kommunista modell címet viselő beszélgetés résztvevőié között is...- Igen. Jó volt másokkal együtt szemügyre venni az úgynevezett „kommunista modellt”, amely attól, hogy az állam és az egyház szétválasztására épült, még jól is működhetett volna, ám ez a rendszer az „ellenséges elkülönítést” szorgalmazta. Érdekes, hogy ennek ellenére nagyon erős, kikerülhetetlen összefonódást figyelhettünk meg az állami és az egyházi vezetők között. Ez erősítette az államot, és gyengítette az egyházakat. A kommunizmus négy évtizede alatt az egyházi vezetők között voltak hitvallók, kompromisszumkeresők és kollabo- ránsok. Szó volt a szekcióban arról, hogy a „puha diktatúra” az egyházak szempontjából azért volt veszélyesebb, mert az évtizedek nyomása következtében sokan lelkileg behódoltak a hatalomnak. Ezt a hatalom sokszor az egyházi emberek korrumpálásával érte el. Nehéz eldönteni, hogy a korrumpálás vagy a behódolás volt-e előbb.- Beszéljünk arról a szekcióról is, amelynek nem egyszerűen tagja, hanem vezetője volt. Ebben a csoportban egy egészen más kérdést, nevezetesen az amerikai hitvalló mozgalmak huszadik századi történetét vizsgálták meg közelebbről.- Amikor a szervezők azzal kerestek meg, hogy elvállalnám-e egy workshop vezetését, akkor arra gondoltam, hogy szívesen beszélgetnék másokkal is arról a témáról, amellyel a közelmúltban a helyszínen, vagyis az Amerikai Egyesült Államokban is sokat foglalkoztam.- A mai magyar evangélikusok számára mennyiben „ aktuális ” ez a téma?- A kérdés természetesen számunkra is tartogat tanulságokat. Az amerikai hitvalló mozgalmak felhívják például a figyelmet arra, hogy az egyház hajója nem halad, ha a vezetők rossz irányba fordítják a kormányt. Szembesítenek azzal a ténnyel, hogy milyen fontos szerepe van az alulról jövő kezdeményezéseknek, az olyan „megmozdulásoknak”, melyeknek a hívők belső meggyőződése a motorja. Végül pedig emlékeztetnek arra, hogy mindenkor - amint egykor a kommunizmusban, úgy ma a szekularizált társadalomban is - meg kell, hogy valljuk hitünket. Gazdag Zsuzsanna
