Evangélikus Élet, 2004 (69. évfolyam, 1-52. szám)
2004-10-03 / 40. szám
Bottá Dénes felvételei 6. oldal - 2004. OKTÓBER 3. Evangélikus Élet Evangélikus nők országos találkozója (Folytatás az 1. oldalról) A délelőtt második felében került sor dr. Frenkl Róbert előadására. Az irodalom bőséges forrást kínál a keresőnek a küzdelem témájában, gondoljunk csak Madách művére, Az ember tragédiájára. „Az élet célja a küzdés maga...” - kezdte az országos felügyelő. A Szentírás is számos helyen szól a küzdés értelméről, céljáról. Pál apostol leveleiben különösen is sok idézetre lelhetünk. A téma tárgyalásánál dr. Frenkl Róbert a hangsúlyt a legfontosabb csapdára, a moralitás kérdésére helyezte. Mint megfogalmazta, az igazán izgalmas kérdés nem az, hogy az egyén szabályszerűen küzd-e, hanem az, hogy miért teszi, ha így tesz? Sok válasz lehetséges: például neveltetése vagy a törvény szigorától való félelme miatt. Előadásának további részében a felügyelő kitért arra, hogy a szabályszerű küzdelem egzisztenciális, életvezetési kérdés, s mint ilyennek, filozófiai mélységei vannak. Horizontális síkja a humanizmus (,jó dolog jónak lenni”). Vertikális síkja pedig a felismerés: senki sem tud jó lenni, mindannyian rászorulunk Isten kegyelmére, a bűnbánat katarzisára, a bűnbocsánatra. Hogy egy morális elv mennyire életképes, az mindig konkrét helyzetekben dől el, mutatott rá Frenkl doktor. (Szabad-e lopnom, hogy egy éhezőt megmentsek? - ez az egyik legnehezebb kérdés ebben a témakörben.) A Szentírás a Tízparancsolatban, illetve Krisztus két nagy parancsolatában foglalja össze az Isten által adott törvényt. Bár ismerjük e parancsolatokat, mégis hányszor esünk bele a pénzért kapható és a pénzért nem kapható értékek csapdájába! Frenkl Róbert aláhúzta: morálisan nem, csak az értékrendünk alapján lehet dönteni az egyes szituációkban. (Lásd még: Frenkl Róbert jegyztetét az 1. oldalon) A közös ebéd után délután is folytatódott a Női Misszió országos találkozója, mely Aklan Éva lelkésznő igei szolgálatával fejeződött be. Kőháti Dorottya B. Pintér Márta lelkésznő kérdezi a találkozó vendégeit: Nagy Tímea párbajtőrözőt és dr. Frenkl Róbert orvosprofesszort „Nem voltam egyedül a páston...” A délelőtti előadások közötti kávészünetben - előzetes reményeink ellenére - sajnos nem sikerült exkluzív EvElet-interjút készítenünk Nagy Tímeával, mivel kevés volt az ideje, sietett haza két kislányához- Csengéhez és Lucához a szünet pár értékes percét pedig autogramosztással töltötte. (Fogyni nem akaró sor állt a kis emelvény előtt, de a bajnoknő kedvesen, türelmesen állta tisztelőinek ostromát.) A fórumbeszélgetés során a hozzá intézett kérdésekre adott válaszaiból azonban közelebbről is megismerhettük „Titi” szerény, alázatos, felelősen gondolkodó személyiségét. Kétszeres olimpiai bajnok párbajtőrözőnket, akit méltán zárt szívébe az ország, még születése előtt nevezte el az édesanyja Titinek. Tímea mára sokak példaképe lett, ám ő elhárítja magától ezt a szerepet. Nagy felelősségnek tartja, s korántsem érzi tökéletesnek önmagát. (Korunk „sztárocskái”, a kereskedelmi tévék által felkapott „hírességei” bizony tanulhatnának Tímea józan hozzáállásából...) Egyedülálló bravúrja - amelyet más sportolónőnek még nem sikerült véghezvinnie az olimpia történetében -, hogy kétgyermekes anyaként lett kétszeres olimpiai bajnok. A versenyek előtt walkmannel, törülközővel szigeteli el magát a külvilágtól, hogy tökéletesen tudjon koncentrálni. De már három hónappal az olimpia előtt sem olvasott újságot, hogy az esetleges negatív külső hatásoktól védje magát. Tímea elmondta: már az atlantai olimpián is esélyesként indult, ám akkor- szavaival élve - „túlgörcsölte” magát, és így csak az ötödik helyezést sikerült elérnie. Hazatérve a média és az emberek is őt hibáztatták ezért az eredményért, csúnyán bántak vele - ezeket az időket földi pokolként élte meg. Élete döntő fordulatot vett, amikor megismerkedett későbbi férjével, és megszületett nagyobbik gyermeke, Csenge. Sydneybe már anyukaként ment, úgy, hogy minden átértékelődött benne. És akkor nyert. Mert a tét már egészen másképp festett. Belső nyugalommal állt a páston, hiszen tudta: bármi lesz is az eredmény, neki kisgyermeke van, aki otthon várja - ebből a szemszögből tekintve pedig minden más színezetet kap. A csoda Athénban is megismétlődött: időközben a most már kétéves Luca is megérkezett az életébe. Az olimpiát megelőző hathetes edzőtábor legnagyobb megpróbáltatása számára a családtól való távoliét volt. Derültség fogadta a vallomást: a bajnoknő hobbija a henyélés, aminek pedig nehéz ellenállnia, az a csokoládé. A következő kérdésekre adott válaszaiból Tímeának a kudarchoz való viszonyát ismerhettük meg. Sportoló - tehát keményen, kitartóan tud küzdeni. Atlantát és az utána következő nehéz periódust szeretné elfelejteni, bár tudja: tanulópénz volt..Ebből profitál. Ugyanakkor az is kiderült a számára, hogy kik az igazi barátai, akik a bajban is mellette állnak. Utalt a most hasonlóan nehéz szakaszban lévő Risztov Éva úszónőre. Vele most „bánik el” a média. Nagy Tímea vallja: a kudarc ellenszere a nekifeszülés. Dühöt soha nem érzett ellenfelei iránt, akkor sem, ha legyőzték. Mélyen tiszteli partnerei fel- készültségét, tudását. Ha haragszik, csak önmagára haragszik, a saját hibáiból igyekszik tanulni. Hiszen az élet azt is megmutatta neki, hogy a vereség is hasznos lehet egy másik, magasabb rendű szempontnak alárendelve. Itt kell szólnunk arról, ami kimondatlanul már addig is benne volt Tímea' feleleteiben. A bajnoknő hívő keresztény ember, aki ott tudja Istent az életében - harcaiban, győzelmeiben egyaránt. (Aki látta az athéni döntőt, emlékezhet rá: a győzelem pillanatában nem oldalra, hanem felfelé nézett.) A páston nem egyedül küzdött, mondja, a segítséget odafentről kapta. Bizonyságtétele egyszerű, megragadó. Egy régen olvasott vers határozza meg ma is a mindennapjait. A címe „Lábnyomok”. A homokban két pár lábnyom. Az ember kérdezi Istent, miért lát csupán egy párat ott, ahol élete legnehezebb szakaszait élte át. Azért, felel az Isten, mert ott karjába vette, és átvitte a megpróbáltatásokon az Úr a * benne hívőt. Nagy Tímea ezt a megtartó isteni erőt, szeretetet érzi és vallja, és a sportolók világában ritkaságként - vállalja is. Anyaként, feleségként is ez a hit vezérli. Sportolótársai egyike - utalva emberi tartására - így jellemezte őt: „Tímea több.” Izgalmas és szomorúan aktuális a doppingkérdés az athéni olimpia botrányai után. Titi határozottan elítéli és elutasítja az erőfölényszerzés eme formáját. Rámutatott: egy férfinál sem engedhető meg, de egy nő, aki gyermeket vállal, pláne nem mérgezheti a testét doppingszerrel. Ez soha nem kísértette meg őt a jobb eredmény elérése érdekében - tegyük hozzá: tehetsége, kitartása, hite el is nyerte jutalmát! A sportolónőt egy kevéssé ismert oldaláról is megismerhettük ezen a délelőttön. Nagy Tímea nem „csak” kétszeres olimpiai bajnok, hanem kétdiplomás logopédus is! A Testnevelési Egyetem szakedzői szakának elvégzése után a gyógypedagógiai főiskolán logopédus diplomát is szerzett. Egy VII. kerületi óvodában két évig gyakorolta is hivatását, most azonban gyesen van. Álma a gyermekorvosi pálya volt, de a sport mellett ez sajnos nem fért bele az idejébe. Tímea azt is elárulta: a nagy versenyjelentette pszichikai nyomást úgy kezeli, hogy megpróbál akként gondolni rá, mint egy átlagos versenyre. Sportpszichológusa, edzője is segíti a nem mindennapi terhelést elviselni. De számára a fő „doppingszer” családja szeretete, támogatása. S hogy mik a közeljövőre vonatkozó tervei, vágyai? Négy év múlva - Peking. S a két kislány mellé nagyon szeretne egy harmadik babát is... K. D. Lábnyomok Almomban Mesteremmel tengerparton jártam, s az életem nyomai rajzolódtak ki mögöttünk: két pár lábnyom a parti homokon, ahogy Ő mindig ott járt énvelem. De ahogy az út végén visszanéztem, itt-amott csak egy pár láb nyoma látszott, éppen ahol az életem próbás, nehéz volt, sorsom mostoha. Riadt kérdéssel fordultam az Úrhoz: „Amikor életem kezedbe tettem, s követődnek szegődtem. Mesterem, azt ígérted, soha nem hagysz el engem, mindennap ott leszel velem. S most visszanézve, a legnehezebb úton, legkínosabb napokon át mégsem látom szent lábad nyomát! Csak egy pár láb nyoma látszik ott az ösvényen. Elhagytál a legnagyobb ínségben?” Az Úr kézen fogott, s szemembe nézett: „Gyermekem, sose hagytalak el téged! Azokon a nehéz napokon át azért látod csak egy pár láb nyomát, mert a legsúlyosabb próbák alatt téged vállamon hordoztalak!” Ismeretlen szerző (Túr mezei Erzsébet fordítása)
