Evangélikus Élet, 2004 (69. évfolyam, 1-52. szám)
2004-10-03 / 40. szám
4. oldal - 2004. OKTÓBER 3. Evangélikus Élet Evangélikus-református püspöki találkozó Régóta várt találkozóra került sor szeptember 22-én a dobogókői Manréza Spirituális és Konferenciaközpontban, ahol négy református és három evangélikus püspök egy teljes napon át tanácskozott egymással. (Jelen voltak még az egyházak adminisztratív vezetői is: a zsinati tanácsosok és az országos irodák igazgatói.) Bölcskei Gusztáv Debrecenből, Csomós József Göncről, D. Szebik Imre, Szabó István és Gáncs Péter Budapestről, Márkus Mihály Tatáról, Ittzés János Győrből érkezett - a ezzel mintegy jelezve, hogy a két protestáns egyház vezetése az ország egészének evangélikusságát és reformátusságát képviselte, jóllehet nem hivatalos és döntéshozó grémiumról volt szó. Az alapos és őszinte információ- és véleménycserére épülő együttlét ugyan nem volt mentes a vitától sem, mégis testvéri légkörben zajlott. A két „püspöki kar” találkozóján napirendre került - többek között - a közös működtetésű egyházi szervezetek sorsa, az aktuális teológiai és gyakorlati kérdések jelentős része, a jövő év elején megrendezésre kerülő országos lelkészkonferenciának és a leuenbergi közösség 2006-ban Budapesten rendezendő nagy konferenciájának a terve, valamint a tábori lelkészi szolgálat ügye. A református zsinati elnök igeolvasásával és az evangélikus elnök-püspök imádságával keretezett alkalom fontos mérföldkövet jelentett egyházaink életében. 01 Rendkívüli ülést tartott az Országos Presbitérium és a Gazdasági Bizottság Elvek és lehetőségek ütköztek szeptember 24-én az Országos Presbitérium, valamint a Gazdasági Bizottság rendkívüli, együttes ülésén. A két testület közös tanácskozásának egyetlen napirendi pontját a Csillaghegy-Békásmegyeri Evangélikus Egyház- község építési terveinek megvitatása jelentette. A csillaghegyi és békásmegyeri evangélikusok a kilencvenes évek közepén a Fővárosi Önkormányzattól egy közel 8600 négyzetméteres földterületet kaptak ajándékba azzal a feltétellel, hogy amint a templom és a gyülekezeti ház elkészül, egy nagyobb, a tágabb értelemben vett közösség javát szolgáló épületet is emelnek majd. így merült fel egy - az uniós feltételeknek is megfelelő - szeretetház építésének a gondolata. Az ehhez szükséges pénzről - legalábbis annak jelentős részéről - a gyülekezet egy előzőleg már elnyert állami pályázat útján kívánt és kíván gondoskodni. A fennmaradó önrész - a tervek szerint 200 millió forint - előteremtéséhez azonban az országos egyház anyagi segítségére lenne szüksége. A kérdést múlt hét pénteken hosszas - és néhol az indulatokat sem nélkülöző - vita után a grémiumok szavazati joggal rendelkező tagjai titkos voksolással döntötték el. Öt igen, nyolc nem és három tartózkodás mellett végül úgy határoztak, hogy - bár a szándék fontos és jó célt tükröz - egyházunk jelenleg nem tudja ekkora összeggel támogatni az egyházközséget, még akkor sem, ha a kölcsönkapott összeget ígéretükhöz híven később vissza is fizették volna. G. Zs. Megemlékezés Komáromban A szlovákiai Révkomáromban kezdődött pénteken, majd a Duna túloldalán, a magyarországi Komáromban folytatódott a felvidéki kitelepítettek és deportáltak harmadik országos találkozója. A szeptember 25-én tartott rendezvénysorozat egyik állomása a monostori erődben tartott megemlékezés volt, melynek keretében Schmitt Pál, az Európai Parlament képviselője, valamint Duray Miklós, a szlovákiai Magyar Koalíció Pártjának alelnöke leleplezte Nagy János révkomáromi szobrászművész Kitelepítés című, tizennégy négyzetméteres dombormüvét. A megemlékezés ökumenikus istentisztelettel zárult, melyen igehirdetéssel szolgált Ittzés János, a Nyugati (Dunántúli) Evangélikus Egyházkerület püspöke, Erdélyi Géza, a Szlovákiai Református Keresztyén Egyház püspöke, valamint Hrotkó Géza győri kanonok. Menyes Gyula felvétele FELÜGYELŐI KONFERENCIA (Révfülöp, november 5-7.) Téma: A múltról a jövőért. Előadók: id. dr. Hafenscher Károly, id. dr. Fabiny Tibor, dr. Reuss András, dr. Csepregi András professzorok Igehirdetők: D. Szebik Imre, Ittzés János, Gáncs Péter püspökök. Moderátorok: dr. Frenkl Róbert, ifj. Hafenscher Károly A program november 5-én 18 órakor vacsorával kezdődik és vasárnap, november 7-én délben ebéddel végződik. Jelentkezni lehet a Révfülöpi Evangélikus Oktatási Központban. 8253 Révfülöp, Füredi út 1. Tel.: 87/464-107 Vallások piaca Gondolatok egy szegedi rendezvénysorozat ürügyén Napjainkban a világ jelentős részén a vallások egy speciális élettérben, az úgynevezett vallási pluralizmusban jelennek meg. Hazánkban a vallási pluralizmus a rendszerváltás éveiben a politikai pluralizmus kísérőjelenségeként vált mindennapos valósággá. A jelenség lényege, hogy a globa- lizációs folyamatoknak köszönhetően a világ vallásai egymás mellé kerültek: ez egyrészt a rendelkezésünkre álló információban (amely bármelyik vallásról nagy mennyiségben játszi könnyedséggel elérhető), másrészt térbeli közelségben is megnyilvánul (lakóhelyünkhöz viszonylag közel jó eséllyel találunk olyan közösséget, ahol gyakorolhatjuk is az adott vallást). A vallási pluralizmus a felekezetek közti kommunikációban is új korszakot nyitott: az alapvető emberi jogok - így a vallásszabadság - talaján álló pluralista demokráciák szavatolták a vallások egyenjogúságát. Ma már Magyarországon is teljesen természetesnek mondható, hogy a különböző egyházak képviselői egyaránt hallathatják szavukat, egyenlő jogokkal vállalhatnak közszereplést, és a minimálisnak mondható feltételek teljesítésével gyakorlatilag bárki alapíthat és be is jegyeztethet egy új egyházat. Az egyházi átkok és anatémák már csak a történelmi olvasókönyvek lapjairól köszönnek visz- sza, törvényes keretek között - a politikai hatalom támogatásával - az erősebb vallásnak többé már nem nyílik lehetősége arra, hogy elnyomja a gyengébbet. A vallások kénytelenek egymást egyenrangú félként kezelni, eltérő világszemléletüket tiszteletben tartani: ennek pedig egyetlen módja van - a kulturált párbeszéd. A párbeszéd, hiszen be kell látnunk: élhető világot csak a különféle vallások legkisebb közös nevezőre jutása, békés egymás mellett élése teremthet meg. A Szegeden Világvallások kertje elnevezéssel immár második alkalommal megrendezett kiállítás - ahol a Krisna- tudatú szerzetes békés eszmecserét folytatva látható együtt az unitárius lelkészszel vagy a Magyar Iszlám Közösség képviselőjével - ilyen, minden tekintetben korhű és pluralista rendezvénynek tekinthető. A szervezők elképzelései szerint a kiállítás elsősorban az ismeret- terjesztést szolgálta volna - amennyiben lehetőséget teremtett a hazai egyházak és vallási közösségek bemutatkozására, szervezeti felépítésük és működésük, mindennapi tevékenységük, történelmi és kulturális értékeik megismertetésére, ugyanakkor a vallásközi párbeszédnek is teret kívánt biztosítani. Nyolc keresztény felekezet azonban - köztük a katolikus, a református és az evangélikus egyház - lelkészeik közös megegyezése alapján az idén sem képviseltette magát a rendezvényen. Fia a döntéshez vezető konkrét okok vizsgálata nélkül, pusztán abból a tényből indulnék ki, hogy evangélikus egyházunk nem jelent meg egy ilyen reprezentatív jellegű rendezvényen, akkor meglehetősen nyomasztó érzések fognának el. Hajlamos lennék például úgy értelmezni a távolmaradást, mint egy folyamatos térvesztést és taglétszámának csökkenését megélő, hajdan szebb napokat is látott, önmagát gyakran pozitív diszkriminációval „történelminek” is nevező intézmény anakronisztikus reflexeit, sértett bezárkózását a feltörekvő, frissen reagáló és gyorsan gyarapodó új jövevényekkel szemben. Visszatetszőnek találnám, hogy egyházunk még ilyen felületes szinten is elutasítja a közösségvállalást az új vallási csoportokkal - talán mert rangon alulinak érzi ezt a párbeszédet. Bosszankodnék, hogy távolmaradásunkkal már megint elmulasztottuk megragadni a kor nyújtotta lehetőségeket; esetleg még az is eszembe jutna, hogy miért nem alkalmaz az egyház a marketinghez értő, professzionális PR-menedzsmentet, amely tudná, miként kell ilyen esetben megfelelően eljárni. Távolmaradásunk okai azonban teljesen máshol keresendők. Szó sincs arról, hogy egyházunk elutasítaná a párbeszédet - ha az megfelelő fórumon zajlik. A Világvallások kertje azonban - áhol az egyházaknak előzetesen standot kellett bérelniük, és a pavilonokban történt a bemutatkozás - a maga zsibvásári hangulatával nem ez a fórum volt. A szemléletesebben talán világvallások piacának is nevezhető kiállítás képe pedig további, a vallási pluralizmussal kapcsolatos gondolatokat ébreszt bennem. Való igaz, hogy végletesen leegyszerűsített megközelítésben a vallás értelmezhető pusztán gazdasági keretek között. így értelmezve az egyház vallásos szolgáltató, amely a maga sajátos „termékével” (vallás) a „fogyasztók” (hívek) valós igényét elégíti ki. Hogy ez az igény mennyire valós, azt mi sem bizonyítja jobban, mint hogy az emberek a saját idejüket és pénztárcájukat nem kímélve áldoznak kedvenc vallásos „árucikkeikre” - templomba vagy guruhoz járnak, fizetik az egyházadót, megveszik a szükséges irodalmat stb. Olyan korban élünk, amikor mind a vallásos kereslet, mind a kínálat elképesztően nagy. A vallásos piac nem monopolizált többé, hanem vérbeli szabad piac, ahol az egyetlen meghatározó realitás a verseny - ezért a reklám és a marketing életbevágóan fontos egy termék sikerességéhez. Funkcionálisan tekintve ez a gazdasági párhuzam - ha sántikálva is - megáll a saját lábán. Igazi féligazság, amely a közhely szerint is gyilkosabb, mint bármilyen hazugság. A Világvallások kertjében pedig a standokkal, a fröccsöntött, bazári kegytárgyak közül mosolygó, felekezetűket és hitüket reklámozó PR-os egyházi funkcionáriusokkal pontosan ez a merkantilista szemlélet öltött testet. És bár az ott megjelentek szemében talán reakciós elzárkózásnak tűnhetett a részvételtől való tartózkodás, azt hiszem, hogy a távol maradó keresztény egyházakban jogosan merült fel a kérdés: az így képviselt kirakatkereszténység vajon összhangban lett volna-e az evangélium szellemiségével? (Jn 2,13 kk.) Hátravan azonban a kérdés: hogyan lehet akkor egy bizonyos vallást, feleke- zetet - adott esetben az evangélikust - hitelesen bemutatni? (És most tegyük félre a vallásközi párbeszéd kérdését, amelynek társadalmi szinten régóta megvannak a maga sajátos fórumai.) Nem beszélve a kézenfekvő megoldásról - a templomajtók nyitva állnak: el lehet menni az istentiszteletekre, részt lehet venni a keresztény gyülekezetek életében, a szakirodalomból mélységeiben is meg lehet ismerni a teológiát, és természetesen el lehet olvasni a Bibliát az egyes ember szintjén megfogalmazott kérdésre a válasz egy olyan magatartásban rejlik, amely manapság nem kifejezetten divatos, és talán politikailag sem korrekt - ez pedig a személyes bizonyságtétel. Úgy gondolom, hogy embereket megszólítani, megérinteni, a figyelmet felhívni - nem magunkra! - leginkább az evangélium gyógyító erejét valós fájdalmakban és örömökben is megtapasztalt emberi egzisztencia képes. Az igazi bizonyságtétel a saját élettörténeten átszűrt evangélium - nem agyonreklámozva, nem szájba rágva: akár meg sem kell szólalni hozzá. Csak tenni a dolgunkat, járni az Úton, Krisztust követve. Másra ne legyen gondunk, ha már olyan Istenünk van, aki elsősorban nem misztikus jelenésekben, hanem sokkal inkább egymáson keresztül szólít meg bennünket. Éppen ezért amikor a vallások kertjében sétálgatok, akkor a hírhedten anti- klerikális Voltaire-nek a mondása után szabadon valami ilyesmi jut az eszembe: Mindez igen szép. Hanem hát'mi csak műveljük kertünket... Nánai László Endre Az Evangélikus Hittudományi Egyetem I. évfolyamos nappali tagozatos hallgatók a 2004/2005- ös tanévben Név Szak Küldő egyházközség Érettségi helve —f-----------------------------------------------Ér ettségi iskola Alaxai Éva teológus-lelkész Hévízgyörk Budapest Szász Ferenc Kereskedelmi. Szakközépiskola Asztalos Richárd teológus-lelkész Nyíregyháza Nyíregyháza Nyíregyházi Evangélikus Kossuth Laios Gimnázium Bolba Márta teológus-lelkész Sopron Sopron Berzsenyi Dániel Evangélikus Gimnázium Gaál Vilmos Kristóf teológus-lelkész Pesthidegkút Budapest Kerék Általános Iskola és Gimnázium Györgyi Zsolt teológus-lelkész Nemescsó-Meszlen-Acsád- Kőszegdoroszló Társult Egvhk. Vép Vépi Mezőgazd. Középfokú Szakokt. Intézet Haris Márton teológus-lelkész Sopron Sopron Berzsenyi Dániel Evangélikus Gimnázium Horváth-Hegyi Áron teológus-lelkész Nyíregyháza Nyíregyháza Evangélikus Kossuth Lajos Gimnázium Jorsits Attila teológus-lelkész Győr-Nádorváros Győr Dolgozók Három Éves Szakközépiskolái a Khaled-Abdo László teológus-lelkész Metodista Egyház Pécs A Ciszterci Rend Nagy Lajos Gimnáziuma Kormányos Gvörev teológus-lelkész Csömör Budapest Déri Miksa Szakközépiskola Laszli Beáta teológus-lelkész Orosháza Orosháza Evangélikus Gimnázium Liszka Viktor teológus-lelkész Budapest-Budavár Budapest Petőfi Sándor Gimnázium Malik Péter Károlv teológus-lelkész Monor Monor József Attila Gimnázium Naav Gábor teológus-lelkész Tordas Budapest Puskás Tivadar Távközlési Technikum Unyi Anikó teológus-lelkész Mohács Mohács Marek J. Mezőgazd. és Közgazd. Szakközépiskola Vladika Zsófia teológus-lelkész Pécs Pécs Kodálv Zoltán Gimnázium Weltler Gábor teológus-lelkész Sopron Sopron Berzsenyi Dániel Evangélikus Gimnázium Zsoldos Zsuzsanna teológus-lelkész Budapest-Kelenföld Budapest Budai Ciszterci Szent Imre Gimnázium Horváth Éva hittanár Orosháza Orosháza Evangélikus Gimnázium Varga Aliz hittanár Répcelak-Csánigi Evangélikus Egyházközség Sopron Berzsenyi Dániel Evangélikus Gimnázium
