Evangélikus Élet, 2004 (69. évfolyam, 1-52. szám)

2004-10-03 / 40. szám

2004. OKTÓBER 3. - 3. oldal Evangélikus Élet p a v ókiaszen t e/es Aktuális egyházpolitika - a kormányzati intézkedések tükrében Háromnapos konferencia zajlott ezen a héten a Parlamentben Állam és egyház az egyesült Európában címmel. A széles körű szakmai fórum második munka­napján az állam és az egyházak viszonya, valamint az egyházfinanszírozás kér­désköre áll majd a középpontban. A jelentősnek Ígérkező eseményről természe­tesen lapunk is igyekszik beszámolni. Elöljáróban e helyütt most arra teszünk kísérletet, hogy összefoglaljuk a mintegy két esztendeje kormányzó koalíciónak a történelmi egyházakhoz való viszonyát tükröző intézkedéseit. Az elmúlt év nyarán egy barátja hívta fel Hanvay Lászlónak, a győrúj baráti evangélikus gyülekezet lelkészének a figyelmét arra, hogy a Belügyminisz­térium pályázatot írt ki a lakhatást szolgáló egyházi ingatlanok korszerű­sítésének, felújításának támogatására. A parókia alapos renoválásra szorult ugyan, megfelelő önrész hiányában mégis reménytelennek tűnt a pályázat benyújtása. Azonban ami akkor kép­telenségnek látszott, Isten csodálatos munkája nyomán később megvalósul­hatott. Ezért adtak hálát a Győr mel­lett fekvő községben szeptember utol­só szombatján. Ittzés János, a Nyugati (Dunántúli) Egyházkerület püspöke a templomban rendezett hálaadó istentiszteleten 2Tim 1,10 alapján tartott igehirdetésében a halál erejét evangéliuma által megtörő Krisz­tust állította a középpontba. Hangsúlyoz­ta, hogy az ilyen ünnepi alkalmakon nagy kísértése az igehirdetőnek, hogy igevá­lasztásában az indulat, a szándék és az ak­tualitás vezérelje. Ezáltal azonban fennáll annak a lehetősége, hogy éppen a lénye­get hallgatná el a gyülekezet előtt. Mert nem azért van az ige, hogy megszólalhas­son az egyház, hanem azért van az egy­ház, hogy megszólaltassa az igét. Mi, em­berek csak eszközök vagyunk, és ennek a tudata alázatra int minket. El kell juttat­nunk az üzenetet kortársainkhoz. Hiszen van, ami éltet, ami eszközzé szentel min­ket, ezért van értelme életünknek, keresz­ténységünknek. Ha nem végezzük a szol­Lelkészek és presbitériumok örökös dilemmája: vajon a gyönge, talán még sarjadó gyülekezet vagy pedig a leromlott állapotú épületek oszlopait kell-e előbb megerősíteni? Melyik ma­radandóbb? . Mit mire érdemes ala­pozni? Melyik munka élvezzen el­sőbbséget? A gyengélkedő gyülekezet eleven életű közösséggé való „átszer­vezése” az impozáns falak között, vagy fordítva? A Budai Egyházme­gyéhez tartozó Érdi Evangélikus Egy­házközség az elmúlt esztendők során a lelki építkezés, az Úr igéjének hall­gatása és hirdetése mellett az épületek gondozására is figyelmet fordított. A templomtorony, illetve a gyülekezeti terem építése után szeptember 26-án a parókia felújításának alkalmából rendezett hálaadó istentiszteleten D. Szebik Imre, az Északi Egyházke­rület püspöke, Bence Imre, a Budai Egyházmegye esperese, valamint Ittzés István érdi lelkész szolgált. A napjainkra közel négyszáz főt számláló gyülekezet 1957-ben épült pa­rókiájának állaga mára leromlott, az épület veszélyessé vált. A felújított pa­...Győrújbaráton gálatunkat, megtörik Isten kegyelmének az útja az emberek felé - mondta a püs­pök, majd így folytatta: „Ha testileg egészségeseknek is érezzük magunkat, a halál ereje a szeretetlenségeinkben mégis jelen van. Azért van egyházi közösség, hogy a bűn hatalmával szembeszálljunk. Azért szépült meg a papiak Győrúj- baráton, hogy ebben a küzdelemben a gyülekezet tagjai még bátrabbak, de ugyanakkor alázatosabbak is legyenek.” Akkor miért vagyunk mégis bátortala­nok, miért tudják velünk elhitetni, hogy a hit magánügy? Vajon azért adunk ma há­lát, hogy utána titokban tartsuk a hitün­ket? Mindenki érezze meg, hogy a paró­kia megszépülésének csakis az lehet a végső értelme, hogy az evangélium újabb szíveket hódítson meg. Az pedig méltó­ság, hogy ebben mindannyian részt ka­punk. Legyünk büszkék rá! - fejezte be gondolatait az egyházkerület vezetője. A templomban tartott istentisztelet utáni közgyűlésen Rácz András felügye­lő köszöntötte a megjelenteket, majd megköszönte a lelkészcsaládnak, hogy türelmesen viselték azt az időszakot, amikor az építkezés alatt mostoha körül­mények közé kényszerültek. Ezután a gyülekezet lelkésze ismertette a renová­lás körülményeit - beszédében egyértel­műen Isten csodájaként értelmezve a lel­készlakás felújítását. A kilencmillió fo­rintos beruházás egyharmadát az orszá­gos egyháztól, 3,4 milliót pedig a bel­.Érden rókiát a három szolgálattevő az isten- tisztelet előtt áldotta meg. D. Szebik Imre az „imádság himnu­száról” szóló, evangélizáció jellegű ige­hirdetésében (Ef 3,14-21) elmondta: jó híre van az érdi egyházközségnek. A közösség a Budai Egyházmegye erőssé­ge: növekszik a gyülekezet, benne Krisztus szeretetének nagysága és a Krisztus-hit, mely kedves az Isten előtt. Az egyházkerület vezetője buzdította az érdi evangélikusokat: merjenek mély lelki életet élő keresztények lenni, hogy még bizonyosabbak legyenek Krisztus­ban. Mert a média hazugságai és értéktelen frázisai, a gazdagság egyet­len hatalomként való elismerése magá­val sodorja a mai embert. Csak akkor lehet Krisztus életünk, gondolkodá­sunk, látásunk Ura, ha a belső embe­rünk az ő Lelke által erősödik meg. Az érdi gyülekezet merjen „a jóság oázisa” lenni, hogy így töltse be Krisztus törvényét - hívta föl a hívek figyelmét a püspök. A prédikációt követően a gyü­lekezet kórusa énekelt, amelyet a Zene­ügyminisztériumi pályázatból kapták. A győrújbaráti önkormányzat másfél millió forinttal támogatta a gyülekezet tervét. Gyűjtésből és felajánlásokból további egymillió forint gyűlt össze. Rendhagyó módon - egy korábbi presbitériumi dön­tés alapján - az ünnepi közgyűlésen név szerint felolvasták azoknak a nevét, akik bármilyen módon hozzájárultak a lel­készlakás megszépüléséhez. De a köszö­net szava elsősorban Jézusnak szólt, aki a szíveket adakozásra indította. A közgyűlés végén az ünneplő gyüle­kezet átvonult a lelkészlakás elé, ahol Ittzés János püspök felszentelte a meg­újult épületet. Menyes Gyula akadémia orgona szakán végzett kántor, Bán Ildikó vezényelt. Az istentiszteletet követő rövid köz­gyűlést a gyülekezet felügyelője, Vörös Gyula vezette. A közgyűlésen dr, Győri József egyházmegyei felügyelő örömét és háláját fejezte ki a gyülekezet belső épüléséért, amely Ittzés István lelkiis­meretes, az Úr előtti felelősséggel vég­zett munkája nyomán bontakozhat ki. Bence Imre egy borítékkal ajándékozta meg az érdi gyülekezetei, benne nyolc - a budavári gyülekezet nyilvántartásából származó - címmel: olyan evangélikus családokéval, amelyek a közelmúltban Érdre költöztek. Az ünnepi alkalmon megszólaló mindhárom lelkész és az egyházmegye felügyelője egyaránt kérte a gyülekezetei: legyenek nyitottak az evangélikusok felkutatására, hogy a Bu­dapest vonzáskörében egyre fejlődő és bővülő Érdre került lutheránusok ne kal­lódjanak el, hanem legyen lehetőségük a közösséghez csatlakozni, megélve a Jé­zushoz tartozás örömét. A templomtoronyhoz és gyülekezeti teremhez hasonlóan a parókia átépítésé­nek terveit is Kékediné Tóth Éva építész, a gyülekezet tagja készítette, akinek pél­daértékű, szeretetből és odaadással vég­zett, igényes munkájáért külön köszöne­tét mondtak. A tetőtér beépítésének lehetőségét is biztosító átépítés költsége 14 és fél mil­lió forint volt, ehhez a gyülekezet több mint nyolc és fél millió forinttal tudott hozzájárulni. Az úrvacsorái közösséggel záródó igei alkalmat követően testvéri beszélgetésre került sor a gyülekezeti teremben. Horváth-Hegyi Olivér Szocialista források szerint is meglehe­tősen kapkodó, átgondolatlan kormány­zati intézkedések jellemzik az elmúlt két esztendőt egyházpolitikai téren, hacsak nem abban véljük tetten érni a tudatossá­got, hogy a kabinet számos esetben a tör­ténelmi egyházak rovására preferálta a kisegy házakat. A rögtönzések sorát közvetlenül a par­lamenti választások után Csabai Lászlóné, az MSZP egyik vezető politi­kusa nyitotta meg. Annak idején ő hozta nyilvánosságra a szocialisták azon szán­dékát, hogy az egyházakat ki akarják vonni a címzett és céltámogatások addigi rendszeréből. A Fidesz padsoraiban he­lyet foglaló Semjén Zsolt, a Keresztény- demokrata Néppárt elnöke emiatt akkor a Házban interpellációt intézett Lamperth Mónika belügyminiszterhez, aki cáfolta Csabai Lászlóné kijelentéseit. Nem sokkal később Szalay István, a Miniszterelnöki Hivatal egyházi ügyek­kel foglalkozó titkárságát irányító akkori államtitkár bejelentette, hogy a jogsza­bályokból törölni kívánja a „történelmi egyház” kifejezést. Az államtitkár azon­ban az erőteljes társadalmi tiltakozás mi­att gyorsan visszakozott, és azt hangoz­tatta, hogy ebben a kérdésben „optikai csalódás áldozata” lett. Aztán jött a pedagógusok fizetéseme­lése, amelyből „kifelejtődtek” a hitokta­tók. Pápai Lajos győri római katolikus megyés püspök erre úgy reagált, hogy a „választások után az egyház a kormány­tól megkapta az első pofont”. Álláspont­ját az is alátámasztotta, hogy a kormány- többség leszavazta azt a Ház elé terjesz­tett törvénymódosító javaslatot, amely megteremtette volna a hitoktatók bér­emelésének az alapjait. Az ügy mégis megoldódott, mert az oktatási tárca végül elfogadta az ellenzék, valamint a törté­nelmi egyházak érvelését, és a hitokta­tókra is kiterjesztette a béremelést. Néhány hónappal később nyilvános­ságra került a szociális törvény módosí­tásának koncepciója, amely ellen a törté­nelmi egyházak 1998 óta nem tapasztalt hevességgel tiltakoztak. Kiderült ugyan­is, hogy az Egészségügyi, Szociális és Családügyi Minisztérium által kidolgo­zott javaslat korlátozná azt a jogukat, amely alapján részt vehetnek a szociális alapellátásban. Kikerülnének a más tör­vényekben, illetve a kormánynyal kötött megállapodásokban és a nemzetközi szerződésekben is biztosított alapjogok, valamint az egyházak autonómiájából adódó kedvezmények. Az egyházaknak még azt az alanyi jogát is törölték a tör­vényjavaslatból, amelynek alapján addig szociális intézményeket létesíthettek. Mindezt ugyanis a jogalkotók a helyi ön- kormányzatok engedélyéhez kötötték, kiszolgáltatván ezzel az egyházakat a te­lepülések pillanatnyi politikai csatározá­sainak. A javaslat az Egyházi Fenntartók Tanácsának megszüntetését is szorgal­mazta, amelynek a tagjai már nem ven­nének részt az újonnan létrehozandó Szociálpolitikai Tanács munkájában. A javaslat miatt Veres András püspök, a Magyar Katolikus Püspöki Kar titkára, Bölcskei Gusztáv református püspök, a Magyarországi Református Egyház Zsi­natának lelkészi elnöke, valamint D. Szebik Imre evangélikus püspök, a Ma­gyarországi Evangélikus Egyház elnök­püspöke közösen aláírt levélben fordult Csehák Judit akkori szakminiszterhez. Ebben kifejtették, hogy „a tervezetet átte­kintve döbbenten állapítottuk meg, hogy abból az egyházak számára (:..) biztosí­tott alapjogok, bizonyos területeken pe­dig az egyházak autonómiájából adódó kedvezmények kikerültek”. Mindezzel szinte egy időben az egy- házfinanszírozási törvény módosítási szándéka is hatalmas indulatokat gerjesz­tett. A kormány ugyanis a több kisegyház kezdeményezését felkaroló SZDSZ un­szolására bejelentette, hogy módosítani kívánja az előző, polgári kormány hivata­li idejében elfogadott jogszabályt. Ismert: ez az egyházak finanszírozását a valós társadalmi jelenlétüket tükröző népszám­lálási adatokhoz kötötte. Az SZDSZ el­lenben azt kívánta elérni, hogy az egy­házfinanszírozási rendszer továbbra is a személyi jövedelemadó felajánlott egy százalékára alapuljon. Mádl Ferenc köztársasági elnök a kor­mányfő társaságában fogadta a történel­mi egyházak képviselőit, Medgyessy Pé­ter azonban a megbeszélésen világossá tette, hogy nem támogatja az államfőnek az egyházfinanszírozásra vonatkozó kompromisszumos javaslatát. Ennek megfelelően a parlamenti többség mind a két törvényt a kormányzati elképzelésnek megfelelő módon módosította. A szociális törvénycsomagot Mádl Fe­renc köztársasági elnök ugyan újragon­dolásra visszaküldte a Parlamentnek, de azt a kormánytöbbség másodszor is - változtatás nélkül - elfogadta. Emiatt a Magyar Katolikus Püspöki Kar az Alkot­mánybírósághoz fordult. A rendszervál­tás óta ilyenre még nem volt példa! Nem­régiben az Alkotmánybíróság - Semjén Zsolt és Salamon László beadványára - megállapította a törvény alkotmányelle­nességét, és megsemmisítette az egyház által sérelmezett paragrafust. Sajnos ugyancsak a történelmi egyhá­zak érdekeit sértő elképzelése a kor­mánynak a társadalombiztosítási törvény módosítása. Ezt szintén anélkül terjesz­tette a Ház elé, hogy előtte konzultált vol­na az érintettekkel, A tervezet ellen a há­rom legnagyobb magyarországi történel­mi egyház vezetője ezúttal is közös levél­ben tiltakozott. Azt kifogásolták, hogy a javaslat az újonnan felszentelt papoknak és a pályakezdő lelkészeknek kötelező módon rendelné el a magánnyugdíj­pénztári tagságot. Levelükben kifejtették: „Az egyházi központok a minimálbér alapulvételével központilag fizetik meg utánuk a nyugdíjbiztosítási és egészség- biztosítási járulékot.” Az egyházvezetők nehezményezték továbbá, hogy a „módo­sítás elkészítője figyelmen kívül hagyta az egyházi személyek speciális szolgálati viszonyát”. A sorozatos kormányzati bakik nagy­ban hozzájárultak ahhoz, hogy nyugdíja­zás címén menesztették Szalay Istvánt, a Medgyessy-kormány egyházi ügyekkel megbízott első államtitkárát. Utódjának a válságmenedzselés szakértőjének tartott Gulyás Kálmánt nevezték ki. Államtitká­ri kinevezése előtt ugyan ő sem foglalko­zott egyházi ügyekkel, de kinevezése óta a Miniszterelnöki Hivatalban egy három­fős - az azóta már visszavont egyházpo­litikai kormányprogramot jegyző - szak­értői testület is működik. Miután a kor­mány jelenleg éppen átalakulóban van, a kötelező jóindulattal fel lehet tételezni, hogy pozitív, az eddiginél gyümölcsö­zőbb kapcsolatokat eredményez majd a kormány - remélhetőleg szintén módosu­ló - egyházpolitikai koncepciója. Az ellenzék mindazonáltal úgy látja, hogy a kormánynak jelenleg egyáltalán nincs egyházpolitikai koncepciója. La­punk kérdésére Semjén Zsolt elmondta: azt is nehezményezi, hogy az egyházi műemlékek megkezdett felújítására nincs kellő fedezet a költségvetésben. Mivel pedig a volt egyházi ingatlanokért kapott pénzbeli kártalanításból beindított egyházi építkezéseket is áfakötelessé tet­ték, a beruházások jócskán megdrágul­nak. Ez tehát eleve megkurtítja az ingat­lanrendezési keretet is. Jáky László Kőbe vésett hálaadás A hála és köszönet jeleként emléktáblát állítottak a Győr- Moson-Sopron és Vas megye határán fekvő Vásárosfalu­ban az elmúlj vasárnap: a kis település evangélikussága úgy döntött, hogy egykori iskolája falán - amely jelenleg a gyülekezet imaháza - megörökíti egykori tanítóinak, kán­tortanítóinak a névsorát. A hálaadó istentiszteleten Ittzés János püspök Ef 3,13-21 alap­ján hirdette Isten igéjét, melyben az ősökre emlékezve hangsú­lyozta, hogy ők még tudták, mi az a titok, amelyre felépülhet egy család, egy falu, a nemzet élete. Ma azért esnek szét a közösségek, és azért csúszik ki a talaj a lábunk alól, mert elvétettük a biztos bá­zist, Krisztus keresztjét. A túlélés művészetét akarjuk elsajátítani a megmaradás titka helyett. Ezen az ünnepen sem embereknek adunk hálát, hanem az egykori tanítóknak, akiken keresztül még­is egyedül Istené a dicsőség - zárta gondolatait a püspök. Béres László, a gyülekezet lelkésze az ünnepi közgyűlésen a régi időket felidézve elmondta, hogy a faluban akkoriban csak az evangélikus iskola működött, amelyben még izraeliták (ahogy akkoriban az anyakönyvekbe bejegyezték: Mózes-val- lásúak) is tanultak. Az ökumenét itt előbb élték meg, mint aho­gyan magasabb egyházi szinten elkezdték gyakorolni. Az emléktáblán található neveket olvasva arra hívta fel a fi­gyelmet, hogy a falu minden bizonnyal úgy élte meg hitét, ma­gyarságát, hogy ezt látva néhány más nemzetiséghez tartozó tanító - az itteni szolgálata alatt - magyarosította nevét. A kán­tortanítók névsora Buthi Sándor nevével zárul, aki Kossuth-dí- jat is kapott szolgálatáért. Lukácsy Győző Vásárosfaluból származó iparművész alko­tásának felállítását az önkormányzat is támogatta. M. Gy.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents