Evangélikus Élet, 2004 (69. évfolyam, 1-52. szám)
2004-09-26 / 39. szám
4. oldal - 2004. SZEPTEMBER 26. Evangélikus Élet Fóti „fészkek” Jézus mustármaghoz hasonlította Isten országát, amely ha fává lesz, az égi madarak is fészket tudnak rakni ágain. Egy ilyen „fészeknek” - egy közösségi háznak és egy kántorlakásnak - az átadására és szentelésére került sor múlt vasárnap a fóti gyülekezetben, ahol D. Szehik Imre, az Északi Egyházkerület püspöke és Cserhátiné Szabó Izabella, a gyülekezet lelkésze végezte az igehirdetés, illetve a szentelés szolgálatát.- Az ünnepi istentiszteleten D. Szebik Imre a meghívón szereplő ige alapján (Lk 13,18-19) hirdette az evangélium üzenetét. Prédikációjában arra buzdította a fóti evangélikusokat, hogy fordítsanak nagyobb figyelmet az újonnan betelepült, talán még fel sem fedezett evangélikusok megszólítására, hívogatására és befogadására. Isten országának építése nem csupán a lelkész feladata, hanem a közösség minden tagjának keresztényi szeretetből és felelősségéből fakadó kötelessége. A holnap tervezése már ma elkezdődik, ezt mutatja az elkészült közösségi ház is, ami a Lélek munkája során sokak számára válhat még áldássá - hangsúlyozta a püspök. A „fészekrakás” folytatódhat, hiszen a háború előtti időben iskolaként szolgáló épület falai ismét állnak, s a korszerűen felszerelt gyülekezeti terem, konyha, vendégszoba és az e-pontnak helyet adó helyiség még változatos rendezvényeknek adhat otthont. A tervek között elsősorban a gyermek- és ifjúsági munka végzése szerepel. Ennek a jele a közösségi terem falára helyezett, vászonra festett, fát és három fészket ábrázoló kép. Az alkotás, mely leginkább egy nagyméretű oltárképre emlékeztet, negyvennél is több gyülekezeti tag kezének munkáját dicséri. Érdekesség, hogy az alkotók legfiatalabbika három-, míg a legidősebbike hetvenkét éves volt. Az új közösségi ház szimbólumának is tekinthető, Isten országának biztonságát, melegségét, sze- retetét és békességét hirdető faliképet Kertész Eszter gyermekmunkás és hitoktató irányításával készítette a fóti közösség. Cserhátiné Szabó Izabella elmondta, hogy szeretnék, ha a gyülekezetben történő fontosabb családi eseményekhez kapcsolódó testvéri beszélgetés és találkozás is természetessé válna a felújított házban, ahogyan azt a régiek is mindennap megélték a templomban, iskolában, házi istentiszteleteken, ahol a gyülekezet mindig együtt volt. Az istentiszteleten az egyre bővülő énekkar és a közelmúltban szerveződött négyfős zenekar színvonalas szolgálata segített az Isten iránti hála megfogalmazásában. Barátságos, a szív mélyéről fakadó hálaadás és a tervezők, kivitelezők munkájáért mondott köszönet hangzott el az istentisztelethez kapcsolódó közgyűlésen. Itt idézte fel az épület visszaadásának körülményeit Bohus Imre, a gyülekezet egykori lelkésze, és elevenítette fel a múltat Zászkaliczky Pál nyugalmazott lelkész, aki feleségével együtt szintén a fóti gyülekezet tagja. Az összesen nyolc és fél millió forintból felújított közösségi ház, illetve a több mint hatmillió forintból rendbe hozott kántorlakás költségeiből a gyülekezet önrésze közel ötmillió forint volt, melyet az országos egyház majd hétmilliós támogatása és hárommillió forintnyi, pályázaton elnyert pénz egészített ki. Ugyanezen a napon délután egy másik fóti szolgálatra is sor került, melyen szintén D. Szebik Imre hirdette Isten igéjét. A nyár folyamán adományként kapott és felújított Oltalom gondozóházat ökumenikus szertartás keretében szentelte fel és áldotta meg az Északi Egyházkerület püspöke, valamint Sebők Sándor, a helyi római katolikus közösség plébánosa. Az idősek átmeneti otthonának támogatására szép számmal érkeztek természetbeni adományok is. Jelenlétével mindkét alkalmat megtisztelte az egy hete városi rangot kapott Fót evangélikus polgármestere, Szent-Iványi Géza. A vasárnapi szolgálatok sorát egy személyes látogatás zárta: D. Szebik Imre és felesége felkereste a talán legidősebb evangélikus papnét, a Foton hosszú éveken át szolgáló néhai Zászkaliczky Pál hitvesét, Manyi nénit, aki otthonában fogadta látogatóit. Horváth-Hegyi Olivér Magyar siker a 2. nemzetközi Francesco D ’Onofrio orgonaversenyen Magyar versenyző nyerte a 2. nemzetközi Francesco D'Onofrio orgonaversenyt. A zenei megmérettetésre augusztus 26. és 29. között a Róma melletti Carunchióban - a város S. Giovanni Battista-templomában - került sor. A repertoárt késő barokk kompozíciókból állították össze. Az első helyezést Pintér Annának - Pintér Mihály ezredes, evangélikus lelkész, a Protestáns Tábori Püspökség hivatalvezetője lányának - ítélte oda a zsűri. Gratulálunk! G. Zs. A finnországi Järvenpää-ben tartotta konferenciáját a Vallástanárok Európai Fóruma (European Forum for Teachers of Religious Education). Ez a legátfogóbb európai szakmai szervezet hittantanárok, valamint a hittudományi egyetemeken és főiskolákon dolgozó szakemberek számára. A fórum háromévenként tartja konferenciáját. A rendezvény ezúttal a hitoktatást mint az egész ember nevelésére irányuló tevékenységet vizsgálta. A foelőadások a hitoktatást az értelmi, az érzelmi, a lelki és a közösségi nevelés összefüggésében tárgyalták. A hitoktatásnak - mint minden más tanító és nevelő tevékenységnek - a tanulók egész személyiségét kell szem előtt tartania, a részekre tagoltság helyett egységes szemléletre kell eljutnia. Ezt szorgalmazta a konferencia, amely négy napon át dolgozott különféle munkamódszerekkel, az előadástól a tapasztalatcserén át a műhelymunkáig. Tizennyolc Országból kilencvenhat szakember vett részt a munkában. A fórum hattagú vezető testületébe választották Szabóné Mátrai Mariannát, az EHE Gyakorlati Intézetének vezetőjét. ünnepe Kicsiny nyáj nagy Taliándörögd a Balaton-felvidék lankái között fekvő kis település. Az ötvenes évek pártállami politikája az itt élő evangélikusságot is sújtotta. Államosították az egyházközség iskoláját, így a templom mellett csak egy szürke kis házikó maradt a híveknek, amelyben gyülekezeti alkalmakat tarthattak. Ennek a szomorú időszaknak a végét ünnepelték a taliándörögdiek szeptember 19-én, amikor új gyülekezeti házuk felszentelésére gyűltek össze. Minden ősszel dilemma elé állította a gyülekezet tagjait az a kérdés, hogy a téli időszakban a hideg templomban vagy a fűthető, de nyirkos és nagyon leromlott állapotú gyülekezeti házikóban tart- sanak-e istentiszteleteket. Anyagi erejük nem engedte meg, hogy radikális megoldáson gondolkodjanak. Mivel azonban a község új iskolát épített, az önkormányzat nemrégiben felajánlotta, hogy - a „kárpótlásból” - az evangélikus egyház- község megvásárolhatja a polgármesteri hivatal helyiségeiben megüresedett osztálytermeket. (Ez az épület volt eredetileg az evangélikus iskola.) A kapott 11,7 millió forintos kártalanítóA régi gyülekezeti „házikó” si összegből nemcsak hogy sikerült megvásárolniuk az épületrészt, de képesek voltak azt átalakítani és belülről fel is újítani. Vizesblokkot, konyhát, központi fűtést, gyülekezeti termet tudtak kialakítani. Mindennek a teljes költsége a vételárral együtt 9,5 millió forint volt. A maradék összegből a közeljövőben - az önkormányzattal közösen - kell kívülről felújítaniuk az egész épületet és a tetőszerkezetet. Az ünnepi istentisztelet a templomban kezdődött, ahol Ittzés János püspök hirdetett igét Lk 12,32 alapján. Ezt követően az egyházkerület vezetője felszentelte a praktikusan átépített gyülekezeti házat, amelyben ezúttal terített asztalok mellett lehetett együtt az ünneplő közösség. A szeretetvendégségen kért szót Nagy Örs, a társult gyülekezetek felügyelője, hogy a püspök előtt nyilvánosan is bejelentse a hívek igényét: helyettes lelkipásztorukat, Veress Istvánt szeretnék megválasztani parókus lelkészüknek. Úgy tűnik, a taliándörögdiek hamarosan újabb ünnepre készülődhetnek... Menyes Gyula Az új gyüelekezeti házrész Hálaadás Magyarbánhegyesen A gyülekezet tagjainak száma a harmincat sem éri el, a nagy fenyőfák árnyékában meghúzódó kicsiny templomnak se- tornya, se harangja, mégis közel nyolcvanan meghallották a hívó szót Magyarbánhegyesen. Szeptember 19-én Isten ajándékozó szeretetéért, különösen is a gyülekezet nyáron megújult hajlékáért adtak hálát a Békés megyei községben. Az ünnepi alkalom azért is különlegesnek számított, mert több mint fél évszázada nem járt evangélikus püspök a faluban. A nyár folyamán rendbe hozták a lyukas tetőt, kifestették belülről a templomot, és megjavították a bútorokat. A közel félmillió forintos felújításba az országos egyház támogatásával vágott bele a maroknyi gyülekezet. Gáncs Péter püspök a meghívóra írt igeszakasz, 2Pt 1,3 alapján tartott igehirdetésében elmondta: „Öröm hallani, hogy van közösség, mely nem a gondokat sorolja, hanem megajándékozottnak érzi magát, és ezért hálát is ad Istenének. A bánhegyesiek pedig valóban megajándékozottak. Megújult templomuk, és bár lehet, hogy a munka nagysága és összege népesebb gyülekezeteknek jelentéktelen lenne, itt óriási.” Az ige folytatásából a püspök kiemelte az ismeret, az állhatatosság és a szeretet fontosságát. „Az állhatatosság szép példája, amikor gyülekezeti tagok egymás lakásán bibliaórára gyülekeznek, és amikor a gyerekek otthonukban várják hétről hétre a hittanórát tartó lelkészüket. A szeretet egyik látható jele pedig a református gyülekezettel való testvéri együttélés, mely valódi ökume- nizmus” - fogalmazott az igehirdető. (A megépítés óta a templomi berendezés része a reformátusok által használt úrasztala, a két gyülekezet tagjai rendszeresen eljárnak egymás alkalmaira.) A hálaadó híveket Kittiinger János gyülekezeti. Szemerei Zoltán egyházkerületi és Koszorús Oszkár egyházmegyei felügyelő, valamint Szokola Béla polgármester köszöntötte. A református közösség vezetője, Batári Zoltánná lelki- pásztor Pál apostol igéjével áldotta meg a gyülekezetét. Dedinszky Tamás nyugalmazott, egykori magyarbánhegyesi lelkész köszöntő levelében szeretettel emlékezett vissza az egyházközségben eltöltött esztendőkre. A maroknyi gyülekezet a felújítási munkálatok elvégzésével és az ünnepi istentiszteleten való összegyülekezéssel bizonyította élni akarását és őszinte háláját minden Istentől kapott ajándékáért. László Jenő Csaba „Hétköznapi” püspöklátogatás „A püspök úr és én fontosnak tartjuk, hogy magunk is meglássuk a repedést a parókiák falán” - fogalmazott Szemerei Zoltán, a Déli Egyházkerület felügyelője. Az elnökség már az iktatáskor úgy nyilatkozott, hogy nemcsak a nagy ünnepi alkalmakon szeretnének találkozni kerületük gyülekezeteivel, hanem meg akarják ismerni az egyházközségek hétköznapjait is. Különös gondot szeretnének fordítani a békési evan- gélikusságra, hiszen - bár ez a térség lenne egyházkerületünk szíve - az egykori nagy gyülekezetek templompadjaiban egyre kevesebben ülnek. Ráadásul a Viharsarok gazdasági szempontból is elmaradott térségjelentős a munkanélküliség. Békés tehát igazi missziós terület. Gáncs Péter püspök kihasználva a kondorosi és a magyarbánhegyesi ünnepi isten- tisztelet közötti huszonnégy órát, ellátogatott a pusztaföldvári és a nagybánhegyesi gyülekezetbe, hogy 19-én a „hétköznapi” vasárnapi templom látogatóknak szolgáljon igehirdetéssel. A kijelölt alapige kapcsán elmondta, hogy a vasárnapból sajnos egyre több családban ismét vásámap lett, amikor csak az üzlet a fontos. Arra a kérdésre pedig, hogy miért nem szolgálhatunk két úrnak, a püspök prédikációjában azt válaszolta: „Mert bár vannak csábító erők, hatalmasságok, igazi Úr csak egy van, maga Jézus Krisztus.” L. J. Cs.
