Evangélikus Élet, 2004 (69. évfolyam, 1-52. szám)
2004-09-05 / 36. szám
2004. SZEPTEMBER 5. - I. oldal ZMC-melléklet Fenékpusztán: romokon pusztán fenéken. Balatonboglár: csendélet kívül, belül Keszthely: Opel Imre oltárképén a tenger lecsendesítése balatoni tájjal. Gyülekezeti himnuszunk: „Ne csüggedj el kicsiny sereg” Havasi Kálmán harmonium kíséretével Kötcsén Bográcsgulyás: vendégségben Opóczky István gondnokéknál. Gyenesdiás: Sátor sátor hátán - később megtudtuk, templomok is épültek így egymáshoz. Indulás az épülő ÍÉ Zákeus Imaterem elől ^^íWII!W0i Érkezés Siófokra Szt. Mihály templom: a negyven megmenkült halász emlékére. tanultunk, és gazdagodtunk egyházunk iránti szeretetben. Hálát adtunk Istennek, hogy a balesetveszélyes útszakaszokon angyalai őrködtek körülöttünk. A Zákeus Média Centrum filmet készített a túráról, melynek anyagából folytatja a PAX Tv-n már sogárzott sorozatát. Előreláthatólag november elején tűzik műsorra a 9. és 10. epizódot. Köszönetét mondunk a Missziói Bizottságnak, akik támogatták ennek a kalandos és tanulságos kirándulásnak a létrejöttét. A sorozat első 8 része VHS- és DVD-formátumban kapható a ZMC-nél. Aki többre kiváncsi az itt vázlatolt útvonalnál, nézze meg a sorozatot! GYJS-VDM Az eddigi sikeres 1250 kilométer után nekivágtunk a Balaton körüli templomok, gyülekezetek fölkeresésének. Győri András Timótheus alapos előkészítő munkája nyomán föltárt érdekességeknek csak töredékét tudtuk az egyhetes túra alatt fölkeresni. így is közel 160 kilométert tettünk meg Siófoktól Balatonfüredig. Sokat Badacsonytomaj: Udvardi Erzsébet oltárképei a bazalttemplomban. Kővágóörs: két vallás egymás mellett. Révfülöp: Ev. Oktatási Központ. Mencshely: Gályarabok emlékmű - ők kézzel hajtottak. Dörgicse: a múlt diadalkapui. Tihany: Toronypár és kerékpár. Balatonfüred: Utolsó napunk végre napfénnyel. csuromvizesen a kerékpárról, mindjárt kisütött a nap. Rögtön száraz ruhát vettünk, a vizeset pedig a kedves lelkészasszony (...) a gázkonvektoron szárít- gatta, és ami nem száradt meg tovább- indulásunkig, azt ott hagyhattuk nála, és utánunk hozták B.akaliba az esti istentiszteletre. Ugyancsak ez a kedves lelkész kérte el számunkra a balaton- akalii közösségi házat, hogy megint legyen fedél a fejünk felett, ne kelljen az átázott, vizes földön sátorban töltenünk az éjszakát. Amikor valahol B.mári- afördő környékén ebéd után kiültünk a Balaton partjára, áhítozva bámultunk át az északi partra, ahol sütött a nap. Arra gondoltunk, de jó lesz holnap után, már mi is ott leszünk a napsütésben. És mikor átértünk, ott volt borús, esős idő, és a déli parton láttuk, hogy süt a nap. Az utolsó másfél napra megérkezett a várva várt napsütés. A hőséggel megint bajunk volt és azt mondtuk egymásnak: nem is volt olyan rossz a hűvös időben karikázni. Én általában a sorban az utolsó helyen tekertem, mert nem tudtam tartani az iramot az élen száguldó fiatalokkal. Előfordult, hogy amikor az igyekezettől, a széltől való viaskodástól megizzadva, lógó nyelvvel utolértem a csapatot (megvártak időnként), kipihenve és mosolyogva intettek: ne szállj le, mehetsz tovább! A szerintem jól megérdemelt pihenés és néhány korty víz helyett az volt a jutalmam, hogy egész rövid ideig én lehettem a sorban az első... Janecskóné S. Hajnalka De mi kifogtuk a nyár leghűvösebb, legcsapadékosabb hetét. Jó volt megtapasztalni a lelkészek, gyülekezetek segítőkészségét, vendégszeretetét. Ugyanis a hat éjszakából mindössze egyszer kellett sátorban aludnunk, és hála Istennek, azon az éjszakán ott, Gyenesdiá- son nem esett az eső. A Balaton mellett még nagy nyári hőségben is mindig fúj a szél, de nekünk sokszor kellett nagyon erős szélben kerekeznünk. Nekem csak a biciklimhez van sebesség- mérőm, szélsebességmérőm nincs, de azt tudom, hogy a legerősebb szélben lejtőn erőnket megfeszítve kellett tekerni, hogy 15 km/h sebességgel tudjunk haladni. Gyakran bicikliztünk ki- sebb-nagyobb esőben, de egyszer bőrig áztunk: amint leszálltunk Dörgicsén mindössze két ilyen épült, ezek egyike a badacsonytomaji. Másik érdekessége e templomnak az, hogy az 1950-es évek elején épült, abban az egyházellenes korban. Annyiszor hallottam már, hogy a szocializmus egyházellenes volt, hogy mindig meglepődök, amikor olyan templomról hallok vagy olvasok, amely abban az időben épült. Ilyen volt a siófoki templom is. Végezetül a két napjainkban épült evangélikus templom: a balatonboglári és a balatonfüredi. Mindkettő kőből és fából készült, egyik szebb, mint a másik. Ez volt a hatodik egyháztörténeti kerékpártúránk, és az első olyan, amikor úgy volt tervezve, hogy minden éjjel sátorban fogunk aludni. Nyár lévén ez kellemes, megvalósítható tervnek tűnt. A Balaton körül lévő templomokat és templomromokat látva elcsodálkoztam, milyen gazdag hazánk eme régiója egyháztörténeti emlékekben. Már az ősegyház idejéből, a római korból található Fenékpusztán egy keresztény templom romja. A honfoglalás korából valók a Tihanyi félszigeten a remetelyukak, és nem sokkal későbbi a híres apátság (1056). A XI-XII. században épült, és az évszázadok folyamán fokozatosan bővült a kővágóörsi evangélikus templom, amelyet az ellenreformáció idején „vissza” akart venni a katolikus egyház. A templom eredeti tulajdonosai protestánsok lettek a reformáció idején, megvédték saját templomukat. Aztán ott a badacsonytomaji bazalttemplom (katolikus): Európában A mellékletei Győri János Sámuel szerkesztette
