Evangélikus Élet, 2004 (69. évfolyam, 1-52. szám)

2004-08-22 / 34-35. szám

2004. AUGUSZTUS 22-29. - 19. oldal r Evangélikus Elet Egyház és Világháló A virtuális pók, avagy fiatalok a hálón Helyesen (írva) valljuk-e meg hitünket? Szerkesztőségünknek küldött levelében egy kedves olvasónk a Biblia és az egy­házi sajtó helyesírásával, illetve a hitvallások fordításával kapcsolatban fogal­mazta meg észrevételeit. A kezdőbetű-használattal kapcsolatos felvetésére lapunk olvasószerkesztői válaszolnak, a Biblia és a hitvallások fordításának ügyében pedig Reuss András professzor, az Evangélikus Hittudományi Egyetem Rendszeres Teológiai Tanszékének vezetője nyújt eligazítást. Rovatgazda: Babics Csaba és Bogdányi Gábor Amikor megkaptam a felkérést, hogy ír­jak a fiataloknak szóló keresztény inter­netes oldalakról, azonnal igent mond­tam, de a következő pillanatban gondol­kodóba estem, hiszen hasonló oldalak­ból nem nagy a választék. Magyar nyel­ven különösen ritka az ilyen honlap. Az is elgondolkodtatott, hogy tudom, mást keresnek az én kiskamasz gyerekeim, és mást a tinik vagy huszonévesek. Utánajártam, és az aggodalmam be­igazolódott. Egyházunknak már létezik ifjúsági portálja, amely elérhető a http://www.evifportal.hu címen. Itt azon­ban alig-alig találtam olyan témát, ami a tiniket érdekelné vagy rendszeresen visz- szahívogatná, a gyerekek pedig teljesen kimaradtak a koncepcióból. Talán jobban szem előtt tartja ezt a célt a protestáns felekezetközi Vasárnapi Is­kolai Szövetség lapja (http://www.visz.org). En­nek grafikai megoldásai ér­dekesek, a kisebbek számá­ra is vonzóak, de a tartalom még nagyon hiányos. A har­madik, érdekesnek tűnő ol­dal az angol és francia nyel­ven megjelenő Hi-Kidz (www.allojunior.org) című lap. Kiváló grafikai megol­dások, komoly és érdekes tartalom jellemzik ezt a bap­tista lapot. Sajnos magyarul csak imitt-amott érhető el rajta keresztül valami. Talál­tam néhány katolikus oldalt is, de legtöbbször az volt a benyomásom, hogy nem fia­talok szerkesztik az ennek a korosztálynak szóló webla­pokat, és a stílus sincs az ő ízlésükhöz igazítva. Összességében azt álla­pítottam meg, hogy bár egy-egy kívánalomnak mindegyik lap megfelel, egyik sem egyesíti magában tartalom és forma egyenlően magas színvonalát. Saját gyermekeim szokása­it, illetve az interneten elérhető adatokat ismerve talán nem meglepő következte­tést vontam le: a gyerekek, fiatalok olyan oldalakat keresnek, amelyek lát­ványosak megjelenésükben, multimédi­ás alkalmazásokat kínálnak, könnyen emészthető tartalmat közvetítenek, és lehetőséget nyújtanak játékra, ismerke­désre, beszélgetésre: De képes lehet az ilyen megjelenés keresztény tartalmat is közvetíteni úgy, hogy a lényeg ne sik­kadjon el? Vajon hogy fogadna egy csil- logó-villogó, játékokkal, kvízekkel tar­kított portált egyházunk népe? Úgy vélem, ha az internetet amúgy is használó gyerekeinket, fiataljainkat vir­tuális kalandozásaik közben szeretnénk evangélikus oldalra is csábítani, akkor fontos, hogy legyen valaki, aki ilyen ol­dalt kínál nekik, aki okosan szerkesztett, számukra vonzó tartalmat nyújt. Minde­nekelőtt megjelenésében vonzó, techni­kai megoldásaiban multimédiás eleme­ket alkalmazó, színes oldalakat kell ké­szíteni. Már a nyitóoldalon be kell mu­tatni a lap szerkesztőit, hogy ha a fiatal olvasók személyes kapcsolatba szeret­nének kerülni velük, akkor már ismerős­höz fordulhassanak. Nem kell megijedni a játékoktól sem. Ha végiggondoljuk, hogy milyen techni­kai lehetőségek állnak rendelkezésünkre és mi az„amit be akarunk mutatni, akkor a célt és az eszközt szem előtt tartva iz­galmas biblikus vagy vallásos témájú já­tékokat alkothatunk. Ugye nem tiltakoz­na közülünk senki, ha gyermeke a kü­lönféle „lövöldözős” játékok helyett ré­gi izraeli települést építene, biblikus kví­zeken tömé a fejét, eljátszhatná egy vir­tuális gyülekezet lelkészének szerepét vagy utazásokat tenne európai templo­mokban, történelmi korok keresztény világában? Sokan tapasztaltuk azt is, hogy a mo­dem egyházi zene még azokat is vonzza, akiket egyébként nem tudunk a gyüleke­zeti életbe bevonni. Vannak ilyen zene­karaink, mutassuk be őket, kínáljunk le­tölthető zenét, kottát, koncerteken ké­szült filmeket! Még ma is sokan vannak, akik ellen­zik az internet kínálta on-line eset (chat: élő internetes csevegés) vagy a levelező- listák használatát - a közvélekedés sze­rint ezek elszemélytelenítik az emberi kapcsolatokat. De ha az általuk kínált le­hetőségekkel okosan élünk, értő mode­rátorok, ifjúsági vezetők segítségével szabályozott mederben tartjuk működé­süket, akkor az olvasókat hozzászólásra késztethetjük, aktivizálhatjuk, így nem­csak befogadói lesznek az oldal tartal­mának, hanem alakítói is. Fontos még, hogy dinamikusan kezel­hető hírrovatot működtessünk, hasonlóan a http://naptar.lutheran.hu címen találha­tó eseménytárhoz, hogy a fiatalok érte­süljenek a különböző rendezvényekről. A cél, hogy a fiatalok érdeklődését felkeltő, de szigorú odafigyeléssel ösz- szeállított evangélikus tartalmat közve­títsünk. Cél, hogy virtuális közösségekbe csalogassuk a jövő evangélikus gyüleke­zeteinek tagjait, hogy azután a valóságos gyülekezetekben viszontláthassuk őket. Élményeket és tudást kínáló felületre van szükség, célközönségenként összeállított és szerkesztett tartalommal. Mutassa, hogy egyházunk különös gondot fordít a fiatalokkal való munkára, és üzenetét az ő igényeikre szabva is át tudja adni. Erdélyi Károly erdelyik@csipetnyiso.hu EBERES Az egészséges emberért ACTIVAL MAXSZAL AZ OLIMPIÁN Az idei év olimpiai év. Az olimpiai játékok megrendezésére idén augusztus 13. és 29. között kerül sor Athénban, az olim­pia szülőhazájában. Nem egyszerűen csak egy sportesemény­ről van szó a sok közül, hiszen az olimpia nemcsak a sporto­lók, hanem a résztvevő nemzetek életében is nagy esemény. Ebben az időszakban fiatalok és idősek egyaránt odasze- geződnek a tv képernyője elé, és szurkolnak versenyzőink­nek a minél eredményesebb szereplésért. Sokan talán ilyen­kor, rádöbbenve arra, hogy mennyire keveset mozognak, kedvet kapnak ahhoz, hogy ők is sportoljanak, mozogjanak egy keveset egészségük megőrzése érdekében. Van, aki be­lekezd az esti kocogásba, van, aki egy hosszabb sétára, túrá­ra indulna el. Azonban ilyenkor döbbennek rá, hogy az egészségtelen táplálkozásnak, a mozgásszegény életmódnak bizony meglett az „eredménye”. Ha a napi megszokott táv­nál többet kell sétálni, ha pár métert kocogni kell, már baj van. Még az egyetlen testmozgást nem igénylő sport, a sakk közben is nehezen mozognak a szürke agysejtek. Semmi nem megy olyan könnyen, mint azelőtt, hiányzik az erőnlét, az energia. Azonban van lehetőség arra, hogy újra formába hozzuk magunkat. Az Actival Max új, korszerű multivitamin-készít­mény, melynek összetevőit a tudomány mai állása szerint ál­lították össze, ugyanakkor ezek megfelelnek a magyarorszá­gi igényeknek is. A Béres Gyógyszergyár Rt., Magyarország piacvezető multivitamin-gyártója az olimpiához közeledve kötelességének érezte, hogy a kivételes megmérettetésre in­duló versenyzőket is segítse az Actival Maxszal a jobb ered­mény elérésében. Ezért a magyar olimpiai csapat arany foko­zatú támogatójaként vállalta, hogy minden sportoló számára biztosítja a minél jobb erőnlét eléréséhez szükséges mennyi­ségű Actival Max multivitamin készítményt. Az Actival Max egyik legfontosabb jellemzője, hogy a ha­zai táplálkozási szokásoknak és igényeknek megfelelően lett kifejlesztve. 31 hatóanyagot tartalmaz, vitaminokat, ásványi anyagokat, nyomelemeket, melyek mindegyike fontos szere­pet játszik az emberi szervezetben. Elég napi egy filmtablet­tát bevenni ahhoz, hogy biztosítsuk a megfelelő mennyiséget a szervezet számára ezekből a fontos anyagokból. Reméljük, hogy az Actival Maxszal nemcsak az olimpián részt vevő sportolóink jó teljesítményéhez, hanem a hétköz­napok rohanásában elő emberek jó közérzetéhez és erőnlété­hez is hozzá tudunk járulni. Aktiválja magát Ön is, de ne csak az olimpia idejére! Tisztelt Főszerkesztő Úr! Évek óta foglalkoztat az, hogy mind a Bibliában, mind az egyházi lapokban kis kezdőbetűvel írják az Atyára, Fiúra, Szentlélekre vonatkozó névmásokat: ö, neki, vele, hozzá stb. Véleményem szerint mindent, ami az Úrra vo­natkozik, nagybetűvel kellene írni. Ezenkívül nehezményezem, hogy az Apostoli Hitvallásban csak ,,Es Jézus Krisz­tusban, az ö egyszülött Fiában” olvasható, holott a niceai hitvallásban is ,JIiszek az egy Úrban, Jézus Krisztusban...” szerepel. Szerintem ő is megérdemel egy külön be­kezdést és „Hiszek”-et. Hiszek a Szentlélekben, a magyarban ki kell tenni a névelőt. A niceaiban van, az Apostoliban nincs. A Miatyánkban: a Te neved, Te országod, Te akaratod, ...kenyerünket, kérünk, add meg, ...a mi vétkeinket (bocsásd meg). Bánszky Mihályné (Békéscsaba) A magyar helyesírás szabályozásáról több mint másfél évszázada - egészen pontosan 1832 óta - a Magyar Tudományos Akadémia (illetve elődje, a Magyar Tudós Tár­saság) illetékes testületéi gondoskodnak. A jelenleg érvényben lévő szabálykönyv A magyar helyesírás szabályai címmel 1984-ben jelent meg a szabályzat 11. kiadásaként. Mivel a magyar nyelvű írásgyakorlat számára - határainkon innen és túl - e kézi­könyv előírásai jelentik a helyesírási normát, lapunk írásmódja is ezekhez igazodik, amikor csak lehetséges. A kérdés megválaszolásához tehát a megfelelő szabályzati rendelkezést kell megkeresnünk. Nos, „A kis és a nagy kezdőbetűk” című fejezetben, a 149. szabálypontban ezt ol­vashatjuk: „Azokat a közneveket, névmásokat és névmási szerepű határozószókat, amelyek a megszólított személyére vonatkoznak, szöveg belsejében általában kisbetű­vel kezdjük.” (Névmások például a következő szavak: én, te, ö, ön. maga: enyém, ti­éd, övé; aki, ami, amilyen stb. Az említett névmási szerepű határozószók közé az olyan szavak tartoznak, mint a neked, tőled, hozzád, rólad, benned, irántad, szerinted stb.) A szabálypont példamondatai között ilyeneket találunk: „Bárcsak itt lehetnél te is! Való­színűleg önöket is érdeklik fejlesztési terveink. Örökké hálás leszek neked a segítsége­dért.” Tovább olvasva viszont megtudhatjuk, hogy „fokozott tisztelet kifejezésére azonban az ilyen esetekben nagybetű is alkalmazható: (...) A legfőbb érdem az Önö­ké. Szeretnék mindig Veled lenni.” Mindebből azt a következtetést vonhatjuk le, hogy a kedves olvasónk által említett esetben a kis kezdőbetű az elsősorban ajánlott, a szo­kásos forma. A nagybetű inkább csak mint választható lehetőség említtetik. Hibás te­hát nem lenne a nagybetűs alak sem - de szükségesnek sem mondhatjuk. Hiszen kis­betűvel írva is pontosan tudja az olvasó, hogy kire vonatkoznak a kérdéses szavak. To­vábbá azt sem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy ha következetesek akarnánk lenni, ak­kor nemcsak a személyes névmás határozóragos alakjait - az említett neked-, tőled-fé­léket hanem az egyéb (például vonatkozó vagy visszaható) névmásokat is nagybe­tűvel kellene írnunk, ha Istenre vonatkoznak. Ez esetben ilyen íráskép adódna: „A min­den kegyelem Istene pedig, Aki elhívott titeket Krisztusban az Ó örök dicsőségére, mi­után rövid ideig szenvedtetek, Maga fog titeket felkészíteni, megszilárdítani, megerősí­teni és megalapozni. " (ÍPt 5,10) Ez igencsak célszerűtlen megoldás lenne, ezenkívül ellentétben is állna a bibliafordításokban alkalmazott gyakorlattal. Föntebb úgy fogalmaztunk, hogy amikor csak lehetséges, az akadémiai helyesírá­si szabályzat rendelkezéseit követjük. Előfordul azonban, hogy egy-egy nyelvi ala­kulat írásmódjáról nem találunk előírást a kézikönyvben. Nincs például tételes sza­bály az egyházak, illetve az egyházszervezeti egységek (egyházkerületek, egyház­megyék, egyházközségek) nevének írásmódjáról. Nincs előírás arról sem, írhatjuk-e nagybetűvel az Ige szót, ha „Szentírás” a jelentése, illetve ha Krisztust mint a testté lett Igét jelöli. Az ilyen esetekben a szabályzat logikájából igyekszünk levezetni az írásmódot, illetőleg tekintettel vagyunk az egyházban kialakult írásgyakorlatra. A hasonló problémákra egy - teológusok és nyelvészek közös munkájával elkészített - teológiai-hitéleti helyesírási útmutató és szótár jelentene megoldást. Győri Virág — Dobsonyi Sándor A z Apostoli hitvallás és a Niceai hitvallás (pontos nevén: a Nicea-konstantinápo- lyi hitvallás) szövegével kapcsolatos kérdésre először is azt a tájékoztatást tu­dom adni, hogy e két egyetemes hitvallásunk szövege eltér egymástól tartalmában, továbbá olyan finomságokban is, mint amilyeneket a tisztelt levélíró szóvá tesz. Eze­ket tehát nem szabad kiegyenlíteni. Ami az Apostoli hitvallásban a „hiszek” szóval kapcsolatos észrevételt illeti, elő­ször azt kell megjegyezni, hogy ennek a hitvallásnak hihetetlenül sok és nagyon ré­gi változata maradt fenn. Találunk közöttük olyat, amelyben minden úgynevezett hit­ágazat elején megismétlik a „hiszek” szót. Amikor így mondták, azt emelték ki, hogy az egy Istenben, aki az Atya, valamint a Fiúban, Szentlélekben hisznek. A három egyenrangú személy. Egyrészt tehát kicsit a különválasztás kap hangsúlyt, másrészt úgy is lehet (félre)érteni, hogy az Isten megjelölés csak az Atyára vonatkozik. Találni olyan változatot is, amely egyetlen mondat, és csupán egyetlenegyszer, a leg­elején szerepel a „hiszek”. Ez is kifejezi a három isteni személy különbözőségét, de a hangsúly az egységen van. Kifejeződik így az is, hogy mindhárom isteni személy Isten. A nyugati kereszténységben, ahová a római katolicizmussal és protestantizmussal együtt tartozunk, végül a harmadik változat terjedt el. így mondjuk ma mi is a hitval­lást (más változatok is használatban voltak az elmúlt századokban). E változat szerint csak az első hitágazat elején (a hitvallás kezdetén) és a harmadik hitágazat elején mondjuk, hogy „hiszek”. Ennek is megvan a teológiai háttere. Amikor a Jézus Krisz­tusról szóló második hitágazat elején nem mondták újra a „hiszek” szót, akkor nem gondolták azt, hogy kisebbítenék Krisztust az Atya mellett (amint a levélíró véli), ha­nem éppen ellenkezőleg, így fejezték ki az Atyával való egyenlőségét. A régi nyuga­ti teológiai gondolkodásnak, amely a Nicea-konstantinápolyi hitvallásban a Szentlé- lekről (a görögtől eltérve a régi latin szövegben) azt vallja, hogy „az Atyától és a Fi­útól jön”, ez a forma felel meg leginkább. A keleti (ortodox vagy pravoszláv) keresz­ténység, amely egyáltalán nem használja az Apostoli hitvallást, ebben a Szentlélek ki­sebbítését érezheti, de a szövegnek ez egyáltalán nem célja és nem tartalma. Az a megoldás, hogy a harmadik hitágazatban most (az úgynevezett ökumenikus fordításban) még egyszer (összesen tehát kétszer) használjuk a hisz igét, a magyar nyelv sajátosságával (a tárgyas igeragozással) függ össze. A régi görög és latin szö­vegekben így nem szerepel. A levélírónak a részletekre kiterjedő, aprólékos megfigyelésén el lehet gondolkod­ni. Minden fordítás arra a csaknem lehetetlen feladatra vállalkozik, hogy egy másik nyelven mondottakat szólaltassa meg egy tőle teljesen idegen gondolkodásmódban. Hitvallási szövegekkel még bonyolultabb a helyzet, hiszen nemcsak az eredeti, régi szöveg felől kell egyetértésben lennünk, hanem a fordítás felől is. Ha meg akarjuk őrizni a szöveg hitvallás mivoltát, vagyis azt, hogy a hitvallás szövegével a keresz­tény hívők együtt vallják meg hitüket, akkor az együtt mondás érdekében készen kell lennünk arra, hogy esetleg ne a legeslegjobbat, hanem a közöset mondjuk. Amikor 1988-ban a magyarországi egyházak elfogadták a most használt ökume­nikus fordítást, akkor azt volt a cél, hogy a szöveg ne legyen teljesen új, és legyen elfogadható minden egyház számára. Reuss András

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents