Evangélikus Élet, 2004 (69. évfolyam, 1-52. szám)
2004-01-25 / 4. szám
8. oldal 2004. JANUÁR 25. Evangélikus Élet A . JL . mé lység nyílt, aminek se partja nincs, sem orma, zordan, hatalmasan; s nem moccant semmi lenn. Azt hittem, elnyel ez a néma végtelen. Nehéz fátyol mögött, áttűzve a sötéten, mint komor csillag, az Isten látszott a mélyben. Fölkiáltottam: - Ó, én lelkem! hogy tovább kerülje a parttalan nagy szakadékon át, s éjében Istened elébe juss, ezernyi ív fölött óriási hidat kell itt emelni; s ki tudna? Senki! O, rémület! nincs remény! Zokogj hát! - S ím, fehér jelenés tűnt elém, míg szemem rettegőn kutatta a sötétet; s olyan formájú volt, mint egy könny, e kísértet. Néztem szűz homlokát és gyermeki kezét; liliom volt, amit szirma fehérje véd; összetette kezét, és fény áradt belőle. A mélybe mutatott, a nagy por-temetőre, amelyből föl soha még visszhang se hatolt; s szólt: - Fölépítettem a hidat, ha akarod. - Rátapadt a szemem a halvány idegenre, úgy kérdeztem: - Ki vagy? - Az imádság - felelte.- Fordította: Rónay György (Beküldte: Deméné Smidéliusz Katalin) megbocsátást gyakorlunk. A megbocsátás gyakorlása nem is létesít jogigényt Isten előtt. De az a tanítvány, aki haragos indulattal, gyűlölettel gondol felebarátjára, mert az megbántotta, hazuggá lesz kérésével Isten előtt, és így eleve lehetetlenné tette annak meghallgatását.” Jézus különös súlyt helyez erre a kérésre, és döbbenetes lehetőségként említi: „Mert ha az embereknek megbocsátjátok vétkeiket, nektek is megbocsát mennyei Atyátok. Ha pedig nem bocsátótok meg az embereknek, Atyátok sem bocsátja meg a ti vétkeiteket. ” (Mt 6,14-15) Érthető, hogy tárgyilagos izgatottsággal kutatom, hogy nem én vagyok-e a „hazug tanítvány”, a „gonosz szolga”? Életemnek különféle területein fontos szempont az őszinte megbocsátani tudás. El kell jutnunk lelkileg a nagy parancsolatig: ,, Szeresd felebarátodat, mint magadat!" Bizony néha nagy küzdelmet jelent, míg a körülöttünk lévő nemzeteket, nemzetiségeket, a nehéz munkatársakat, a szemtelen kellemetlenkedőket s hasonlókat őszintén szeretni tudjuk. Még a legerősebb gyülekezeteinkben is harcolnunk kell a gyűlölködés ellen a szeretetért. Néhány éve alaposabban megismerhettem egy gyülekezetét. Felügyelője régi konferenciás testvér volt, orgonistája pedig ellenszolgáltatás nélkül látta el szolgálatát. Egymással azonban nem beszéltek, mert szomszédos kertjük körülbelül egyméteres sávjának tulajdonjogán veszekedtek. Nekünk vajon milyen vitáink vannak? Kiknek kell szívünk mélyéből megbocsátanunk, hogy őszintén szeretni tudjuk mindegyik felebarátunkat? Krisztus Urunk, segíts meg minket!- Koczor Miklós Miképpen mi is.,.? Naponta talán többször is imádkozzuk a Miatyánkot, s benne ezt a kérést is: „Bocsásd meg a mi vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek!” Alapkérdésünk, hogy vajon mely bűneinkre gondolunk könyörgés közben? Aki ugyanis bűneivel foglalkozó imádsága közben nem jut el a konkrétumokig, az gyakran elvész az általánosságokban, és a semmiben úszkál. Egyes igehelyek csak a talajt biztosítják személyes bünkutatásunkhoz. „Mert minden, ami nem hitből származik, az bűn. ” (Róm 14,23) „Aki tehát tudna jót tenni, de nem teszi: bűne az annak. ” (Jak 4,17) Naponként szükségünk van azonban csendes befelé fordulásra, amikor őszintén, alapos részletességgel vesszük számba vétkeinket. Igyekezzünk eljutni azokhoz a feszültségekhez is, amelyek emberi kapcsolatainkban keletkeznek! Vétkeink megbocsátásának kérése ugyanis - Urunk szerint - szorosan kapcsolódik az ellenünk vétkezőkhöz fűződő viszonyunkhoz, a mi megbocsátásunkhoz. Az Újszövetség küzd hazug lelkületű imádságaink ellen. A Miatyánkban is az kap teret, hogy hazug tanítvány, gonosz szolga az, aki saját bűnei irgalmas megbocsátásáért könyörög, holott embertársainak ellene elkövetett bűneit nem bocsátja meg. Érdekesen magyarázza dr. Karner Károly ezt az igehelyet: „Isten nem azért bocsátja meg bűneinket, mivel mi is Imalecke A hívő ember természetes foglalatossága az imádkozás. Sok évtized telt el azóta, mióta édesanyám útmutatása alapján először kulcsoltam imára a kezem. Van hát benne gyakorlatom. Az egyik reggel mégis, ahogy elindultam dolgom után, egy belső hang megállított: „Várj, valamit én is ákarok neked mondani!” Mit tehettem volna, megálltam csendben, és vártam. Akkor egy láthatatlan kéz bekapcsolt egy ugyancsak láthatatlan magnót, és én visszahallgattam az előbbi imádságomat. Szabályos ima volt: hálaadás, bocsánatkérés, segítségért, vezetésért folyamodás. Gondolkozni kezdtem: hogyan hallhatja az imámat az, akihez intézem. Valahogy így: „Megköszönted, amit kaptál, és bocsánatot kértél azért, amit rosszul szóltál vagy tettél. Bár talán most nem is emlékeztél ilyesmire. Aztán kértél újra. Vezetést, irányítást, segítséget, bölcsességet magadnak, családodnak, másoknak. S most, hogy rám bíztál mindent és mindenkit, elindulsz utadra, mint aki jól végezte dolgát. A leckét jól megtanultad. Mégis hiányzik valami a lelkületedből. Az, amit neked kell mindehhez hozzáadnod. Egy szent elhatározás. Valahogy így: Én pedig figyelek rád, Uram, nem szólok elhamarkodottan, döntéseimben a te tanácsodat kérem, az emberekhez a te lelkületeddel közelfedem.” A Jézustól tanult imádságban sem csupa kérés van. Hitvallás ez: Mi Atyánk, ki vagy a mennyekben. Ezzel azt is elismerem, hogy nekem, gyermekének fontos teendőm van az ő országának építésében: az, hogy ne tűrjek meg magamban semmi tisztátalant, és megtegyek mindént azért, hogy a kért áldás méltó helyre kerüljön. Szenteltessék meg a te neved - az én szavaim, tetteim által is! Legyen meg a te akaratod - azaz engedelmeskedni akarok neked mindenben. Majd következnek a kérések, és aztán ismét rajtam a sor: megbocsátok mindazoknak, akik ellenem eddig vétkeztek és a jövőben vétkezni fognak. Nem őrzöm, emlegetem azt, amivel megbántottak, hiszen én magam is rászorulok Isten és az emberek bocsánatára. Értem! Ezáltal lesz hát teljessé imádságom. Csak így tudom aktivizálni magam, különben passzív várakozásban maradok: sodornak körülményeim, hangulataim, a különféle külső-belső hatások. Szüntelen imádkozzatok! Hogy ezt nemcsak a kolostor csendjében lehet megtenni, azt pár nap múlva értettem meg egy beszélgetés nyomán. „Tudod - mondta ez a valaki -, a nemszeretem tennivalókat azelőtt mindig halogattam. De ez nem oldott meg semmit. Akkor azt mondtam Jézusnak, aki mindig velünk van: »Senki másnak meg nem tenném, de neked megteszem.« Ha pedig egy nyugtalanító gondolat akar hatalmába keríteni, sürgősen másik hullámhosszra kapcsolok. Nagyon szeretek énekelni, sok énekszöveget kívülről is tudok. Ha másként nem lehet, akkor magamban elkezdek egy ilyen szöveget mondani, de úgy, hogy nagyon odafigyelek a tartalmára. Ez nálam igen bevált gyakorlat a rossz gondolatok elburjánzása ellen. Neked is ezt ajánlom.” Igen, Atyám, azt hiszem, értelek. Nem elég csodálkozni vezetéseden, köszönni ajándékaidat, várni segítségedet. Törekedni kell arra, hogy legyőzzem magamban a lustaságot, a megszokást. Ébernek kell lennem, nehogy könnyű préda legyek az ellenség számára. Hogyan lehet ezt bírni éveken keresztül? De hiszen nem évekről van szó! Csak egyetlen napról, amely általában olyan rövid szokott lenni. Mindig csak egy napra szóló kitartásra van szükségünk. És a hálaadás és kérés mellé csak egyetlen szóra: vállalom! , - Szántó Vilmosné Zarádokének ma Metró imádság Milyen jó, hogy Budapesten gyorsan lehet közlekedni a metróval. Sokszor utazom így, és az a gondolatom támadt, hogy ezt az időt imádkozással is tölthetem. Beszállok az Örs vezér terén. Uram, én nem vagyok a honfoglaló magyarok ivadéka, de magyar vagyok, és Magyar- ország a hazám. Köszönöm neked szép szülőföldemet. Tekints kegyelmesen hazámra. Adj vezetőinek bölcsességet, vezesd népünket a boldogulás útján. Állítsd meg népünk fogyását és romlását, hirdettesd itt drága mentő igédet. Pillangó utca. Istenem, magasztallak teremtő hatalmad csodáiért, a növény- és állatvilág szépségéért, a pillangó színpompájáért. Fáj, hogy teremtett világodat szennyezi, rontja és tönkreteszi az emberi önzés és felelőtlenség. Szabj határt ennek, és oltalmazd a Földet! Népstadion. A sport is a te ajándékod, Uram. Köszönöm, hogy ép testet adtál nekem, melyet fiatal koromban atlétikával is edzhettem. Adj kedvet a fiataloknak a testedzésre! A versenyszerű sportolást óvd meg a hiú dicsőségkereséstől és az üzleti szellemtől. A stadionoktól tartsd távol a nemtelen indulatok eluralkodását. Keleti pályaudvar. Naponta sok vonat érkezik ide, és indul innen rengeteg utassal. Köszönöm, Uram, hogy a vonatok, autóbuszok, villamosok, repülőgépek segítségével gyorsan eljuthatunk oda, ahová akarunk. Vigyázz a járművek vezetőire és utasaira. Hárítsd el a baleseteket, és ha mégis bekövetkeznek, állj segítségeddel a szenvedők és károsultak mellé. Blaha Lujza tér. Itt áll a közelben a patinás Szent Rókus Kórház. Uram, milyen sok beteg szenved itt és a többi kórházban meg az otthonokban! Te ismered a kínzó szenvedést, hiszen betegségeinket viselted, fájdalmainkat hordoztad. Állj ott a betegágyaknál és a műtőkben. Hiszem, hogy ma is van hatalmad arra, hogy csodálatos gyógyulásokat adj. De amikor más a szándékod, legyen elég a szenvedőnek a te kegyelmed. Áldd meg az orvosok és ápolók áldozatos munkáját. Astoria. Fővárosunk számtalan szállodája közül áll itt az egyik. Megváltó Uram, neked csak egy istálló jutott, és később sem volt sokszor hová lehajtanod a fejedet. Köszönöm, hogy értem vállaltad ezt, hogy Atyád házában nekem is legyen hajlékom. De köszönöm az átmeneti szállást is ezen a földön, azt, hogy van hol laknom. Uram, légy könyörületes a hajléktalanokhoz! Deák Ferenc tér. Megszakítom az utazást, mert vásárolok a Huszár Gál könyvesboltban. Haladok felfelé a mozgólépcsőn, és látom, hogy a másik oldalon sokan lefelé haladnak. Jézusom, eszembe jut a te szavad: „Bizony, bizony mondom néktek: meglátjátok a megnyílt eget és az Isten angyalait, amint /elszállnak és leszállnak az Emberfiára. ” Hadd legyek én is angyalod, követed! Jákob még létrán látta közlekedni az angyalokat, de nekik bizonyosan éppen olyan könnyű volt ez, mint nekem a mozgólépcsőn. Milyen nehéz lenne, ha csak álló lépcsőn, saját erőmből juthatnék fel. Uram, köszönöm, hogy veled a nehéz út is könnyű. Utazom a metrón. A Deák tértől folytatom utamat. Itt van Budapest legnagyobb evangélikus temploma. Hálát adok, Uram, az „evangélikus szigetért” és egész egyházunkért. Kérlek, áldd meg az igehirdetőket és igehallgatókat, a püspököket és egyházunk elöljáróit, iskoláinkat az ott oktatókkal és tanulókkal, múzeumunkat és könyvesboltjainkat, kántorokat és az egyházi zene munkásait, szeretetintézményeinket az azokban szolgálókkal és gondozottakkal együtt. Elevenítsd meg egyházunkat Szentlelkeddel, hogy áldásodat sugározhassa embertársaink felé. Kossuth Lajos tér. Hazánk szíve dobog itt, hiszen itt áll a Parlament gyönyörű épülete. Istenem, köszönöm, hogy fenntartod a törvényes rendet. Segítsd a törvényhozás felelős munkáját, a tanácskozások menetét. Add, hogy a kormányzó pártok és az ellenzék ne egymást támadva, hanem egymást segítve fáradozzanak hazánk jövendőjén, hogy csökkenjenek a társadalmi feszültségek, és visszaszoruljon a bűnözés. Ahogy továbbutazóm a metrón, észre sem veszem, hogy nemcsak irdatlan földtömeg van fölöttem, hanem ott hömpölyög a Duna óriási víztömege is. Uram, köszönöm, hogy oltalmazol akkor is, amikor semmi veszélyt nem látok, ami elpusztíthatná életemet. Őrizd meg a mélységben dolgozókat, a metró új vonalainak építőit, a bányászokat is. Batthyány tér. A sok fővárosi áruház egyike található itt. Köszönöm, Uram, hogy megvásárolhatom mindazt, ami életem fenntartásához szükséges. Óvj meg az elégedetlenségtől és a kapzsiságtól. Segíts, hogy a csalfa reklámok helyett rád figyeljek, aki az egy szükségeset kínálod csendben és ingyen. A kereskedelemben dolgozókat ajándékozd meg tiszta kézzel, és fáradságos munkájukban segítsd őket, éppúgy, mint a többi munkaadót és munkavállalót. Moszkva tér. Idegen ország fővárosáról kapta nevét. Istenem, aki a világ minden országának ura vagy, kormányozd irgalmaddal ezt a világot. Ne engedd háborúskodni a népeket. Ne engedd, hogy a nagyhatalmak rákényszerítsék hatalmukat a kis népekre. Fékezd meg a gyűlölködést és a terrorizmust. Sok országban üldözik követőidet. Mentsd meg őket, és segítsd hatalmaddal a misszió munkásait, hogy szeretetedet Jézusban sokan megismerjék. Déli pályaudvar. Végállomás. Uram, nemcsak a metró, hanem saját földi életem végállomásához is elérkezem nemsokára. De tudom, hogy ez nem más, mint megérkezés. Korom miatt a metrón ingyen utaztam. Velem együtt ingyen érhetik el az örök célt azok is, akiknek itt, a metrón jegyet kellett váltaniuk. A jegyváltást - a megváltást - te, Uram, drágán megfizetted. „Soha én ezt nem tudom meghálálni, Jézusom!” * - Marschalkó Gyula
