Evangélikus Élet, 2004 (69. évfolyam, 1-52. szám)
2004-08-15 / 33. szám
2004. AUGUSZTUS 15.-11. oldal Üzenet az Ararátról , Evangélikus Élet rovatgazda: Jerabek-Cserepes Csilla Rendhagyó gondolatok a parlagfűről Aj? Mi a gyom? Egy praktikus megfogalmazás szerint gyomnak azt a növényt nevezzük, amely nem ott nő, ahol szeretnénk. Ilyen értelemben gyom lehet például az udvarunkban sarjadt akácfa vagy akár a napraforgó is, mely a búzatábla közepén virít. Ha ezt a szót halljuk: gyom, általában valami negatív dolog jut eszünkbe. A gyom minden mást elnyom, gondot okoz a vetésben. Sőt még az ember egészségére is káros lehet, mint az allergiát okozó, leginkább üldözött gyomnövény, a parlagfű. A minap furcsa hirdetésre kaptam fel a fejemet: egy mogorva parlagfűpalánta cinikusan arról „beszél”, hogy itt, Európában milyen jó dolga van, senki sem bántja, kedvére szaporodhat. A végén pedig valami ilyesmit kérdez tőlünk: „Én még biztosan élek öt év múlva. És ön?” Bár ez a szövegfoszlány teológiai problémát is felvet, most nem erre szeretnék kitérni. A megfogalmazás és maga az ötlet az arrogáns parlagfűről tipikusan emberi gondolkodásra vall. A hirdetés célja egyértelmű: irtsd a parlagfüvet, ahogyan csak tudod, mert ez a te érdeked. Ha a parlagfű beszélni tudna, talán sokkal inkább ezt mondaná: „Évszázadokon keresztül békében éltem testvéreimmel az Amerika nevű földön. Ám az ember néhány elődömmel együtt egy idegen földrészre hajózott, amelyet Európának hívnak. Csodálatos vidék! Az őseim nagyon jól érezték itt magukat, és egyre nagyobb területet hódítottak meg. Egyszer azonban az ember, aki idehozott minket, megelégelte, hogy ennyien vagyunk, és azóta pusztít bennünket, ahol csak ér. Pedig mi csak vendégek vagyunk Amerikából, és ugyanúgy Isten teremtményei, mint a többi élőlény vagy akár az ember.” Persze elég nehéz a parlagfűről úgy beszélnünk, mint Isten teremtményéről, hiszen nap mint nap hallunk az általa okozott allergiáról, mely Magyarországon minden ötödik embert érint. A települések, kisebb-nagyobb közösségek parlagfűirtási akciókat szerveznek. Még pályázni is lehet komoly pénzekre, ha az ember parlagfüvet akar kaszálni, országos szinten pedig több száz millió forintot fordítanak erre a célra. Ez tehát a huszonegyedik század? Vajon ha kiirtanánk az összes parlagfüvet, megoldódna a problémánk? Nem lennének nyár közepén orrukat fújó, szipogó, allergiás emberek? Mindenki fellélegezhetne? Félreértés ne essék: nem a parlagfüvet védem, vagy a virágportól szenvedők baját veszem semmibe. Csupán arra szeretnék utalni, hogy nem a parlagfű tehet a jelenlegi helyzetről. Könnyű belátni, hogy nem elfogultság vagy „flúgos, agyament” gondolat az előző pár sor, ha tisztában vagyunk a következőkkel: a parlagfű csak egy abból a több száz növényfajból, melynek virágpora allergiás tüneteket válthat ki. A csalán, üröm, tölgy, hárs, nyár, platán pollenje is ilyen hatással van az arra érzékenyekre. Az sem elhanyagolható szempont, hogy a kényelem növekedésével, a városok egyre szennyezettebb levegőjét belélegezve és még ki tudja, hányféle sugárzásnak kitéve az immunrendszerünk egyre sérülékenyebbé válik. A sugárzások következtében megváltozott antigenitású polleneket a szervezetünk nem vagy kevésbé ismeri fel, így nem is védekezik ellenük. A pollenre tapadt szennyező anyagok szintén károsítják a nyálkahártyát, csökkentik védekezőképességét. A parlagfű Észak-Amerikából a 19. század második felében, feltehetően gabonaszállítmányok közé keveredve jutott Európába. Itt hamar elterjedt. Ehhez hozzájárult az is, hogy az Amerikában honos természetes ellenségei (rovarok, gombák), melyek gátolják túlzott elszaporodását, Európában hiányoznak. így tehát nem állt semmi a parlagfű útjába: igénytelen, szárazságtűrő növény lévén zavartalanul hódíthatott meg újabb és újabb területeket. Ki tehát a bűnös? A parlagfű vagy őseink? Ezt a kérdést ma már felesleges boncolgatnunk, nem érnénk vele célt. Annyi biztos, hogy a parlagfű pusztítására indított hadjárat - önmagában - nem vezet, nem vezethet eredményre, hiszen a növény hazánkban legalább 250 ezer hektárnyi területet borít. Egy hektáron akár egy-két millió szál is nőhet. Egyetlen növény ötmil- liárd pollent termel, melyet a szél ötven-száz kilométerre is elszállíthat. Ugyanakkor légköbméterenként már harminc-ötven darab pollen is allergiát okozhat. Úgy hiszem, hogy a Teremtő, amikor a világot megálmodta, mindennek pontos helyet és konkrét szerepet szánt. Mi, emberek legtöbbször felelőtlenül avatkozunk a világ rendjébe, és amit felborítottunk, ha lehet, még felelőtlenebbül próbáljuk helyreállítani. A „na látjátok: ez történik, ha az ember beleavatkozik a természet dolgaiba” prédikáció helyett, megoldás gyanánt ennyit mondhatunk: jó ha tudjuk, a parlagfű jelzőnövény. Mutatja a környezet elhanyagoltságát, gazdátlanságát. Nem elég irtani a parlagfüvet! Kitartóan művelni, gondozni kell a földet: a parlagot bevetni, a lakóterületeket gyepesíteni, virággal beültetni. A megművelt szántó, a gyepesített közterület, a rendszeresen gondozott pázsit, az öntözött virágoskert a legjobb védekezés a parlagfű és a többi gyom ellen. Ne felejtsük el, hogy a művelésre vonatkozó parancs régebbi a kaszálásnál! Benkovics Sándor Felújítás saját erőből a Kapernaumban A fenti cím olvastán sok testvérünk pontosan tudja, melyik intézményről szólnak majd a következő sorok: a Magyarországi Evangélikus Egyház Ka- pernaum Szeretetintézményéről, amely szeretetotthon és konferencia-központ is egyben. Akik az elmúlt évtizedekben konferenciákon vettek részt a gyenesdiási központban, vagy nyaralni jártak ide, azoknak valóban nem kell bemutatni az otthont. Akik csak hallottak róla, azok számára álljon itt róla néhány információ. Az intézet dr. Deák János professzor kezdeményezésére belmissziói otthonként kezdte meg működését a múlt század elején. Az ott végzett munkát áldás kísérte, közben az épület is bővült. Sokan indultak egyházi szolgálatra innen. 1952-től nyugdíjas lelkészek otthonává alakult, de folytatódott falai között a belmissziói szolgálat is. A ’70-es években felépült a konferencia-központként működő szárny, amelyet áldásos munkát végző vezetők tartottak életben. A rendszerváltozás idején változott a helyzet. „Két lábra” állt az intézet: idősek otthonaként és konferencia-központként folytatódott - és folyik ma is - benne a munka; nyári ifjúsági táboroknak, lelkészi és diakóniai konferenciáknak ad helyet. Az idősek otthona is jelentős fejlődésnek indult. A két éve kinevezett otthonvezető fiatalos lendülettel kezdett hozzá a bővítéséhez. Ez év januárjában - Ittzés János püspök szolgálatával - átadtak öt új apartmant a megfelelő kiszolgálóegységekkel együtt. A beruházás költsége megközelíti a 40 millió forintot. Nyáron újabb építkezés kezdődött: a régi otthon déli szárnyát újították fel. Minden szobához fürdőszobát alakítottak ki, megtartva a szobák berendezését és méretét. Hat hét alatt fejeződött be az építkezés. Apróbb munkák hátra vannak még, az igazgatótanács ülésén mégis elhangzott egy újabb felújítási javaslat is. Az intézmény saját erőforrásából végezte a munkákat. Gyenesdiás-Kaperna- um országos egyházi intézmény ugyan, de ígéreteken kívül konkrét támogatást még nem kaphatott. A megvalósításra váró tervek azonban közegyházi odafigyelést és támogatást is igényelnek. Aggasztó a konferencia-központ állapota. Ebben az esztendőben még minden előre jelzett konferenciát meg tudunk tartani, de romló állapota miatt néhány éven belül életveszélyessé válhat az épület. Igaz, mindig az hangzott el Gyenes- diással kapcsolatban, hogy ott áldásos, jó munka folyik, helyükön vannak a munkatársak, biztosítják a megfelelő lelki és testi ellátást. Ez valóban így is volt és van. De sajnos mindennek - a vakolatnak, padlószőnyegnek, burkolásnak, mosdóknak stb. is - ára van. Szükség van-e még a Kapernaumra? Erre a kérdésre a választ azok adhatják meg, akiknek módjukban áll megtervezni egyházunk anyagi forrásainak megfelelő, célirányos felhasználását és a munkák kivitelezését az egész egyház és a gyülekezetek érdekében. Ennyi „előzmény” után röviden számolok be a július 29-i ünnepségről. Családias légkörben adtak hálát az otthon lakói és dolgozói az ez évi felújítási munkálatok elvégzéséért. Az ünnepi istentisztelet keretében Smidéliusz Zoltán, az igazgatótanács elnöke, püspökhelyettes a 138. zsoltár néhány verse alapján hálaadásra, előrelépésre, őszinte dicséretmondásra hívta az otthon „családját”. A megáldás szolgálatában részt vett Kendeh György diakóniai ügyvivő lelkész, aki köszönetét is mondott az otthon lakóinak, dolgozóinak és vezetőjének. Minden otthon életében vannak előremutató, csendes percek, melyek társulnak a jövő tervezésével és az aktuális, hétköznapi kérdések - sokszor nem egyszerű - megoldásával. Isten áldását kérjük a Kapemaum lakóira, dolgozóira, vezetőjére és családjára. Kendeh György evél&levé Gonosz édesapák? ,yí szeretet türelmes, jóságos (...), nem keresi a maga hasznát, nem gerjed haragra, nem rója fel a rosszat. ” (lKor 13,4-5) • Július 18. és 24. között az Egyedülálló asszonyok és gyermekeik témakörben megrendezett konferencián vettem részt Révfülöpön három lányommal. A konferenciát lezáró istentiszteleten, egy imádságban elhangzott mondat adta kezembe a „tollat”, hogy gondolataimat leírjam. Azért imádkozni, hogy „ tudjuk szeretni azokat a férjeket, édesapákat, akik gonoszok, és elhagytak minket ", számomra elfogadhatatlan! (Férjemet betegség következtében veszítettem el harmadik gyermekem születése előtt egy hónappal.) Egy lelkésztől, aki a megbocsátás evangéliumát is hirdeti, elvárható lenne, hogy tanítson a feltétel nélküli szeretetre és megbocsátásra. Imádkozzék azért, hogy ellen tudjunk állni a kísértésnek, hogy a szívünkből ki tudjuk irtani a szeretetlenséget és a gonoszságot. Nekem is eltartott egy darabig, míg megtanultam szeretni, az „elvet” azonban Pál apostol is érthetően megfogalmazta. A szeretet nem lehet önző, még ha mások azok is! A szeretet nem háborodik fel, még ha az emberek felháborodottan fogadják is. A gonoszság kézzelfogható, de a szeretet nem rója fel a gonoszt! Vannak nehézségek, amelyeket le kell győznünk, de a szeretet mindent kibír. Történhet sok minden, ami próbára teszi a bizalmat, csalódunk reményeinkben, történhetnek nem várt események, melyek nagy kitartást követelnek, de a szeretet - az igazi - mindent kibír. A szeretet fontos tényező, és sok mindenen átsegít. Ezért ha szeretünk valakit, sok mindent megteszünk érte, olyan dolgokat is, amelyeket nem tennénk meg, ha a szeretet nem késztetne rá. Egy édesapa nem lehet gonosz! Lehet felelőtlen, hibázhat, okozhat csalódást. De én is okoztam neki csalódást, nem is egyszer! Olyan hibáért, amelyet biztosan együtt követtünk el, nem kiálthatjuk ki a férjünket, gyermekeink édesapját gonosznak! Mindig csak én, én és én? Egy pillanatra háttérbe kell szorítani magunkat, nem pedig piedesztálra emelni kritika nélkül. Halálos mérget rejt magában az önsajnálat és az, hogy nem ismerjük be hibáinkat. Pedig nagy felelősség egyedülálló édesanyaként hasznos állampolgárt, jó családanyát, szerető és segítő társat, valamint hasznos és építő gyülekezeti tagot nevelni gyermekeinkből. Nem rázhatjuk le mi, nők magunkról a házasság, a család és a gyermekek felelősségét azzal a kijelentéssel: a férjek, édesapák „gonoszok, és elhagytak minket". Nem tudom, hogy még egyszer férjhez megyek-e, de ha igen, határozott elképzelésem van arról, milyen feleségnek kell lennem. Tudom, hogy én is bűnös vagyok, tudom, hogy időnként önző leszek, elégedetlen és talán igazságtalan is, de célom mindig az lesz, hogy szeretetben mindenemet annak a férfinak adjam, akit megszerettem, anélkül hogy feltételeket szabnék. A nők túl sokat várnak a férfiaktól, sokszor egyirányúan. - A férfiaknak pedig azt üzenem, hogy legyenek óvatosak velünk, legyenek nagyon körültekintőek, ne kiszolgálóink, hanem kölcsönös szeretetben társaink. Hortobágyiné Benkő Hajnalka (Romhány) Szlovák nyelvű hittantábor Sámsonházán A Budapesti Szlovák Ajkú Evangélikus Egyházközség és az Országos Szlovák Lelkészi Szolgálat július 11-17. között megrendezte első hittanos gyermektáborát Sámsonházán. Tekintettel arra, hogy ez volt az első ilyen jellegű tábor, a Szlovákiából érkezett táborvezetők lelkesen készültek a hétre. A huszonkét gyermek fele Budapestről érkezett, a többiek Dunaegyházáról, Bérről, Ácsáról, Piliscsabáról és Aszódról utaztak a nógrádi településre. Noha anyanyelvi táborba szólt a meghívás, akadt olyan táborlakó, aki alig-alig beszélt szlovákul. Ezt az „apró nehézséget” úgy sikerült leküzdeni, hogy a gyerekek sok esetben egymásnak tolmácsoltak, másrészt a közös alkalmak kétnyelvűek voltak. A helyszín kiválasztása nagyon jól sikerült. A nemzetiségi falu lakossága tevékenyen részt vett táborunk életében, ezúton is hálás köszönetét mondunk nekik. A programok során a gyerekek számos szlovák gyermekéneket és imádságot megtanulhattak, a kreatív foglalkozásokon pedig kiderült, hogy majdnem mindenki igazi művész. A délelőtti, bibliai témákat feldolgozó csoportfoglalkozások sikere elsősorban a felkészült szlovákiai teológushallgatók - Erika, Zuzka és Miro - érdeme. Reméljük, hogy a játékélmények mellett az átélt hitélmények is maradandók lesznek. A közösség nagyszerűségét jelzi, hogy táborosaink többsége már a jövő nyarat várja, amikor újra indulhatunk a szlovák hittanos táborba. Ezúton köszönjük a Magyarországi Evangélikus Egyház, az Országos Szlovák Ön- kormányzat, a Sámsonházai Polgármesteri Hivatal és a Nemzeti és Etnikai Kisebbségekért Közalapítvány anyagi támogatását. SzA Elbűvölve... Kedves Füller Tímea, a Strandon című írása a tartalmát, a megelevenítést tekintve megható, megejtően elbűvölő! Amíg ilyen szellemiséget sugárzó karcolatok, életképek stb. születhetnek, addig még nem halhat meg a remény! Isten áldását kéri önre: L. M. PÁLYÁZAT A Nyugati (Dunántúli) Egyházkerület Elnöksége pályázatot ír ki D. Kapi Béla születésének 125. évfordulója alkalmából. A pályázónak 30-35 oldal (60 ezer karakter) terjedelemben kell elkészítenie dolgozatát A Harangszó, az evangélikus egyházi néplap születése és szolgálata címmel. A pályázat nyitott. A jeligés dolgozatokat 2 példányban és mágneslemezen a Nyugati (Dunántúli) Evangélikus Egyházkerület Püspöki Hivatalához kell beküldeni a 9001 Győr, Pf. 1639. címre. A dolgozatok beérkezési határideje: 2004. december 31. Eredményhirdetés az egyházkerületi napon, 2005. február 26-án. Az első díj 100 ezer, a második 60 ezer, a harmadik 40 ezer Ft. A Nyugati (Dunántúli) Egyházkerület Elnöksége Az Országos Közgyűlés elnökeinek állásfoglalása Felhívjuk az egyházközségek figyelmét, hogy az Evangélikus Közlöny 2004. június 30-i 2/2004. számában kihirdetett 2/2004. (VI. 4.) számú - az építési beruházások rendjéről szóló - országos szabályrendelet alkalmazásával kapcsolatban az Országos Közgyűlés határozatot hozott [7/2004. (VI. 4.)], amely a közlönyben szintén megjelent. Ez a határozat az elfogadott szabályrendeletet egyéves időtartamra próbára bocsátja, és tájékoztató rendelkezésként javasolja figyelembe venni. Budapest-Győr, 2004. augusztus 1. Ittzés János lelkészi elnök Szemerei Zoltán nem lelkészi elnök
