Evangélikus Élet, 2004 (69. évfolyam, 1-52. szám)

2004-01-25 / 4. szám

6. oldal 2004. JANUÁR 25. Evangélikus Elet A keresztény ember szabadsága LELKÉSZEVANGÉLIZÁCIÓ AZ ÉSZAKI KERÜLET SZERVEZÉSÉBEN 2004. január 31. - Piliscsaba PROGRAM 10.00 - Nyitóáhítat (Gál 5,1-6) 10.30 - A keresztény ember szabadsága és a szabadság ára Luther teológiájá­ban. Van-e még Luther teológiájának számunkra mozgósító ereje? Le- hetnek-e örökségének felfedezésre váró perspektívái? Ebéd 13.00 - Kiégett tanítványok - pódiumbeszélgetés Személyes gyengeség, rosszul értelmezett feladat okozhatja-e a lelkész kimerülését? Honnan merít a tanítvány erőt, szolgálatához lendületet? 14.45 - Úrvacsorái istentisztelet (Mk 10,46-52) A nap fő előadója, szerkesztője dr. Csepregi András. Technikai segítője Koczor Tamás. Jelentkezni az északi kerület püspöki hivatalában lehet kerülethatárok nélkül. A jelentkezésnél fontosabb a részvétel. A lelkészek számára nagy kísértés az, hogy az istentisztelet minden formáját - köztük az evangélizációt is - szakmájuk munkaterületének tekintsék. Emiatt lel­készeknek nehéz evangélizációs alkalmat rendezni. Az evangélizáció azonban Istennel való személyes találkozás. Ez soha nem lehet hozzáértésünk területe. Az Istennel való találkozás kicsivé tesz és megalázottá. Bűneink ránk zuhannak, el­rontott mondatok, gondolatok, tettek válnak ítélöbíráinkká. Isten közelsége ment meg minket egyedül. Emiatt kell legyűrnünk ellenállásunkat, a találkozásnak lét­re kell jönnie. Ilyen alkalomra hívjuk a lelkészeket Piliscsabára. Vannak alkalmak, amikor olyan nyitott a szívünk, hogy mindenképpen kapunk valamit. Isten pedig kész megajándékozni minket. Toborzó lelkészevangélizációra Január utolsó szombatján (január 31.) a piliscsabai konferenciaházban lelkészek számára evangélizációs napot tartunk. Két téma körül kristályosodik ki együttlétünk programja:- mennyire szabad az evangélikus lelkész (a keresztény ember szabadsága);- a lelkészi megfáradás tünetei s gyógymódja. Örömmel várunk minden kollégát, aki még mindig értelmesnek, szépnek és tartalmasnak gondolja hivatásunkat, s persze azokat is, akiknek felgyülemlő el­lenérzésük akadály munkánk lelkesedéssel való végzésében. A betegnek van szüksége orvosra - mondja Jézus. Szerény ebéddel várunk, útiköltséget térítünk (áfaelőírások szerinti számlára). D. Szebik Imre püspök MEGHÍVÓ A Déli Evangélikus Egyházkerület konferenciát rendez gyülekezeti vezetők (lelkészek, felügyelők, gondnokok) számára 2004. március 5-7. között Bonyhá- don, a Petőfi Sándor Evangélikus Gimnázium Kollégiumában (Kossuth L. u. 4.). A konferenciára minden egyházmegyei és gyülekezeti vezető Testvérünket sze­retettel hívjuk és várjuk. Imádkozzunk, gondolkodjunk és munkálkodjunk együtt! PROGRAM 2004. MÁRCIUS 5. (PÉNTEK) 18.00 - Nyitóáhítat: Krähling Dániel esperes (Bonyhád) 18.20 - Köszöntések: Pótápi Árpád polgármester, országgyűlési képviselő (Bonyhád), Ónodi Szabolcs gimnáziumi igazgató (Bonyhád), Sze­merei Zoltán egyházkerületi felügyelő (Budapest) 18.45 - Előadás: Szolgálati stratégiánk 2006-ig. Gáncs Péter püspök (Budapest) 20.00 - Vacsora, ismerkedés, beszélgetés 2004. MÁRCIUS 6. (SZOMBAT) 7.00 - Reggeli 8.30 - Áhítat: Kondor Péter esperes (Békéscsaba) 9.00 - Előadás: Egység vagy kétség? - Az Egyház és az Európai Unió. Korányi András tanársegéd, Evangélikus Hittudományi Egyetem (Budapest) 10.00 - Szünet 10.45 - Előadás: Magyarország uniója Európával. Dr. Matolcsy György igaz­gató (Növekedéskutató Intézet, Budapest) 12.00 - Ebéd és szabadidő 14.30 - Előadások: A (lelki)pásztor ősi küldetése az Úr mai bárányai között ­miben tudnak segíteni a világi tisztségviselők? Ribár János esperes (Orosháza), dr. Csepregi Gyula egyházközségi felügyelő (Budapest- Kőbánya). Csoportok a gyülekezetekben - rétegmunka. Cselovszky Ferenc igaz­gató lelkész (Budapest-Deák tér) 15.30 - Szünet 16.00 - Előadás: Gyülekezetépítés gyerekekből - hogyan építsük be a gyereke­ket és rajtuk keresztül szüleiket a gyülekezetbe/ Tamásy Tamásné lelkész (Budapest-Zugló), Káposzta Lajos püspökhelyettes, esperes, (Soltvadkert), Lakatosné Hachbold Éva vezető óvónő (Soltvadkert). Az egyházkerületünk előtt álló aktuális kérdések, problémák. Gáncs Péter püspök (Budapest), Szemerei Zoltán egyházkerületi felügyelő (Budapest) 17.30 - Áhítat: Győri Gábor esperes (Budapest-Pestszentlörinc) 18.00 - Vacsora, beszélgetés, tapasztalatcsere 2004. MÁRCIUS 7. (VASÁRNAP) 7.30 - Reggeli 8.30 - A konferencia tapasztalatainak megbeszélése. Andorka Árpád egy­házmegyei felügyelő (Szekszárd) 10.00 - Úrvacsorái istentisztelet (evangélikus templom). Gáncs Péter püspök (Budapest), Krähling Dániel esperes (Bonyhád), Lászlóné Házi Mag­dolna espereshelyettes, lelkész (Pusztaföldvár) 12.00 - Ebéd, majd hazautazás A konferencia étkezési és szállásköltségeit a Déli Egyházkerület vállalja. A jelentkezéseket az illetékes egyházmegyék esperesi hivatalához kell eljuttatni 2004. február 16-ig. MAGYAR Az alábbi írás ismerős lehet mindazoknak, akik múlt év október 26-án részt vet­tek a Budapest Kongresszusi Központban a protestáns kulturális napok megnyi- I ■ Á i tóünnepségén, de azoknak is, akik rendszeresen forgatják a Külföldön Élő Ma- I M 4A f \ f \ gyár Evangélikus Lelkigondozók Munkaközösségének teológiai folyóiratát, a I I ■ I LJ W I * M Koinoniát. Hazánk UNESCO-nagykövete eredetileg egy francia nyelvű előadás- I I I I I I I gm ban fejtette ki gondolatait a témáról, még 2001. március 29-én, a pannonhalmi ^ I \ J ^ L 1 apátságban rendezett nemzetközi konferencián. A protestáns kulturális esten el- ^ hangzott - továbbfejlesztett - változat közléséhez viszont már eleve a magyar T f"’ r 1T A O kultúra napját köszöntő idei lapszámunk részére kértünk engedélyt a szerzőtől. I F J ■ 1 /i ü Törekedjünk a jóhiszemű gondolkodás­ra, hiszen ez a moralitás alapja. ” (Pascal) A téma hatalmas és rendkívül szerteága­zó, ezért szükséges előrebocsátanom, hogy milyen keretek közé szorítva igyekszem a feladatnak megfelelni: elő­adásom a „Kultúránk próbatétele” alcí­met viselhetné. Mielőtt a lényegre térnék - captatio benevolentiae, vagyis jóindulatú érdek­lődésük felkeltése érdekében -, a Ke­resztyén Igazság 1943. januári számá­ban megjelent írásból szeretnék idézni: „A jóslás ma divatját éli. Nemcsak a múltból itt maradt babonás szokások, hanem az újságjainkban napvilágot látó jóslások is sűrűn jelentkeznek. Valami képtelen hiszékenység ragadta meg a lelkeket, s hihetetlen zűrzavarban élünk”. Az idézet szerzője Ordass Lajos. Mintha ma írta volna! A hihetetlen szel­lemi zűrzavar láttán, amely napjainkban körülvesz bennünket - ha közöttünk él­ne -, Ordass Lajos ma sem fogalmazna másként. Pedig az imént idézett sorokat háború idején vetette papírra, ma pedig békeidőket élünk. A szellemi zűrzavar részben közéle­tünk, részben emberi, családi kapcsola­taink sok-sok torzulásának következmé­nye, egyszersmind gerjesztője. A bajok sokkal súlyosabbak, a sebek sokkal mé­lyebbek annál, hogy azokat egyszerű fe­lületi kezeléssel gyógyítani lehetne. Rá­adásul a bajokat kiváltó okok egyeteme­sek, s érintik az öt kontinens valamennyi kultúráját. Nem kétséges, hogy jellem­próbáló időket élünk; mindaz, ami kö­rülvesz bennünket, több vonatkozásban is kikezdi a kultúráról vallott felfogásun­kat s - ezen belül - az európai keresz­tény és a magyar protestáns kultúráról eddig kialakított szemléletünket. Ennek az előadásnak a keretében mindössze egyetlen téma körüljárásával kísérelek meg rámutatni a bennünket kö­rülvevő nagy rendetlenség, szellemi zűr­zavar egyik fő okára: a kultúra és a poli­tika zavaros kapcsolatára, ugyanakkor egymásrautaltságukra. Egy régi mondás szerint a kultúra olyan, mint a lobogó fáklya. Teleszór­hatja fénnyel, világossággal az emberek vándorútját, bevilágíthatja a legszegé­nyebb kunyhókat, viskókat, de fel is gyújthatja a békés házak ereszét. Csupán az a kérdés: kinek a kezében van a fák­lya? Ha méltatlan kezekbe kerül, akkor a kultúra legdrágább, legáldásosabb aján­dékai is átokká válhatnak. Az első kérdés, amely válaszra vár: számunkra a kultúra cél-e vagy eszköz? Könnyű egyfajta dialektikus, már-már cinikus választ adni (amely többé-ke- vésbé igaz is): mindkettő. De hangsú­lyozni kívánom, nem osztom azok néze­tét, akik szerint a kultúra (a szépség) meg tudná menteni a világot. Nekünk, keresztényeknek ez evidencia, hiszen mi „ ...számunkra a kultú­ra transzcendens irá­nyultsága keresztény identitásunk szerves része. Ha erről lemon­danánk, akkor egy­szersmind keresztény mivoltunkról monda­nánk le. ” siisss^istsmstítBiisiistmifL’timtiisiiittaietstssBaisttisstismi^sss&st&s^^^ssts^stsi már meg vagyunk mentve Krisztus szen­vedése, kereszthalála és feltámadása ál­tal, ennélfogva számunkra a kultúra el­sősorban eszköz az emberhez méltó élethez, nem pedig cél. A kultúra igazi értékeivel (és nem mérgezett gyümöl­cseivel) gazdagabbá, teljesebbé tehetjük életünket. De mik az akadályai ennek a gazdagodásnak? Mindenekelőtt a kultúra és a politika közötti zavaros kapcsolatrendszer. A 20. század borzalmai után be kell látnunk, nélkülözhetetlen, hogy politika és kultú­ra között új típusú egymásrautaltsági vi­szony jöjjön létre: azaz fokozatos eltá­volodás az autoriter, despotikus, alávetettségi viszonytól, egymás felség- területének tiszteletben tartásával. Hogy egy konkrét példával éljek, sze­retnék hivatkozni arra, hogyan alakultak ki az egyetemi autonómiák a demokrati­kus országokban. Ismeretes, hogy a rek­tor engedélye nélkül a politikai hatalom rendfenntartó szervei nem léphetik át az egyetem küszöbét, területén a rendőrök saját belátásuk szerint nem nyomozhat­nak. A feltétlen alávetettség idejét tehát (amely az autoriter rezsimekre jellemző) a kölcsönös egymásrautaltságnak a kor­szaka kell, hogy felváltsa, amelyben a felelősségi körök világosan szétválaszt­hatok. Az egyik előttünk álló, számunkra alapvető kérdés, hogy a keresztény kul­túrának milyen lesz a szerepe a 21. szá­zad formálásában. A politikai élet sze­replői közül nem kevesen a kultúrát a politika szolgálóleányának tekintik, s akként is bánnak vele. Pedig a kultúra egyetemesebb, átfogóbb fogalom, mint a politika. Véleményem szerint a politi­kai intézményrendszer fejlettsége, a po­litikai közélet megnyilvánulásai fontos, de mégis csupán részelemei egy nép ci­vilizációs teljesítményének. A „rész” és az „egész” kölcsönhatása ez esetben is pontos útmutatást ad a politika és a kul­túra kapcsolatára vonatkozóan, azaz a politika a kultúra része, és nem fordítva! Napjainkban - az elvek szintjén de­mokratikusan működő magyar társada­lomban is - ma még általánosan elter­jedt és elfogadott az a vélekedés, hogy „minden politika”, azaz a mindennapi élet parányi rezdüléseit is a politika szempontjai határozzák meg. E felfogás csak ott és akkor lehet magától értetődő, ahol és amikor a politika gátlástalan aka­ratérvényesítése jelenik meg. Ahogy Ily- lyés Gyula írja az „Egy mondat a zsar­nokságról” című versében: „(•••) az ott van a búcsúcsókban, ahogy így szól a hitves: mikor jössz haza, kedves: (...) ahogy egyszercsak szerelmed arca megfagy, mert ott van a légyottban, (...) mert álmaidban sem vagy magadban, ott van a nászi ágyban, előtte már a vágyban, mert szépnek csak azt véled, ami egyszer már övé lett;” (...) Ezzel szemben ahol a valódi demokrácia szellemisége beleivódik a társadalom tagjainak idegsejtjeibe, ott Kölcsey Fe­renc jól ismert epigrammája szellemében Molnár-C. Pál: Európa elrablása

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents