Evangélikus Élet, 2004 (69. évfolyam, 1-52. szám)

2004-08-08 / 32. szám

10. oldal - 2004. AUGUSZTUS 8. „Fiatalkori látomásomat követtem” Néhány gondolat Mikko Juva érsek emlékére Ha valaki a következő címmel vesz kézbe egy visszaemlékezést: Fiatalkori látomá­somat követtem - nyilván nem számít na­gyobb meglepetésre. Szinte a fejezetek cí­mét is tudja előre: „Elhívás előtt”, „Meg­szólított lettem”, „Felkészülés az útra”, „Örömök és nehézségek az úton”, „Kiteljesedés”... Az olvasó enyhe irigy­séggel várja azokat a történeteket, ame­lyekben a szerző arról számol be, hogy soha nem tántorodott el attól az egy fel­adattól. Talán ő is megerősödik saját elhí­vásában. A várakozás persze azokra az epizódokra is irányulhat, amelyek mono­tonitása az olvasót az egy-ügyűség veszé­lyeire figyelmeztetik. Mikko Juva idén elhunyt nyugalmazott finn érsek követése gazdag együgyűséget jelentett. Együgyűsége azt jelentette, hogy valóban nem szakadt el fiatalkori lá­tomásától: az ember menedéke maga az Isten, a bűnösnek megbocsátó Isten. A gazdagság pedig arra utal, hogy kevesek­nek adatott meg, hogy olyan sokfélekép­pen tegyen bizonyságot erről az együgyű- ségről, mint éppen ő. Mikko Juva 1918. november 22-én született Kaarlelában. A Turkui Egyete­men tanult történelmet, majd teológiát hallgatott a Helsinki Egyetemen. Szente­lését követően főtitkára volt a Keresztény Egyetemisták Szervezetének, majd egye­temi lelkész lett. Először történelemből, azután egyháztörténelemből doktorált. Ezt a sorrendet tartotta meg akkor is, ami­kor professzorságot vállalt először a Turkui Egyetemen, majd Helsinkiben. Az utóbbi egyetemnek rektora is volt két éven át. Huszonöt évig volt a Finn Misszi­ói Egyesület elnöke. 1963 és 1970 között a Lutheránus Világszövetség teológiai bi­zottságát vezette, majd a szövetség elnöki tisztét töltötte be 1970 és 1977 között. Gazdag munkásságába az is belefért, hogy egy cikluson át parlamenti képvise­lő legyen, és egyben elnöke a Finn Libe­rális Néppártnak. Nemcsak az egyházban figyeltek rá, és tartották számon gondolatait és látomása­it, hanem az egész társadalomban. Ami­kor tehette, szót emelt az egyetemes em­beri jogok érdekében, a nemzetközi fele­lősségvállalásért, különösen is a kisebbsé­gek és az elnyomottak érdekében. Huma­nista nyitottsága lehetővé tette számára, hogy barátai legyenek a konzervatívok és a radikálisok között, a téli háborút megjárt katonák és a pacifisták között egyaránt. Jukka Paarma jelenlegi érsek búcsúbe­szédében a következőket mondta Mikko Juva munkásságáról: „Juva olyan időben vezette az egyházat, amikor nagy eszmei és szervezeti változások korát éltük. Olyan vezetőre volt szükségünk, aki látta és értette a főbb irányokat. Juva ilyen em­ber volt. Igazi látnok, aki mindenkinél messzebbre látott, és aki ha irányt muta­tott, sokan követték őt. Mikko Juva sok tekintetben meghaladta a korát. Az egy­házban úgy mutatott irányt, hogy elsősor­ban azt hangsúlyozta, aminek jellemeznie kell a keresztény hitet. A hit ugyanis nem menekülést jelent ebben a világban és eb­ből a világból, hanem felelősségvállalást és felelősséghordozást.” Joób Máté A Baptista Teológiai Akadémia pótfelvételt hirdet a 2004/2005-ös tanévre nappali tagozaton teológiai és kántor szakra, valamint levelező tagozaton teológiai szakra, olyan megtért fiatalok számára, akik legalább két éve valamelyik gyülekezet aktív tagjai, és elhivatottságot éreznek a szolgálatra. A teológiai szakra jelentkezők három szakirány közül választhatnak: a lelkipásztori szakirányon 10 féléves a képzés (csak nappali tagozaton), a szociális munkás és a missziói szakirányon 8 féléves. A missziói szakirányon tanulók három képzési terv közül választhatnak: bibliakörvezető, ifjúsági munkás és evangélizációs munkatárs special izáció. Jelentkezési határidő: augusztus 20. (péntek). Jelentkezési lap a BTA Tanulmányi Osztályától (1068 Budapest, Benczúr u. 31., tel.: 342-7534/113) kérhető. Ugyanitt bővebb felvilágosítást is adnak a különböző képzésekről. Dr. Almási Tibor főigazgató ISTENTISZTELETI REND ■úMsÉKMt Budapesten, 2004. augusztus 8. 1., Bécsi kapu tér de. 9. (úrv.) Balicza Iván; de. 10. (német) Andreas Wellmer; de. 11. (úrv.) Keczkó Szilvia; du. 6. Balicza Iván; 11., Hűvösvölgyi út 193., Fébé de. 10. Nagy Ilona; II., Modori u. 6. de. 3/4 11. Gyekiczky János; Pesthidegkút, II., Ördögárok u. 9. de. fél 10. (úrv.) Gyekiczky János; Csillaghegy-Békásmegyer, 111., Mező u. 12. de. 10. Donáth László; Óbuda, III., Dévai Bíró M. tér de. 10.; Újpest, IV., Lebstück M. u. 36-38. de. 10. Solymár Péter Tamás; Káposztás- megyer, IV., Tóth Aladár út 2-4. de. 9. Solymár Péter Tamás; V, Deák tér 4. de. 9. (úrv.) Smidéliusz Gábor; de. 11. (úrv.) id. Pintér Károly; du. 6. Smidéliusz Gá­bor; VII., Városligeti fasor 17. de. 11. (úrv.) Szirmai Zoltán; VIII., Üllői út 24. de. fél 11. Kertész Géza; VIII., Rákóczi út 57/a de. 10. (szlovák) Szpisák Attila; VIII., Karácsony S. u. 31-33. de. 9. (úrv.) Kertész Géza; VIII., Vajda P. u. 33. de. 9. Smidéliusz András; IX., Gát utcai római katolikus templom de. 11. (úrv.) Szabó Julianna; Kőbánya, X., Kápolna u. 14. de. fél 11. Smidéliusz András; Kelenföld, XI., Bocskai út 10. de. 8. (úrv.) Győri Tamás; de. 11. (úrv.) Győri Tamás; du. 6. Missura Tibor; XI., Németvölgyi út 138. de. 9. Blázy Lajos; Budagyöngye, XII., Szilágyi E. fasor 24. de. 9. (úrv.) Keczkó Szilvia; Budahegyvidék, XII., Kék Golyó u. 17. de. 10. (úrv.) dr. Cserháti Sándor; XIII., Kassák Lajos u. 22. de. 10. Tóth- Szöllős Mihály; XIII., Frangepán u. 41. de. fél 9. Tóth-Szöllős Mihály; Zugló, XIV., Lőcsei út 32. de. 11. (úrv.) Bolla Árpád; XIV. Gyarmat u. 14. de. fél 10. (úrv.) Bolla Árpád; Pestújhely, XV., Templom tér de. 10. Kendeh K. Péter; Rákospalota, XV, Régi Fóti út 75. (nagy templom) de. 10. Bátovszky Gábor; Rákosszentmihály, XVI., Hősök tere 11. de. 10. Börönte Márta; Cinkota, XVI., Batthyány I. u. de. fél 11. Blatniczky János; Mátyásföld, XVI., Prodám u. 24. de. 9. Blatniczky János; Rákoshegy, XVII., Tessedik tér de. 9. Marschalkó Gyula; Rákoske­resztúr, XVII., Pesti út 111. de. fél 11. Marschalkó Gyula; Rákoscsaba, XVII., Péceli út 146. de. 9. Kosa László; Rákosliget, XVII., Gőzön Gy. u. de. 11. Kosa László; Pestszentlőrinc, XVIIL, Kossuth tér 3. de. 10. Korányi András; Pestszentimre, XVIII., Rákóczi út 83. (ref. templom) de. 8. Korányi András; Kispest, XIX., Templom tér 1. de. 10. Széli Bulcsú; XIX., Hungária út 37. de. 8. Széli Bulcsú; Pesterzsébet, XX., Ady E. u. 89. de. 10. (családi) Győri Já­nos Sámuel; Csepel, XXI., Deák tér de. fél 11. Zólyomi Mátyás; Budafok, XXII., Játék u. 16. de. 10. Magassy Sándomé; Budaörs, Szabadság út 75. de. 10. Endreffy Géza. ISTENTISZTELETI REND a Balaton partján, 2004. augusztus 8. Alsódörgicse: de. 11; Badacsonytomaj: de. fél 9; Balatonakali: du. 3; Balaton- aliga: du. 6; Balatonalmádi: du. 4; Balatonboglár: de. 11; Balatonfenyves: du. 6; Balatonföldvár: du. 2; Balatonfüred: de. 9; Balatonszárszó: du. 3; Balaton- szemes: du. 2; Hévíz: du. fél 5; Keszthely: de. fél 11; Kötcse: de. 10; Kővágóörs: de. fél 12.; Mencshely: de. 11; Nagyvázsony: du. 2; Révfülöp: de. 10; Siófok: de. 11; Szentantalfa: de. háromnegyed 10; Veszprém: de. 10; Zánka: de. fél 9. NÉMET NYELVŰ istentisztelet Balatonboglár de. fél 10; Balatonfüred du. 7; Siófok de. fél 10. SZENTHÁROMSÁG ÜNNEPE UTÁN 9. VASÁRNAP a liturgikus szín: zöld. A vasárnap lekciója: Lk 16,1-9; az igehirdetés alapigéje: Zsid 3,12-14. ÉNEKEK: 395, 439. Összeállította: Boda Zsuzsa Evangélikus Éw A két Hornyánszky Vékony falemez közé kötött, német nyelven írt könyvecske van a kezem­ben. Címe: ABC vagy elemi iskolai tan­könyv az ágostai hitvallású iskolák ré­szére. Szerzője: Hornyánszky György, a hegyeshalmi evangélikus gyülekezet tanítója. Az előszó után az 1837-es év­szám olvasható. A könyv előszavában Hornyánszky megemlíti, hogy munkájába tizenhat év tanítói tapasztalatát sűrítette bele. Művét nemcsak a tanulók, hanem a tanítók szá­mára is írta, mivel úgy gondolta, hogy miiid a két rétegnek nagy szüksége van rá. A betűk ismertetése után helyesírási és nyelvtani szabályokat közöl szentírá­si szövegek alapján, továbbá matemati­kai, földrajzi és természetrajzi ismerete­ket is nyújt. Kiadványa ezenkívül bibli­ai történeteket, imádságokat és hasznos erkölcsi útmutatásokat is tartalmaz, sok­szor ékes rímekbe faragott versekben. A harmadik kiadás azt bizonyítja, hogy a könyvecske elérte célját. Jó szol­gálatot tett akkori egyházi iskoláinknak. Mind a tanulók, mint a tanítók haszon­nal forgatták. A tehetséges hegyeshalmi kántortanító tudásának beérett gyümöl­cséből országos egyházunk szélesebb közege is részesült. Hornyánszky György nevéhez fűződik még egy igen hasznos segédkönyv anyagának tovább- gyűjtése és kiegészítése is, amely Ada­tok a magyarországi evangélikus gyüle­kezetek történetéhez címen később, 1863-ban jelent meg. Hornyánszky György a Trencsén me­gyei Puchon született 1801-ben. Iskolá­it Nagykőrösön és Pozsonyban végezte. Ez utóbbi helyen pedagógiai tudását te­ológiai ismeretekkel is bővítette. 1822- ben már a hegyeshalmi gyülekezetben szolgált. Áldásos nevelői pályáját itt kezdte és itt is fejezte be. 1849. január 30-án halt meg, özvegyet és öt árvát hagyva maga után. Anyakönyvi adataink szerint Hornyánszky György Bobok Annával kötött házasságából hat gyermek szüle­tett: három fiú és három leány. Közülük egy fiatalon elhunyt. így a Hegyesha­lomban gyökeret vert Hornyánszky csa­lád fája már az életben maradt öt gyer­mekkel is szép koronát növesztett. Az unokák, a déd- és ükunokák serege pe­dig ezt a családfát oly terebélyessé tette, hogy egyenes és oldalágai sűrűségét ma már szinte lehetetlen áttekinteni. A Hornyánszky családon keresztül Isten egyházunknak, népünknek, a tudo­mánynak és a kultúrának igen sok kivá­ló embert ajándékozott: lelkész, teológi­ai tanár, egyetemi professzor, író, orvos került ki közülük. Érdemes megemlékeznünk egy má­sik Homyánszkyról, Viktorról is. Mun­kássága és egész életműve szorosan be­leépült egyházunk múlt századi történe­tébe. Hornyánszky Viktor a hat testvér kö­zül harmadikként látta meg a napvilágot 1828. április 10-én Hegyeshalomban. Modrban, Nagybaráton és Pozsonyban tanult. A szabadságharc eseményei mi­att bezárt pozsonyi líceumból haza kel­lett térnie a szülői házba. Itt érte édesap­ja halála, akinek utódjául hívta meg a gyülekezet. Nem töltötte ki a két év he­lyettesi időt. Szűknek bizonyult számá­ra az öreg tanterem és kicsinek a Lajta menti szülőfalu. A már ifjan irodalmi tevékenységet kifejtő diákon megakadt Heckenast Gusztáv figyelme, és Pestre hívta őt. Hornyánszky elfogadta Heckenast aján­latát, és a katedrát tolira cserélte. Egy napilap szerkesztőségében dolgozott, amelyet Heckenast adott ki. Ezekben az években bontakozott ki Hornyánszky Viktor igazi tehetsége, írói készsége, s itt mutatkozott meg hatalmas munkabí­rással és szorgalommal párosult vállal­kozói szelleme. Könyveinek egész sora jelent meg Heckenast kiadásában. Jó részük törté­nelmi mű volt, de szerkesztett és kiadott egy földrajzi lexikont is. Hazánk törté­netén kívül megírta egyházunk történe­tét is, s amikor 1863-ban saját nyomdá­ja lett, az egyházi irodalomnak csaknem egyedüli kiadójává és terjesztőjévé vált. Folyóiratok, naptárak, könyvek, szép- irodalmi és teológiai művek, énekes- és imakönyvek, Bibliák hagyták el nyom­dáját. Az Angol Bibliatársulat megbízá­sa févén a magyar nyelven kívül romá­nul, szerbül és más nyelveken is kiadta a Szentírást. Egy feljegyzés szerint „előbb a Régiposta utcában, majd pediglen a Bálvány utca meg a Széchenyi tér sar­kán volt a nyomdája Hornyánszky pro­testáns egyházi írónak. A hatvanas, het­venes években főleg vallásos iratok ké­szültek ebben a nyomdában, köztük az Angol bibliai társaság kiadványai is. Hornyánszky Viktor nv^mdája a kilenc­venes években a mostani - Aradi utca - helyére költözött, nagyszerű tipográfus periódust élve itt át. Legjava művész­munkásokkal dolgozott, s így érthető, hogy nyomatait még külföldön is cso­dálták”. Kiemelkedő érdemei vannak Hor­nyánszky Viktornak a Budapesti Nyomdászok és Betűszedők Egylete létrehívásában is. Hosszú éveken ke­resztül elnöke volt az egyletnek, amelynek célkitűzései között a nyom­dászok önképzése mellett beteg-, rok­kant-, özvegy- és árvasegélyezés is szerepelt, valamint az átutazó nyomdá­szok támogatása. Az 1882-ben, 54 éves korában bekövetkezett váratlan halála alkalmával a fenti egylet közgyűlése így emlékezik meg: „Emberbaráti szí­vének egész melegségével csüggött az egylet érdekein. Nehéz napokban mint résztvevő, segítő és bölcs tanácsadó, derültebbeken mint együtt érző, híven megosztotta bánatainkat és örömein­ket. A hála és kegyelet gyönge virágai e sorok. Maradandóbb emlék az, me­lyet tettei által a jelen nyomdásznem­zedék szíveibe vésett...” Hornyánszky Viktor első felesége el­vesztése után másodszor is megnősült. A két házasságból kilenc gyermek szü­letett. Közülük Viktor és Ernő mint nyomdászok vezették tovább édesapjuk vállalatát annak halála után. Aladár a pozsonyi teológiai akadémiánk tanára, Gyula pedig a budapesti tudományegye­tem klasszikái! íológia professzora lett. Jolán nevű leánya dr. Belohorszky János budapesti ügyvédhez ment férjhez. O volt a nyomdaalapító Hornyánszky Vik­tor utolsó élő gyermeke, egyúttal édes­anyja is az időközben szintén elhunyt, magas egyházi tisztségeket viselő dr. Belohorszky Lajos volt kelenföldi fel­ügyelőnek. Végül meg kell említenünk, hogy Hornyánszky Viktor alapítója volt az 1859-ben létesült Országos Protestáns Árvaháznak. Sok esztendőn keresztül pénztárosként is tevékenykedett: nem­csak kezelte, de gyarapította is az árvák pénzét. Az ügy iránt érzett szeretete és leleményessége új és új forrásokkal gazdagította az árvaház vagyonát. Halá­la évében már 70 árváról gondoskodtak az intézetben. Temetése „ezer és ezer tisztelőjének jelenlétében ment végbe a Kerepesi te­metőben. Virágokkal gazdagon behin­tett koporsója felett a nyomdász segély­egylet énekkarának megható éneke után Scholtz budai evangélikus lelkész úr tartott beszédet”. Hornyánszky György és Hornyánszky Viktor - apa és fia. Mind a ketten tanítók, mind a ketten lámpások. Világító olajuk a mély és józan hit. Tanítójuk a hegyes­halmi és a budapesti gyülekezet. A tér, ahová rajtuk keresztül a gazdag tudás, a kiváló írói képesség és a segítő szeretet világító fénye belehullott: az egész ma­gyarországi evangélikus egyház. Áldott legyen érte az Úr! Zoltán László (Előadás Hegyeshalomban, 1967) „Elmegyek, és meggyógyítom!” Gyógyító hét a szarvasi Középhalmi Misszióban Jézus emberek szolgálatát felhasz­nálva munkálkodik. Példája ennek Szarvason dr. Sárkány Angyal körze­ti orvos munkája. A doktornő 1984 óta foglalkozik rendszeresen alkohol­függőkkel; 1992 óta másokkal együtt egy alapítvány keretében végzi szol­gálatát. Az évközi összejövetelek, a nyári hó­napokban a gyermekek, családosok és idősek számára szervezett csendeshetek mellett a misszió gyógyító heteket is rendez. Az idén erre július 26. és 31. között került sor - az Evangélikus Szenvedélybeteg-mentő Misszió és az EKE szervezésében - a volt tanyasi is­kolában. A hét mottója Jézus szava volt: „Elmegyek, és meggyógyítom!’' A gyógyító héten részt vevők számá­ra reggeli és esti áhítatokat, bibliai té­májú előadásokat, csoportos beszélge­téseket, közös éneklést szerveztek, ezenkívül az orvosi témájú előadások sem hiányoztak a programból. Angyal­ka néni ezeken részletesen elmondta, hogy nemcsak az alkohol, a nikotin, a drog okoz függőséget, hanem minden szenvedéllyé válhat, amit az ember túl­zásba visz! A szakemberek ismernek játék-, társ-, munka-, tv-, internet-, ta­nulás-, evés-, sport-, vásárlási függősé­get is. A szenvedélybetegek maguk gyötrődnek a legjobban - még akkor is így van ez, ha a közvélekedés másként gondolja. A hét lelkész vezetője, Selmeczi La­jos egy csoportos beszélgetésben az Úr Jézus rejtett munkájának bemutatására elmondta, hogy édesanyja egyszer le­forrázta a lábát, emiatt kórházba került. Egy kórteremben feküdt a szomszéd- asszonyával, aki valamiért neheztelt rá. Egy idő után édesanyja megszólította az asszonyt. Rövid idő múlva közösen ol­vasták a Bibliát, és egymás felé fordul­va csendben, közösen imádkoztak. A záró úrvacsorái szolgálatban Túri Krisztina nyáregyházi lelkész arról be­szélt, hogy még mi, hívők is sokszor jobban figyelünk arra, mit ehetünk, mint arra, hogy mit engedünk be a lelkűnkbe. Hangsúlyozta: Jézusban jött el Isten sze­retete, hogy az életünk megújuljon. A szervezők kérik és várják az érdek­lődők, a segítők, a lelkészek, gyüleke­zeti vezetők jelentkezését, akik támo­gatnák a missziót, illetve olyanokét is, akik szeretetvendégségeken szívesen beszámolnának a misszióban végzett munkájukról. (Jelentkezni az alábbi te­lefonszámokon lehet: Sárkány Angyal: 30/409-8012; Selmeczi Lajos: 34/383- 819; Túri Krisztina: 20/497-7388.) Magassy Zoltán SAJTÓKÖZLEMÉNY Árvízi gyorssegélyt visz a Magyar Ökumenikus Segélyszervezet A Magyar Ökumenikus Segélyszer­vezet azonnali gyorssegélyt szállít a napokban tetőző és kiáradt Hemád folyó menti települések károsultjai­nak. Elsősorban azok a családok ré­szesülnek segélyben, amelyek ottho­naik elhagyására kényszerülve kö­zösségi és egyéb szállásokon vésze­lik át az áradást. A segélyszervezet Gesztely, Nagykinizs, Hernádkak, Hemádnémeti, Bocs és Ocsanálos te­lepülésekre élelmiszer és higiéniai egységcsomagokat szállít a mintegy száz kitelepített számára. A későbbiekben a segélyszervezet részt kíván venni a károk felmérésé­ben és az újjáépítési munkálatokban, elsősorban azokon a területeken, ame­lyeken hiányos vagy nagyon csekély állami segítségnyújtás valósul meg. A segélyszervezet az alábbi szám­laszámon fogad pénzadományokat munkájához: 11705008-20464565. Elektronikus úton a www. ökume­nikus, hu on-line adományozói olda­lon van lehetőség a támogatások el­juttatására. Fekete Dániel sajtóreferens 30/343-7664

Next

/
Thumbnails
Contents