Evangélikus Élet, 2004 (69. évfolyam, 1-52. szám)

2004-01-04 / 1. szám

2004. JANUÁR 4. 5. oldal r Evangélikus Elet A Mindentudás Egyetemén - a legnagyobb titokról MINDENTUDÁS EGYETEME Élő hitü keresztény hallgatók (nézők) számára is hitmélyítő, ismeretgazdagító előadások hangzottak el a Mindentudás Egyetemé­nek december 22-i „szemeszterzáró” alkalmán. Az m2 által egyenes adásban közvetített, majd a közszolgálati televíziók műsorá­ban többször megismételt ünnepi előadásban - Megszületett a szeretet címmel - Szabó István, a Magyarországi Református Egy­ház Dunamelléki Egyházkerületének püspöke és Gáncs Péter, a Magyarországi Evangélikus Egyház Déli Egyházkerületének püspöke beszélt a karácsony titkáról. Az evangélium értő tolmácsolásában közreműködtek a Gryllus fivérek, Sebestyén Márta, va­lamint - versmondóként - Horváth Kálmán is. Peregrinus diákok Tübingenben Szép kiadású, gazdag tartalmú, tanulmányozásra méltó könyv jelent meg a na­pokban a Luther Kiadónál „Hungari et Transsylvani” címen Gémes István stuttgarti nyugdíjas lelkészünk tollából. A szerző azokról a magyar és erdélyi, Kárpát-medencei egyetemistákról ír, akik Tübingenben tanultak 1523 és 1918 között. A tübingeni egyetem 1468-1471 között alakult Eberhardt würtenbergi gróf kezdeményezésére és anyagi támogatásával. A csaknem 400 esztendő alatt a híres intézményben mintegy hétszáz Kárpát-medencei peregrinus (vándor-) diák fordult meg. Tübingen a Neckar nevű folyó partján fek­vő egyetemi "város. Az egykor ágostonos kolostorban a reformáció idejétől kezdve kialakítottak egy otthont az egyetemisták számára, ahol az elmúlt négy évszázadban szinte folyamatosan laktak Kárpát-meden­cei diákok. Volt, hogy csupán kettő-három, de volt, amikor tizennyolc magyar studens is megfordult ott. Az intézményben (Ungerstüble) á legkülönfélébb szakra járó egyetemisták találtak otthonra. A magya­rok dolgozószobája fogadott orvos-, jo­gász-, nyelvész-, filozófus-, teológushall­gatókat, de néha nyomdász, tipográfus, festőművész tanuló is lakott ott. A Németország és Elollandia külön­böző egyetemein (Halle, Greifswald, Erlangen) megforduló Kárpát-medencei diákokról már voltak ismereteink, de Tübingenből ilyen adattár mindeddig nem állt rendelkezésünkre. A református egyház Sárospatakon, Debrecenben, Pá­pán, Kolozsvárott ma is gyakran emle­geti egykori peregrinus diákjait. Ok többnyire Hollandiában és Skóciában ta­nultak. Rendszerint hazahozták tudásu­kat, szellemi kincseiket, és itthon szeré­nyebb körülmények között, de európai szinten tanították azokat, akik nem jutot­tak el Nyugatra. Akadtak persze olyanok is közöttük, akik nem tértek haza, Bázel­ban vagy Strasbourgban, illetve Párizs­ban tűntek el a szemünk elől. A magyar diákok egy része Wittenbergben tanult Luther és Melanchthon vonzáskörében, majd később Greifswaldban (skandináv ösztöndíjjal), Heidelbergben és Hallé­ban. A hollandoknál tanult például Apá­czai Csere János is. Erről a kitűnő pro­fesszorról tudjuk, hogy Aletta van der Maet személyében feleséget is hozott haza Hollandiából. Reményik Sándor egyik versében (Tavasz a házsongárdi temetőben) idézi fel Aletta alakját, aki özvegyen maradt, és a kolozsvári teme­tőben nyugszik. Az ő sírját keresi fel a költő, és egyben megemlékezik az egy­kori peregrinus diákról, akinek szelleme „a sötétség tengerárja ellen ragyogó gá­tat épített” Erdélyben. Az elmúlt évtizedekben Tübingenről csak két jeles professzor neve jutott eszembe: az evangélikus Kari Heimé, aki egyszerre volt a természettudomá­nyok és a teológia doktora, és a reformá­tus Moltmann professzoré, akinek neve a reménység teológiájáról írott műve Gémes István Hungari et Transylvani Káipát-medencei egyetemjárók Tübingenben (1523-1918) Luther Kiadó miatt cseng ismerősen a fülünkben. így Gémes István rendszerező munkája nemcsak úttörő jellegű, hanem tág hori­zontot is nyitott, és négy évszázad mély­ségében mutatja meg a magyar peregri­nusok tübingeni jelenlétét. A diákok önszántukból mentek ki külföldre tanul­ni, talán annyival volt könnyebb dolguk, mint a mai ösztöndíjasoknak, hogy a „diáknyelv” a latin volt, ehhez kellett el­sajátítaniuk a helyi nyelvet (német, fla- mand, holland, francia vagy skót), de a tanítás és a vizsgázás latinul folyt. Az utazás természetesen körülményesebb és hosszadalmasabb volt, és állami ösz­töndíj sem állt a hallgatók rendelkezésé­re. Európát járó fiaink - beleértve a tübingenieket is - nem hoztak szégyent a magyar műveltségre. Többen hoztak haza házastársat Nyugatról, akik hősie­sen vállalták a szegényebb körülménye­ket, a nehéz magyar nyelv megtanulását, és környezetükkel megismertették saját kultúrájukat is. Gémes István az egész Kárpát-me­dencében gondolkodik, amikor Magyar- országról és Erdélyről beszél, hiszen 1918-ig (a Párizs környéki úgynevezett békekötésekig) a Kárpát-medence kultu­rális egységet jelentett. Az említett négy évszázadban a hétszáz diák között vol­tak magyarok, németek, vendek (szlové­nek), tótok (szlovákok). Nevük szerint vagy az említett nyelveken iratkoztak be, vagy csak a származásukat jelölték meg az általuk használt keresztnévvel együtt. Ezeket néha németesen, néha ma­gyarosan (a bediktálás szerint) jegyezték fel. Az erdélyieket transsylvanusnak vagy studiosus transsylvanicusnak ne­vezték, az erdélyi szászokat pedig saxo transylvanicusnak. Ezenkívül Bánátból, sőt Bukovinából is érkeztek magyar diá­kok Tübingenbe. A szerző a bevezetésben kitűnő hátte­ret ad, és pontosan jelöli meg a feladatát, majd a forrásokról szól. A második rész­ben időrendi névsort közöl a német és a latin nyelvű bejegyzések alapján. Ehhez külön jegyzeteket hoz a hallgatókról, majd a harmadik részben valóban érde­kes, részletes származási adatokat közöl róluk, térképekkel. Ezekből kiderül, hogy a diákok négy fő területről szár­maztak: Erdélyből, a Felvidékről, Sop­ronból és környékéről, illetve az egykori Magyar Királyság más vidékeiről. Ugyanebben a részben mutatja be Gémes István a diákok családi és társadalmi hát­terét, a különböző szakokat, a hallgatók életkorát, az anyagi feltételeket. Azokról is szól, akik nem tértek vissza Magyaror­szágra, akik külföldi egyházak szolgála­tába álltak, vagy meghaltak. Ezek száma alacsony, a négyszáz év alatt összesen 23 ilyen diákról van tudomásunk. Ok valamennyien német származásúak voltak, és az akkori német államokban maradtak életük végéig. A többi tübin­geni peregrinus a stúdium befejeztével hazatért. A teológusoktól elvárták, hogy hazatérésük után az otthoni egy­ház szolgálatába álljanak, hiszen egy­házuk erkölcsi és anyagi támogatása nélkül nem is utazhattak volna külföld­re. A diákoknak így nemcsak jogaik, de kötelességeik is voltak. A gyakran gaz­dagon megajándékozott peregrinusok erkölcsileg is kötelességüknek érezték a hazatérést. Gémes István hatalmas munkát vég­zett. A 166 oldalas könyv alig tudja érzé­keltetni azt a hallatlanul szorgalmas, pon­tos munkát, amelyet éveken keresztül végzett. Német, magyar, erdélyi, pozso­nyi levéltárakban kutatott, egyháztörténe­ti és irodalmi monográfiákat olvasott. Ré­gi folyóiratokat és anyakönyveket tanulmányozott. Gondosan utánanézett mindennek, mint egykor Lukács evangé­lista. Könyvét haszonnal forgathatják mindazok, akiket a magyar protestantiz­mus története érdekel. Ehhez különösen is nagy segítséget jelent az a gazdag iro­dalmi jegyzék, amely a könyv végén ol­vasható. A betűrendben szereplő névlista is könnyen eligazít, ha egy-egy régi pe­regrinus diák adatait keressük. Köszönet a Luther Kiadónak azért, hogy ezzel a kitűnő kiadvánnyal a ma­gyar protestáns kultúrát gazdagította. Id. Hafenscher Károly A kötet -950forintos áron - megvásárolható az Üllői úti evangélikus könyvesboltban. A testté lett Krisztus George A. F Knight könyve Isten és ember már önmagában is nagy titok, de ha kapcsolatuk vagy összetar­tozásuk összefüggéseit kutatjuk a bibliai hagyományban, azok legmélyebben Krisztus megtestesülésében tárulnak fel. George Knight skót ószövetség-professzor is éppen e gazdagsága miatt kimeríthetetlen témát ragadta meg, hogy olyan szem­pontokat adjon vissza az olvasónak, melyeknek fájó hiánya következtében a Bibliát egyre felületesebben ismerő modern ember Istenről és emberről alkotott elgondolása egyre kevésbé életszerű, élhető. „Bármilyen területen kutatjuk is az igaz­ságot, rá kell jönnünk, hogy talán mi is az emberiségnek ahhoz a nagyobbik ré­széhez tartozunk, akik akaratlanul és ön- tudatlanul is saját kultúrájuk foglyai vagy akár rabszolgái...” - summázza Knight könyve egyik alaptanulságát. Nem véletlen tehát, hogy munkájának első felében azokat az ősi szellemi gyö­kereket igyekszik feltárni és szétválasz­tani, amelyek az antik görög és ószövet­ségi zsidó hagyományokból kiindulva mindmáig meghatározzák azt, ahogyan Istenről és az emberről gondolkodunk vagy beszélünk. E feltárás során azt sem titkolja, hogy a célja az európai kultúra e kettős gyökeréből éppen a manapság sokszor háttérbe szoruló (szorított?) bib­liai örökség újrafelfedezése. Bibliai örökséget kell mondanunk, nem csupán ótestamentumit, mert Knight imponáló bátorsággal látja és tartja együtt mindvégig az ószövetségi és újszövetségi tartalmat, és akarja mindezt a zsidóság teológiai és kulturá­lis tradíciójának fényében megvilágítani - más szóval: úgy tudja vállalni ezt az örökséget, hogy közben nem adja fel új- szövetségi meggyőződését. Meglepő felismerései nyomán rácsodálkozha­tunk, hogy ennek az ősi ószövetségi örökségnek a nyomai milyen mélyen megmutatkoznak mindennapi életünk kisebb-nagyobb dolgaiban. Lehet-e másként gondolkodni az em­beri életről, mint ahogyan azt a modem hétköznapokban tesszük? - ez az égető kérdés áll Knight írásának a hátterében. Nem mond róla újat, s talán nem is ez a szándéka. Inkább emlékeztetni akar azokra a szempontokra, amelyek idő­közben feledésbe merültek, de a Szent­írásban újra felfedezésre várnak. E meg­újulásnak Krisztus (aki valóságos Isten és ember) megtestesülése lehet forrása, amely - vallja Knight - tökéletesen il­leszkedik az ótestamentumi gondolko­dás menetébe, akárcsak a feltámadás gondolata (mely mindig is az antik gö­rög gondolkodás ellenkezését váltotta ki). Ennek az ősi folytonosságnak a leté­teményese az egyház - „a feltámadás George A. F. Knight I *1 ; Keresztyén hitünk középpontja: A TESTTÉ LETT Krisztus hÜ . »kiválasztott« népe”, amely „csak akkor fejti meg a hirdetett Ige titkát, ha rájön, hogy ez az Ige inkamálódott a szívünk­ben és a lelkűnkben”. Knight könyve mégis próbára teszi az olvasót: hajlandó-e végigolvasni az egész munkát és türelemmel kivárni, hogy a hosszú megalapozás után végre feltáruljon a mondandó teljes gazdagsá­ga a fő fejezetekben (Krisztus testet öl­tése, A feltámadás, Az egyház). Az óko­ri nyelvek egy-egy kifejezésének tartalmi kibontása is gyakran előfordul a kötetben, de a nyelvek iránt kevésbé ér­deklődő olvasót kárpótolhatja az a tudat, hogy a számtalan apró nyelvi érdekesség a Szentírás nehezebben érthető (vagy könnyen félreérthető) részeit világítja meg. Mégsem mondhatjuk, hogy száraz tudományos munkáról lenne szó, sokkal inkább egy tudós munkájáról, aki egy számára érdekes kérdést mutat be köz­érthető módon (ezt jelzi néhány tárgyi tévedés is, amikor a szerző más teológi­ai területeken kalandozik). E sokszor bonyolult szerkezetű írás fordítása elis­merésre méltó teljesítmény, sajnálatos azonban, hogy helyenként azt sejteti, hogy a fordító még nem elég gyakorlott a teológiai szakmunkák magyarításában. Korányi András A könyvet a Kálvin Kiadó adta ki 2003-ban. Ára: 820forint. Időmozaikok Agg Károly kiállítása a Suzuki Ház Galériájában Az új technikák értő kezekben és fejekben új értéket teremtenek. Erről győz meg Agg Károly 50. kiállítása, mely a digitális eljárás segítségével átlépi a költé­szet, a festészet és a film határát. Ágg Károlyt főként az idő fogalma foglalkoz­tatja: megállítani az idő könyörtelen rohanását, megörökíteni a múló pillanatot és a jelent összekapcsolni a múlt történéseivel. Az óriási munkával, tudással készült 60 cm-es nyitott gömb az emberi fejet jelképe­zi. Belsejében - az agytekervényekben elhelyezett emlékekkel - 600 fotó látható a művész életének múltjából, a felszínen pedig 300 alkotás a jelenből. A többi kép is szimbólumok hordozója, egy képbe sűrített mondanivaló... Szokatlan, kicsit rendkí­vüli megoldás: a jelenben egyszerre látni a múltat és a jövőt. A fehér falon vagy a külön állványokon elhelyezett színes képek, formák sokszor megál­lásra, visszatérésre késztetnek. „Az óra és az idő” című kép az idő körforgásá­nak gondolati megközelítése. Egy élet fotói: szórakoztató és továbbgondolás­ra készetető alkotások... Agg Károly 1955-ben született bu­dapesti orvosi családban. 1981-től ha­zánk és a világ számos pontján látható­ak művei (Olaszországban, az Egyesült Államokban, Japánban, Ausztráliában, Kínában, Horvátországban, Németor­szágban, Erdélyben, Romániában, Gö­rögországban stb.). Elismerés illeti Zsombok Margit Ce­cília galériavezető jól átgondolt rende­zését és a Suzuki Ház (Hunagarocar Rt.) vezetőségét, hogy a kultúra támo­gatását vállalva hét esztendeje működ­tetik a galériát. Az „Időmozaikok” kiál­lítás 2004. január 6-ig tekinthető meg a Budapest XIV., Egressy út 17-21. szám alatt. (Telefon: 251-8545, 273-3460.) Schelken Pálma

Next

/
Thumbnails
Contents