Evangélikus Élet, 2004 (69. évfolyam, 1-52. szám)

2004-08-01 / 31. szám

10. oldal - 2004. AUGUSZTUS 1. Fesztivál (ok) r Evangélikus Elet­ÉS VÉGÜL... „Megkerülhetetlenek" A Szélrózsán dolgozó összes munkatárs közül ők azok, akikkel minden résztve­vő találkozott - legalább egyszer. Ok azok, akik kivétel nélkül minden vendéget fogadtak az érkezéskor. Ok azok, akiket nem lehet megkerülni ezeken az ifjúsá­gi találkozókon. A Szélrózsa háttérszervezése során a re­gisztráció és az információ az a két munkaterület, amelyen talán a legna­gyobb körültekintésre van szükség a zökkenőmentes működés érdekében. Míg a programszervezők és az előadók csupán a résztvevők kisebb-nagyobb hányadára számíthattak, a „regisztráció­sok” minden érkezővel kapcsolatba ke­rültek. Figyelniük kellett a regisztrációs lapok helyes kitöltésére, a részvételi dí­jak befizetésére; feladatuk volt még az étkezési jegyek kiadása, az étkezők szá­mának előre kalkulálása, a karszalagok, névkártyák, programfüzetek szétosztá­sa, az eligazítás... Mindez folyamatos munkát, lankadatlan odafigyelést igé­nyelt, és hatalmas felelősséget jelentett. Ha befutott egy-egy vonat Tatára - kü­lönösen a találkozó első napján -, el­söprő erejű rohamokat is állniuk kellett a munkatársaknak a kis hotel ostromál­lapotokat mutató, zsúfolásig megtelt au­lájában. És hibázni nem lehetett. Az információsoknak nem csak a ren­dezvény összes programjáról, azok he­lyéről és idejéről kellett mindent tudni­uk. Állandó kapcsolatban álltak az ösz- szes munkaág vezetőjével, akiktől folya­matosan gyűjtötték be a legkülönfélébb információkat. Felvilágosítást adtak a vonat- és buszmenetrendekről, behatóan kellett ismerniük Tata város térképét, pólókat árultak, csomagmegőrzést vál­laltak, mobiltelefonokat töltöttek, és mindenféle váratlan kérdésre felkészül­ve válaszoltak, tájékoztattak, eligazítot­tak, segítettek - mindezt három műszak­ban, folyamatos nyitva tartással. Megkerülhetetlenek - mégis háttérben vannak. Kicsit közelebbről megismerve őket talán mélyebb bepillantást nyerhe­tünk abba az áldozatos és kemény háttér­munkába, amelyet anyagi juttatás nélkül vállalnak el a Szélrózsa munkatársai (nem csak az említett két munkaág dol­gozói); mindezt azzal a céllal, hogy né­hány napig igazi hit- és szeretetközös- ségben érezhessék magukat a Szélrózsa minden irányából érkező evangélikus fi­atalok. A világ világosságának hívására. P. G. Egymást taposták a pénztárat rohamozó emberek. Nem volt kegyelem, előzékeny­ség, barátság. Harc volt, küzdelem. El kellett érni, be kellett jutni valahogy, hi­szen mindenki tudta, hogy a Sziget befo­gadóképessége véges, s aki nem jut be, az végérvényesen lemarad az aznapi őr­jöngésről. Lassítottunk.- Szia, hol kel! bejelentkeznünk?- Isten hozott benneteket! Először áll­jatok félre az autóval, utána menjetek a regisztrációhoz, ott majd mindent el­mondanak. Erezzétek jól magatokat - fogadott a kapuban egy fiatalember Ta­tán az idei Szélrózsán. Majd mosolyog­va indult a következő érkező felé.- A kezedet, mehetsz oda - mondta a bőbeszédűnek és kedvesnek aligha ne­vezhető, szekrény méretű, kopasz bizton­sági őr, miközben kezemre ragasztotta a karszalagot, fejével a motozóhely felé bökött. Társa rutinos mozdulattal moto­zott végig, nézte át hátizsákomat. Fegy­vert, üveget, italt meg még ki tudja, mit keresett nálam. Nem igazán lényeges dolgok ezek, hi­szen csak külsőségek - mondhatná vala­ki a fenti két párbeszéd elolvasása után, melyek talán már önmagukban is érzé­keltetnek némi különbséget a tavalyi Szi­get fesztivál és az idei Szélrózsa orszá­gos evangélikus ifúsági találkozó han­gulatát illetően. Nos valóban. De lénye­gében mi a fő különbség a két rendez­vény között? A programok, a társaság, netán a körülmények? A programok sokszínűségére sem itt, sem ott nem lehet panasz. Hiszen való­ban számtalan lehetőség akadt a Szige­ten; az persze más kérdés, hogy ezek közül hány volt olyan, amelyik igazán maradandó élményt nyújt, és valódi ér­tékeket hordoz. Mert a csak üvölteni tudó „énekesek" előadása aligha tar­tozik az egyetemes emberi kultúra örökbecsű darabjai közé, még akkor sem, ha nagyon neves és népszerű kül­földi zenekar jegyzi a produkciót (mé­regdrága fellépési díj ellenében). Már­pedig igénytelen produkcióból sajnos akadt bőven a tavalyi rendezvény egy hete alatt. Programválasztékban az idei Szélró­zsán sem volt hiány. Ezt a találkozót azonban nem a harsány, féktelen őrjön­gés jellemezte, hanem az, hogy lehető­ség kínálkozott az elmélyülésre, a befelé fordulásra, a csend megtalálására is. Vissza lehetett vonulni a „belső szobá­ba” — erre mindannyiunknak gyakran nagy szükségünk lenne. A rendezvények résztvevői nagy több­ségben fiatalok, így nem csoda, hogy ál­landó a határtalan jókedv, a verseny- szellem és a sportolás igénye. Mindezek kielégítésére bőven adódik lehetőség mindkét fesztiválon. A körülmények? Nos, ebben messze a Szélrózsa vezet! Ötletesen, praktikusan, profin berendezett tábor várta az érke­zőket. Könnyen átlátható és hamar be­járható helyen található meg minden. Az étteremtől a bemutatkozók asztaláig, a színpadoktól a sportpályákig, a kávé­háztól a sátorhelyekig. S minden tisztán, rendezetten, ízlésesen. Éjszaka üzemelt a világítás, a fürdőben természetes a me­leg víz. Nem is emlékeztetett a Sziget jó- pofáskodva természetesnek nevezett, va­lójában már-már elállatiasodottnak ne­vezhető körülményeihez. Az ötletszerűen felállított több száz, talán több ezer sá­tor zsinórja gyakorlatilag az egész szi­getet behálózza, lehetetlenné, de mini­mum életveszélyessé téve ezzel a zsúfolt­ságtól csaknem járhatatlan, kijelölt uta­kon kívüli közlekedést. Fürdési lehető­ség jobbára csak elméletben létezik, hi­szen a kevés, még el nem dugult zuha­nyozó előtt kilométeres, kivárhatatlan sorok gyűlnek össze. S mindent elborít a por és a szemét. A célközönség megszólítása, elhívá­sa, megtartása a legfontosabb célkitű­zés. Miben tapasztalható tehát a lénye­ges eltérés? A motivációban, a célkép­zetben és az eszköztárban. Hiszen a Sziget célja nem más, mint hatalmas bevételt s akár arcátlanul magas profi­tot képezni a gyakorlatilag korlátlan befogadóképességgel üzemelő, száz­számra telepített vendéglátóhelyeken. „Melléktermékként" ráadásul sikere­sen játszik közre az értelmetlen és tar­talmatlan fogyasztói szemlélet terjesz­tésében. A többi csak körítés, kísérője­lenség. (Ez sajnos még akkor is igaz, ha a szervezők - jó szándékuk jeléül - szorítanak egy-egy kis helyet a jelent­kező egyházak - köztük az evangélikus — és az egyre szaporodó szekták képvi­selőinek is.) A mi rendezvényünk azonban más di­menziókban mozog. Jóllehet innen sem hiányzik a vidámság, vannak, akik itt is söröznek beszélgetés közben vagy foci­zás után, de a lényeg mégis az, hogy tar­talmas együttlétet, értelmes időtöltést és hitben való megerősödést ígér az eltöl­tött néhány nap a résztvevőknek. Életre szóló barátságok köttetnek, fiatalok is­merik meg egymást, gyülekezeti közös­ségeket, elmélyült gondolatokat, a hit­élet különböző formáit. S talán szerepe lehet abban is, hogy segít megerősíteni azt a hitet, amely azután egész életükön végigkíséri a résztvevőket. így nem is le­het más a cél, mint hogy minél jobban meglássák és felismerjék Isten legna­gyobb ajándékát, a lehetetlent nem is­merő, mindent felülmúló és mindenen áthatoló szeretetet. Nem csoda hát, hogy a felhasznált eszközök is távol esnek egymástól. Hi­szen míg a Sziget hatásos, erőszakos, néha alattomos lélektani marketingfogá­sokat alkalmaz, addig a Szélrózsára egymás megbecsülése, az odafigyelés, a törődés, egymás szolgálata és az értel­mes, világos, építő párbeszéd a jellemző. Aki úgy látja jónak, éjszakai sétára me­het elmélkedni az élet nagy dolgain, ha gondolja, színházi előadáson, netán kö­zös éneklésen vagy beszélgetésen vehet részt, de ha kedve úgy diktálja, éppen­séggel a nagyszínpad előtt múlathatja vidáman az időt, netán részt vehet vala­melyik táncházi rendezvényen - s még ki tudja, mennyi program várja az újra, ér­dekesre, vidámságra mindig fogékony fi­atalokat és idősebbeket. Pedig a progra­mok valójában mindig ugyanarról szól­nak: Teremtőnkről, Jézusról, a szerétéi­ről, hitünkről - százféleképpen. Voltunk itt is, ott is, szereztünk tapasz­talatokat mindkét rendezvényen. Sze­mernyi kétségem sincs afelől, hogy számomra melyik lesz a fontosabb prog­ram azon a nyáron, amelyen ismét mind­két fesztivált megrendezik. Gyarmati Gábor ISTENTISZTELETI REND Budapesten, 2004. augusztus 1. 1., Bécsi kapu tér de. 9. (úrv.) Keczkó Szilvia; de. 10. (német) Andreas Wellmer; de. 11. (úrv.) Bence Imre; du. 6. Keczkó Szilvia; II., Hűvösvölgyi út 193., Fébé de. 10. Veperdi Zoltán; II., Modori u. 6. de. 3/4 11. (úrv.) Gyekiczky János; Pesthidegkút, II., Ördögárok u. 9. de. fél 10. (úrv.) Gyekiczky János; Csillaghegy-Békásmegyer, III., Mező u. 12. de. 10. id. Görög Tibor; Óbuda, 111., Dévai Bíró M. tér de. 10. Hokker Zsolt; Újpest, IV., Lebstück M. u. 36-38. de. 10. (úrv.) Solymár Péter Tamás; Káposztásmegyer, IV., Tóth Aladár út 2 4. de. 9. Solymár Péter Tamás; V., Deák tér 4. de. 9. (úrv.) Smidéliusz Gábor; de. 11. (úrv.) Takácsné Kovácsházi Zelma; du. 6. Cselovszky Ferenc; VII., Városligeti fasor 17. de. 11. (úrv.) dr. Muntag Andomé; VIII., Üllői út 24. de. fél 11. Kertész Géza; VIII., Rákóczi út 57/a de. 10. (úrv., szlovák) Szpisák Attila; VIII., Karácsony S. u. 31-33. de. 9. Kertész Géza; VIII., Vajda P. u. 33. de. 9. (úrv.) Smidéliusz András; IX., Gát utcai római katolikus templom de. 11. (úrv.) Szabó Julianna; Kőbánya, X., Kápolna u. 14. de. fél 11. (úrv.) Smidéliusz András; Kerepesi út 69. de. 8. (úrv.) Tamásy Tamásné; Kelenföld, XI., Bocskai út 10. de. 8. (úrv.) Joób Máté; de. 11. (úrv.) Joób Máté; du. 6. Schulek Mátyás; XI., Németvölgyi út 138. de. 9. Schulek Mátyás; Budagyöngye, XII., Szilágyi E. fasor 24. de. 9. (úrv.) Bence Imre; Budahegvvidék, XII., Kék Golyó u. 17. de. 10. (úrv.) Bácskai Károly; XIII., Kassák Lajos u. 22. de. 10. (úrv.) Kendeh György; XIII., Frangepán u. 41. de. fél 9. Kendeh György; Zugló, XIV., Lőcsei út 32. de. 11. (úrv.) Tamásy Tamásné; XIV. Gyarmat u. 14. de. fél 10. Tamásy Tamásné; Pestújhely, XV., Templom tér de. 10. Kendeh K. Péter; Rákospalota, XV. , Régi Fóti út 75. (nagytemplom) de. 10. (úrv.) Bátovszky Gábor; Rákosszentmihály, XVI. , Hősök tere 11. de. 10. (úrv.) Börönte Márta; Cinkota, XVI., Batthyány I. u. de. fél II. (úrv.) Blatniczky János; Mátyásföld, XVI., Prodám u. 24. de. 9. (úrv.) Blatniczky János; Rákoshegy, XVII., Tessedik térde. 9. (úrv.) Kosa László; Rákoskeresztúr, XVIL, Pesti út 111. de. fél 11. (úrv.) Kósa László; Rákoscsaba, XVII., Péceli út 146. de. 9. (úrv.) Eszlényi Ákos; Rákosliget, XVII., Gőzön Gy. u. de. 11. (úrv.) Eszlényi Ákos; Pestszentlőrinc, XVIIL, Kossuth tér 3. de. 10. (úrv.) Győri Gábor; Pestszentimre, XVIII., Rákóczi út 83. (ref. templom) de. 8. (úrv.) Győri Gábor; Kispest, XIX., Templom tér 1. de. 10. (úrv.) Széli Bulcsú; XIX., Hungária út 37. de. 8. (úrv.) Széli Bulcsú; Pesterzsébet, XX., Ady E. u. 89. de. 10. (úrv.) Győri János Sámuel; Csepel, XXL, Deák tér de. fél 11. (úrv.) Zólyomi Mátyás; Budafok, XXII., Játék u. 16. de. 10. (úrv.) Solymár Gábor; Budaörs, Szabadság út 75. de. 10. (úrv.) Endreffy Géza. ISTENTISZTELETI REND a Balaton partján, 2004. augusztus 1. Balatonalmádi du. 4; Balatonboglár de. 11; Balatonfenyves du. 6; Balatonfúred de. 9; Balatonfúzfő (ref. templom) du. fél 3; Balatonszepezd de. fél 9; Felsődörgicse de. 11; Fonyód du. 4; Hévíz du. fél 5; Keszthely de. fél 11; Kötcse de. 10; Kőröshegy du. fél 3; Mencshely de. 11; Nemesleányfalu du. 2; Révfülöp de. 10; Siófok de. 10; Szentantalfa de. háromnegyed 10; Veszprém de. 10; Zamárdi du. 4; Zánka de. fél 9. német nyelvű istentisztelet Balatonboglár de. fél 10; Balatonfúred du. 7; Siófok de. fél 10. SZENTHÁROMSÁG ÜNNEPE UTÁN 8. VASÁRNAP a liturgikus szín: zöld. A vasárnap lekciója: Mt 7,15-23; az igehirdetés alapigéje: IJn 5,1-3. ÉNEKEK: 442, 238. Erős vár a mi Istenünk címmel evangélikus félórát közvetít a Magyar Rádió a Kossuth adó hullámhosszán augusztus 2-án, hétfőn 13.30-kor. Összeállította: Boda Zsuzsa Természetes... Ordináció Erdélyben Mint hatalmas, lusta polip, úgy terül el az erdélyi Brassó városa a magasba nyúló hegyek között húzódó völgyben. A polip egyik karja a várossal szinte összeépült Négyfalu. E magyarlakta település egyik részén, Türkösön rendhagyó istentisztelet volt július 18-án. Csodálkozva néztek le az óriási havasok a türkösi evangéli­kus templomra ezen a napon, hiszen - a megszokottól eltérően - délután egy órakor kezdődött a vasárnapi istentisztelet. De nem pusztán ez volt rendhagyó: az is, hogy korábban itt még nem látott esemény zajlott Isten házában. A helyi gyülekezet lelkészének fiát, Domokos Jenőt szentel­te lelkésszé Gáncs Péter, a Déli Egyházkerület püspöke. Az igehirdetés alapját Pál második korinthusi levelének 12,9 ver­se adta: „Elég neked az én kegyelmem, mert az én erőm erőt­lenség által ér célhoz. ” Az apostol kitartó imádsága előzi meg Isten válaszát, és ez a válasz felszabadító, megnyugtató. Hi­szen ennek az „elégnek” nem az ember által oly sokszor ki­mondott negatív töltése van, hanem az Úr ígérete hangzik be­lőle: Isten megadja az elegendőt, annyit ad, amennyire szüksé­ge van a hozzá fordulónak. „Az ígéret a tiéd is, Jenő - szólítot­ta meg a püspök a szentelés előtt állót -, kérd mindig bátran az Úr segítségét, és ő tudni fogja, mit és mennyit adjon neked.” Az igehirdetés végén a köszönet szavai hangzottak el. Kö­szönet a családnak, köszönet a szükebb és a nagyobb erdélyi gyülekezetnek, egyháznak. Hiszen ami itt, ebben a közösség­ben olyan természetes, fogyó nemzetünkben és fogyó egyhá­zunkban sajnos nem mindig az: hogy az otthon jó szívvel „le­mond” gyermekéről, hogy örömmel veszi, ha a gyermek a szolgálat útját választja. Ezt a jó szívet mutatta, hogy az ordi- náción - mondhatjuk: természetesen - ott volt Négyfalu másik három tagjának (Bácsfalunak, Csemátfalunak, Hosszúfalunak) a lelkésze, valamint a Romániai Evangélikus Egyház püspök­helyettese is. És természetes volt az is, hogy Jenő leendő szol­gatársai is eljöttek Magyarországról. Ilyen természetes volt az út is, amelyen Domokos Jenő elju­tott a lelkészi hivatáshoz. A brassói születésű fiú négyéves ko­rában - amikor édesapja lett a türkösi lelkész - került a faluba. Az itt elvégzett általános iskola után Békéscsabán, az éppen beinduló evangélikus gimnáziumban folytatta tanulmányait. A család, édesapja szolgálata, a türkösi közösség és nem utolsó­sorban a békéscsabai évek egészen természetesen vezették őt az Evangélikus Hittudományi Egyetemre. Az itt eltöltött hat esztendő (amelyet megszakított az ösztöndíjasként Németor­szágban töltött egy év) maradandó nyomokat hagyott a szívé­ben is, fejében is. Ahogyan mondja: „Nehéz volt, de jó volt. Jó család voltunk.” A hatodik, gyakorlati év ismét Békéscsabán találta őt, ahol középiskolai hittantanára - Németh Mihály - lett a mentora. És most újra a közeibe, Szarvasra megy, ahol az Ótemplom gyülekezetében várja a lelkészi szolgálat. Az ünnepélyes alkalmon Johann Gyula képviselte a teológi­át, és az idősebb Domokos Jenő volt a püspök segítője. Az is­tentisztelet úrvacsorái részében Jenő is az oltár elé állt. Együtt szolgált apa és fia; szolgálatukban segédkezett nekik a többi jelen lévő - erdélyi és magyarországi - lelkész is. „Isten, áldd meg a magyart...” - szólt a Himnusz, és a jelenlé­vők ezen az istentiszteleten is megérezhették, megtapasztalhatták az Úr imádságot meghallgató, imádságra válaszoló áldását. Wiszkidenszky András

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents