Evangélikus Élet, 2004 (69. évfolyam, 1-52. szám)
2004-07-25 / 30. szám
r Evangélikus Elet 2004. JÚLIUS 25. - 5. oldal Magyarországi koncertkörúton az Exit Interjú Pekka Simojokival Az Exit finn gospelzenekar két évvel ezelőtt nagyszabású koncertkörúttal ünnepelte fennállásának 15. évfordulóját, Halad a karaván címmel. Népszerűségüket jelzi, hogy megalakulásuk óta lemezek és turnék egész sorát tudhatják maguk mögött: eddig kilenc lemezt jelentettek meg, és összesen több száz koncertet adtak hazájukban és külföldön. A zenekar frontemberét, Pekka Simojokit Magyarországon is jól ismerik számos, magyarra fordított énekéről. Az együttes magyarországi koncertkörútja előtt vele beszélgettünk.- Hogyan kezdődött az Exit története?- Az 1980-as években Anna-Mari Kaskinennel együtt olyan nagyszabású gospelprojekteket szerveztünk, mint például az Afrikai mise vagy a Lángok című daljáték. Az utóbbi Finnország- szerte több mint harminc előadást ért meg. Ezekre az eseményekre fiatal zenészeket verbuváltunk, akik végül összeszokott zenekarrá fejlődtek. (Az Afrikai misét többek között velük adtuk elő 1984-ben Budapesten, a Lutheránus Világszövetség nagygyűlésén.) Lassanként megérett bennünk a gondolat: az összeszokott zenészcsoportból egy állandóbb felállású zenekart lehetne alakítani. Hivatalosan az együttest 1987 tavaszán alapítottuk meg. Én magam inkább énekszerző és szólóénekes típus vagyok, nem valami „rockszemélyiség”, de az akkori élethelyzetben a zenekar gondolata megvalósítható és vonzó ötletnek tűnt. Timo Luoto dobos, Ártó Antturi basszusgitáros és legfőképp Heikki Leppdnen gitáros voltak azok, akik az együttes alapítását fontos ügyüknek tekintették. A hazai körökben ismert gitárostól, Kari Paukolától is ígéretet kaptunk arra, hogy csatlakozik a csapathoz. Ekkor már csak a billentyűs hiányzott, akire végül egy helsinki világi rockegyüttesben akadtunk rá. A gitárosunk ugyanis épp egy esküvőre volt hivatalos, ahol hallotta játszani és énekelni Matti Puttonent - ő lett az, akit meghívtunk az Exitbe. Az ő története talán a legérdekesebb, hiszen akkor Matti egyáltalán nem volt hívő, ennek ellenére vállalkozott a szerelésre is: minden hangszernek megvolt a maga fontos szerepe. Az utóbbi években némileg egyszerűsödött a vonalvezetés, kevesebb lett a cizellált zenei fogás.- És a szövegek?- A szövegek legnagyobb részét három csoportba lehet osztani. Egyrészt állást foglalunk bennük a világ ügyeivel és etikai kérdésekkel kapcsolatban. Másrészt szeretnénk rajtuk keresztül a már hívő embereket arra biztatni, hogy éljék bátran keresztény életüket, és folytassák azt az utat, amelyet megkezdték. Harmadrészt szövegeink bizonyos része mindig is nyíltan evangelizáló, megtérésre hívó volt.- Kik tartoznak hallgatóitok közé?- Kezdetben, amikor fiatalon megalapítottuk az Exitet, természetesen elsősorban fiatalok hallgattak bennünket. Aztán ahogy telt-múlt az idő - a zenekar tagjai felett is azt vettük észre, hogy egyre többet zenélünk középkorú közönség előtt. Mindemellett továbbra is akadnak szép számmal fiatalok. Vannak olyan szülők, akik mára már gyerekeikkel együtt érkeznek a koncertekre, de sok fiatal jön magától is. Világossá vált, hogy közönségünk a korát tekintve ki- szélesedett.- Két évvel ezelőtt érdeklődésünk az úgynevezett „unplugged” stílus irányába mozdult. A célunk az volt, hogy olyan koncertkömyezetet teremtsünk, amelyben minden korcsoport otthonosan érzi magát, beleértve az idősebb generációt ist puhítottunk az eredetileg nyersebb részvételre. Nevettünk is magunk között, mondván, egy gospelzenekarban a sorsa hamar el kell, hogy dőljön: vagy otthagy minket, vagy megtér. Bő egyévnyi együtt zenélés után Matti megtért, és azóta az együttes egyik oszlopos tagja.- Nagyszerű, hogy a csapat ilyen jó hatással volt egy nem hívő tagra. Az Exit név egyébként elgondolkodtató. Milyen jelentést vagy üzenetet hordoz?- A néven nagyon sokat gondolkodtunk. Egy esélyes javaslatként vetődött fel például a Mission (küldetés, megbízatás), ilyen nevű zenekar azonban volt már. Mindenképpen szerettünk volna rövid és nemzetközileg is közérthető nevet, amelynek keresztény tartalma is van. Az Exit név világos keresztény szimbolikával bír: ajtó, amelyen keresztül szabadságra és biztonságba juthat az ember. Erről az ajtóról beszél például János evangéliumának 10. fejezete is.- Hogyan jellemeznéd a zenei stílusotokat?- Az elején egyfajta „szintetizátorpop” irányzatot képviseltünk. Később ez kicsit nyersebbé vált, és leegyszerűsödött. Igazán kemény rockzenét azonban soha nem játszottunk. Eljutottunk ahhoz a tisztán Exit-stílushoz, mely karakteres dallamokon és gonddal megírt többszólamú vokálon alapul. Ugyanígy nagy gondot és energiát fordítottunk a hangrockstíluson, hogy egyaránt elérjük a fiatalokat és az időseket, sőt fontos korcsoportként a középkorú felnőtteket is. Mostanában sokat koncertezünk templomokban, ahol minimális erősítést használunk, és székeken ülve zenélünk és énekelünk, valóban otthonos, szinte „klubszerű” hangulatban. Úgy érezzük, hogy ily módon meghitt kapcsolat alakul ki közöttünk és hallgatóink között. Ez a stílus meglehetősen új és ritka a finn gospelzenében. Sok, fiatalokból álló rockzenekar létezik ugyanis, amelyek kifejezetten a fiataloknak zenélnek. Viszont az ilyen széles közönséget megcélzó gospelzenei stílust, melyet a mi próbálkozásunk is képvisel, nem követik sokan. Kikből áll az Exit jelenleg, és hogyan szervezitek a koncertjeiteket a gyakorlatban?- A zenekar tagjai többször cserélődtek, de Timo Luoto, Matti Puttonen és jómagam az elejétől fogva kitartunk. Jelenleg az együttesbe tartozik még Petri Palmén gitáros, Timo Jouppi basszusgitáros, valamint Jari Levy billentyűs, énekszerző és énekes. Rajtuk kívül az unplugged felállásban szerepel még Jarkko Jouppi gitáros is. Mindannyiunknak megvan a saját „hétköznapi” munkánk, sorainkban átlagos családapák zenélnek. Van közöttünk tanár, tűzoltó és akad több számítógépes mérnök is. Finnország különböző részein lakunk, így a nagy távolságok miatt a próbák és koncertek időpontjait gondosan előre össze kell hangolnunk. Telente hosszabb, egész hétvégés körutakat szervezünk, míg nyáron adott esetben lehetőség nyílik akár egy-egy külön koncertre is elindulni. A nyár ideális a külföldi turnék megszervezésére is.- Ha már a külföldnél tartunk, mely országokban léptetek már fel eddig?- Németországban és Franciaországban kétszer jártunk, Hollandiában egyszer. Svédországban több ízben is voltunk, de az utóbbi években igazán Észtországra és Oroszországra összpontosítottunk, ez utóbbin belül pedig különösen Karéliára és Szentpétervár környékére. Mindkét országban már több mint tízszer voltunk. Úgy vettük észre, hogy e helyeken nagy az igény erre, és a gos- pelzenén keresztül nagy tere van az evangélizációs munkának. Általában finnül énekelünk, de néhány énekünket lefordítottuk észtre vagy oroszra is. (Az észtre való fordítás természetesen köny- nyebben sikerül.) Oroszországban például az angol nyelvű szövegek sem feltétlenül segítenek, ezért az énekek nyersfordításait általában kivetítőn olvashatja a közönség.- Az idén nyáron Magyarországra érkeztek egy koncertkörútra. Hogyan született meg a látogatás ötlete?- Magyarországra jönni mindig nagyszerű érzés. Igazából többször is felvetődött már az ötlet, hogy jó lenne egy körutat szervezni ebbe az országba. A gondolat 2000-ben kristályosodott elhatározássá, amikor az EtCetera kórussal tettünk ott látogatást. Ezen az úton Juha Merikallio végezte a hangosítást és keverést, aki egész véletlenül az Exitnek is kezdetektől fogva keverőtechnikusa, és segít a koncertek gyakorlati szervezésében. Együtt annyira fel lelkesedtünk Magyarország és a magyar fogadtatás iránt, hogy mindenképpen szerettünk volna visszatérni az Exittel is. Az a tapasztalatom, hogy Magyarországra mindig könnyű eljönni, valahogy mintha a „hazai pálya” előnyeit és kellemes hangulatát érezné az ember.- Van-e valami, amit különösen vártok ettől a magyar úttól?- Azt várjuk, hogy a meleg nyári napokon sok kedves emberrel és baráttal találkozhatunk. Hiszem, hogy Istennek terve van ezzel a koncertkörúttal kapcsolatban. Lelkesen várom, hogy mit tartogat és mit készít a számunkra. Szeretnénk az embereket a keresztény életre bátorítani. Szeretnénk átadni azt az üzenetet, hogy mit jelent ez a gyakorlatban, és hogy mi mindent tud átformálni.- Van-e még valami, amit szeretnél most, a látogatás előtt - mintegy meghívás gyanánt - átadni a koncertek leendő hallgatóinak?- Gyertek el meghallgatni bennünket, és hozzátok el nem hívő barátaitokat is. A koncertek jó ürügyet kínálnak a velük való együttlétre. Közösen hallgathattok egy finn gospelrockzenekart zenélni a templomban. Az ember általában akkor boldog, ha megtalálta saját helyét és saját feladatát. Az Exit számunkra Istentől kapott feladat, küldetés, amelyet addig folytatunk, amíg erre időt és lehetőséget kapunk. Keressétek meg ti is a saját helyeteket, ragaszkodjatok a helyes irányhoz, és legyetek hűek saját megtalált szolgálatotokhoz. Jansik Csaba A Csernus-szindróma Mindenki tudja, hogy egy pszichiátriai kezelést nem nem lehet letudni néhány perces beszélgetéssel, legyen bármily felkészült, tapasztalt és lelkiismeretes is a beszélgető- társ. A Dr. Csemus című műsor nyilvánvalóan egy szerkesztett tv-show, ebben kezdettől fogva kár lett volna bárkinek is kételkednie. Ahogy ez már ilyenkor lenni szokott, a „szakmabeliek" -pszichológusok és pszichiáterek egyaránt - meglehetős megvetéssel beszélnek erről a kezdeményezésről. Ennek a jelenségnek kettős oka van. Egyrészt mindenki félti a mundér becsületét, épp ezért bármit, ami saját szakterületét „ bulvárosan ", felszínesen, elnagyoltan mutatja be, eleve gyanakvással, megvetéssel szemlél. Márpedig egy néhány perces műsorban — amely ráadásul kifejezetten a laikus nagyközönség számára készül, és a nézettségi mutatókkal operál - nehéz volna nem bulvárosan, nem felszínesen és nem elnagyoltan bemutatni egy ilyen rendkívül felelősségteljes és komoly orvoslási területet, mint amilyen a pszichiátria. A másik ok már nem ennyire szakmához kötött. Bárki könnyen kitalálhatja, mi is lehet ez, nem kel! hozzá az emberi lélek szakemberének lenni. Hiszen mindannyian jól ismerjük magunkat: ha valaki népszerűségre tesz szert, ráadásul saját szakmájának eredményes művelése mellett médiasikert és ezzel feltételezhetően anyagi pluszbevételt és népszerűséget is elkönyvelhet magának, arra akkor is sandán tekintenek kollégái, ha egyébként szakmailag semmi kifogásolnivaló nem lenne a munkájában. A magát műveltnek tartó „nagyközönség" viszont egyenesen tudni véli, hogy „a tévésztár valójában egy sarlatán, aki a szakma legelemibb szabályaival nincs tisztában, és jó érzésű, épeszű ember a kutyáját sem bízná rá ”. így tudtam meg egyik hittanosomtól azt is, hogy David Beckham tulajdonképpen egy kétballábas paprikajancsi, akiből csupán a média csinált futballsztárt, mint ahogy Michael Schumacher tudománya se több. mint bármelyik kezdő, úrvezetői jogosítvánnyal rendelkező szőke hölgyé, csupán a szerencsés istállóválasztás és a műszakilag kiemelkedő teljesítményt nyújtó versenykocsik teszik, hogy évek óta rendre magánál tart minden Forma-1-es bajnoki aranyérmet. Most némi szorongás fog el. Ha már gondolataimban idáig eljutottam, vajon nem kell-e valamiképpen elvarrnom a szálakat, és igazságot tennem ebben az ügyben? Ez azonban veszélyes vállalkozás, hiszen akárhogyan is foglalnék állást, valakinek a nemtetszésével találnám magam szemben. Ha csupán azt hangsúlyoznám, hogy Cser- nus doktor köztudomásúlag kiváló szakember, akkor talán nekem kellene megmagyaráznom, miért vállalkozik mégis ilyen közízlést kiszolgáló médiaszerepre. S ezt valószínűleg hiába próbálnám azzal védeni, hogy a népszerűség önmagában még nem bűn, elvégre ő mégsem a Való Világ „Imréjeként" került a képernyőre. Ráadásul ha már a televízió ilyen nagy szerepet tölt be az emberek életében, akkor legalább ezen a bulváros szinten csöpögjön át rajta néha valami kevésbé lélekromboló dolog is. Ám ha mások kedvében próbálnék járni, és ezt mondanám: „De hiszen ez az ember orvos létére megfésülködni sem képes, ráadásul fülbevalója van, a kamera előtt dohányzik, és még csak nem is evangélikus ”, akkor esetleg arra hívnák fel a figyelmemet, hogy talán mégsem a felsoroltak a legfontosabb dolgok az életben, és különben is, hogy jövök én ahhoz, hogy egy tanult embert a saját szakmájában kioktassak... A szálak elvonásával tehát - szokásomhoz híven - ismét adós maradok. És még csak nem is azért, hogy a szürke és jellegtelen véleménynélküliség álorcája mögé bújva megússzam a felelősségre vonást. Egyszerűen csak azért, mert a „ Csernus-szind- rómát" is egynek tartom azon jelenségek közül, amelyek kiválóan mutatnak rá a dolgok sokrétűségére. Valamint arra: nem biztos, hogy mindig mindenre kész válaszokkal kell előállnunk. Szabad nekünk egyszerűen csak úgy töprengeni, tűnődni, kérdezni is. Akkor is. ha egyébként tényleg van valamilyen véleményünk. Nem biztos tehát, hogy mindenáron választ kell adnunk minden kérdésre. Pláne nem azokra, amelyeket föl sem tettek. Legeslegvégül tartozom még egy vallomással. A minden oldalról érkező rosszalló fejcsóválások mellett még egy képzeletbeli párbeszéd lelki füleimmel egyre hallha- tóbb foszlányai is nyomasztanak: „ Szóval mit is akart maga pontosan ezzel az írással? ” „Doktor úr, én azt biza' nem tudnám megmondani. ” „Hazudik!" Bartha István Istenfélő könyvrongáló Bíróság előtt felel tettéért az a háborús veterán, aki 373 könyvtári könyvből húzta ki a káromló szavakat, hogy Istennek tetsző idézetekkel helyettesítse őket. A New York állambeli Glens Falls város könyvtárának alkalmazottai meg voltak győződve arról, hogy a 79 éves Raymond Barber, a II. világháborús veterán szenvedélyes könyvmoly. Nem hittek a szemüknek, amikor kiderült: a szorgalmas olvasó három év alatt több száz kötetet rongált meg - adta hírül a rendőrség. A volt teherautó-sofőr kihúzgálta a könyvekből a káromkodásokat, és a kötetek belső borítójára gondosan fölvéste: „Isten elegendő.” A Barber okozta kárt 9255 dollárra (csaknem 2 millió forintra) becsülik. Az istenfélő veteránt hétfőn hallgatta meg a bíróság, egyelőre szabadlábon védekezhet. (MTI) Az Exit finn gospelzenekar magyarországi nyári koncertkörútjának menetrendje július 23., péntek Szélrózsa, Tata 21.00: nagyszínpad július 25., vasárnap Pilis 17.00: az evangélikus templom kertje július 26., hétfő Budapest 19.00: budavári evangélikus templom, Bécsi kapu tér július 28., szerda Balatonszárszó 19.00: Evangélikus Országos Konferenciaés Missziói Otthon július 29., csütörtök Sopron 19.00: evangélikus templom július 30., péntek Kőszeg 18.00: evangélikus templom Exit unplugged koncert-valahol messze Északon
