Evangélikus Élet, 2004 (69. évfolyam, 1-52. szám)
2004-07-18 / 29. szám
10. oldal -2004. JÚLIUS 18. Evangélikus Élet A Börtönlelkészek Nemzetközi Szervezetének (IPCA) 5. Európai Konferenciáján elfogadott zárónyilatkozat- Az IPCA Európa 5. Konferenciáját 2004. június 1 -7-ig tartották Észtországban, Tallinban. 27 európai országból 150 börtönlelkész vett részt a konferencián képviselve az anglikán, ortodox, katolikus, lutheránus, református és szabad keresztyén egyházakat. A konferencián első alkalommal egy iszlám börtönlelkész is felszólalt.- Az IPCA a Biblia szerinti emberségességen alapuló törvény és igazságszolgáltatás megóvását és elősegítését tűzte ki célul, valamint Jézus Krisztus felszabadító és megigazító üzenetének továbbadását, és a fogvatartottak emberi jogainak megvédését.- Az IPCA Európa megfogalmazta a helyi gyülekezetek és a börtönlelkészek szorosabb együttműködésének szükségességét a fogvatartottak családjainak lelki gondozása és a szabadon bocsátottak utógondozása érdekében.- A konferencia témája: „Börtönben voltam, és eljöttetek hozzám” (Mt 25,36b). A konferencia résztvevői elismerték, hogy a változó és fejlődő Európában a börtönlelkészek különböző körülményekkel szembesülnek. A konferencia azt kérvényezi, hogy minden európai országban a) a börtönlelkészség az állam és egyházak által elismert, hivatalos és támogatott szervezet legyen; b) a nagyobb egyházak azon munkálkodjanak, hogy biztosítsák a kisebb egyházakhoz tartozó fogva tartottaknak az egyenlő esélyeket a saját egyházuk börtönlelkészeihez való hozzáférésben; c) az egyházak elősegítsék más világvallású fogva tartottak saját hitközösségük börtönlelkészeihez való egyenlő hozzáférését.- A konferencia elismeri, hogy néhány európai ország börtönrendszerében sikeres reformok történtek, különösen a volt kommunista országokban. Örömmel fogadjuk ezeket a fejlődéseket, mivel a konferencia a fogva tartottak emberi méltóságát és jogait a szabadulás után a társadalomba való sikeres beilleszkedés pozitív eszközének tartja. Örömmel figyeltük az észtországi jelentős fejlődéseket is, nem utolsóként az ökumenikus börtönlelkészség megalakulását.- Ugyanakkor a konferencia elismeri azt is, hogy az európai országok számos kihívással néznek szembe, amennyiben minden országban az „Európai Tanács Standard Minimális Szabályait” akarják alkalmazni. Érdeklődéssel hallgattuk az Európai Bizottság „Kínzó, embertelen és megalázó bánásmód vagy büntetés megelőzéséről” szóló előadását. Továbbra is támogatjuk létfontosságú munkájukat az őrizetben álló emberek méltóságának megőrzése érdekében.- A konferencia kifejezi megdöbbenését amiatt, hogy Abu Ghraib városban és más iraki börtönökben az amerikai személyzet kínzó, embertelen és méltatlan bánásmóddal illeti a fogva tartottakat. Meg vagyunk döbbenve, mivel Isten szereteté- ről keresztényként gondolkodva úgy tartjuk, hogy az egész emberiség igazságáért, méltóságáért és megbékéléséért dolgozunk. Az igazságosság iránti elkötelezettségünk folytán kifejezzük súlyos aggodalmunkat a Guantanamo Öbölben fogva tartottakért is.- Az IPCA Európa a világ összes országát arra sürgeti, hogy töröljék el a halál- büntetést, összhangban az Európai Tanács összes tagállamának a politikájával. A konferencián elmondták, hogy Líbiában golyó általi halálra ítéltek öt bolgár ápolónőt és egy palesztin orvost. A vád: szándékosan megfertőztek kb. 400 gyereket HÍV vírussal. Mélyen együtt érzünk a megfertőzött gyermekek családtagjaival, azonban ahogyan keresztényként az isteni szeretetről, irgalomról és könyörületről gondolkodunk, ez arra késztet minket, hogy minden ember igazságáért, méltóságáért és megbékéléséért harcoljunk. Javasoljuk az európai hatóságoknak, hogy minden lehetséges módon segítsék ezeket az egészségügyi dolgozókat, mivel ragaszkodunk ahhoz az elvhez, hogy senkinek sincs joga bárkit halálra ítélni.- Végezetül kérjük az egyházakat és államokat, hogy fejlesszék tovább azt az igazságszolgáltatási rendszert, amely egyre inkább a resztoratív igazságszolgáltatás elveit alkalmazza, mert ezek a bűnözésben érintett egyének és társadalmi közösségük javára vannak. Elkötelezzük magunkat ezen elvek iránt, és kérjük Európa népét, hogy imádkozzanak a fogva tartottak és a börtön munkatársai felé végzett szolgálatunkért. Fordította: Kovács Agnes ISTENTISZTELETI REND Budapesten, 2004. július 18. I. , Bécsi kapu tér de. 9. (úrv.) Balicza Iván; de. 10. (német) Andreas Wellmer; de. II. (úrv.) Balicza Iván; du. 6. dr. Széchey Béla; II., Hűvösvölgyi út 193., Fébé de. 10. (úrv.) Herzog Csaba; Il„ Modori u. 6. de. 3/4 11. Vati Zsuzsanna; Pesthidegkút, II., Ördögárok u. 9. de. fél 10. (úrv.) Vati Zsuzsanna; Csillaghegy-Békásmegyer, III., Mező u. 12. de. 10. ; Óbuda, III., Dévai Bíró M. tér de. 10. Hokker Zsolt; Újpest, IV., Lebstiick M. u. 36—38. de. 10. Solymár Péter Tamás; V., Deák tér 4. de. 9. (úrv.) Smidéliusz Gábor; de. II. (úrv.) jfesjs Zászkaliczky Péter; du. 6. Zászkaliczky Péter; VII., Városligeti fasor 17. de. II. ||j (úrv.) Szirmai Zoltán; VIII., Üllői út 24. de. fél II. (úrv.) Kertész Géza; Vili., Rákóczi út 57/a de. 10. (szlovák) Szpisák Attila; VIII., Karácsony S. u. 31-33. de. 9. Kertész Géza; VIII., Vajda P. u. 33. de. 9. Smidéliusz András; IX„ Gát utcai római katolikus templom de. 11. (úrv.) Szabó Julianna; Kőbánya, X., Kápolna u. 14. de. fél 11. Smidéliusz András; Kelenföld, XI., Bocskai út 10. de. 8. (úrv.) Joób Máté; de. 11. (úrv.) Joób Máté; du. 6. Schulek Mátyás; XI., Németvölgyi út 138. de. 9. Schulek Mátyás; Budagyöngye, XII. , Szilágyi E. fasor 24. de. 9. (úrv.) Benkő Ferenc; Budahegyvidék, XII., Kék Golyó u. 17. de. 10. (úrv.) Bencéné Szabó Márta; XIII., Kassák Lajos u. 22. de. 10. dr. Kamer Ágoston; XIII. , Frangepán u. 41. de. fél 9. Szloboda József; Zugló, XIV., Lőcsei út 32. de. 11. (úrv.) Tamásy Tamásné; XIV. Gyarmat u. 14. de. fél 10. Tamásy Tamásné; Pestújhely, XV., Templom tér de. 10. Kendeh K. Péter; Rákospalota, XV., Régi Fóti út 75. (nagytemplom) de. 10. (úrv.) Bátovszky Gábor; Rákosszentmihály, XVI., Hősök tere 11. de. 10. Böröcz Enikő; Cinkota, XVI. , Batthyány I. u. de. fél II. Blatniczky János; Mátyásföld, XVI., Prodám u. 24. de. 9. Blatniczky János; Rákoshegy, XVII., Tessedik tér de. 9. Eszlényi Ákos; Rákoskeresztúr, XVII. , Pesti út 111. de. fél 11. Eszlényi Ákos; Rákoscsaba, XVII., Péceli út 146. de. 9. Marschalkó Gyula; Rákosliget, XVII., Gőzön Gy. u. de. 11. Marschalkó Gyula; Pestszentlőrinc, XVIII., Kossuth tér 3. de. 10. Korányi András; Pestszentimre, XVIII., Rákóczi út 83. (ref. templom) de. 8. Korányi András; Kispest, XIX., Templom tér 1. de. 10. Széli Bulcsú; XIX., Hungária út 37. de. 8. Széli Bulcsú; Pesterzsébet, XX., Ady E. u. 89. de. 10. Győri János Sámuel; Csepel, XXL, Deák tér de. fél 11. Zólyomi Mátyás; Budafok, XXII., Játék u. 16. de. 10. (úrv.) Solymár Gábor; Budaörs, Szabadság út 75. de. 10. Endreffy Géza. ISTENTISZTELETI REND a Balaton partján, 2004. július 18. Alsógödicse de. 11; Balatonalmádi du. 4; Balatonboglár de. II: Balatonfenyves du. 6; Balatonfüred de. 9; Balatonszepezd de. fél 9; Hévíz du. fél 5; Keszthely de. fél 11; Kisgödicse du. fél 2; Kötcse de. 10; Mencshely de. 11; Nemesleányfalu du. 2; Révfülöp de. 10; Siófok de. 10; Szentantalfa de. háromnegyed 10; Veszprém de. 10; Zánka de. fél 9. f német nyelvű istentisztelet: Balatonboglár de. fél 10; Balatonfüred du. 7; Siófok de. fél 10. SZENTHÁROMSÁG ÜNNEPE UTÁN 6. VASÁRNAP a liturgikus szín: zöld. A vasárnap lekciója: Mt 5,20-26; az igehirdetés alapigéje: Kol 2,12—15. ÉNEKEK: 295, 359. Erős vár a mi Istenünk címmel evangélikus félórát közvetít a Magyar Rádió a Kossuth adó hullámhosszán 2004. július 19-én, hétfőn 13.30-kor. VOLT Közös Pont Vendégeink énekeinkre is kiváncsiak voltak. „Hát még mindig nem érted?” A Láthatatlan Színházban Péntek déli pillanatkép „Mester, a sokaság szorongat és tolong körülötted!” Lk 8,45 A sok-sok bibliai kép közül, amelyeken Jézust a nép körében látjuk, a vérfolyásos asszony történetéből választottam az idézett mondatot. Itt éppenséggel a gyógyítás helyszínén látjuk a tolongó tömeget. De tudjuk, hogy Jézus sokszor és szívesen vigadt és ünnepelt honfitársai zajos sokaságában. Szinte így látjuk legtisztábban magunk előtt, amint csaknem mindig vándorolt, többnyire népes, tarkabarka társaságban, mégpedig elsősorban azért, hogy minél több emberhez jusson el a megmentő örömhírrel, és minél többeket gyűjtsön össze az örök menyegző országába. Annak, hogy a soproni VOLT Fesztiválra kimenjünk, és ott keresztényként legyünk jelen, és létrehozzuk a Közös Pont sátrat, legkézenfekvőbb indoka éppen ez: Jézus lába nyomát kerestük ott, a tömeg forgatagában, pontosan azért, mert az O példáját akartuk követni. A háromnapos VOLT Fesztivál a budapesti nagyrendezvény, a SZIGET kisebb testvére. Féltünk is a Szigethez kapcsolódó előítéletek miatt, aggódtunk a várható közönség keresztényellenes hozzáállása miatt is. Abban biztosak voltunk, hogy Urunk - ahogy ismerjük - letéteti velünk saját előítéleteinket, de tartottunk tőle, hogy ez sem lesz könnyű dolog... Számomra ezzel együtt világos volt, hogy szívvel-lélekkel (és munkával) támogatnom kell Hegedűs Attila lelkészünk kezdeményezését. A három nap elmúltával hálával teli a szívem - a mi Urunk mindenben megkönnyítette utunkat, Ő ismét előttünk járt. Volt Közös Pont - maga az Úr Jézus. Katolikusok, reformátusok, evangélikusok: Őbenne voltunk egyek. (A hajógyári szigeten több éve összeszokott KözösPont-csapat pedig nemcsak példájával járt elöl, de tapasztalataikkal is segítettek minket, és közösségteremtő, felkészítő alkalommal is. Maga a VOLT Fesztivál akármilyen zsúfolt, hangos és felszabadult volt is, minden agressziótól és szélsőségtől mentesen, harmincezres örömben zajlott le július 1-3. között. Kapatos emberek voltak, üveges szemek nem, eufória volt, erőszak semmi. Jézus egy ízben megállt és érezte, hogy isteni erő árad ki belőle. Mi nem azért mentünk a tömegbe, hogy érezzük, amint isteni erő árad belőlünk, még kevésbé azért, hogy a saját teljesítményünkkel dicsekedhessünk. Az erő áradását Őreá bíztuk. Mi (ellentétben a kis- egyházak, kifejezetten evangelizációs célzatú „sátormunkájával”) nem akartunk „téríteni”. Minket nem erre indított a Lélek. De egészen bizonyosan látható volt rajtunk, hogy Valakitől erőt, életet és közösséget kaptunk. Sokan ezt el is mondták nekünk, betévedő vallástalanok is álmélkodtak az érezhető egységen, ami nem a három napos személyes ismeretség alapján jött létre! A lődörgőket nem ingyen itallal csalogattuk a sátorba, Hubertus helyett ceruzát, krétát, festéket adtunk a kezükbe. A papír fehér volt, a szívünk nyitott. Nem a jutalomcsokiért, hanem az önkifejezésért és a rajzasztal melletti őszinte beszélgetésért özönlöttek a sátrunkba, pedig maga a sátor eléggé félreeső helyen állt. A reggeli és esti áhítatra sem maradtunk magunkra, az éjszakai beszélgetések során többek eljutottak Ni- kodémus kérdéseihez. Dacolva az alapvetően mégiscsak könnyűzenei fesztivál zajáradatával, a vendég Vándornak és a munkatárs Révészeknek egyaránt megadatott a Láthatatlan Színházban a csönd és a közösség, a bizalom és az isteni szeretet élménye. E színházban (mint azt az EvÉlet legutóbbi számában Bartha István is megírta) mindenki főszereplő: a látás kikapcsolásával mindenki egész testével éli meg a bibliai történet mondandóját. Itt szó szerint átölel Isten önmagát ajándékozó karja, megtart Jézus megtartó keze... Hegyi Péter Összeállította: Boda Zsuzsa A SZERZŐ FELVÉTELEI
